Izgatottan ül és válaszol a hívásra.

- Szia, Louis!

- Szia, Harry, mizu?

- Nem sok, csak néhány házi feladatot csinálok. Veled?

- Csak ülök az ágyban, és hallani akartam a hangodat.

- Igazán?

- Igen, már hiányoltam.

- Te is hiányzol... Olyan őrült ezt mondani, mert csak néhány napja ismerjük egymást.

- Ugye? De jó. érzés.

- Így van.

Néhány másodpercig csend honol, a lélegzetük az egyetlen, amit hallanak.

- Szombaton még fel vagy készülve a bulira?

- Igen, de nem iszom! Csak azért, hogy tudd.

- Rendben van, Hazz, vigyázok rád. Mi lenne, ha 8 órakor felvennélek?

- Jól hangzik. Alig várom!

- Én is!

Harry hallja, hogy Louis hálószobájában kinyílik az ajtó, és egy nő szólal meg: - Boobear, kérlek fejezd be a hívást, kész a vacsora.

- Igen anya, csak egy pillanat. - mondja Louis. Anyukája elhagyja a szobát. - Hazza mennem kell, anyám hívott vacsorázni.

- Rendben van... BooBear.

- Ó, istenem, hallottad? - kérdezi Louis, miközben Harry kuncogni kezd.

- Ez aranyos.

- Nem, nem az. Ez kínos.

- Még mindig azt hiszem, hogy aranyos, illik hozzád.

- Mit jelentsen ez, Harold?

- Semmi Lou, menj és edd meg a vacsorádat

- Ennek a beszélgetésnek még nincs vége.

- Persze. Viszlát, BooBear.

- Utállak.

- Nem, nem utálsz.

- Nem, nem utállak...

- Viszlát Hazz.

- Viszlát Lou.