Arra nem számított, hogy egy elhagyott réten áll, mindenféle különféle és gyönyörű virággal.

- Emlékszem, azt mondtad, hogy kedveled a virágokat, ezért gondoltam, hogy itt szívesen lennél. - mondja Louis, miközben Harry csodálkozó arcára néz.

Hirtelen Harry hosszú öleléssel átkarolja. - Nagyon szép, köszönöm, hogy idehoztál Lou.

Mindkét fiú eltéved a pillanatban, több percet el sem engedve.

Csak így maradnak, a virágokkal teli réten állnak. Louis lassan úgy simogatja Harry fürtjeit, mint tegnap este, és ezzel Harry nyakába fúrta az arcát.  Valójában klisé, de egyik fiút sem érdekli, amikor egymás szemébe néznek.

Louis elveszik Harry zöld szemében, és egész nap rájuk akar bámulni.  Felveszik egymás vonásait. Louis gyönyörű hosszú szempilláival, azokkal a kék óceánszemekkel, éles arccsontjaival és vékony ajkaival.

Harry pedig zöld szemeivel, amelyekben eltévedhet, éles állkapcsával, azokkal a gödröcskékkel, amelyeket Louis csak piszkálni akar, és kövér, rózsaszín ajkaival, amelyek annyira megcsókolhatóak

Mindketten egymás ajkát bámulják, miközben Louis lassan lehajol.
Az ajkak lassú, de szeretetteljes csókban találkoznak, szinkronban mozognak együtt.

Harry még soha nem érzett ilyet, Louis sem.  Mélyítik a csókot, csak akkor húzódnak el, amikor szükségük van a levegőre.  Lélegzetvisszafojtva bámulják egymást, és megpróbálják feldolgozni az imént történteket.

- Wow. - az egyetlen, amit Harry mond, és nem tud mást mondani.

Louisnak ezen kuncognia kell, amit régóta nem tett meg. - Örülök, hogy tetszett. - mondja Louis.

- Meg... Meg tudnánk csinálni még egyszer? - Harry szerint még jobban kipirul, mint korábban. Louis azzal válaszol a kérdésére, hogy mégegyszer megcsókolja a fiút. Jó idő után elhagyják a rétet, hogy szerezzenek ennivalót.

Belépnek az üzletbe és megrendelik az ételeiket, amikor Louis mondja: - Mehetsz és leülhetsz, hozom neked az ételt.

- De fizetnem kell, Louis. - mondja Harry, mintha ez lenne a legkézenfekvőbb dolog a világon.

- Fizetem neked, idióta. - mondja Louis nevetve.

- Csakúgy, mint egy randin. - gondolja Harry hangosan.

- Nos, ezt szerelemnek nevezheted, de az első tényleges randinkra azt terveztem, hogy rendesen elviszlek vacsorára. - mondja Louis, miközben Harry elpirul.

Mindketten elfogyasztják az ételüket, közben kissé tréfálkoznak, élvezik egymás társaságát.  Az idő gyorsabban repül, mint amire a fiúk számítottak, és elindultak, hogy Louis hazavigye Harryt.  Kézenfogva sétálnak vissza Harry házához, akárcsak előző délután.  De amint az ajtajához érnek, ezúttal Louis csókot hagy Harry ajkán.

Búcsúznak, megígérik egymásnak, hogy holnap találkoznak az iskolában.

Amikor Harry belép a házba, az anyja átmegy hozzá, mondván: - A suli felhívott, és elmondta, hogy ma nem voltál iskolában. Megmagyarázod, miért?

- Üljünk le, ez egy hosszabb történet. - mondja Harry, amikor helyet foglal a konyhaasztalnál, és mesél az anyjának a megismert fiúról, Louisról.

- Nos, ez nem kifogás, miszter, de ezúttal hagyom. Kérlek, ne engedd hogy ez megismétlődjön, jó?

- Igen, anya, köszönöm - mondja Harry, miközben megöleli.

- A nővérednek néhány perc múlva itthon kellene lennie. Segítenél a vacsorában?  - kérdezi Anne felkelés közben.

- Persze - mondja Harry.

Ezen a napon később Harry az ágyában fekszik, és házi feladatot csinál, miközben a telefonja megszólal.

Louis az.

_______________

Szerintem kicsit gyors, de ilyen is kell🤏🏽❤️