Halihó! Megérkeztem a következő résszel! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!! 😍😍

Várakozás. Egy olyan dolog,amit minden ember utál. Várnod kell az életben megannyi dologra. Egy újabb buszjáratra,egy újabb szabad hétvégére,egy jobban fizető állásra,a fiúra vagy lányra,akit mindennél jobban akarsz,a boldogságra.
A várakozás egy kiakasztó dolog,és ezzel Liam mindenkinél jobban tisztába volt. Valahogy sosem akar eljönni az a pillanat,amire már időtlen idők óta vársz. Mintha minden perc egy örökkévalóságig tartana olyankor. Bezzeg,ha valami olyasmi fog történni,amit nem akar az ember,hip-hop már el is szökkent az idő és ott ül a közepében annak,amit nem akart.
Liam hete is ilyen volt. Bármit csinált,nem mozgott az órán a mutató. Mintha ólomból lett volna. Nem számított,hogy szinte minden percet a fiával töltött,akkor sem lett hirtelen péntek dél.
És most itt fekszik,tágra nyílt,egyáltalán nem álmos szemekkel,majdnem éjfélkor. Majdnem pénteken. De még mindig csütörtök volt és a barna hajú nem tudta eldönteni,hogy az izgatottságtól,vagy a bosszúságtól nem tud elaludni. Izgatott volt,hisz holnap utaznak,de bosszús is,mert ma még csak ma van. Csütörtök,és nem péntek. Arra nem is gondolt,hogy talán az a töménytelen mennyiségű kávé az oka annak,hogy nem tud elaludni,amit a mai nap folyamán magába gurított.
Mint a hét minden estéjén,ma is a párizsi útról fantáziált. És annyira mélyen benne volt már ebben,hogy képzeletben már Zayn karjaiban feküdt,miközben szenvedélyesen szeretkeztek,miután Zayn minden bűnéért bocsánatot kért és elmondta,hogy szereti és élete végéig fogja. Persze,mikor másnap reggel felébred,legszívesebben pofán verné magát,amiért becsapja a szívét,lelkét,és minden reggel kissé összetörtebben kel fel,mind eddig. Hisz tudja,hogy mindez csak ábránd,csak képzelgés. És nem számít mennyire akarja,hogy ez ne így legyen,ő csak egy beosztott Zayn Malik számára. Tudja,hogy az,hisz ő húzta meg a láthatatlan vonalat. Ő maga mondta,hogy csak és kizárólag munkatársi viszony lehet közöttük, semmi több. Még csak barátság sem. Ó,pedig mostmár igazán beérné Liam annyival is. A barátságával. Hisz nem csak szerelmesek,de legjobb barátok is voltak. De nem lehet. Meghúzta a vonalat, ennyi volt. Talán elfelejteni is könnyebb lesz így a fekete hajú férfit.
A hajnali órákban végre álom jött a szemére és biztos volt abban,hogy hiába alszik csak pár órát,egyáltalán nem lesz álmos,ha reggel felébred. Hisz egy új kaland veszi kezdetét. Amit Liam már alig várt.

•••

Úgy pattant ki a szeme a barna hajú fiúnak,mikor meghallotta ébresztőjét,mintha legalább éveket aludt volna. Úgy is érezte magát,üde volt és friss. 9 óra volt, de nem is értette,hogy miért nem inkább 11-re állította telefonját, hisz Zayn délre jön érte. 1 óra alatt bőven elkészültek volna, hisz a bőröndjeiket már szerdán bepakolta. Sőt,ő szíve szerint már akkor elpakolt volna mindent,amikor megtudta,hogy Párizsba utaznak.
Mosolyogva kelt ki az ágyból,majd ugyanígy ment át kisfia szobájába,hogy felkeltse őt. De legnagyobb meglepetésére,a kicsi fiú tágta nyílt szemekkel ült az ágya közepén és mosolyogva nézte a kis Eiffel tornyos kulcstartót a szekrényén.
-Samy,te miért nem alszol?-kérdezte Li meglepődve.
-Nem tudtam apu! Annyira izgatott vagyok!-ugrott fel az ágyon. Liam csak mosolyogva nézte kisfia barna szemeit és leült az ágyára.
-Miért nem keltettél fel,kicsim?-fogta meg a kisfiút,majd az ölébe húzta.
-Csak nemrég keltem...olyan 8 körül,és nem akartalak felkelteni. Este kimentem pisilni és láttam,hogy még ébren vagy,úgyhogy tudtam hogy reggel sokáig kell aludnod,hogy kipihent legyél mire odaérünk és tudjunk menni kirándulni!-hadarta el vigyorogva Sam.-De nem látszol álmosnak... Te is olyan izgatott vagy mint én?-tapsikolt örömében. Liam imádta így látni fiát. Csak szorosan megölelte és egy hosszú puszit nyomott a fejére.
-Bizony Sammy,apa is ugyanolyan izgatott,mint amennyire te vagy!-mosolygott.-Gyere,reggelizzünk meg.-szólt Li pár perc múlva,majd megfogva kisfia kezét,a konyhába húzta.
Gofrit kezdett sütni, majd mikor már egy jó adag a tányéron díszelgett,elővette a nutellát és a tejszínhabot.
-Egyél, amennyit jól esik!-simogatta meg kisfia fejét,majd ő is leült és csendben falatozni kezdtek. Persze ez a csend nem tartott sokáig,hisz Sam nem bírt nyugton maradni. Csak mondta és mondta,hogy mennyi mindent látni szeretne Párizsban és hogy mennyire szereti az apukáját,amiért elmehet vele,és mindent ami csak eszébe jutott. Liam talán most először nem szólt rá azért,mert tele szájjal beszélt. Sammy is tudta,hogy nem szabad,mert nem illő,de most nem tudta vissza fogni magát. Az ő apja a legcsúcsabb a világon. A legeslegjobb apuka!
Miután befejezték a reggelit,Liam elküldte fogat mosni fiát,amíg ő legurított egy kávét. Mostanság nagyon rászokott a koffeinre,és bár tudta,hogy nem lenne szabad,mert árt neki,de nem volt akarat ereje lemondani róla.
Miután megitta a kávéját,magához fogott egy farmert és egy elegánsabb inget,majd eltűnt a fürdőben. Még épp látta,hogy Sammy leül a kanapéra és tévézni kezd.
Lassan lezuhanyzott,majd alaposan áttörölve magát,egy törölközőt a derekára csavarva,a tükör elé állt. Először fogat mosott,majd felöltözve elkezdte beállítani a haját.
Hangokat hallott a nappaliból,amitől szíve félrevert egy pillanatra. Máris ideért volna Zayn? De hisz még csak tíz óra.
Sietve befejezte a készülődést,majd dübörgő szívvel sietett ki a fürdőből. Isten a tanú rá,hogy próbálta leplezni a csalódottságát,mikor Zayn helyet Niall szőke buksiját pillantotta meg kisfia mellet,de ahogy Ni rávezette a tekintetét,azonnal levonta a következtetést.
-Jó,hogy ennyire örülsz nekem,tesó.-állt fel Sam mellől, majd kissé sértetten a konyhába vonult. Liam csak egy nagy,gondterhelt sóhajt hallatva megindult utána,miközben fiára mosolygott egy aprót.
-Sajnalom Ni, de annyira izgatott vagyok már és alig akart eltelni ez a hét szóval csak.... Bocsáss meg.-nézett rá kérlelő szemekkel,mire a szöszi csak megforgatta a szemét,majd egy ölelésbe húzta a barna hajút.
-Igencsak hiányoztok majd...-motyogta Niall.
-Te is nekünk!-szorított egy kicsit ölelésén Liam.
Pár percig így maradtak,megpróbáltak erőt meríteni egymásból arra az egy hétre,amit majd külön kell tölteniük. Ez tényleg nagyon nehéz lesz mindkettejük számára,hisz itt voltak és vannak is egymásnak mindig. Liam el sem tudja már képzelni úgy a napját,hogy ne látná a szöszke fejét,és ez ugyanígy van fordítva is. Kettejüknek egy csodálatos barátság adatott meg,már-már tesvériség. Hisz Liam komolyan nem tudná merre tartana most az élete Niall nélkül.
Míg a szőke leült enni pár falat gofrit,Liam mindent elintézett,hogy mire Zayn ideér,már csak be kelljen pakolni a kocsiba. Sammynek is szólt,hogy legyen készenlétben,de nyugodtan nézze a tévét,míg ők beszélgetnek keresztapjával.
Így is lett hát,és észre sem vették hogy szállt el felettük az idő,már csak a csengő éles hangja hasította félbe a jókedvű beszélgetést.
-Apa,apa,apa... Itt az idő! Indulunk Párizsba,el sem hiszem!-kiabált a kisfiú,miközben beszaladt a konyhába apjához és Niallhöz.
-Így van Sammy.-mosolygott Li gyengéden.-Menj,kapcsold ki a tévét,aztán köszönj el Nialltől. Megyek ajtót nyitok.-állt fel,miközben Nire nézett,hogy erőt merítsen a pillantásából.
Az ajtóhoz sétálva remegő kezekkel nyitotta ki azt.
-Szép napot! Elkészültek?-kérdezte rögtön Zayn,ahogy megpillantotta Liamet az ajtóban.
A másik próbálta nem kimutatni,de nagyon rosszul esett neki ez a fagyos köszöntés.
-Öhm... Jó napot. Igen,készen vagyunk.-vett fel egy álmosolyt a barna hajú.
-Rendben,akkor indulhatunk is.-mondta Zayn és mintha most tört volna el a jég. Őszintén húzta egy harminc kettes mosolyra a száját.
-Apa,kész vagyok,mehetünk!-szaladt ki Sammy,majd megállt apja lábánál,mikor megpillantotta az ismerős idegent.
-Szia bácsi. Te vagy az akivel találkoztunk a sütisnél.-mosolygott rá őszintén.
A fekete hajú legugolt,hogy egy szinten legyen a kisfiúval,majd a kezét nyújtotta neki.
-Igen,én vagyok az. Egyébként hívj nyugodtan Zaynnek.-mondta neki vidáman.
-Oké!-csapta bele kis tenyerét Sam a másikéba. Máris kialakult a bizalom Sammyben a fekete hajú iránt,ezt Liam azonnal észrevette.
Zayn még mosolygott,mikor felállt,de ahogy megpillantott Liam mögött egy szőke fejet,azonnal elkomorodott.
-Niall.-biccentett neki.
-Zayn.-szólt ő is,kelletlenül.
Pár másodperc hideg pillantás után,Liam megtörve a csendet,javasolta,hogy hordják ki a bőröndöket.
Miután azzal is megvoltak,Sammy visszaszaladt az ajtóban álló Niallhöz és szorosan megölelte.
-Nagyon, nagyon fogsz hiányozni Niall!-motyogta és szipogott is egyet-kettőt.
A szőke felkapta a kisfiút,majd a fülébe súgott valamit, mire Sam elkezdett bólogatni és vadul vigyorogni. A kocsiig vitte a kisfiút,majd letette a földre és Liam mellé állt. Sammy még egy utolsó szomorú pillantás után beszállt a kocsiba. Az izgatottsága egyértelműen nagyobb volt,mint a szomorúsága.
Zayn egy hosszú és gondolkodó pillantás után beszállt a fiúhoz. Hagyja,hogy elbúcsúzzunk.-gondolta magában Liam.
-Úgy búcsúzkodunk,mintha soha többé nem látnánk egymást.-motyogta Li,majd Nihez fordult,így pont háttal állt az autónak. És Zaynnek is. Liam nem,Niall viszont látta azt az égető és féltékeny tekintetet. Ez jó jel.
A szőke szorosan megölelte,majd elnevette magát.
-Igazad van Liam. Teljesen olyan.-nevetett. Pár percig álltak így,majd Niall elengedte a másikat.
-Mit súgtál Samnek?-kérdezte Liam,mikor elhajolt. Hátulról úgy tűnt,mintha csók csattant volna el közöttük,ami Zayn szívében megforgatta a tört. De ez sem akadályozza meg a terveiben.
-Az a mi titkunk,tesó!-kacsintott Ni.-Vigyázz magadra és a keresztfiamra is!-mondta,majd még egy szoros ölelés után,Li végleg beszállt az autóba.
Niall sokáig nézett a távolodó kocsi után,majd végül az égre nézve nagyot sóhajtott.
-Istenem,add,hogy végre minden rendbe jöjjön vele és legyen végre annyira boldog,mint amennyire megérdemli.
És ahogy Ni lassan a kocsijához sétált,tudta,érezte,hogy ez így is lesz.

A következőre nem kell ennyit várni,és ígérem,hogy az már eseménydúsabb is lesz. Sőt...😉😉😘❤❤