Sziasztok... Azt hiszem visszatértem! Végleg!!! 😍😍 jó olvasást! 😍😍

Liam fütyörészve tartott hazafelé és alig várta,hogy láthassa kisfia boldog arcát,mikor közli vele,hogy egy hétig Párizsban lesznek. Tudja,hogy ezzel egy felejthetetlen élményt fog nyújtani,s ettől a tudattól majd kicsattant.
Már épp vette elő a házkulcsot,hogy kinyissa az ajtót, ha odaér, de ekkor Sammy robbant ki az ajtón,miközben azt kiabálta,hogy meglepetés.
-Sammy! Szia kicsim.-kapta fel a barna hajú,mikor odaért elé.
-Szia apu. Nagyon hiányoztál.-bújt jobban apja ölelésébe a kisfiú.
-Te nekem jobban!-nevetett halkan Liam. Csak ölelték egymást pillanatokig. Ezt az idilli képet Niall zavarta meg,aki az ajtóban állva megköszörülte a torkát.
-Én is itt vagyok. Még mindig.-játszotta a sértődöttet. Liam úgy döntött,belemegy a játékba.
-Tudom,édes. Te is nagyon hiányoztál.-tette le a fiút az öléből,majd miután megfogta a kezét,lassan közeledett a szöszi felé. Sammy kíváncsian kapkodta a tekintetét a két felnőtt között. Összezavarták a viselkedésükkel,és nem értette,hogy apja miért szólítja drágámnak,vagy épp édesnek Niall bácsit. Hisz szerinte Niallnek nincs jó íze.
Mikor a szőke elé értek,Liam elkapta a tarkóját és az arca felé kezdte húzni,miközben csücsőrített. Niall először vigyorgott,mert nem hitte,hogy barátja képes lenne lekapni,de mikor pillanatok alatt pár centi volt az ajkaik között,ijedten hátrált,miközben mellkasánál fogva arrébb lökte a másikat.
-Meg vagy hülyülve Payne? Már ennyire hiányod van?-kiabált Niall meglepett hangon. A másik erre csak hangosan felkacagott és mivel Sammy sem értette az egészet,azt tette,amit az apja.
-Idióta...-puffogott Niall,majd visszament a házba. Liam csak ránézett a kisfiára és megtörölte a szemét,mert még a könny is kifolyt belőle a szöszi reakciója miatt.
-Na,irány be.-mosolygott,majd elengedte Sam kezét,aki befutott Niall után a konyhába. Liam észrevette,hogy a kisfiú mennyire izgatott,de azt gondolta biztos csak azért, mert annyi mesélni valója van az elmúlt napról. Levette a cipőjét és felvéve a házi mamuszát,megindult a konyhába,hisz onnan jöttek susmorgó hangok.
-Meglepetés!-kiabálta újra kisfia,csak most sokkal hangosabban. És igen. Liam nagyon meglepődött,amikor egy csoki és egy vanília tortát pillantott meg az asztalon,egy gyerekpezsgő és egy BB pezsgő kíséretében.
-Azta...-nyögte ki.-Mi ez gyerekek?-nézett értetlenül hol Nire,hol a kisfiára.
-Megünnepejük,hogy van munkád.-mondta egyszerűen a szőke, miközben mosolygott. Sammy csak izgatottan ugrált egy helyben és vigyorgott mint a tejbetök. Ilyenkor a legfellelhetőbb az,hogy mennyire is hasonlít Liamre,attól függetlenül, hogy nem az ő fia.
A barna hajú még mindig meglepődve,ám már meghatódva is állt előttük.
-Ez... Köszönöm szépen! Igazán nem kellett volna rám költenetek!-mosolygott szégyenlősen és kissé zavarban. Sosem szerette,ha miatta történik valami. Ezért sem szerette sem a születésnapját,sem bármelyik más ünnepet,amin meglepetésben részesülhet.
-Ugyan már. Semmiség volt!-mondta Niall,majd megkerülve az asztalt,Liam vállára tette a kezét.
-Mikor vágjuk fel a tortát?-kíváncsiskodott Sammy,mire mindkét felnőtt nevetni kezdett.
Liam lerakta a táskáját,majd mielőtt még Ni belevágott volna a tortába,feltette a mutató ujját.
-Ha már ez a meglepetések napja,nekem is van egy!-mondta huncutan és felváltva nézett a másik kettőre.
-Na,ki vele Payne! Kíváncsivá tettél.-szólt Niall,miután a barna hajú olyan hosszú szünetet tartott.
-Meséltem neked arról a fotózásról,ahol az a tenyérbemászó férfi a főnök.-kezdte. Ni csak bólintott egyet.-Nos,ma szólt Zayn,hogy Párizsban lesz a fotózás és Sammynek is biztosítanak helyet,amellett,hogy egy fontunkba sem kerül!-vigyorgott. Sammy még emésztgette a hallottakat és nem is fogta fel olyan gyorsan mint keresztapja,aki csak szélesen elmosolyodott,miközben felcsillant a szeme,és szorosan megölelte Liamet.
-Úristen Li! Ez annyira csodálatos! Istenem,olyan nagyon örülök most nektek!-kiabálta hangosan, miközben méginkább meg szorította a barna hajút.
-A fülem Ni!-hajolt el Liam sziszegve,mert igencsak sértette ez a kiabálás,közvetlenül a fülénél. Egy kis bűntudata származott, hisz ha nagyon akarja, el tudta volna intézni,hogy a szöszi is menjen. Az igazság az,hogy annyira boldog volt abban a pillanatban,hogy ilyesmire még csak nem is gondolt.
-Sajnálom,hogy te nem jöhetsz,Ni,pedig biztosan elszórakoztunk volna.-mondta bánatosan,miután elengedték egymást.
-Nehogy már ez miatt legyél szomorú! Amúgy is,szükségetek van egy kis időre csak ketten,Sammyvel.-nézett a kisfiúra,aki még mindig nem értette,hogy mi is folyik körülötte.
Niall sejtette,hogy Zayn most mennyire örül ennek az egésznek és teljes szívéből kívánta,hogy az alatt az egy hét alatt,tegyen meg mindent azért,hogy visszakapja élete szerelmét.
-Apa...most mi van?-szólalt meg végre a kisfiú.
-Nyaralni megyünk, Sammy. Méghozzá Párizsba.-guggolt le kisfiához Liam. Egy pillanatig még elgondolkodó fejet vágott a fiú,a következő percben azonban apja nyakába ugrott és szorosan megölelte.
-Apa,ez igaz? Komolyan megyünk?-villanyozódott fel teljesen,s miután apja csak bólogatott,méginkább bezsongott.
-Úristen,ez annyira jó! Látni fogom az Eiffel tornyot. Tuti nagyon féltékenyek lesznek majd a barátaim,amikor elmesélem nekik. Mikor indulunk apa? Ugye holnap? Ugye már holnap megyünk?-tapsikolt örömében. Liam majdnem sírva fakadt,amiért kisfia ennyire örül ennek az egésznek. Csak megsimogatta a fejecskéjét és megölelve egy pillanatra,minden részletbe beavatta őket,miközben azzal küszködött,hogy ne sírja el magát a boldogságtól.

°°°

-Akkor pénteken indulunk,Mr.Payne. A hétvége szabad lesz,azt csinálhatnak majd,amit akarnak,aztán hétfőn elkezdjük a fotózást. A részlekebe majd Alex beavatja,mert nekem semmit sem mond,csakis magával akar konzultálni.-húzta el a száját Zayn,miután elmondta a tudnivalókat Liamnek. A barna hajú kicsit szorongott. Hihetetlenül boldog volt,amiért mehet,de közben ott volt benne az érzés,hogy nem akar Alex-szel együtt dolgozni.
-Mr.Malik...megkérhetném arra,hogy közölje a barátjával,hogy nem szeretnék vele semmiféle más kapcsolatban állni,csak és kizárólag munka kapcsolatban?-kérdezte zavartan és nem is mert a fekete hajúra nézni.
-Természetesen! Amint találkozok vele,közölni fogom ezt.-mosolygott.
-Köszönöm, uram!-hálálkodott Liam. Tényleg hálás volt ezért Zaynnek. Tudja,hogy már 5 év telt el. Tudja,hogy már hiányzik neki az,hogy legyen mellette valaki. De azzal is tisztában van,hogy az a valaki csak és kizárólag Zayn lehet. Hiába telt el 5 hosszú év,hiába akart tőle bárki is bármit,ő mindig csak Zaynt látta magaelőtt. Csak Zaynt kereste mindenkiben. És mivel senkiben nem találta meg őt,várt. Vár és vár,míg jön valaki,aki befészkeli magát Zayn helyére és végre kitölti azt a mérhetetlenül nagy űrt a szívében,melyet Zayn hagyott magaután. Csak vár. És ez valószínűleg még hosszú éveken keresztül így lesz.
-A héten már nem kell bejönnie dolgozni,készüljön csak nyugodtan az utazásra. Pénteken délbe ott lesz önökért egy kocsi,amivel eljutnak a reptérre. Ott fogunk találkozni.-mosolygott Zayn,miközben a szíve megtelt szeretettel,ahogy Liam boldog arcát nézte.
-Rendben van. Én...köszönöm uram,hogy nekem adta ezt a megtisztelő feladatot!-hálálkodott Liam,és csak most ugrott be neki egy észveszejtő gondolat,amit ki is kellett mondania. Azt sem hagyta,hogy a másik megszólaljon.
-Azért adtad nekem ezt a munkát,mert tudtad,hogy Párizsba kell mennünk?-váltott hirtelen tegezésre,miközben majdnem suttogta ezt a számára nagyon fontos kérdést. Ha Zayn azt feleli,hogy igen,valami megtörik benne. Nem tudja miért,de nagyon csalódott lenne.
-Nem,eszedbe se jusson. Tegnap tudtam meg én is,hogy oda kell utaznunk. Azért adtam neked ezt a munkát,mert tudom,hogy jó vagy. Profi.-magyarázkodott Zayn,és örömmel látta,hogy Liam arca pirospozsgássá válik a bóktól. Mindig is imádta ezt látni.
-Én öhm....köszönöm. Azt hiszem...-dadogta Liam. Utálta,hogy elpirul,utálta,hogy Zayn még mindig zavarba tudja hozni. Utálta,hogy egy része mégis imádta ezt.
-Viszont látásra Mr.Payne.-mosolyodott el szélesen Zayn egy kacsintás kíséretében. Liam,ha lehet erre nég inkább elpirult,ezért egy zavart motyogás kíséretében el is hagyta az irodát.
Mintha nem is ezen a világon járt volna,úgy ment hazafelé. Nem tudta elhinni,hogy ez épp vele történik meg. Hisz nemrég még öngyilkos akart lenni. Az élet minden percben meglepetéseket tartogat.
Épp a kedvenc kávézója előtt haladt el,ahova megszokásból be is pillantott,így meglátta fiát és a szöszkét odabenn. Vidáman csatlakozott hozzájuk.
-Sziasztok!-lepte meg őket hátulról,mire mindketten ijedten fordultak meg.
-Apaaaa!-kiabálta Sammy boldogan.
-Hát te?-ennyi volt Niall reakciója.
-Én is örülök neked Ni.-nevetett Liam,miközben lerakta öléből kisfiát.-Egyébként a héten már nem kell dolgoznom.-magyarázta boldogan.
-Jajj de jó! Úgy örülök neki,apu.-ugrált Sam.
Miután a kisfiú örömében úgy döntött,hogy eszik egy süti,Niall és Liam leültek beszélgetni.
-Pénteken indulunk és a hétvégénk szabad lesz.-mondta a barna hajú.
-Ez annyira csodálatos Liam!-örült Niall is.
-

Igen,érzem,hogy az lesz.-mosolygott Liam bárgyún és csillogó szemekkel nézett fiára,miközben visszasétált az asztalukhoz. Közölte vele is a jó hírt,miszerint pénteken indulnak,mire Sammy villája megakadt a levegőben és csodálkozó szemekkel nézett apjára.
-Akkor nem csak álmodtam ezt,apu? Tényleg megyünk Párizsba?-kérdezte felvillanyozódva. Liam szíve összetört e szavak hallatán. Egy része hihetetlenül boldog volt,hogy ekkora ajándékot adhat fiának,másik része viszont kettétört,amiért a kis Sam azt hitte csak álom az egész. Hát nem tesz meg mindent,hogy a fiának semmiben ne kelljen hiányt szenvednie? Ennyire rossz apa lenne?
-Nem álmodtál,kicsim. Pénteken délbe indulunk.-mosolygott,bár ez nem volt őszinte. Amit a szöszi azonnal észre is vett.
-Sammy hoznál nekem is egy olyan sütit,mint ez itt? Hirtelen megkívántam.-nézett a kisfiúra mosolyogva.
-De...Niall bácsi...-méltatlankodott-most jöttem vissza.
-Na,Sammy! Ez csúnya dolog volt! Menj szépen és hozz egy sütit!-szólt rá azonnal Liam.
-Oké,apu.-motyogta Sam,de a két felnőtt még hallotta ahogy azt dünnyögi az orra alatt,hogy miért kell neki szaladgálnia és hogy miért csak pénteken idnulnak arra a csuda jó nyaralásra. Ezen mindketten elmosolyodtak,de Ni arca azonnal komollyá változott,ahogy barátjára tekintet.
-Bökd ki mi bánt,nagyfiú!-csapott le azonnal. Liam megtört szemekkel nézett rá.
-Nem adok meg neki mindent,Ni?-kezdte kétségbeesetten.-Azt hitte,hogy csak álom az egész. Minden erőmmel azon vagyok, hogy ne érezzen semmit ebből a szar helyzetből,de még ezt is kurvára elbaszom,ha azt hiszi,hogy csak álmodik.-fakadt ki.
-Hé,Liam! Ne is gondolj ilyenekre,oké? Fel sem fog semmit az egészből. Te mindent megteszel,amit meg tehetsz,sőt annál sokkal sokkal többet is. Egy kivánló apa vagy és ebben soha ne kételkedj! Mielőtt azt gondolnád,hogy az elfogultság beszél belőlem,nem így van! Akkor is ezt mondanám,ha nem ismernélek csak épp látnálak titeket egy bevásárló központban! Nálad boldogabbá senki sem tehetné Samet,és senki sem adhatna neki többet,mint amit te adsz! Mert ezt szeretetben mérik,ugye tudod? És ahogy te szereted ezt a kisfiút,az egy hihetetlen dolog a világon! Úgy gondolom még egy ilyen nincs. Mindenkit felülmúlsz az apai szereteteddel, és ezt teszed úgy,hogy nem saját fiad. Úgy hogy kérlek,sose kételkedj abban,hogy jó,sőt,tökéletes apa vagy e,mert az vagy!-nyugtatta barátja a másikat. És sikerült is neki. Ha nem teljesen,de akkor is csökkent Liam kétségbeesése és szorongása.
Sammy ekkor tért vissza,így Liam csak eltátogott egy köszönömöt a másik felé,aki csak lágyan elmosolyodott.
A kicsi fiú azonnal a párizsi útról kezdett el beszélni és csak mondta,mondta,miközben a két felnőtt mosolyogva figyelte. Liam érezte,hogy ez az utazás az egész életükre kihat majd. Abban viszont egyáltalán nem volt biztos, hogy jó vagy rossz értelemben fog ez történni. Minden esetre bízott a sorsában és abban,hogy most az egyszer,újra szerencséje lesz. Na és ha tudná,hogy igen,nem lenne így elszontyolodva.