Rowan Markle-lel még sosem fordult elő, hogy az orvosi rendelőben lévő kertészeti újságok lapjait nézegesse, miközben körülötte mindenki őt nézi. Általában nem szokott egészségügyi problémája lenni, mivel rendszeres edzésben van, az étrendje is megszabott, hogyha pedig ízületi sérülése van, azt elintézi a csapat sportorvosa.

Csakhogy a mostani helyzet több okból is más volt, mivel pár nappal ezelőtt, mikor ugyanebben az orvosi rendelőben téblábolt, szörnyen viszketett. Odalent.
- Mr Markle- szóltak ki a rendelőből.- Jöjjön.
Rowan felállt, hanyagul a kis dohányzóasztalra dobta a kertészeti újságot, amely pont a virághagymáknál maradt nyitva, és elment a rendelőből éppen kijövő öregúr mellett. Becsukta maga mögött az ajtót, ezzel teljesen bezárva magát a fertőtlenítő szagba, és a szemüveges orvoshoz sétált.
- Üljön le, Rowan, megérkeztek a laboreredmények.

Rowan ezt hallva még gyorsabban csüccsent a műanyag székbe, mint azt tervezte, és próbálta lenyelni a feszültséget, ami a torkába mászott. Hiába, már attól megijedt, mikor bele kellett pisilnie abba az icipici műanyag pohárkába, és most az orvos mély, kifejezetten komoly hangja sem jelentett sok jót rá nézve.
- Mindent rendben találtunk Önnél, egy valamit kivéve- az orvos egy lapot vett le a kartonról, és miközben átnyújtotta a fiatal focistának, ő maga is helyet foglalt, és a szemüvegét maga elé rakta.- Attól tartok, szifiliszes.

Rowan csak ült, nézte az eredményeket, igazából sokkos állapotban leledzett, és próbálta felidézni, hogy mi a fenét mondott pontosan az orvos. Attól tartott, hogy csak behalózta az egészet, ez egy rossz álom, de bárhogyan is meresztette a szemét, az igazság sajnos nem tűnt el a papírról. Megvakarta a füle tövét, és próbálta eldönteni, hogy ez mennyire kínos egy tízes skálán. Tizenegyre tippelt.
- Ennek...- zavartan a papírra bökött, majd nyelt egyet, mielőtt folytatta volna.- Ennek van ellenszere, nem?
- Természetesen- a negyvenes éveiben járó orvos arcán halvány mosoly jelent meg. Rowan úgy értelmezte, hogy őt röhögi ki, és felháborodásában egészen megnémult.- Még az első stádiumban kaptuk el, ilyenkor még fertőző.
- Tehát...- Rowan sóhajtott. Nem igazán tudta, hogyan kezelje a helyzetet, vagy hogy egyáltalán hogyan próbáljon javítani a látszaton, miszerint egy kellemes nemi betegséget szedett össze.- Nem ártana vigyáznom a...
- A felelőtlen szexszel, igen- az orvos felpattant a székből, arrébb ment, ezzel otthagyva a megalázott Rowan Markle-t. Csattogva húzta fel a gumikesztyűit, Rowan pedig nagyokat nyelve helyezte vissza a kórlapot az asztalra.

Rowan Markle-lel sosem történt még ennél kínosabb dolog. Igaz, tisztában volt az éjszakázós kalandok hátulütőjével, de még sosem gondolt bele olyan igazán.
Felszisszent, ahogy a penicillinnel teli tű a hátsó felébe mélyedt, és szégyenében lehunyta a szemét.
A nagy Rowan Markle, a hatalmas futballista, akinek eszméletlen nagy jövőt jósolnak az okosok, aki a mostani nagyok nyomdokaiba léphetne már 23 évesen, a nagy Rowan Markle, akit már úgy emlegetnek, hogy az NFL szupercsillaga,
most éppen egy kórházi ágyra hasal rá, miközben megkapja élete első szifiliészere élete első gyógyszerét.
Persze, ennek is megvolt a maga szépsége. Mármint a szifilisznek. Az oda vezető út.
Ugyanis a nagy Rowan Markle nem tervezte lekötni magát egy nőnél sem, túl sok figyelmét elvette volna attól, hogy kíváló sportoló lehessen. Sokáig a csapatból szinte mindenki ezt az életmódot folytatta, amit mások előszeretettel hívnának egyszerűen és nyersen "kurvázásnak", de ők jobb szerették az "éjszakázás" nevet használni. Sokkal személyesebbnek hatott.
Csakhogy idővel a Chicago Boys minden tagja letelepedett, egyedül Rowan nem volt hajlandó kikötni. Persze, mindenki tudta, hogy ha a fiatal srác odafigyel, hatalmas bajnok lehet belőle, ezért nem szadizták emiatt a hebrencs életmód miatt.

Rowan, miközben hazafelé vezetett, egész úton arra gondolt, mennyire ki fogják röhögni a csapattársai, ha ez kiderül.

- Bassza meg.