Melody szemszöge:

Mi. A. Jó. Kurva. Élet. Történt?! Nem bírom felfogni. Szellemek lopkodják a nyomaimat vagy mi a fasz van?! Mérhetetlenül dühös vagyok. Ekkora indulatot nem is emlékszem mikor éreztem utoljára. Dühömben rávágtam egyet a faasztalra ami ezáltal kettétört. Nem tudok józan ésszel gondolkodni... Visszamentem a szobába és bevágtam az ajtót. Megláttam Aurórát az ágyon és elsötétült a tekintetem.... Nem bírom visszafogni magam...

Aurora szemszöge:

Ne... Megint sötét az ábrázata... Megint bántani fog. Félek. El akarok innen menni... Elkezd felém közeledni miközben az övét szedi le magáról... Én próbálnék hátrálni, de alig tudok mozogni így nem sokra megyek... Amikor eléri az ágyat nem törődve a sebeimmel kezdi el az övével csapkodni a hasamat. Felordítok mindenegyes csapásnál. Felszakadtak a régiek és újabb sebek keletkeztek... Amikor ezt megunta rá ült a csípőmre a kezeimet pedíg a szíjjal az ágyhoz erősítette.
-Könyörgöm hagyd abba...-nyögtem ki nagy nehezen sírva mire ő felpofozott.
-Pofa be Hercegnő!-ordított rám majd szószerint letépte a felsőmet ami inkább nevezhető melltartónak... Rátapadt ajkaimra és durván kezdte falni őket míg a kezeivel a melleimet markolászta, karmolgatta. Az arcomon patakokban folytak le sós könnyeim. Nagyon fáj...

Amint megunta a számmal való foglalkozást elvált tőlem és a nyakamhoz hajolt. Először csak végignyalta majd erősen belém harapott amitől felordítottam. Érzem ahogy felszakad a bőröm és kiserken a vérem. Melody elhajol tőlem és leszáll rólam majd a szekrényhez lép. Kivesz belőle egy golyót amire 2 bőrszíjj van csatolva 2 oldalt, majd vissza jön hozzám.
-Idegesít, hogy ilyen hangos vagy.-mondja majd nemes egyszerűséggel belenyomta a golyót a számba amit hátul rögzített a bőrszijjakkal. Ez kibaszottul fáj. Nagyon szoros és kényelmetlen... A könnyeim ismét utat törnek maguknak, de Melody csak gonoszan röhögött a fájdalmamon. Mint egy őrült pszichopata...

Újra visszaült a csípőmre, csak ezúttal a melleimre hajolt és míg az egyiket a kezeivel markolászta a másikat harapdálta... Csak fájdalmas nyögéseket tudtam hallatni....
Amint véresre harapta mindkét mellemet kiházomozz a bugyimból és egyből 2 ujját dugta fel nekem amire ismét csak egy tompított, fájdalmas nyögéssel tudtam reagálni. Meg sem várva míg kicsit megszokom durván, gyorsan kezdte el mozgatni az ujjait. A szobát betöltötte a fájdalommal átitatott nyögéseim és zokogásom hangja. Addíg ujjazott durván ameddíg el nem mentem... Még mindíg sírtam...

Melody ismét a szekrényhez sétált majd kivett belőle egy vibrátort... Ne... Csak azt ne... Visszajött hozzám és pszichopata tekintettel dugta fel nekem majdnem tövig a mű szerszámot. Felordítottam a fájdalomtól amennyire persze a szájpecek engedte... Bekapcsolta a szerkezetet egyből a legmagasabb fokozaton amit zokogással vegyített fájdalmas nyögéseimmel fogadtam... Felhúzott rám egy feszülősebb picsagatyát ami a helyén tartja a kis játékszert bennem, majd kikötözte a lábaim az ágy sarkaihoz, majd kiment és otthagyott... Otthagyott szenvedni...

Melody szemszöge:

Nem tudom mit csinálok. Nem fogom fel a tetteim. Csak megyek egyenesen a kihallgatóba egy rabhoz. Addíg kínzom amíg meg nem hal én meg lenyugodok... Ami minimum 45 perc volt... Veszek egy mély levegőt és eszembe jut mit tettem... Azonnal rohanok vissza Aurórához. Belépve azonnal leszedtem róla gatyát és ki veszem belőle a vibrátort. Felnézek rá és az arcát a könnyei borítják... Még most is sír... Kiveszem a szájából a szájpecket mire zokogva kapkod levegő után... Istenem mit tettem...

Kikötöm a kezeit és magamhoz ölelem a gyenge, törékeny, remegő testét...
-Sajnálom... Soha többé nem teszem ezt... Ígérem... - megpusziltam a fejét és simogattam a hátát... Fél tőlem... És jogosan... Nem akarom ezt csinálni... Meg kell tanulnom utalnom magam...

Aurora szemszöge:

Gyűlölöm... El akarok innen menni! Vagy inkább öljön meg... Nem tudok mozogni. Nincs elég erőm... A karjaiban zokogok egészen addíg amíg el nem nyel a sötétség... Elájultam....

Melody szemszöge:

Aurora befejezte a remegést... Ránéztem. Elájult... Lefektettem az ágyra és el láttam a sebeit...
-Sajnálom...-suttogtam és megpusziltam a homlokát.- Bár megigérhetném, hogy minden rendben lesz... Hogy nem foglak többé bántani... Hogy szeretlek... De nem lehet...-suttogtam mellette feküdve, őt nézve... Igen... Rájöttem, hogy szeretem ezt a lányt... De mégis bántom, mert nem tudom uralni magam...

(Sziasztok! Itt is lenne az új rész. Remélem nem basztam el nagyon a 18+os részt és tetszett nektek. Ha így van várom a csillagokat és a kommenteket. Kérdéseket pedig még mindíg szívesen fogadok mind komiban mind privátban. A következő fejezetben találkozunk. (remélhetőleg nem szedi le megint a wattpad) Sziasztok!)