Melody szemszöge:

Reggel Auróra mellett ébredtem. Olyan kis törékeny össze akarom törni... De közben védeni is akarom... Mi a fene van velem?! Megsimítottam az arcát mire felébredt.
-Jóreggelt Hercegnőm. - csak nézett rám kómás és félő szemekkel.
-Mondom JÓREGGELT!
-J-jóreggelt... - mondta reszkető hangon.
Végigsimítottam a száján, mire felszisszent. Szegénynek jól elintéztem tegnap a száját.
-Amíg meg nem gyógyul a szád eltekintek a ragtapasztól. De csak ha jól viselkedsz értve? - bólintott egyet. - Akkor jó.
Felkeltem az ágyból és átöltöztem. Utána visszaültem Aurora mellé az ágyra. Ő csak nézett rám szótlanul.
-Ha nem próbálsz meg elszökni leszedem az ágyról a kezeidet. Rendben?
-I-igen...
Leszedtem a kezeit. Egyből húzta őket a mellkasához és mozgatta a kezét a kötélben. Gondolom azért, hogy találjon egy pontot ahol nem fáj.
-Mingyárt jövök. Addig maradj nyugton! - kimentem reggelizni. Szedtem össze kaját és visszamentem a szobába. Aurora még mindíg a kezeivel foglalatoskodott. Leültem hozzá mire abbahagyta a mozgást.
-Biztos éhes vagy. Hoztam kaját. Ülj fel és egyél.

Aurora szemszöge:

Most mitől ilyen kedves?! Tegnap még szétvagdosta a számat most meg ilyen... Nem tudom mi van vele, de örülök neki. Tettem ahogy mondta és felültem. Viszont enni elég nehéz volt összekötött, sebet, kidörzsölődött kézzel. Elég fájdalmas arcot vághattam.
- Ha megigéred, hogy nem szöksz el kioldozlak amíg eszel. Megegyeztünk?
-Igen... - kioldozta a kezeimet. Megdörzsöltem a fájó, piros, kötélnyomoktól díszelgő csuklóimat és elkezdtem enni. Sokkal jobb ez a kaja, mint az árvaházban. Nem aztmondom, hogy jó itt lenni. Csak a kaja sokkal jobb. Még most is meg akarok szökni...
-Szomjas is vagy igaz?
-Mhm. - bólintottam téli szájjal.
Melody kinyitott egy üveg vizet, tett belőle a szájába és odajött hozzám. Nem tudtam mit akar egyszercsak megfogta a szám úgy, hogy kinyíljon és csók közben juttatta a folyadékot a számba. Fájt a szám még mindíg, de nem mertem semmilyen hangot adni így csak megmarkoltam a párnát. A szemembe nézett.
-Kérsz még?
-N-nem... - mondtam és ettem tovább. Amikor elfogyott az étel Melody megfogta a tálcát és levette az ágyról.
-Mingyárt jövök vissza. Maradj veszteg! - azzal kivitte a tálcát. Én csak a kezeimet nézegettem. Valahol vérzik a csuklóm. Nagyon fáj. Visszatért egy elsősegély dobozzal a kezében. Leült az ágyra mellém. Én csak kicsit elhátráltam.
-Mutasd a kezed. - odanyújtottam a kezem. Megfogta, mire felszisszentem.

Melody szemszöge:

Lassan elkezdtem lefertőtleni és bekötni a csuklóin lévő sebeket. Az arcán lehetett látni, hogy nem a legjobb érzés neki.
-K-köszönöm... - mondta miután végeztem.
-Szívesen. Gyere ide.
Félve odajött hozzám. Én közelebb húztam a fejét és egy sebkenőccsel bekentem a száját. Ezt sem bírta fájdalom nélkül.
-Így ni. Most majd gyorsabban gyógyul. Meg tudsz ülni a seggeden nyugodtan úgy, hogy nincs összekötve a kezed meg a lábad? - csak hevesen bólogatott. - Rendben van. Viszont ez mindenképp kell. - mondtam majd a nyakán lévő szijjra erősítettem egy hosszabb láncot amivel elér a mosdóig ha az kell, de nem ér el tovább.
-Így biztos nem szöksz el. Na is el kell mennem. Dolgaim vannak. Szóval. Most se hiányolj nagyon. - elfektettem az ágyon. - Maradj így és nem leszek mérges. Rendben?
-É-értettem...
-Helyes! - azzal kimentem, vissza dolgozni. Érzem, hogy már közel járok a tetteshez!

Aurora szemszöge:
Csak feküdtem ahogy Melody mondta. Nem tudom mi üthetett belé, de tetszik. Most olyan gyengéd és kedves. Még a sebeimet is ellátta. Talán ha szótfogadok és jó kislány leszek ilyen marad. Nagyon remélem...