Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

4.fejezet

Melody szemszöge:

Miután otthagytam Aurorát, a dolgozó termembe mentem. Folytatom kell a további, nyomozást a szüleim gyilkosa után. Már kicsikét összevetettem minden akkori időpontot és helyszínt, hogy ki nem volt akkor éppen a helyén és ki mit csinált. Azt már tudom, hogy nem a mészárlásom áldozatai között volt a tettes. Pár embert teljesen kiszűrtem. Például Steve és a többi "testőröm", ők végzik velem voltak. Roger a jobbkezem ő az akiben a legjobban megbízok. Néha a nyomozásban is segít. A múltkor amit elkezdtem az az újjlenyomatok levétele mindenkitől. Ma folytatom.
-Roger!
-Igen?
-Hívd ide a kimaradt embereket.
-Azonnal.
Mindenki bejött és újjlenyomatot vettem tőlük. Mire mindenkivel végeztem beesteledett. Beraktam az újjlenyomat mintákat a széfbe és lementem edzeni.
-Roger, nem jössz velem edzeni?
-Még van egy kis dolgom, de pár perc és megyek.
-Rendben.
Lementem a terembe és elkezdtem a mindennapi rutinom. Először ütöttem a boxzsákot, majd átmentem a karate állványhoz, ahol az ütések elleni védekezést gyakoroltam, majd végül megjött Roger és küzdöttünk egy kicsit, miközben beszélgettünk.
-Milyen az új lány?
-Még be kell törni, de szerintem nem lesz vele baj.
-És tetszik?
-Mi?! - megálltam.
-Még sosem választottál ki senkit. Mindíg azt mondtad, hogy nincs rájuk időd. Ő kivétel.
-Ez hülyeség. Csak az tetszik, hogy törékeny. És, szép a szőke haja, a puha bőre. Össze akarom törni.
-Azta. Neked tényleg tetszik a kiscsaj.
-Dehogy is! - mondtam összezavarodva és dühösen.-Mára elég ennyi edzés. Vár a játékszerem. Még be kell törnöm.
Otthagytam Rogert és felmentem a szobába. Auróra aludt. Leöntöttem egy pohár vízzel, hogy felébredjen.

Aurora szemszöge:

-Jóreggelt álomszuszék!
Melody állt előttem. Tehát nem csak álom volt az egész. Félve néztem fel a lányra.
-Na miaz? Csak nem félsz?
Én csak bólintottam.
-Akkor csinálok valami olyat amitől lesz is okod félni.
Felkaptam a fejem és ijedten néztem rá. Letépte a számról a tapaszt. Nem mertem hangot adni a fájdalmamnak. Még mindíg fájt a sebes szám.
-Na mi az? Elvitte a cica a nyelved?
-N-nem.
-Jé. Visszatért a hangod?
-I-igen.
-Most, hogy tudsz beszélni játszunk egy kicsit. Jó?-mondta majd elkezdte leszedni róla a láncokat. Amikor végzett, kioldozta a lábaimat,majd odament az ágyhoz.
-Gyere ide.
Nem mertem megmozdulni.
-Azt mondtam gyere ide!
Odasétáltam hozzá. Megfogott és lelökött az ágyra,majd fölém mászott és a kezemet az ágyhoz erősítette.
-Hogy van a szád?
-M-mi?
-A szádon a seb. Jobb?
-K-kicsit.
-Akkor jó. Mert újra sebes lesz.-mondta majd közel hajolt.
-Emlékszel mi a szabály.
Kinyitottam résnyire a szám ő pedíg egyből durván kezdett csókolni. Egy-két perc után levállt az ajkaimról.
Ismét lehajolt hozzám, de megállt.
-Csókolj meg!
Félénken nyomtam a szájára egy puszit.
-Hhh... Rendes csókot adj!
-É-én nem tudok...
-Mi az, hogy nem?! Aztmondtam, hogy csókolj meg!!! Ne mondjam mégegyszer!
Próbáltam ahogy ő mondja "normálisan" megcsókolni. Egyből átvette az irányítást és visszanyomta a fejemet az ágyra.
Miután szétharapdálta és szivogatta az ajkaim, elvált tőlük.
-Egész ügyes voltál. Ezért, most csak a szádon csinálok sebet.
-Mi?!
Elővett egy pillangó kést és erőteljesen megfogta az arcom. Elkezdte bevagdosni a számat. A könnyeim patakokban folytak és ordítottam. Próbáltam elhúzni a fejem, de túl erős. Amikor úgy látta, hogy elég sebhely van a számon, befejezte és letörölte a kést. Én csak tovább zokogtam és ordítva bőgtem a fájdalomtól.
-Ügyes voltál ma. Ezért letakarítom, kicsit a sebeid.
Hozott egy vizes rongyot, amivel a vért kezdte letörölni rólam, majd miután ezzel megvolt, elkezdte közvetlen a hegeket gyomogatni, és letörölni. Minden egyes érintése fájt, de visszafogtam a hangomat.
-Na látod. Már nem is olyan csúnya. És mivel ma jókislány voltál aludhatsz mellettem az ágyon.
Megfogta a kezemet és egy fél méterrel arrébb kötötte hozzá az ágyhoz. A lábaimra visszarakta a szíjjat. Már éppen a ragasztószalagért nyújt amikor megállt.
-Hmmm... Csendben tudsz maradni?
-Igen.
-Akkor ezalkalommal eltekintek szád bekötésétől, de egy hangos szó és nem érdekel, hogy milyen a szád és leragasztom. Értve?!
-Igen.
-Helyes. Akkor aludjunk.
Befeküdt mellém és betakarózott.
-Jó éjt.
Nem válaszoltam semmit.
-Mondom JÓÉJT!
-J-jó éjt.
Ezután már csak azt veszem észre ahogy egyenletesen szuszog. Elaludt. Én is megpróbált úgy tenni, mint ő és aludni.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro