4.fejezet
Melody szemszöge:
Miután otthagytam Aurorát, a dolgozó termembe mentem. Folytatom kell a további, nyomozást a szüleim gyilkosa után. Már kicsikét összevetettem minden akkori időpontot és helyszínt, hogy ki nem volt akkor éppen a helyén és ki mit csinált. Azt már tudom, hogy nem a mészárlásom áldozatai között volt a tettes. Pár embert teljesen kiszűrtem. Például Steve és a többi "testőröm", ők végzik velem voltak. Roger a jobbkezem ő az akiben a legjobban megbízok. Néha a nyomozásban is segít. A múltkor amit elkezdtem az az újjlenyomatok levétele mindenkitől. Ma folytatom.
-Roger!
-Igen?
-Hívd ide a kimaradt embereket.
-Azonnal.
Mindenki bejött és újjlenyomatot vettem tőlük. Mire mindenkivel végeztem beesteledett. Beraktam az újjlenyomat mintákat a széfbe és lementem edzeni.
-Roger, nem jössz velem edzeni?
-Még van egy kis dolgom, de pár perc és megyek.
-Rendben.
Lementem a terembe és elkezdtem a mindennapi rutinom. Először ütöttem a boxzsákot, majd átmentem a karate állványhoz, ahol az ütések elleni védekezést gyakoroltam, majd végül megjött Roger és küzdöttünk egy kicsit, miközben beszélgettünk.
-Milyen az új lány?
-Még be kell törni, de szerintem nem lesz vele baj.
-És tetszik?
-Mi?! - megálltam.
-Még sosem választottál ki senkit. Mindíg azt mondtad, hogy nincs rájuk időd. Ő kivétel.
-Ez hülyeség. Csak az tetszik, hogy törékeny. És, szép a szőke haja, a puha bőre. Össze akarom törni.
-Azta. Neked tényleg tetszik a kiscsaj.
-Dehogy is! - mondtam összezavarodva és dühösen.-Mára elég ennyi edzés. Vár a játékszerem. Még be kell törnöm.
Otthagytam Rogert és felmentem a szobába. Auróra aludt. Leöntöttem egy pohár vízzel, hogy felébredjen.
Aurora szemszöge:
-Jóreggelt álomszuszék!
Melody állt előttem. Tehát nem csak álom volt az egész. Félve néztem fel a lányra.
-Na miaz? Csak nem félsz?
Én csak bólintottam.
-Akkor csinálok valami olyat amitől lesz is okod félni.
Felkaptam a fejem és ijedten néztem rá. Letépte a számról a tapaszt. Nem mertem hangot adni a fájdalmamnak. Még mindíg fájt a sebes szám.
-Na mi az? Elvitte a cica a nyelved?
-N-nem.
-Jé. Visszatért a hangod?
-I-igen.
-Most, hogy tudsz beszélni játszunk egy kicsit. Jó?-mondta majd elkezdte leszedni róla a láncokat. Amikor végzett, kioldozta a lábaimat,majd odament az ágyhoz.
-Gyere ide.
Nem mertem megmozdulni.
-Azt mondtam gyere ide!
Odasétáltam hozzá. Megfogott és lelökött az ágyra,majd fölém mászott és a kezemet az ágyhoz erősítette.
-Hogy van a szád?
-M-mi?
-A szádon a seb. Jobb?
-K-kicsit.
-Akkor jó. Mert újra sebes lesz.-mondta majd közel hajolt.
-Emlékszel mi a szabály.
Kinyitottam résnyire a szám ő pedíg egyből durván kezdett csókolni. Egy-két perc után levállt az ajkaimról.
Ismét lehajolt hozzám, de megállt.
-Csókolj meg!
Félénken nyomtam a szájára egy puszit.
-Hhh... Rendes csókot adj!
-É-én nem tudok...
-Mi az, hogy nem?! Aztmondtam, hogy csókolj meg!!! Ne mondjam mégegyszer!
Próbáltam ahogy ő mondja "normálisan" megcsókolni. Egyből átvette az irányítást és visszanyomta a fejemet az ágyra.
Miután szétharapdálta és szivogatta az ajkaim, elvált tőlük.
-Egész ügyes voltál. Ezért, most csak a szádon csinálok sebet.
-Mi?!
Elővett egy pillangó kést és erőteljesen megfogta az arcom. Elkezdte bevagdosni a számat. A könnyeim patakokban folytak és ordítottam. Próbáltam elhúzni a fejem, de túl erős. Amikor úgy látta, hogy elég sebhely van a számon, befejezte és letörölte a kést. Én csak tovább zokogtam és ordítva bőgtem a fájdalomtól.
-Ügyes voltál ma. Ezért letakarítom, kicsit a sebeid.
Hozott egy vizes rongyot, amivel a vért kezdte letörölni rólam, majd miután ezzel megvolt, elkezdte közvetlen a hegeket gyomogatni, és letörölni. Minden egyes érintése fájt, de visszafogtam a hangomat.
-Na látod. Már nem is olyan csúnya. És mivel ma jókislány voltál aludhatsz mellettem az ágyon.
Megfogta a kezemet és egy fél méterrel arrébb kötötte hozzá az ágyhoz. A lábaimra visszarakta a szíjjat. Már éppen a ragasztószalagért nyújt amikor megállt.
-Hmmm... Csendben tudsz maradni?
-Igen.
-Akkor ezalkalommal eltekintek szád bekötésétől, de egy hangos szó és nem érdekel, hogy milyen a szád és leragasztom. Értve?!
-Igen.
-Helyes. Akkor aludjunk.
Befeküdt mellém és betakarózott.
-Jó éjt.
Nem válaszoltam semmit.
-Mondom JÓÉJT!
-J-jó éjt.
Ezután már csak azt veszem észre ahogy egyenletesen szuszog. Elaludt. Én is megpróbált úgy tenni, mint ő és aludni.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro