Aurora szemszöge:

"-Innen nincs kiút! Az enyém vagy! Ha akarod ha nem! Ezt vésd az eszedbe!"

Melody egyre csak közeledett és közeledett. Míg végül ajkaink összeértek. Dúrván csókolt, próbáltam elrántani a fejem de nem ment. Túl erős. A könnyeim patakokban folynak és nem akarnak leállni. De őt nem érdekli, csak akkor hagyja abba a csókot amikor elfogy a levegője.
-Nyisd ki a szád ha megcsókollak!
-Nem!-ordítottam vissza.
Ezután felpofozott. Az arcom égett a fájdalomtól, a szám pedig felszakadt.
-Te velem nem ordítasz! És azt csinálod amit mondok ha jót akarsz magadnak. Megértetted?!
-I-igen.-válaszoltam dadogva.
-Helyes. Jó kislány.
Közelhajolt az arcomhoz és várt. Tudom, hogy mire vár, de képtelen vagyok rá.
-Mit mondtam az elöbb hercegnő?-kérdezte higgadt mégis ideges hangon. Lassan kinyitottam a számat ő pedig egyből rá támadt ajkaimra. Először lassan majd egyre agresszívabban mozgatta nyelvét a számban. Iszonyatosan fájt ahogy harapdálta a felszakadt ajkaim. Folyt a vér a számban,de nem mertem megmozdulni,és a vér csak gyülemlett a számban míg az el nem kezdte zavarni Melodyt aki elvált a számtól. Próbáltam felülni, hogy kiköpjem valahova, de ő ezt másképp gondolta. A számnál fogva visszanyomott az ágyra.
-Ki mondta, hogy felülhetsz?!
Én csak félve néztem rá miközben próbáltam a vért a számban tartani.
-Csak akkor mozdulhatsz ha én azt mondom. De mivel ezt még nem mondtam most az egyszer elnézem az engedetlenséget. Ülj fel!-szólt rám miközben leszállt rólam. Én nagy nehezen felültem hátrakötött kezekkel.
-Köpd ki a földre!
Úgy tettem ahogy mondta, majd vissza fordultam hozzá.
-Jó kislány.-mondta és leszállt az ágyról.
-Mindjárt jövök. Addíg maradj nyugton!-azzal kiment a szobából.
A könnyeim ismét utat törtek maguknak. Az első csókom... Az első csókom egy pszichopata lánnyal volt és vér folyt a számban. Miért?! Miért pont velem történik ez?!

Pár perc múlva láncokkal, kötelekkel, bőrszíjakkal és egy ragasztószalaggal a kezében tért vissza. Nagyon megijedtem. Elkezdtem hátrálni az ágyon amíg a fal meg nem állított.
-Ooh. Hát ennyire félsz?-én csak félve és könnyekkel teli szemmel bólintottam.
-Akkor jó.-szólt gonosz vigyorral majd megragadott és lehúzott az ágyról.
Odavezetett a szoba sarkához ahol volt egy matrac és kampók lógtak ki a falból. Lelökött a matracra és így szólt:
-Maradj nyugton. Most kioldozom a kezedet, de semmi szökés kísérlet. Érted?!
-I-igen...
-Helyes!
Elkezdte kioldozni a kezeimet hátul. De nem sokáig voltam szabad. Megfordított és elöttem kötötte össze a kezeimet.
-Választhatsz. Mit szeretnél a lábaidra? Bilincset vagy szíjjat?
Nem válaszoltam. Csak furcsán néztem rá.
-Ha nem választasz én fogok.
-T-talán a szíjjat.-válaszoltam reszkető hangon.
-Jó választás.-mondta majd összeszíjjazta a lábaimat. Aztán a szíjjhoz erősített egy láncot, aminek a másik végét a falban lévő kampóhoz erősítette.
Mégegy láncot vett elő amit pedíg a kezemen lévő kötélhez erősített, a másik felét pedig a plafonon lévő kampóra, ezzel felemelve a kezeimet a fejem fölé.
-Hmm... Valami még hiányzik.-mondta nyájas hangon engem nézve.
-Megvan!-mondta fennhangon és elővett egy bőrszíjjat és egy újabb láncot. Összerakta a kettőt majd a szíjat a nyakamra csatolta a lánc végét pedíg egy újabb kampóhoz.
-Tökéletes. Már csak 1 dolog hiányzik.
Letépett egy darabot a ragazstószalagból majd odajött hozzám.
-Most el kell mennem. Te addíg itt maradsz.- mondta majd megcsókolt. Mikor aztán elvált ajkaimtól, letapasztotta a számat.
-Aztán ne hiányolj nagyon!-mondta, ezzel kiment és becsukta az ajtót.
Miért történik ez velem?! Mit tettem, hogy ezt érdemlem?!