Melody szemszöge:

*12 évvel ezelött*

Vér...Vér van mindenhol...A szüleim vére... Mindketten az ágyon fekszenek a saját vérükben fürödve... Nem értem miért... Miért csinálta ezt valaki? Valahogy kezdem elveszíteni a józan eszem... A düh és szomorúság felemészt... Már nem én irányítok...

A kezemben pisztoly és kés. Körülöttem vér, holttestek és rémült emberek. Mit tettem? Majdnem mindenkit megöltem. Most mindenki fél tőlem. Bár csak 4 éves vagyok, de én leszek a hely vezetője! Kerüljön bármibe! A szüleim gyilkosa pedíg megfizet tettéért!

*6 évvel később*

Az elmúlt 6 évben keményen edzettem minden nap és vezettem a helyet. Amióta 4 évesen kiirtottam a fele legénységet, senki nem mer felidegesíteni. Félnek tőlem, de mindannyian a családom részei.
Nemrég elkezdtünk kereskedni egy árvaházzal. Havonta egyszer adnak egy képet amin olyan gyerekek vannak akiket senki nem akar örökbefogadni. Mi kiválasztunk egyet akit szerintünk könnyen el lehet majd adni. Van egy szabályunk, hogy ha valaki kiválasztja a gyereket akit megveszünk az azt csinál vele amit akar ameddíg el nem adjuk. De ez nem lehet több 2 évnél.

*5 és fél évvel később*

Egy ideje megtetszett az egyik lány az árvaház képein. Eldöntöttem, hogy legközelebb őt választom. Ő az enyém lesz. És ebben senki nem akadályozhat meg.

*az üzlet napján*

Megérkeztünk az átadási helyre. A lány engem nézett. Elmosolyodtam. Élőben még esetlenebb és szebb. És csak az enyém lesz!
-Meghoztam a lányt. Hol a pénz?
-Hogy mi?!-értetlenkedett a kislány, mire a nevelő rászorított a vállára.
-Kuss legyen!-ordított rá.
-Itt a pénz. De elöbb adja át az árút.-idelökte a lányt akit Steve egyből felkapott a vállára.
-Most kérem a pénzt!-mondta a nő.
-Itt a pénze.-mondtam majd odadobtam az aktatáskát. Ő felkapta és elfutott.
-Most pedíg...
Odaléptem a lányhoz és folytattam.
-Mi a neved kislány?
-Aurora. Aurora Shepherd.
-És hány éves vagy Aurora?
-13.
-Örülök. Én Melody vagyok. Jóéjszakát!-mondtam majd elkábítottam.
-Mehetünk srácok. Vissza a kocsiba.

Amikor vissza érkeztünk mindenki örömmel fogadott. Felálltam az emelvényre és belekezdtem.
-Emberek! Figyelem! Van egy új jövevényünk. A neve Auróra és az enyém! Kiválasztottam! Az én szobámban lesz! És tudjátok mi történik, ha bárki is hozzáér a tulajdonomhoz! Mindenki megértette?!
-Igen!
-Helyes! Most pedíg mindenki menjen a dolgára!

-Mostmár elmehetsz Steve!
-Igenis.
Steve kiment én pedig ránéztem a törékeny kis angyalra.
-Alig várom már, hogy összetörjelek.-mondtam tulajdonképpen magamnak, és elkezdtem átöltöztetni egy olyan ruhába ami nekem tetszik. Miután ezzel végeztem, megfogtam a két kis kezecskéjét és hátrakötöttem.

Már húsz perce itt ülök és az új tulajdonomat nézem.
Kinyitotta a szemét. Nagyon összevan zavarodva szegény.
-Jóreggelt szépségem! Hát felébredtél?-mentem oda hozzá az ágyra.
-M-melody?-dadogta reszketve.
-Igen ez a nevem.-mondtam nyájas hangon.
-H-hol vagyok és m-miért?-kérdezte félénken miközben távolodni próbált. Egyem meg. Azt hiszi el tud menekülni.
-Ez itt a ROTTEN főépülete. És azért vagy itt, mert eladtak.-mondtam meg neki a színtiszta igazságot.
-É-és m-miért vagy itt?
-Mert ez az én szobám. És mielött megkérdeznéd miért vagy itt, azért, mert kinéztelek magamnak.-egyre közelebb hajoltam hozzá. Először azthittem hagyja magát, de rúgott egyet és menekülni próbált, ami egy pillanatra meglepett, de utánanyúltam és vissza rántva magamalá gyűrtem. Zokogott és vonaglott alattam. Szegénykém nagyon fél. Erősen megfogtam az állát és magamfelé fordítottam.
-Innen nincs kiút! Az enyém vagy! Ha akarod ha nem! Ezt vésd az eszedbe!