TAEHYUNG

Éjszaka még saját magamat is megleptem, hiszen úgy döntöttem, nem megyek zaklatni a csillagomat. Így hát most itt állok a suli előtt már vagy fél órája és várom, hogy meglássam a gyönyörűséget.

JEONGGUK

A tudat, hogy elfogok késni máskor zavart volna de jelen esetben nem tudtam ezzel foglalkozni. Nem volt kedvem Taehyunghoz meg az elmebeteg dolgaihoz. Rosszul esett tegnap, hogy pont ő gondolom engem betegnek. Miközben, basszus! Mik mennek már róla a suliban?! Na mindegy is. Borzasztóan haragszom rá. De sajnos iskolába muszáj menni, így hát iszonyú lassúsággal léptem ki a házunk ajtaján, hogy aztán azt kulcsra zárva indulhassak útnak. Azt hiszem már most szétfagytam. A hideg szél megborzongatta a testem és még a lelkemet is. Vacogva indultam el, de félúton szembetaláltam magam azzal a személlyel, aki valamikor lehetséges, hogy majd a halálomat fogja okozni. Lehajtottam a fejemet és megpróbáltam elsuhanni mellette, de természetesen nem hagyta. A kezem után kapva fordított vissza magához.

-Beszélj velem kiscsillag.-kába tekintete arra engedett következtetni, hogy nem aludt valami sokat éjjel.

-Miért vagy ilyen fáradt?-kérdeztem, mert őszintén szólva eszembe jutottak rossz gondolatok is. Mi van ha valakivel volt?

-Mi?

-Miért vagy fáradt?-tettem fel újra a kérdésemet, bár most kicsit ingerültebben.

-Jeongguk! Mi az isten van veled? Szerinted miért? Talán mert eléd jöttem, hogy tudjak veled beszélni.-hangja hitetlen volt és gondolom nem tudta hova rakni a hirtelen kérdezgetésem.

-Jolvan...-fejemet lehajtva gondolkoztam tovább a hülyeségeken.

-Hé. Kiscsillag-arcomra simított majd az állam alá nyúlva felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézzek.-Nem csajjal voltam és nem is pasival. Kis féltékenyem.-más volt az arca. Csillogott a szeme ahogyan rám nézett. Szerelmes. Belém. Basszus, szerelmes belém. Egy kissé mindketten lefagytunk ebben a pillanatban. Elvesztünk a másik szemében. Kis idő elteltével Taehyung közelebb hajolt hozzám és puha ajkait az enyéimre helyezte. Olyan érzéki csókba forrtunk össze, amilyenben nekem még soha nem volt részem. A nyakába helyeztem karjaim és próbáltam egyre közelebb húzni magamhoz. Viszont ő szép lassan elhúzódott tőlem és mosolyogva szólalt meg.

-Ne legyél mohó picim.-kuncogta el magát, mire én kissé piros pofival néztem rá.

-Kérdezhetek valamit?

-Hm?-barátom érdeklődve vizslatott.

-Igazak amiket mondanak rólad?-Taehyung hirtelen lefagyott kérdésemre és mintha nem tudta volna mit mondjon nekem. Nem tudta hazudjon-e vagy inkább vallja be az igazat...
Legalábbis én ezt láttam rajta...

Sziasztok!
2 kérdésem lenne: 😅
Hogy vagytok?
Mit gondoltok a történetről?
Ha van benne valami hiba szóljatok!☺️
🌸Puszi nektek!🌸