-Hogy... Mi?-hangja bizonytalanságot tükrözött, de ugyanakkor szerintem félt is a válaszomtól. Hiszen ki akar egy homi barátja lenni? Pontosan. Senki.

-Tudom, hogy ez most nehéz neked, hiszen homokos a barátod, de ne haragudj ezért rám, ugyanis nem tudok mit csinálni magammal.-kezeimet széttártam, vállaimat megvontam.

-Nem, nem, félreérted.-itt nyelt egy nagyot, aztán folytatta. egy olyan mondattal, amire soha életemben nem gondoltam volna- Örülök neked.-nem nyögte ki egy könnyen, de végül sikerült neki. Persze én ebből nem sok mindent értettem. Mi az, hogy örül nekem? Kíváncsiságom valószínűleg kiült arcomra is, mert kedves barátom újra megszólalt.

-Járok Jinnel...-Nam olyan szerelmes hanggal ejtette ki Jin nevét, amilyet még sohasem hallottam tőle. Pedig már gyerekkorom óta a legjobb barátom.

-Kim Seok Jinnel?-kérdeztem hitetlenkedve, hiszen -tudomásom szerint- ők pár hete még utálták egymást. Barátom bólintott egyet majd mint egy kisgyerek, aki éppen valami rosszat csinált, bocsánatkérő tekintettel nézett fel rám. Szóval ő is a fiúkat szereti...

-Miért nem mondtad ezt el nekem, Namjoon?-szemeibe próbáltam nézni, de ő mindig elnézett más irányba.

-Azért amiért te sem. Féltem a reakciódtól.-fejét lassan lehajtotta és a padlót kezdte el tanulmányozni.

-Én csak most jöttem rá úgy igazán. Eddig gyanakodásból állt az egész életem, ugyanis éreztem, hogy  valami nem okés, csak nem akartam hinni magamnak.-könnyen ejtettem ki igaz szavaimat, hiszen így már semmi kellemetlenség nem motoszkált bennem. Ugyan a tudat, hogy barátom Jinnel jár, folytonos kíváncsiságra késztetett. Fogalmam sincs, hogy mióta lehet meg az ő kis viszonyuk...

-Én is sokáig gondolkoztam a dolgon, de aztán ahogyan Jint megcsókoltam, minden kétségem elszállt. Akkor már teljes mértékben tudtam, hogy meleg vagyok.-magyaráz, miközben kezeivel hadonászik a levegőben, ezzel is rávéve engem arra, hogy jobban odafigyeljek mondandójára. Nem mintha amúgy nem tenném meg ezt az egyszerű dolgot. 

-És nem lehet, hogy csak Jin vált ki belőled ilyen érzéseket? Ettől még nem biztos, hogy meleg vagy, Namjoon.-próbáltam nem kioktató hangvétellel beszélni hozzá, hiszen semmi rosszat nem akartam neki, csupán megakartam bizonyosodni róla, hogy barátom tényleg  fiúkhoz vonzódik-e.

-Kedves mindentudó Jungkook, te honnan tudod, hogy nem csak Taehyung vált-e ki belőled szerelmes érzéseket?-szemöldökét felemelte amennyire csak tudta és kíváncsi, mégis talán kissé flegma tekintetével várta-jogos-kérdésére a válaszomat. 

Sóhajtottam egy nagyot, majd megengedtem magamnak, hogy néhány szó hagyja el-egy picikét kiszáradt- számat. -Jogos a kérdés, de ha eszedbe jutnak a régi "szép" emlékek, akkor rájössz, hogy régen is  történt már olyan, hogy fiú tetszett meg lány helyett.-emlékeztettem arra az időszakomra, amikor Min Yoon Gi-ba voltam menthetetlenül beleesve. Barátom elgondolkozott, majd összeráncolt szemöldökkel bólogatni kezdett.

-Van benne valami...-gondolkozott el, majd hirtelen felcsattanva folytatta.-Jó, oké, igazad van!-adta meg magát egy sóhaj kíséretében.

-Na látod!-elégedetten elmosolyodtam, aztán tovább sétáltam a folyosón. Persze barátom követett és újra beszélni kezdett hozzám.

-Szóval... Ha jól értem, akkor neked bejön a suli legfurább sráca?-mondata kérdés és kijeltés volt egyszerre, de én inkább a kérdések családjába soroltam.

-Hát azt hiszem, hogy igen.-számat elhúztam, hiszen annyira én sem örültem a dolognak.

-Hm.-csak ennyi hangot engedett ki magából Namjoon, majd nem sokkal később már el is köszöntünk egymástól.
Igaz, hogy abban állapodtunk meg, hogy majd este nyomunk egy hosszú játékot, de arra nem számítottam, hogy valami, vagy inkább valaki keresztül fogja húzni a számításainkat.

🌸🌸🌸

Este fél nyolc körül érkezett egy üzenet, ami teljesen felforgatta a megszokott kis életemet. Először nem is akartam válaszolni, hiszen túlságosan be voltam szarva, hogy vajon mit akar tőlem ez a pasas, de aztán végül Nam javaslatára visszaírtam neki. Mutatom az üzeneteket:

Ismeretlen: Üdvözöllek Jungkook!
Szívesen bemutatnám magamat, de megkell értened, hogy jelen esetben ezt most nem tehetem meg. A legnagyobb hibádat követted ma el azzal, hogy hozzá szóltál Taehyunghoz. Sokat járt az agyam rajtad és, hogy írjak-e neked valami üzenetet, majd a végén arra jutottam, hogy muszáj valamit tennem. Nem szeretném, ha úgy végeznéd, mint az előtted lévő sok fiatal fiú, illetve lány. Ezért kérlek arra, hogy próbáld meg elkerülni Taehyungot...
Vigyázz magadra!

Én: Nem tudom miről beszél, de kérem ne zaklasson ilyen ügyekkel.

Ismeretlen: Tudom, hogy ez most nehéz neked, hiszen te nem hiszel el semmi rosszat, amit hallasz. Pedig ebben az esetben minden teljesen igaz. Hallgass rám, kérlek!

Én: Ki a fene maga?

Akaratlanul is magáztam, hiszen az írás módja kicsit sem a fiatalabbakra volt jellemző.

Ismeretlen: Az őrangyalod.

Inkább úgy döntöttem, hogy nem írok többet ennek az ismeretlen számnak, és a telefonomat az ágyamra helyezve dőltem hátra az előbb említett alvó helyemen. Az a baj, hogy nem sokáig élvezhettem ezt a nyugalmat, ugyanis a csengő hangja kiszakított kezdetleges pihenésemből.

-Ki a szar az ilyenekor?-morogtam magamban, majd feltápászkodva az ágyról, lebattyogtam a lépcsőn. Fejemet a kukucskálóhoz emeltem, de amikor kipillantottam rajta, nem láttam senkit. Szemöldökeimet összehúztam és csak álltam egyhelyben az ajtóra bambulva. Viszont mivel, engem mindig minden, illetve mindenki megzavar így megint másfelé kellett figyelnem. A szobámból apró zaj szűrődött ki, így kissé megijedve indultam vissza előbb elhagyott helyemhez. Lassan, jobb kezemmel kitártam szobám ajtaját és egyből észrevettem egy alakot, ami éppen ablakomon mászik be.

-Mondtam, hogy majd találkozunk.-szólalt meg még mindig háttal állva nekem a házamba betörő személy, akinek a hangja miatt egyből leesett, hogy kicsoda is ő valójában. Hadd ne mondjam mennyire szartam be.

SZIASZTOK!!

Ha gondoljátok kövessetek instán és itt is! 😍
Ha lehet komizzatok és csillagozzatok! 💕💕

🌸 KÖSZÖNÖM 🌸

💗💗Ui.: Imádom a fenti képet! 💗💗