TAEHYUNG

Mit mondhatnék erre? Nem mondhatom el neki az igazat. Még nem. Szerintem túl korai lenne és nem állna ki mellettem.

-Dehogy.-a csillagom szemei elárulták, hogy nem hiszi el teljes mértékben. Vagy talán csak rajtam látszódott, hogy hazudok neki?
-Azt hiszed embereket ölök?-mélyen néztem a szemébe, hiszen ő is ugyanezt tette. Szinte a lelkemig hatolt a tekintete, majd egy sóhaj után egy olyan egyszerű választ adott, amire egyáltalán nem számítottam.

-Igen.-számat eltátva figyeltem ábrázatát, amely nyugodt volt, így én kezdtem kissé kellemetlenül érezni magamat.

-Miért?

-Több okból is. 1. Mindenhol ezt hallani. 2. Kiakartad vágni a szemeim, csak mert tetszettek.-nyugodtan beszélt továbbra is. Már nem fél tőlem, mert látja rajtam, hogy soha nem tudnám bántani. "Még kiléphetsz ebből"-súgta a kis hang a fejemben. A vészcsengőm, aki mindig közbeszól ha valakihez kötődni kezdek. Még kiléphetek. Csakis ez a mondat pörög bennem.

-Miért nézel rám így, Taehyung?-talán túlságosan is magamba merültem, ugyanis mostmár láttam rajta, hogy kicsit megijedt. Nekem pedig itt robbant el az agyam és minden gondolkodás nélkül döntöttem. Nem volt senki a közelünkben. Fegyveremet előkapva a fejéhez nyomtam, amit ő teljesen lefagyva hagyott. Láttam a dobogó erét, ami a nyakán dudorodott és hallottam gyors lélegzetvételét. Féltettem. Magamtól. Féltem, hogy megölöm őt is. Számat összeszorítottam és remegő kézzel figyeltem az arcát. Remegtem mindenhol, de sehol sem annyira mint a mutatóujjam a ravaszon. 

-Húzd meg.-nem volt határozott, de még mindig bízott bennem. Legalábbis reménykedett bennem.-Lőj le.-láthatta rajtam a magamba veszekedést. Viszont én is láttam rajta valamit, mintha mindjárt szétrobbanna. Próbált erős maradni, azt hiszem. Lassan a fegyveremhez nyúlt, én pedig hagytam, hogy elvegye tőlem és felém fordítsa. És szerintem itt szakadt el nála minden. Feltartottam kezeimet, ugyanis kiváncsi voltam mit fog tenni.
-Gyerünk Junkookie, húzd meg a ravaszt!-ingereltem kicsit, bár tudtam, hogy úgysem fog lelőni.
-Miért van neked pisztolyod? Mit titkolsz előlem?!-kiakadva  kérdezgetett, miközben szemeiből kibuggyanni látszottak könnyei. Hiszen ez olyan egyszerű.
-Kérlek, Kiscsillag...Ezt ne most.
-Miért mikor?-kérdezte kicsit hisztérikusan.-Mikor kéne megbeszélni?! Feltettem egy egyszerű kérdést, amire hazudtál, majd a fejemhez nyomtál egy kibaszott pisztolyt!-akadt ki még jobban, pedig azt hittem ennél jobban már nem fog tudni. A fejét megrázva egy hirtelen mozdulattal a földre vágta a fegyverem, majd elviharzott előlem.