Reggel álmos voltam, mivel Yoongi távozása után még vagy egy órát ébren voltam. Semmi érdekfeszítőt nem csináltam, csupán bámultam a plafont, ölelgettem a jeges macit és össze vissza forogtam az ágyban. Próbáltam rendbe rakni a gondolataimat, amikből rengeteg volt. Természetesen nem sikerült, csak még nagyobb katyvaszt varázsoltam a fejemben.

Egy zöld szaggatott farmer és egy fekete kapucnis pulcsi volt az, amit magamra rángattam. A hajamat kifésültem és egy laza lófarokba kötöttem. Felhúztam a cipőmet, majd a pipám társaságában el hagytam a szobámat. Már a liftnél voltam, amikor valaki hirtelen megfogta a vállamat. Azonnal megfordultam és rémült tekintettel néztem az illetőre, ám mikor megláttam Yoongi arcát magam előtt, megnyugodtam.

-Meg ijesztettél-tettem a szívemre a kezem, miközben egy lépést hátrébb léptem.

-Bocs, nem akartam.

-Nem baj-legyintettem, majd beszálltam a liftbe, aminek az ajtaja kinyílt, a fiú pedig besétált utánam.

-Álmos vagy?-kérdezte.

-Ühüm-bólintottam-te?

-Én is-jelent meg egy halvány mosoly az arcán.

-Legközelebb feküdj le hamarabb-hülyéskedtem.

-Meglesz-bólintott-te pedig ne vadássz gyilkosokra a fürdőszobádban-vágott vissza, mire elnevettem magam. Szóra nyitottam a számát, de a lift megállt és lám ki jelent meg? Hát persze, hogy Dong Yi.

Miután leesett neki, hogy kik állnak előtte, egy elégedett mosoly kíséretében lépett be. Arrébb álltam, úgy, ahogy Yoongi is és éreztem, hogy folyamatosan engem néz, ezzel jelezve, maradjak veszteg, ne csináljak semmit és ne is szólaljak meg. Nem terveztem egyiket se, de a csaj nem bírja be fogni a pofáját, muszáj volt kinyitnia a száját.

-Mi a helyzet ribikém?-pillantott rám a másik oldalról. Lassan felé fordítottam a fejemet és unott arccal fel vontam fél szemöldökömet.

-Te nem bírsz csendben maradni? Fáj a fejem a hangodtól-forgattam szemeimet.

-Nekem a jelenlétedtől-vágta rá.

A kezem remegett, így a hátsó farmer zsebembe dugtam. Elfelejtettem bevenni a bogyómat felkelés után. Éreztem, hogy ebből nagy roham lesz, így miután megérkeztünk a földszintre, megvártam amíg Yi kimegy, majd Yoongi-ra néztem.

-Menj-biccentettem a fejemmel az ajtó felé.

-Te?-lepődött meg.

-Nem vettem be a gyógyszerem. Vissza megyek-támaszkodtam meg a térdeimen, mert olyan érzésem volt, mintha lefutottam volna a maratont. Suga megnyomta a négyes gombot, miközben aggódba figyelt.

-Lekésed a reggelit-lihegtem.

-Nem érdekel-vont vállat, én pedig láttam rajta, hogy egy kicsit megijedt.

Nincs is jobb annál, amikor már olyannyira nem kapsz levegőt, hogy úgy érzed víz alatt vagy.
Köhögtem, fuldokoltam, kapálóztam, borzalmasan nézhettem ki. Kinyílt a lift, én pedig szinte ki estem rajta. Útközben elővettem a kulcsot, és amikor a szobámhoz értem, megpróbálkoztam kinyitni, de ez a remegő kezem miatt nem ment. Yoongi elvette tőlem, a zárba helyezte, elfordította, lenyomta a kilincset és maga előtt betolt a helyiségbe.

A gyógyszer az asztalomon volt. Kinyomtam egy szemet, bár ez is nehézséget okozott, majd víz után kutattam. Suga oda adta az ágyam mellett álló flakont, de nem tudtam bevenni. Köhögtem, akárhányszor a számhoz emeltem. A pipa sem segített, ugyanolyan volt a helyzet a használata után is.

-Yoongi-szólítottam meg a fiút, aki a földön ült mellettem-ha nem enyhül a roham, akkor el fogok ájulni-figyelmeztettem.

-Hogy tudnék segíteni?-kérdezte, mire megráztam a fejem.

-Nem tudom.

-Szóljak valakinek?

-Ne.

-Hívjak mentőt?

-Ne-mosolyodtam el, majd ismét a pipámért nyúltam. A második fújás már segített. Ha az orvosom tudná, hogy egymás után kétszer fújtam, valószínűleg meg folytana.

Amíg még nem jött rám ismét a köhögés, a flakonért nyúltam és csodák csodájára sikerült be vennem a gyógyszert.

Megkönnyebbülten döntöttem vissza a fejemet a szőnyegre, majd lehunytam a szemeimet és próbáltam szabályozni a légzésem. A mellkasom szorított, fájt, nagyon kellemetlen volt. Vágytam az oxigénre, mert még mindig nem ment elegendő levegő a tüdőmbe.

-Menj enni-zavartam volna el.

-Nem-csóválta a fejét.

-Éhes leszel.

-Nem leszek.

-Menj már-sürgettem.

-Nem hagylak itt.

-Nincs semmi bajom, csak egy roham volt-legyintettem.

-De nem mindegyik rohamodnál fenyeget az ájulás veszélye.

-Már elmúlt.

-Jobb a békesség-vont vállat.

Inkább hagytam, túl makacs ahhoz, hogy vitatkozzak vele.
Csukva tartottam a szemeimet, a lábaimat kinyújtottam és nyeltem egyet. Már jobb volt, kaptam levegőt és nem fájt semmim.
Valaki kopogott.

-Gyere-nyitottam ki szemeimet.

-Mit csinálsz ennyi ideig, már...-jött be az ajtón Sang, de megakadt. Gondolom kicsit meglepte az összkép. Mind ketten a földön, Yoongi ül, én fekszem.

-Megkérdezzem, vagy inkább hagyjam?-vonta fel szemöldökét.

-Össze futottunk a folyosón, MinJi-nek rohama lett, én pedig gondoltam legyen egy jó napja, nem hagyom össze esni-vágta rá csípőből Suga, mire halkan felnevettem.

-Jobban vagy?-hagyta figyelmen kívül a fiút a menedzserem.

-Két fújás után, és miután a gyógyszeremet is bevettem, igen-bólintottam, miközben óvatosan felültem.

-Elfelejtetted?

-Igen-biccentettem.

-Pedig nem szoktad-lepődött meg.

-Nem, de most kiment a fejemből.

-Jajj te lány-csóválta a fejét, miközben nagyot sóhajtott.

-Nélkülem unalmas lenne az életed-álltam fel vigyirogva.

-És nyugodt-tette hozzá.

-Annak semmi értelme-ráztam meg a fejemet.

-Yoongi-fordult a fiú felé, aki még mindig a földön csücsült-köszönöm, hogy nem hagytad magára.

-Nincs mit-vont vállat lazán.

-Gyertek enni, kihűl a kaja-indult el az ajtó felé.

Lent már ott voltak a többiek. Dong Yi nyomát sem láttam, és reménykedtem benne, hogy egy ideig nem is fogom.

Svédasztalos reggeli volt, így azt ettünk és annyit, amennyit akartunk. Nekem már oda volt készítve, hogy mi az, amit meg ehetek, így én nem válogathattam. Amikor megláttam, hogy két darab főtt tojáson kívül semmi sincs a tányéromon, morogva hátra döntöttem a fejemet.
Végig néztem a társaságon. Mindenki finomabbnál finomabb kajákat evett, én pedig csak ültem és vártam a csodára, hátha oda jön valaki angyal ruhában és le tesz elém egy fél disznót. Tegnap nem vacsiztam, így elég éhes voltam.

-Noona-szólított meg Jungkook.

-Hm?-néztem rá kérdőn.

-Miért csak annyit eszel?

-Mert ennyit ehetek-válaszoltam meg, miközben ketté vágtam az egyik tojást.

-Ne már-szomorodott el Tae teli szájjal, ami mosolyt csalt az arcomra.

-Ez van-vontam vállat.

-Adok sonkát, kérsz?-ajánlotta fel Namjoon, mire el nevettem magam.

-Nem, köszi, tényleg nem ehetek mást-ráztam meg a fejemet.

-Csak egy napot töltenél el a Bangtan házban, nem lennél éhes-csóválta a fejét Jin.

-Tényleg-csillantak fel Jimin szemei-egyszer gyere el.

-Jó ötlet-értett egyet Hobi is.

-Rendben-bólintottam-mondjuk valamikor karácsony és újév után-gondolkodtam.

-Az messze van-lombozódott le Kook.

-Nincs olyan messze-mosolyogtam.

-Előtte nem érsz rá?

-Jövő héten veletek lesz a fotózás, utána lesz egy hét pihim, de nem lesz igazi pihenés, mert megbeszélés lesz, súlykontroll, vizsgálat, egyéb hülyeségek. Aztán megyek Japánba, aztán ha minden igaz elutazom a családommal. Szóval zsúfolt beosztásom van, de lehet róla szó-biccentettem.

-Majd megbeszéljük. Nekünk is lesz egy két dolgunk még-bólintott a csapat leader-e.

-Oksi-egyeztem bele.

Reggeli után mindneki elvonult a szobájába, hogy össze bakoljon és szusszannyon egyet. Én is így tettem, és miközben a telefonomról szólt a zene, be rámoltam minden szét hagyott cuccomat a táskámba. Benyomtam az első számot, amit találtam Youtube-on, és hagytam, hogy egymást követve váltakozzanak a dalok. Már kész voltam, így a mobilomat a kezembe véve huppantam le az ágyra. Pont akkor kezdődött el egy videóklip, így gondoltam még azt az egyet megnézem, aztán elindulok.
Mire realizálódott bennem, hogy az kinek is a száma, már a fele lement. Szemforgatva temettem az arcomat a tenyerembe, miközben káromkodtam egyet. Ez biztos, hogy a sors keze, ennyi véletlen nincs a világon. Min Yoongi virított a képernyőn, eszméletlen kinézetével, és hihetetlen nyelv technikájával. Az Agust D klipje ment, én pedig nem tudtam el kapcsolni, pedig el akartam, higgyétek el.

Amikor vége lett kiléptem az alkalmazásból és inkább a zsebembe csúsztattam a telefonomat. A táskáimat felkaptam a vállamra, körbe néztem vagy kétszer, hogy ne hagyjak itt semmit. Bezártam az arjót és a kulcsot a kezemben szorongatva indultam el a lift felé, ahol Jin, Namjoon, Tae és Jimin már ott álltak.

-Sziasztok-mosolyogtam, amikor oda értem.

-Add ide a tatyódat, lányom-nyúlt a táskámért a legidősebb.

-Hagyd, majd én-előzte meg Nam.

-Nem kell, köszi, nektek is van elég cuccotok-hessegettem el a kezüket.

-Ne aggódj, nem fogunk meg szakadni-legyintett Chim.

-MinJi, a papucsodat nem adod ide?-szólalt meg hirtelen Tae, aki mind addig álmosan álldogált közöttünk, gondolom abban a bő egy órában ő aludt.

-Minek az neked?-forudltam felé, miközben végül oda nyújtottam a sport táskámat a fiúknak, mert nem akartak békén hagyni.

-Csak mert tökre tetszik-vont vállat. Beszálltunk a liftbe, berángattuk a cuccainkat és türelmesen vártuk, hogy le érjünk.

-Majd kapsz te is ilyet, ne aggódj, de már mondtam-löktem meg finoman, mire jobb kedvre derült.

-Tudom, csak biztosra akartam menni-vigyorgott, mire el nevettem magam.

A busznál már csak a menedzserek álltak lent, és egy pár staff tag, akik cigiztek. A pólómat felhúztam egészen az orrnyergemig és a sálamat is szorosabban fogtam.

-Mi a baj?-nézett rám kérdön Sang, amikor oda értünk, mire a két dohányos felé biccentettem.

-Ja-bólintott a férfi, ezzel jelezve, leesett neki.

-Gyerek-jött oda Kwang, mire rá emeltem tekintetem-apádnak mi baja van?

-Mi lenne?-ráncoltam szemöldököm.

-Reggel nem akartam mondani a rohamod miatt, de...-vakarta meg tarkóját.

-De?-vontam fel szemöldököm, még mindig a pulcsimba beszélve.

-Éjszaka felhívott, hogy be akarja perelni az állatkertet és a céget is.

-Ez a pali bolond-csaptam homlokon magam.

-Mostanában mennyit iszik?

-Szerintem minden nap. Alig van józan pillanata-ráztam meg a fejemet.

-És komolyan gondolta?-kérdezte félve a menedzserem.

-Dehogy gondolta-legyintettem. Semmire nem emlékszik olyankor, amikor ittas-vontam vállat.

-Akkor jó-könnyebbült meg.

-És amúgy sem merne be perelni senkit sem. Nincs elég pénze hozzá-magyaráztam meg.

-Nem is néztem ki belőle, csak megijedtem-vallotta be nevetve.

Kook, Hobi és Yoongi mág a buszban csücsültek. Az első kettő egymás mellett ülve beszélgettek, az utóbbi pedig az ablaknak döntött fejjel bóbiskolt.

-A terv a következő-jött hátra hozzánk a fiúk menedzserei közül kettő, illetve Kwang-holnap pihenő nap van, aztán hétfőtöl találkozunk MinJi cégénél, mert náluk vannak a megfelelő felszerelések.

-Mi van a Pumával?-szakította félbe a férfit Namjoon. Ez nekem is eszembe jutott, hisz eddig mindig a szék házban voltak a fotózások.

-Azért, mertt felújítás van náluk-magyarázta meg egyikük, mire mindannyian bólintottunk egyet-reggel nyolcra mindneki, kivétel nélkül bent van, bár ez nem lesz nehéz, hisz össze fognak szedni benneteket. Majd azt, hogy kivel és milyen kép készül, ott fogják elmondani. Kérdés?-nézett végig rajtunk, mire mind megráztuk a fejünket.

Az út további része csendben telt, senki nem szólalt meg, csak halkan beszélgettek. Hoseok zenét hallgatott, és a fél fülhallgatóját oda adta nekem, amit el is fogadtam. Egész jó számokat hallgatott, majdnem mind tetszett.

Jin egy könyvet olvasott, Namjoon a telefonján pötyögött, Jimin és Kook beszélgettek, Tae és Yoongi pedig aludtak.

Amikor megérkeztünk, mindenki egy emberként akart leszállni, végül először a menedzserek, staff tagok, egyéb emberek, majd pedig mi kászálódtunk le a buszról.

Elköszöntünk egymástól a srácokkal, elvettem a táskámat a csomagtartóból, majd elindultam a kis busz felé. 

-Japán után még nem dőlt el teljesen hova mész, mert két felkérésed is van-böngészte a telefonját Kwang, amikor már úton voltunk az otthonom felé.

-Hova hívtak?-vontam fel szemöldököm.

-Bikinit kéne reklámoznod Bora Borán, vagy pedig a L'Oreal-nak az új termékeit-sorolta fel a lehetőségeket.

-Akkor legyen mondjuk a második-vágtam rá.

-Ezt majd Chin eldönti. Hétfőn reggel egy kicsit hamarabb megyünk, és beugrunk hozzá, szóval fél nyolcra legyél kész-közölte velem.

-Rendben-bólintottam.

-Egyébként meg Bora Bora szép hely.

-Tudom-mosolyogtam-a testemmel ellentétben-nevettem magamon.

-Bolond vagy, lányom-forgatta szemeit menedzserem.

-MinJi-nézett rám komolyan Sang, mire rá emeltem a tekintetemet-nincs semmi baj a testeddel. Te is tudod, hogy nagyon sokat szenvedtél, hogy idáig eljuss. És anno azt akartad, hogy így nézz ki.

-Tudom, de szerintem túl vékony vagyok-fontam keresztbe magam előtt a karjaimat. Egy vérbeli hisztis picsának éreztem amgam, amiért ilyenek miatt cirkuszolok, de sajnos ez az igazság.

-Ne beszélj hülyeségeket. Nagyon csinos vagy-nézett mérgesen rám Kwang.

-Jó-forgattam szemeimet.

-És egyébként is, ha te vékony vagy, akkor Dong Yi mi?-vonta fel fél szemöldökét Sang, mire el nevettem magam.

-Fogpiszkáló-röhögött a másik menedzserem is.

-Ne törd ezen magadat. Úgy vagy szép ahogy vagy-adott egy puszit a fejemre.

-Oksi-bólintottam mosolyogva.

Mindig fel tudnak vidítani, és egy pillanat alatt jobb kedvem lesz a pozitív gondolkodásuktól. Hálás vagyok, amiért ők lettek a menedzsereim és nem más. Vannak érdekes emberek a cégnél, akiket senki sem akar megkapni, de ez természetesen nem rajtunk múlik.

A kanapén elterülve néztem a tévét, már otthoni ruhában, Mackó társaságában, miközben vártam, hogy a kamerámról átmenjenek a fotók a gépemre. A kutyám feje az ölembe volt, én pedig néha megsimogattam puha bundáját. Haneul nem tud átjönni, rosszul érezte magát, az ágyat nyomja magass lázzal, úgyhogy miután apánál voltam, átugrom majd hozzá is.

Két óra hosszát pihentem és lustultam, majd magamra kapva a kabátomat, a maszkomat, a sálamat és a cipőmet léptem ki az ajtón. Mackót természetesen magammal vittem, nem árt neki a sétálás. Pórázát erősen megragadva indultam el. A pipám a zsebemben volt, a pénzemmel együtt, ugyanis be akartam ugrani a boltba, hogy vigyek pár dolgot a barátnőmnek.

Apu nem lakik messze, így hamar oda is értem. A kaput bezártam, majd elengedtem a kutyát, mert a szülőm nem szereti, ha a lakásban van.

Lehúztam a maszkomat, majd csöngettem. Pár másodperc múlva kinyílt az ajtó, de nem az állt előttem, akit vártam, hanem Hee. A mosolyom az arcomra fagyott, ám a nőnek rögtön jobb kedve lett.

-Szia MinJi, gyere be-lépett arrébb, hogy én is be férjek.

-Köszönöm-mentem be mellette.

-Jajj de aranyos kutyusod van-nézett ki az udvarra, ahol Mackó pajkosan rohangált.

-Köszönöm-biccentettem-apu?-néztem körbe.

-A nappaliban van-tipegett el mellettem magas sarkújában. Mintha nem tudnám hol a nappali...

-Kicsim, megjött a lányod-szólt apámhoz a nő. Ez most komoly? Kicsim? Hova hánnyak?

-Végre már-kelt fel a kanapéról. Bűzlött az alkoholtól-miért nem vetted fel a telefont?

-Mert le volt némítva-füllentettem.

-Akkor miért nem hívtál vissza?-emelte fel hangját.

-Mert nem láttam, hogy hívtál, le merültem-vontam vállat.

-Hazudsz-legyintett.

-Miért iszol?-kérdeztem meg.

-Mert úgy tartja kedvem. Te amúgy is össze vissza utazgatsz, azt se tudod mi van velem-forgatta szemeit, miközben ismét leült.

-Ez nem igaz-vágtam rá mérgesen.

-Dehogyis nem! A hotelból is eljöttél!

-Mert el kellett-tártam szét karomat.

-Csak az a hülye munka létezik neked-halkult el.

-Pár nappal ezelőtt még nem volt semmi bajod vele.

Hee ennél a pontnál egy kicsit meghajolt, majd elsétált.

-Csak nem akartam mondani-terült el.

-Mi van még, amit nem mondtál, de el akarsz?-vontam fel fél szemöldököm.

-Abba kéne hagynod, és valami normális állást keresned-vágta a fejemhez.

-Hogy mondhatsz ilyet?-háborodtam fel-te is tudod, hogy ez az életem.

-Igen és ez a baj.

-Mióta? Amióta az alkohol beszél belőled?-csóváltam a fejemet, mire megint fel tápászkodott.

-Ez csak az igazság, MinJi-nézett mélyen a szememimbe.

-Majd akkor elhiszem, ha végre józan leszel-forgattam szemeimet, mire hitetlenkedve fel nevetett.

-Arra várhatsz-hajolt le az asztalhoz, hogy újabb adag whiskyt töltsön a poharába, de én gyorsabb voltam, és kikaptam a kezéből az üveget.

-Most már ez lesz a mindened? Ennyiből fog állni a napod? Öntöd magadba a piát, dolgozni meg nem jársz be?-kezdtem mérges lenni.

-Kislányom, add vissza szépen-nyúlt az italért, de nem adtam oda neki.

-Semmi közöd hozzá, hogy mit és hogyan csinálok.

-Már hogyne lenne-vágtam rá.

-Add ide azt a szart-kapta el karomat, de nem engedtem, hogy kivegye belőle. Addig meddig birkóztunk, hogy apu véletlenül kiverte az üveget a kezemből, ami így a földön landolt, legnagyobb szerencsémre; darabokban.

Láttam, hogy apát elönti a düh, amiért a "finom" ital nem az ő gyomrában, hanem a padlón találta meg a helyét. Azonban a következőre a legvadabb rémálmaimban sem számítottam volna. Olyat tett, amit eddigi életem során még soha. Kezet emelt rám. A tenyere nagyot csattant arcomon, a fejem pedig az ütés irányába bicsaklott. Éreztem, ahogy a szám széléből szivárogni kezd a vér. Nagyon fájt, és nem akartam elhinni, hogy ezt pont tőle kaptam. Hátráltam pár lépést, hideg kezemet a löktető részre tapasztottam.

-Úristen-suttogta apa, ahogy felgota, hogy mit is tett.

Amilyen gyorsan csak tudtam felhúztam a cipőmet, feltéptem az ajtót, magamhoz hívtam a kutyámat és vissza sem nézve elindultam Haenul-höz. Apu még utánam kiabált valamit, de nem foglalkoztam vele, csak mentem, miközben teljesen az orromig fel húztam a maszkomat és a sálamat is. Szemeimbe könnyek gyűltek, de nem a fizikai, hanem a lelki fájdalom miatt. Nem akartam sírni, ezért próbáltam elterelni a gondolataimat, de nem nagyon ment, mert ahogy mindig hozzá ért a számhoz az anyag, újra eszembe jutott, hogy kitől is kaptam a pofont.

Hi everyone!^^ Itt is lenne a kövi rész, remélem tetszett. Bocsánat, hogy csak most hoztam ._.
Megpróbálok sietni a folytatással ^^ Hogy telik a nyári szünet? :) Legyen szép napotok ^^
~Zsuni~