*Yoongi szemszöge:*

Mivel rohadtul nem tudtam, hogy mi hol van Bangkokban, és egyébként sem volt ajánlatos mászkálnom, főleg nem a koncertek előtt, így megkértem a menedzsereimet, hogy intézzenek el nekem egy pár dolgot. 
Sokat gondolkodtam azon, hogy hogy kéne ezt az egészet jóvá tennem. Vegyek neki valami drága dolgot? Az személytelen, ráadásul nem is szorul rá, és mindig mérges volt rám, amikor ajándékot kapott. Szórjak szét rószaszirmokat? Minek? Csak pazarlás, és mire fel takarítjuk le megy a nap, ráadásul ha nem bocsájt meg akkor úgy is kibasz a szirmaimmal együtt. Vegyek neki csokit? Szinte állandóan diétán van, nem enné meg, és a cége sem engedné meg neki. 
Fogalmam sem volt, hogy még is mit kellene tennem, hogy azért még se üres kézzel menjek. A virág alapvető dolog volt, azt útközben meg is vettük. Nem nagy csokor, nem akartam túlzásba esni, úgy sem viszi haza. Végül úgy döntöttem, hogy semmilyen felhajtást nem csinálok, csak elé állok, és elmondok mindent, ami a hülye szívemet nyomja. Sosem tudtam normálisan kifejezni az érzéseimet, főleg nem egy nőnek, de nem akartam elveszíteni MinJi-t. Egy marha voltam, amiért úgy döntöttem, hogy szakítok vele. Azt hittem, hogy majd mind a kettőnknek könnyebb lesz, és így hamarabb eltelik majd az a pár hónap, amit én túrnén töltök, de kiderült, hogy rohadtul nem. Soha nem hiányoltam még senkit ennyire, mint őt, és ez megdöbbentett. Nem hittem volna, hogy más is fog érdekelni a zenén és az alváson kívül, errefel tessék. MinJi belépett az életembe, és meg is változott minden; a jó értelemben, persze. 

Idegesen tördeltem az ujjaimat a kocsiban ülve, miközben a hotel felé tartottunk, ahol MinJi szállt meg arra az időre, amíg itt van. Beszéltem a menedzsereivel, akik elárulták, hogy mikor fog visszaérni a fotózásról, így volt időm felmenni, anélkül, hogy bármire is rájött volna. 

Felvettem a maszkomat, a sapkámat, és a napszemüvegemet is, hogy nehogy valaki véletlenül rájöjjön, hogy én vagyok az, aki erre kószál.

Szó nélkül elmentünk a recepció mellett, és fel lifteztünk a nyolcadikra, ahol Sang már várt ránk.

- Sziasztok - biccentett egyet Kwang - Minden rendben volt ide felé? - vonta fel szemöldökét.

- Igen - válaszolt helyettem a menedzserem.

- Sang MinJi-vel van, azt írta, hogy nagyjából húsz perc múlva ide érnek - pillantott órájára a férfi. 

Sóhajtottam egyet, ahogy hevesebben kezdett el verni a szívem a gondolatra, hogy hamarosan Ő is itt lesz. 

- Gyere - mosolygott rám Kwang, majd elindult a folyosón. 

- Majd írj, és küldök egy kocsit - biccentett egyet Hoboem, aki végig támogatott, és segített a tervem kivitelezésében.

- Rendben, kösz, hyung - hajoltam meg egy kicsit, majd megfordultam, és a férfi után indultam.

- Ez MinJi szobája - nyitotta ki az említett ajtót egy kártya segítségével, majd kitárta előttem - Írok, ha megérkezett - bólintott egyet - Csak, hogy tudd - szólt utánam, mielőtt behúzta volna a fa lapot maga előtt - Mindennél jobban hiányoztál neki - jelent meg egy halvány görbület a száján.

Bólintottam egyet, majd levettem a cipőimet, és bedobtam az egyik szekrénybe, hogy ne ez legyen az első dolog, amit meglát, amikor bejön majd. 
A csokrot belehelyeztem az egyik vázába, amit az asztalon találtam, majd megtöltöttem egy kis hideg vízzel, hogy ne hervadjon el. 
A helyiséget belengte a lány finom illata, ami a tőle kapott maciról már rég lekopott, így jó volt újra érezni. Mélyet szippantottam a levegőből, hogy betöltse tüdőmet. 
Leültem, ezzel is próbálva nyugtatni magam, de nem ment, ezért felpattantam és járkálni kezdtem. Olyan ideges voltam, hogy megvizsgáltam a tapéta felépsítését, a függöny mintázatát, és az ablakból látható fák leveleinek az erezetét is. 
Folyamatosan kattogott az agyam, hogy mit fogok majd mondani neki akkor, ha elutasít, ha megbocsájt, ha kidob.

Az ujjaimat tördelve lépkedtem fel s alá a szobában, de azonnal megálltam, amikor rezegni kezdett a telefonom a zsebembe, mert tudtam, hogy ez Kwang lesz. És így is volt. Írt, hogy MinJi az épületben van, nekem pedig kezdett hányingerem lenni, és hirtelen azt se tudtam mit csináljak. Hajamba túrva mentem egy kicsit arrébb, miközben azon gondolkdotam, hogy hogyan fogadjam. Üljek le, vagy álljak? Mosolyogjak vagy ne? Legyen a kezembe a virág csokor, vagy ne? Mire kitaláltam volna már késő volt, ugyanis az ajtó tilinkózásából arra következtettem, hogy már itt van. És a következő másodpercben nyílt is az ajtó.

__________

*MinJi szemszöge:*

- Tökéletes volt - egyenesedett fel a fotósom a görnyedt állapotából, amikor vége lett a fotózásnak. Megkönnyebbülten engedtem le a vállaimat, ahogy leszálltam a székről, amire ráültettek. 
Mindenki tapsolni kezdett, én pedig udvariasan meghajoltam, és mosolyogva megöszöntem a gratulációkat.

- Holnap találkozunk - intett nekem egyet az egyik szervező, akivel angolul kommunikáltunk. Biccentettem egyet, majd az öltözőbe vonultam, hogy lehányjam magamról a kényelmetlen göncöket, és lemossam a sminkemet. A hajamar felkötöttem egy laza kontyba, mert már nem érdekelet, hogy hogy fog kinézni. Az arcomról levakartam a vakolatot, majd felkaptam egy farmert, és egy pulcsit. Kitettem egy szelfit a közösségi oldalaimra, majd össze rámoltam azokat a dolgokat, amik hozzám tartoztak, és kisétáltam a folyosóra, ahol Sang már várt.

- Kész vagy? - mosolyodott el, ahogy meglátott, mire bólintottam egyet.

- Igen - sóhajtottam - Beugorhatunk egy kávézóba? - pillantottam fel rá, miközben feltettem a maszkomat.

- Igen - nézett rám egy másodperc erejéig a telefonjából.

Beültem a kisbuszba, majd a a fülembe dugva a fülhallgatómat el is merültem a zene világában, ahogy az ablakon bámultam kifele. Bangkok egy szép város, mindig is szerettem és csodáltam, így örültem, hogy eljutottam ide. 
Az úton a hotel felé többször is szemet szúrtak a plakátok, amik a srácokról szóltak, mivel most koncerteznek a városban. Véletlen egybe esés volt, hogy én is akkor tartózkodtam itt, amikor ők. Ez mondjuk csak még jobban fájdította a már amúgy is összetört szívemet, de ezzel nem nagyon tudtam mit kezdeni.

Kiszálltam a kocsibol, miután megérkeztünk, és már indultam is volna fel, de a menedzserem lemaradt.

- Sang? - pillantottam rá kérdőn, mivel a bejáratnál megtorpant, és ismét a telefonját nyomkodta. 

- Megyek - biccentett egyet rám sem nézve, majd egy pár másodperc múlva visszasüllyesztette a készüléket a zsebébe, és rám mosolyogva biccentett egyet; ezzel jelezve, hogy menjünk. A liftben valami iszonyatosan szar zene szólt, és egyáltalán nem tetszett, bár lehet, hogy csak a harapós kedvem miatt nem jött be. 

- Szólj, ha kell valami. Később még benézünk a holnapi nappal kapcsolatban - biccentett egyet, amikor a szoba ajtómhoz értünk.

- Oké - bólintottam egyet belekortyolva a kávémba. 

Lehúztam a kártyámat a kis műszeren, majd beléptem, és lerúgtam magamról a cipőimet. Levettem a kabátomat, és a táskámat is ledobtam még az előszobában. Aztán elakadt a lélegzetem...

_________________

Hi everyone! ^^ Meghoztam a folytatást, remélem elnyerte tetszéseteket. Hamarosan a könyv végére érünk :(.. De nincs szomorkodás, mert folyamatosan hozom majd az újabb történeteket^^ én sem lennék már teljes az írás nélkül.

Legyen csodaszép napotol, és vigyázzatok magatokra! :3

~Zsuni~