Az egy órás pihit a szobában ülve töltöttem, a telefonon csüngve, reménykedve, hátha sikerül egy pár szót váltanom apuval, de hiába csörgettem, nem vette fel és még üzenetet sem hagyott. Haneul barátnőm viszont felhívott, így vele legalább sikerült dumálnom.

-Kiváncsi lennék arra a csajra, mi lenne vele, ha egy hétre elvennék tőle a lelefonját-nevetett fel a vonal másik végén a lány. Elmeséltem, hogy mi történt az alatt a kis idő alatt, amíg ott voltam a családi összejövetelen és hogy milyennek találom a két nőt.

-Ugyan-legyintettem, miközben megforgattam a szemeimet-egy órába is bele halna-keltem fel az ágyról, hogy egy kicsit azért körbe nézzek.

-Meglehet. Szóval apukádnak teljesen elcsavarta a fejét?

-El-nyitogattam ki a szekrény ajtajait. Mindig ezt csinálom, akárhova megyek. Sang és Kwang eleinte hülyének néztek, mostanra azonban már megszokták.

-Na és mi van a fiúkkal?-kérdezett rá, és bár ugyan nem láttam, selytettem, hogy a sunyi mosoly ott csücsül az arcán.

-Semmi. Cukik, aranyosak, szexik. Semmi új-vontam vállat, miközben beléptem a fürdőbe.

-Ennyi?-hagyott alább lelkesedése, mire felnevettem.

-Mit vártál? Hogy majd sikítozva számolok be róluk? Még nem ismerem őket annyira, de ha többet tudok, úgy is elmondom-vontam vállat.

-Ajánlom is.

-Eddig Jungkook, Hoseok és Jimin az, akikkel valamivel többet beszéltem. Kedvesek és segítőkészek. Hobi foglalt nekem helyet, így mellette ültem és nem unatkoztam, mert vagy piszkált vagy kérdezgetett, amit amúgy nem bántam-mosolyodtam el.

-De édes-hallottam hagján, ahogy vigyorog.

-Az-bólintottam helyeslően.

-Na és melyikük tetszik?-kérdezte izgatottan. Sóhajtva megráztam a fejemet, majd lekapcsoltam a fürdőben a villanyt és kijöttem.

-Egyik sem és nem is fog-győzködtem bolond barátnőmet.

-Majd meglátjuk-nevette el magát. Vissza sétáltam az ágyhoz és törökülésbe húzva lábaimat, leültem.

-Mennem kell-mondta hirtelen-megyünk a rokonokhoz.

-Jó-bólintottam-vigyázz magadra.

-Te is. Majd beszélünk. Érezd jól magad. Szia-köszönt el, azzal bontotta a vonalat.

Megpróbáltam felhívni aput, hátha felveszi, de semmi változás, ki volt kapcsolva, nekem pedig felment a pumpa, ezért úgy döntöttem, hogy nem hívom. Ha ő nem keres, akkor én sem fogom. Nem zavarom, biztos jól megvannak hármacskán.

-MinJi-zökkentett ki bambulásomból Sang, mire a nyitott ajtó felé kaptam a fejemet.

-Hm?

-Gyere, elkészültök és megyünk-mosolygott rám kedvesen, mire bólintottam, feltápászkodtam és kimentem-a szomszédban vannak a sminkesek, mellette a fordász, utána pedig a ruhás.

-Oké-sétáltam be a szobába, ahol már Yoongi, Hoseok és Jungkook ott voltak. Az ágyon hevertek az alapozók, korrektorok, egyéb arcra való termékek, egy bőr tartóban az ecsetek, szemre való paletták és egyéb cuccok, amikhez annyira nem értek, hisz nem nagyon viselek sminket, ha igen, akkor az kifullad egy szemceruzában, egy spirálban és egy rúzsban.

-Ülj le ide, kérlek-paskolta meg egy nagyjából velem egyidős lány az asztal előtt lévő széket, mire engedelmes jó kislány módjára helyet foglaltam.
Szűkösen ugyan, de el fértünk négyen annál a nem éppen sminkelésre feltalált asztalocskánál. Szinte össze ért a lábam a Yoongi-éval és a Hoseok-éval, így összébb húztam magam.

A lány először le tisztította a bőrömet, majd valami krémet kent rá. Egy pár másodpercig legyezgetett a fejem előtt, hogy hamarabb beszívódjom, majd jól szemügyre vette az arcom minden egyes kis szegletetét és az ágyhoz lépett. Rajta kívül még három csajszi volt a szobában, akik a fiúkat mázolták.

-Hova megyünk?-fordítottam a fejemet Sang felé, aki még mindig jelen volt, és egy fotelben ülve nyomkodta a telefonját.

-Vidámparkba-mondta izgatottan. Már akkor sem voltam oda az ötletért, amikor először hallottam, és a helyzet mostanra sem változott.
Yoongi-val egyszerre hagyta el a szánkat egy nem tetsző nyögés, ami kicsit furán vette ki magát, de remélhetőleg senki nem értette félre.

-Engem dobjatok meg egy kabáttal-morogtam.

-Én viszek egy párnát-motyogta Yoongi.

-Álmos vagy?-kérdeztem rá mosolyogva.

-Hyung? Ő mindig-vágta rá kapásból Jungkook.

-Nem mindig, csak ha valaki nem hagy pihenni-vetett egy gyilkos pillantást a maknae-ra az idősebb.

-De már mondtam, hogy nem én voltam-rázta meg a fejét Kook, már amennyire a sminkes kezeitől ment neki.

-Akkor még is ki? Jin hyung?-vonta fel szemöldökét Yoongi.

-Nem. Taetae hyung volt. Ő kezdett el piszkálni engem is-mártotta be társát.

-Jó-hagyta rá a dolgot Yoongi.

-Igaz, hogy ő volt?-fordult segítségkérően Hobi felé Kook.

-Nem tudom, a stúdióban voltam-vont vállat Hoseok-de van egy sanda gyanúm, hogy te voltál-nevette el magát.

-Most miért vagy ilyen?-háborodott fel a legkisebb.

-Kook, te is tudod, hogy imádsz minket csesztetni-mondta csukott szemmel Yoongi, aki majdnem el aludt a lány munkálkodó kezei alatt.

-Jó, de most tényleg nem én keltettelek fel, hyung-fonta keresztbe karjait durcássn mellkasa előtt a legkisebb.

-Jó, hiszek neked-jelent meg egy halvány mosoly a jobb oldalamnál ülő Suga arcán.

-Köszönöm-bólintott Kook elégedetten.

-Miről van szó?-néztem Hoseok-ra kérdőn, mivel mind addig csendben ülve hallgattam a párbeszédet.

-Tegnap a maknae line valamelyik tagja felkeltette délutáni szunyókálásából Yoongi-t, de nem derült még ki, hogy ki volt a tettes-vázolta fel nagyjából a helyzetet Hobi.

-Ahha-bólintottam, mivel így már össze állt a kép-és nem szereted, ha fel költenek?-pillantottam a fiú felé.

-Nem-vágta rá kapásból.

-Morci leszel?-vigyorogtam, mire kinyitotta szemeit és rám emelte tekintetét.

-Szerinted most milyen a hangulatom?-vonta fel lustán szemöldökét.

-Hmm-gondolkodtam el-talán olyan, mint amikor én menstruálok-vontam vállat, amin el mosolyodott.

-Ilyen vagy, amikor megvan?-lepődött meg Hoseok.

-Miért, szerinted melyik nő rohangál majd' kicsattanva az örömtől, a boldogságtól és a felhőtlen vidámságtől a piros betűs napjain? Segítek, egyik sem.

Jungkook Hobival röhögött, Yoongi arcán pedig ott bujkált egy apró mosoly.

-Nem csalódtam benned, MinJi-bólintott Sang szórakozottan.

-Most mi van?-tártam szét a karomat.

-Semmi-legyintett a férfi nevetve.

-Kész vagy-nézett rám kedvesen a lány, aki a sminkemet csinálta.

-Köszi-álltam fel, majd a tükörben, amit a kezembe adott végig mértem az arcomat. Korrektor, púder, hogy ne legyek olyan mint egy villanykörte, szemceruza, de csak halványan és szempillaspirál. Ez volt minden, ami a fejemen volt.

-Ez hogy van, hogy te előbb kész vagy, mint mi?-pislogott értetlenül Hoseok.

-Úgy, hogy ő nem kap annyi szart-válaszolta meg helyettem a kérdést Yoongi, mire felnevettem.

-Valami olyasmi-bólogattam helyeslően, majd a menedzseremmel a nyomomban kisétáltam az ajtón, hogy átmenjek a másik szobába, ahol Namjoon és Jimin egy-egy székben ültek, amíg a hajukat állítgatták.

-Sziasztok gyerekek-huppantam le a két srác közé mosolyogva, akiknek már csak úgy, mint nekem, kész volt a sminkjük.

-Szia-köszöntek egyszerre.

-A te hajaddal szinte semmit nem is kell csinálni-lépett hozzám egy csaj.

-Akkor ne csinálj-vontam vállat mosolyogva.

-Nem is fogok-viszonozta gesztusom. Ki fésülte a loboncom és fújt rá valami sprét, ami állítólag dúsabbá és fényesebbé teszi. Őszintén? Semmi változást nem véltem felfedezni, de ő tudja.

-Noona-szólított meg Jimin, mire felé fordítottam a fejemet, azonban az arca helyett a telefonja hátuljával találtam szembe magam.

-Fotót csináltál?-vontam fel a szemöldököm.

-Igen. Kíváncsi voltam rá, hogy hogy sikerül egy pillanat kép rólad. De úgy tűnik még ez is jól-fordította felém a mobilját. A képernyőn én voltam, amint nagy szemekkel, felvont szemöldökkel pont a kamerába nézek.

-Pedig rólam is készülnek ám rossz képek-csóváltam a fejem.

-Kétlem-vágta rá Namjoon.

-Pedig de-bólintottam-amik legutoljára felkerültek az oldalaimra, borzalmasak lettek.

-Na ne hülyéskedj-nézett rám Jimin olyan fejjel, mintha legalább azt közöltem volna vele, hogy apácának vonulok-rohadt jók lettek, miről beszélsz?-tárta szét a karját.

-Így van-helyeselt Nam.

-Pedig a bal profilom előnytelen és nem is álltak jól azok a göncök amiket rám adtak-legyintettem.

-A bal profilod előnyös-mondta egyszerre Sang, Nam és Jimin.

-Na jó-néztem rájuk felváltva-ez ijesztő volt.

-Valóban-bólintott a menedzserem.

-Többet ne csináljátok ilyet-ráztam meg a fejem, miközben felálltam, hogy átmenjek a szomszédba.

-Értettem, főnök-szalutált Namjoon, amin elmosolyodtam.

Az utolsó szobában adták oda a ruhámat, amit magamra rángattam. Egy fehér kapucnis felső, direkt két számmal nagyobb, egy melegítő nadrág, ami meglehetősen szűk volt–már amennyire egy melegítő szűk tud lenni–és egy cipő. Mindezt úgy vettem fel, hogy ügyeltem rá, nehogy szétmenjen a hajam, vagy elkenődjön a sminkem. Egyszerűbb lett volna, ha előbb öltözök és aztán cicomáznak ki, nem pedig fordítva, de nem szólok bele, ő dolguk.

Hi everyone!^^
Itt a folytatás, remélem tetszett ^^
Felfedeztem egy hibát a ficiben, amit már ugyan orvosoltam, mégis kínosnak érzem ><
Ennek a résznek az írása közben ugrott be, hogy már használtam azt a nevet egy korábbi részben, hogy Byul. Az egyik menedzser említette meg. Na de én erről elfelejtkeztem, és könnyű szívvel ismét leírtam. Szenilis elmém nem emlékezett rá  :'D
Kijavítottam a korábban említett nevet HyoJoo-ra, remélem el nézitek nekem ><
Legyen szép éjszakátok. Hamarosan hozom a folytatást^^
~Zsuni~
♡