Reggel természetesen hamarabb felkeltem, mint Yoongi, ő még legalább vagy három órát szunyókált. 
Felkaptam a barátom egyik pólóját, meg egy rövidnadrágot, ami mindig itt van, az olyan alkalmakra, amikor itt alszom. Nem akartam egy szál bugyiban rohangálni lent, amikor tudtam, hogy a fiúk is itthon vannak. 
Halkan kiosontam, majd lemenve a lépcsőn a konyhába vettem az irányt, ahol meglepődve konstaláltam, hogy senki nem volt ott. Oké, mondjuk megértem, hogy a szabad napjaikon addig alszanak, ameddig csak tudnak, de azt hittem, hogy 10 órakor legalább egy lelket itt találok. 

Nem bántam, hogy egyedül voltam, így legalább csinálhattam nekik reggelit. Nem akartam, hogy Jin kinlódjon ezzel is, inkább pihen.
Készítettem egy jó nagy adag rántottát, vágtam fel paradicsomot, uborkát, amit egy külön tálba tettem. Ezt kevésnek tartottam, és nem voltam benne biztos, hogy mind tojásra éheznek, így néhány amerikai típusú palacsintát is össze dobtam. De hogy biztosra menjek, az asztal közepére helyeztem egy tálat, amire raktam néhány szelet protein kenyeret, sonkát, sajtot és még több zöldséget. 

Már a terítéssel is kész voltam, és egy darab uborkát csócsáltam a pulton ülve, miközben a telefonomat nyomogattam, amikor hallottam, hogy valaki le csattog a lépcsőn a papucsában.

Oda kaptam a fejem, hogy megnézzem ki az eki legelőször felébredt. 
Jin álmos tekintetével találtam szembe magam, aki úgy nézett rám, mint egy betörőre, aki újrafestette a konyhát. 

- Hát te? - kérdezte meglepetten rekedtes hanggal.

- Csináltam reggelit - mosolyodtam el.

- Itt aludtál? - tért a lényegre, amire valóban kiváncsi volt.

- Aha - bólintottam ismét a telefonomra nézve, mert éreztem, hogy kérdésére pír szökik orcáimra. 

- Értem - nézett rám egy sejtelmes mosollyal, mire megforgattam a szemeimet - Akkor szólok nekik, hogy keljenek fel - indult meg visszafele.

- Hagyd, hagy aludjanak még egy kicsit - legyintettem egyet.

- Nem, mert éhes vagyok - közölte velem, mire felnevettem és mosolyogva néztem, hogy megfordulva ott hagy. 
Nem sokkal később pedig elordította magát az emelten, amit még én is tisztán hallottam, ezzel felkelteve szerintem még a szomszéd utcában élő embereket is. Már ha egyáltalán ott még alszanak ilyenkor.

Jin pár másodperccel később egy elégedett mosollyal tért vissza az arcán, majd levágta magát a szokásos helyére, és karba font kézzel várta, hogy mindenki leérjen.

- Olyan korán van - jött be a konyhába nyafogva Jimin, de amint meglátott megtorpant, így a mögötte kómásan slattyogó Jungkook neki ütközött a hátának. Értetlenül, és hunyorogva felnézett, majd ő is rám vezette tekintetét.

- MinJi mit keres itt? - kérdezte végül Hoseok, aki álmosan kikerülte az ácsorgó bámészkodókat, majd ő is helyet foglalt.

- Átjöttél reggelit csinálni? - nézett Kook aranyosan az asztalra - De jó fej vagy - bólintott egyet elismerően, majd ő is leült.

- Hogyne - nevettem el magam - Csak kaját készíteni járok ide. 

- Nyílván való, hogy itt aludtál - sétált be Namjoon is egy fokkal frissebben, mint a többiek, miközben intett egyet nekem.

- Komolyan? - döbbent le Kook.

- Igen - néztem rá egy kicsit furán.

- Szép jó reg... - sétált be vidáman Tae, nagyokat pislogva megállt és összeráncolt szemöldökkel kapkodta fejét az asztal és köztem. 

- Igen, ő csinálta a reggelit, igen, itt aludt - előzte meg Jimin a kisebb kérdéseit, aki bólintott egyet, majd helyet foglalt és már szedte is volna a tányérjéra az ételt, de Jin rá ütött a kezére.

- Meg várjuk Yoongi-t is - közölte vele - Akit hamarosan kirugdosok az ágyból - pattant fel a legidősebb, majd dühösen feltrappolt, és ahogy hallottam be is rontott a szobába, amelyikben tegnap hmm... mondjuk úgy, hogy huncutkodtunk Yoongs-sal.

Pár perccel később már mind ketten lejöttek. A kis cicám ki sem nyitva a szemét oda csoszogott hozzám, és nem foglalkozva azzal, hogy épp vizet töltök, átkarolta a derekamat, magához húzott és belebújt a nyakamba. Halkan elnevettem magam cuki tettére, és beletúrva a hajába adtam neki egy puszit.

- Figyelembe venni a szingliket - szólt oda nekünk Hobi, mire sóhajtva eltoltam magamtól Yoongi-t, aki egy morgással jelezte, hogy nagyon nem tetszik neki, hogy el kell vállnunk.

- Köszi a reggelit, amúgy - nézett rám hálásan  Kook, miután én is leültem. 

- Nincs mit - vontam vállat.

- Fu, itt minden van - nézett szét Tae, aki a látottak szerint nem tudott választani.

- Ezt mikor csináltad? - pillantott felém Hobi, amikor már mindenki elkezdett enni. 

- Amíg aludtatok - vontam vállat.

- Nagyon finom - dicsért meg Jin.

- Köszi, de semmi ördöngősség - mosolyogtam.

- Akkor is fini - csatlakozott Jimin is.

Szóra nyitottam a számat, de pittyegni kezdett a teledonom, ezzel jelezve, hogy valaki üzenetet küldött. Gyorsan előkaptam, és először nem értettem, hogy miért keres a menedzserem, de aztán rájöttem, hogy nekem ma is be kell mennem dolgozni. Míly meglepő.

- Mennem kell - tettem a számba egy utolsó falatot.

- Nem, kisasszony - nézett rám szigorú tekintettel Jin - Addig sehova nem mész, amíg be nem fejezted rendesen az étkezést. Csontváz vagy, legalább most egyél. Bárki keresett, majd megvár - adta ki nekem az utasítást a legidősebb, én meg nem akartam vele ellenkezni, úgy is ő nyerne. 

Gyorsan megettem mident, ami a tányéromon volt, de közben tekintetem néha Yoongi-ra tévedt, aki gyanúsan csendben volt egész idő alatt, és erősen kétlem, hogy amiatt, mert álmos volt.

- Ne haragudjatok, tényleg rohanok - pattantam fel, majd a tányéromat az evőeszközömmel együtt a mosogatóba tettem - Megyek átöltözöm - simítottam meg Pillecukrom hátát, ahogy elhaladtam mellette.

Felsiettem, majd gyorsan magamra ráncigáltam a gönceimet, és a hajamat is egy laza kontyba fogtam.

- Elviszlek - jött be a szobába Yoongi is, aki szintén öltözni kezdett. Nem tagadom, hogy végig néztem az egész folyamatot, mert valóban úgy volt.

Felkaptam a táskámat, a telefonomot és a kabátomat. 

- Van valami baj? - álltam meg előtte, amikor már ő is készen volt. 

- Nincs - rázta meg a fejét rám sem nézve. 

- Yoongi - próbáltam elkapni tekintetét.

- Semmi, csak hülyeség - legyintett egyet, majd már ment is volna az ajtó felé, de elé álltam.

- Semmi sem hülyeség. Mondd - tettem kezemet puha arcára.

- Nem sokára turné - bökte végül ki, mélyen a szemeimbe nézve. Nagyot dobbant a szívem, ahogy bele gondoltam, hogy hónapokig nem látom majd.

- Tudom - bólintottam egyet szomorúan - De majd valahogy megoldjuk - tettem hozzá.

- Ha lehetne magammal vinnélek - sóhajtott egyet keserűen mosolyogva.

- Ha lehetnék, mennék veled - túrtam bele puha hajába, majd ajkaira hajolva adtam neki egy rövid csókot.

- Köszönj el a fiúktól - tette zsebre kezeit - Én még átmegyek majd valamikor, hogy elbúcsúzzak, de ők már nem hiszem - rázta meg a fejét. Furcsa volt. Szomorú, és nem gyakran láttam ilyennek. 

Bólintottam egyet, majd kinyitva az ajtót lementem, és a konyhában megállva végig néztem a társaságon.

- Yoongi mondta, hogy nem biztos, hogy találkozunk még a turné előtt - kezdtem, mire mind rám néztek - Úgyhogy most elköszönök - tártam szét karjaimat, miközben majd' megszakadt a szívem. Nagyon megszerettem a srácokat, és természetesen ők is hiányozni fognak. 5-6 hónap az sok idő. 

- Vigyázz magadra, MinJi - ölteltek meg sorban. 

- Ti is. És tudom, hogy nagyon nagyon ügyesek lesztek, és megint minden csaj terhes lesz a látványotoktól - vigyorogtam egy nagyot, ők pedig elnevették magukat.

A bejárati ajtónál még vissza integettem nekik, majd kiléptem Yoongi-val az oldalamon, aki még mindig csendes volt.

A kocsiban ülve sem szólalt meg, még akkor sem, amikor azt meséltem neki, hogy Dong Yi-val egész jól kijövünk. Csak hümmögött, és bólogatott, ha úgy volt, de nem nagyon szólt hozzá semmihez, amit iszonyúan furcsának gondoltam. De úgy voltam vele, ha akarja, majd elmondja. 

Megálltunk a házam előtt, mondtam neki, hogy itt tegyen ki, mivel még be kell ugranom Mackóhoz, meg felszedni pár holmimat. 

- Majd beszélünk - hajoltam oda hozzá egy csókra, amit örömmel fogadott. 

- Majd jövök - mondta, miután elváltunk. Csókja most másképp hatott. Úgy húzott magához, mintha soha nem akarna elengedni, és úgy csókolt, mintha ez lenne az utolsó. 
Mélyen szemeimbe nézett, majd egy kis habozás után kaptam tóla még egy csókot. Majd még egyet és még egyet. Nem azt mondom, hogy nem örültem neki, mert természetesen igen, de nem tudtam hová tenni ezt a hirtelen ragaszkodását. Valószínűleg a turné miatt.

- Szeretlek - mosolyodtam el, majd egy puszit nyomva arcára sietve kiszálltam az autóból, hogy be tudjak menni a házba. 

Yoongi viselkedésér tényleg nem tudtam hová tenni, és még bent a cégnél is ezen agyaltam. Akkor még nem tudtam, hogy mi vár rám két nappal később...

__________________________

Hi everyone!^^ Meghoztam a folytatást, remélem, hogy tetszett. Ha igen, akkor szavazzatok és írjátok meg a véleményeiteket kommentben. 
Már csak egy pár rész maradt ebből a történetből, és egyszerűen nem tudom elégszer leírni, hogy mennyire hálás vagyok, amiért így szeretitek/szerettétek. Remélem a jövőben tudom tartani ezt a színvonalat és továbbra is örömmel olvassárok majd a műveimet.

Vigyázzatok magatokra, és egymásra, hamarosan jövök ^^ 

~Zsuni~