Végre hétfőt írtunk, a nap, amikorra megbeszéltem Yoongi-val, hogy megünnepeljük a születésnapját.

Nagyon izgultam, pedig mindent előre megterveztem, hogy nehogy bármi balul süljön el.
Az ajándékok már készek voltak arra, hogy Yoongs kibontsa, a torta már majdnem összeállt és a lakást is feldíszítettük a fiúkkal, akiket megkértem, hogy küldjék el valamerre Yoongi-t, amíg mi tevékenykedünk. Nem kellett sokáig nyüstölni, állítása szerint volt elég dolga a stúdióban, úgyhogy ő a délelőttöt a zene rabságában töltötte. 

Nem akartam túl nagy felhajtást, mivel tudtam, hogy nem feltétlen szereti a meglepetéseket és nem akartam neki kellemetlen helyzetet okozni, azonban egy dolog akaratom ellenére is ott motoszkált a fejemben. Meg akartam hívni erre a jeles alkalomra Yoongi családját, de legalább a szüleit, mivel tudom, hogy a szigorú menetrend miatt szinte nem is találkoznak. A srácok elmondása szerint nem olyan fényes a kapcsolatuk, de sosem voltak egymás ellenségei, szóval úgy voltam, hogy egy próbát megér, nem? Ennek ellenére is iszonyat nagy fejtörést okozott, hogy még is mivel tudék neki kicsit "otthonosabb" hangulatot varázsolni. Mert azért még sem vehettem két vonatjegyet, mondván: ,,megyünk Daegu-ba", mert azért arra sem időnk, sem engedélyünk nem volt. Pár nappal ezelőtt pedig félve vettem fel a kapcsolatot a fiúkon keresztül Yoongi szüleivel, akik meglepően el is fogadták a meghívásomat. Hatalmas kő esett le a szívemről, mert nagyon izgultam, hogy esetleg nem fognak ráérni, vagy már van valami programjuk, de szerencésre szó sem volt semmi ilyesmiről. Ennek tetejében pedig megkértem őket, hogy hozzák magukkal Yoongi kutyusát, Holly-t is, mert a fiúk elmondása szerint oda meg vissza van azért a kisállatért. 

Korán érkeztek a vendégek, én pedig korán kezdtem el szervezkedni, de ez így volt rendjén. Kicsit azért sajnáltam, hogy nem Yoongi mutatott be a szüleinek, de úgy voltam vele, hogy megéri, ha ezzel legalább egy kis örömet tudok neki okozni.

- MinJi, tudnál egy kicsit segíteni? - dugta ki a fejét a konyhából Jin, mire bólintva oda mentem hozzá, hogy megnézzem hogy áll.

- Igen? - vontam fel szemöldököm, miközben próbáltam nem tudomást venni a folyamatosan a lábamnál ugráló kutyuliról.

- Nem tudom, hogy mi menjen a tetejére. Mert az oké, hogy valami írás, meg ilyen díszes cuccok... - mutogatta az asztalon lévő dolgokat, amik a tortához kellettek.

- Szerintem csak simán írd rá, hogy ,,Boldog születésnapod Yoongi", vagy valami hasonló és szerintem elég is. Nem kell tovább díszíteni - vontam vállat.

- Rendben - biccentett, majd már folytatta is a tortát ott, ahol abba hagyta, én pedig vissza botorkáltam a nappaliba, ahol Mrs Min épp Namjoon-nal beszélgetett. Mr Min a tv-t nézte és az általam készített süteményből evett egy szeletet. Tagadhatatlanul hasonlít rá Yoongi, ez biztos.

- Noona - jött oda hozzám a maknae, mire felvontam a szemöldököm - Yoongi hyung azt írja, hogy haza felé tart és hogy kérünk e valamit a boltból - rágta idegesen a szája szélét.

- Jungkookah, nem szoktad használni a ,,hyung" szót, mi van veled? - nézett ránk nevetve Hoseok.

- Azért mégis csak a születésnapja van - tárta szét karjait Kook röhögve.

- Jin! - szóltam a legidősebb bandatagnak.

- Mi az? - pislogott nagyokat, arcán helyenként lisztfoltokkal.

- Yoongi haza jön, most a boltban van. Kell valami, amit egy ideig kereshet - töprengtem.

- Kell egy kiló füge - vágta rá gondolkodás nélkül, cserébe pedig két értetlen tekintetet kapott.

- De az őszi gyümölcs - ráztam meg értelmetlenül a fejem.

- Minek egy kiló? - nézett felváltva rám, majd Jin-re Kook.

- Csak írd le - legyintett.

- Hát jó - vont vállat Jungkook, majd pötyögni kezdett.

Utoljára, sietve végig rohantam a nappalin, hogy megbizonyosodjak róla, hogy minden a helyén van e, majd pedig leültem a fotelba és Holly-t az ölembe véve simogatni kezdtem puha fejét. Nem sokkal később mancsaira hajtva buksiját el is aludt. Elég jól tűrte az új közeget, bár a fiúk azt mondták, hogy már korábban volt itt, szóval nem volt teljesen ismeretlen neki a hely.

- Oké, kész - jött be a helyiségbe Jin, fáradt arccal.

- Ügyes vagy - dicsértem meg mosolyogva.

- Szerintem nem sokára visszaér - csatlakozott hozzánk Jungkook.

- Most már jöhet - biccentettem, majd idegességemben az ujjaimat kezdtem el tördelni.
Időközben mind a nappaliba gyűltünk és ott vártuk, hogy az ünnepelt végre betévedjen, ami nem sokkal később meg is történt.

Nagyjából a kutyával egyszerre ugrottam fel, hogy a bejárati ajtón belépő férfit üdvözöljem.

Yoongi komótosan elkezdte magáról lehámozni a kabátját, majd rögtön felfigyelt a kutya ugatásra és a kis körmök kaparására, ahogy szaladt felé. Yoongs kérdőn megfordult és meglepődve konstatálta, hogy itt a kutyusa. Lehajolva hozzá fel is vette az ölébe, és nyomott egy puszit a fejére.

- Boldog születésnapot, hyung! - fújt bele kiabálva egy kis papír dudába Taehyung.

- Isten éltessen, Yoongi - jöttek ki mosolyogva a szülei a nappaliból, az említett pedig ha lehet, még jobban ledöbbent. Letette Holly-t és nagy szemekkel eléjük sétált. Nem nagyon tudott mit mondani, inkább csak kapkodta a fejét, a jelek szerint nagyon meg volt lepődve.

Az anyukája kapcsolt először; egy büszke mosollyal az arcán átölelte a fiát és nyomott egy puszit a fejére, amit Yoongi némán tűrt. Az apukája is hasonlóképp cselekedett, én pedig mivel kezdtem elérzékenyülni, a konyhába siettem Jin-nel, hogy meggyújtsuk a gyertyákat a tortán.
Természetesen nem maradhatott el az éneklés, úgyhogy hangosan eldaloltuk neki a ,,Boldog szülinapot" című számot, majd tapsolásban törtünk ki.

- Kívánj valamit! - tartotta Yoongi felé a tortát Jin. A férfi halványan elmosolyodott, lehunyta szemeit, majd egy pár másodperc múlva nagy levegőt véve elfújta a gyertyákat.

- Ideje enni - közölte a társasággal Namjoon, aki biztos vagyok benne, hogy egész nap Jin fősztjére várt.

Mindenki elindult az étkező felé, Yoongi azonban lemaradt és megragadva a karom visszahúzott magához.

- Ez a te ötleted volt? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.

- Igen. És ne haragudj, tudom, hogy meg kellett volna kérdeznem, de akkor nem lett volna meglepetés és... - kezdtem bele, de mosolyogva közbe szólt.

- Köszönöm - simította meg arcomat.

- Akkor nem haragszol? - esett le egy hatalmas kő a szívemről.

- Miért haragudnék? Mert a születésnapomon meghívtad a szüleimet? - nézett rám afelé ,,ez most komoly?" tekintettel, mire bólintottam - Nem, nem haragszom - rázta meg a fejét - Régen volt ilyen jó szülinapom - tette hozzá. Megkönnyebbülten elmosolyodtam, Yoongi pedig magához húzva adott egy csókot, amit megspékelt azzal, hogy bal kezével egész egyszerűen belemarkolt a fenekembe. Cseppet sem volt izgató, áh, dehogy...

Jin igazán kitett magáért, nagyon finomakat főzött, és mindenkinek ízlett. Sajnos most nem tudtam segíteni neki, más dolgom volt, így ebben magára kellett hagynom. A torta felét én csináltam, aztán a díszítést rá hagytam, illetve még a sütiket is én készítettem, ezen kívül pedig a ház egy felének a dekorálása is nagyjából rám hárult. 

Kaja után oda adtuk az ajándékokat, aminek Yoongi kifejezetten örült. Kapott egy nyakláncot, rajta egy M medállal, amibe igazából nem sok beleszólása lehet a fanoknak, hisz a neve is M-mel kezdődik. Egy új hangfalkészletet vettünk neki a fiúkkal közösen, amiért azt mondta, hogy még megöl mindannyiunkat, mert elmondása szerint ez ,,rohadt" drága, de mi csak kiröhögtük. Az utolsó dolog, amit tőlem kapott, az egy album volt, a képeimmel, mindegyik után pedig egy aranyos, vagy épp izgató üzenetet írtam. 

Ezután mindenki el volt valamivel foglalva. Kook és Tae a tévé előtt ülve játszottak a PS4-en, Namjoon a telefonját bújta, Jimin az első kettőnek szurkolt Hobival, Jin a konyhában volt, én pedig csatlakoztam hozzá, Yoongi-t pedig hagytam beszélgetni a szüleivel. 

- Minen oké? - nézett rám kérdőn Jin, amikor felültem a pultra.

- Persze - mosolyodtam el - Köszönöm, hogy segítettél - néztem rá hálásan.

- Ugyan -legyintett - Ez a tökkel ütött már a családtagom, még szép, hogy segítek - magyarázta nevetve.

- Szerinted jó ötlet volt ide hívni a szüleit? Nem érintette rosszul? - bizonytalanodtam el egy pillanatra.

- Te láttad az arcát, amikor meglátta az őseit? Egy percig azt hittem el fogja sírni magát - csóválta a fejét, mire fel nevettem - Ne aggódj, szerintem egyáltalán nem lőttél mellé, sőt, épp ellenkezőleg. Biztos nagyon boldog most - mosolygott rám biztatóan, majd visszafordult a koszos edénykehez, hogy bepakolja őket a mosogatógépbe.

Örültem neki, hogy Yoongi-nak tetszik ez a mai nap, hisz azért még is csak a születésnapja, fontos volt, hogy legalább most jól érezze magát és egy kicsit lazítson, főleg így a turné előtt. Azonnal görcsbe rándult a gyomrom és a torkomban dobogott a szívem. Nem akartam belegondolni, milyen lesz, ha olyan hosszú időre elmegy, és alig fogjuk tartani a kapcsolatot. Fogalmam sem volt, milyen lesz nélküle, és ha tehettem volna inkább vele mentem volna, de nem volt ilyen lehetőségem...

_______________________________________

Hi everyone!^^ Meghoztam a folytatást, remélem nem haragszotok, hogy ennyit késtem, megpróbálok majd aktívabb lenni, bár nem ígérek semmit.
Ha tetszett, akkor szavazzatok, írjátok meg kommentben a véleményieteket és ha van kedvetek, akkor lessetek rá a többi sztorimra. 
Hogy telik a február? Már nem sokára vége ^^ Őszintén, én már nagyon várom, hogy végre tavasz legyen.

Vigyázzatok magatokra ^^

~Zsuni~