Hamarosan Yoongi születésnapja, én pedig épp hogy mindent be tudtam szerezni, amit terveztem neki. A nagy bevásárló körutamat megelőzte egy hosszas érdeklődés a fiúknál és még az egyik menedzserétől is megkérdeztem, hogy szerinte minek örülne Yoongi. Nem arról volt szó, hogy nem tudtam neki mit választani, hanem annyi ötletem volt, hogy hirtelen azt sem tudtam melyikkel mit kezdjek. De sikeresen eldöntöttem és a fejemben lévő 7-8 dolog közül végül csak a legszükségesebb 3-at vásároltam meg, hogy azért még se essek túlzásba, hisz így is ki fog nyírni Yoongi, ha megtudja mennyit költöttem rá. Kiemelte elég világosan, hogy egy fillért ne merjek "elszórni" miatta, én pedig természetesen nem hallgattam rá. Egyáltalán nem sajnálom a pénzt, ha róla van szó.

Vasárnapot írunk, egy csendes, szabad napnak indult, de be kellett mennem dolgozni, mert volt egy pár darab papír, amit alá kellett írnom, és nekem ma volt a havi ellenőrzés a dokival. Híztam, aminek rettentően örültem, mert már tényleg a kórházzal fenyegetőztek. Durván súroltam az anorexia határát és nem tett jót az egészségemnek. 40 kiló voltam, most azonban már 46 vagyok. 

- Végre - sóhajtott megkönnyebbülten Kwang, amikor a vizsgálat után közöltem velük a súlyomat.

- Rád fért már, te lány - csóválta a fejét Sang. 

- Hát nem ártott - bólintottam helyeslően.

- Már csak egy pár kilót kell felszedned és akkor tarthatod azt a szintet.

- Nem szeretnék 60 fölé esni, mert akkor megint víz napokat kéne tartanom, azokat pedig utálom - forgattam szemeimet.

- Tudod, hogy ez a munkád része - vont vállat Sang.

- Igen, tisztában vagyok vele - mosolyodtam el.

- Lényeg, hogy jobban vagy. Kezed? - biccentett Kwang a csuklóm felé, ami már nem volt bekötözve, de még enyhén meg volt duzzadva.

- Kutya baja - legyintettem egyet - Hamarosan teljesen rendbe jön.

- Ne aggódj, az a szemét már nincs a városban, és nem is fog vissza jönni - nyugtatgatott Kwang, ezzel Sung-ra utalva.

- Honnan tudod? - ráncoltam szemöldököm érdeklődve, miközben helyet foglaltam a kanapén.

- Szerinted ki jönne vissza azok után, hogy Chin megfenyegette? Távoltartási végzést követelt és azt mondta neki, hogy ha meglátja akármelyik modell közelében mindent elmond a rendőrségnek. És mivel mint utólag kiderült, nem csak téged zaklatott - ecsetelte a történetet.

- Komolyan? - lepődtem meg teljesen.

- Igen.

- Ez az ember tényleg nem volt normális - csóváltam meg a fejemet.

- Kattos - biccentett egyet Sang.

- Az - sóhajtottam egyet.

___________________

Yoongi születésnapja előtt azonban még volt egy elintézni valóm, amit már régóta halogattam, most azonban úgy gondoltam, hogy nem húztam tovább.

Haza felé egy virágos üzletnél megálltam, majd válogatni kezdtem a szebbénl szebb és illatosabbnál illatosabb csokrok között. Végül úgy döntöttem fehér és piros rózsákat veszek, egy szép csokorba fonva. Kifizettem a gyünyürű szálakat, majd már indultam is utamra. 

A csomó ott éktelenkedett a gyomromban, ami természetesen ebben az esetben elkerülhetetlen volt és a célhoz közeledve egyre csak nőtt. 

Sóhajtva léptem be a temető kapuin, a sírok között megkeresve azt az egyet, amelyik a nagypapámhoz tartozik. Fejem tele volt gondolatokkal, melyek folyamatos nyüzsgést kölcsönöztek fülemben. Lelkem fürdött az érzelmekben és már csordultik telt velük. Szívem pedig, mint minden alkalommal, most is milliónyi kis darabkára tört, melyek hangos koppanással érték el szívkamrám képzeletbeli padlóját.

Sóhajtva tettem le a táskám a márvány mellé, miután megtorpantam a sírkő előtt, melyre nagyapám neve volt felvésve. A csokorra pillantva próbáltam kontrollálni érzelmeimet és legalább még egy pár percig visszafogni a heves zokogást. A virágokat óvatosan elhelyeztem a hideg kőre, mely még így, a tavasz kezdetén is iszonyatosan hidegnek bizonyult.

- Szia nagyapa - suttogtam magam elé, miközben összébb húztam magamon kabátomat.  

Közelebb sétáltam és rásimítottam a felületre, nem foglalkozva a hűvös területtel, mely csípte bőrömet.

- Gondoltam el jövök hozzád - folytattam halkan - Tudom, hogy minden nap ott vagy velem és hogy figyelsz rám - tartottam egy kis szünetet - Jól vagyok, minden rendben van. Anya is vissza jött és ismét velünk van, bár nem tudom, hogy mennyi ideig és hogy nem e fog megint elmenni. Félek, hogy megint itt hagy és élhetünk át mindent előlröl. De azért megpróbálok benne bízni és reménykedem, hogy most már ténylegesen is marad velünk. Sokat változott és sok minden kiderült a múltról. Beszélgettünk és végre rendes családban érzem magam. Jó érzés - mosolyodtam el egy kicsit - Úgy érzem megtaláltam az igazit - hagyott ki egy ütemet a szívem - Yoongi egy híres banda tagja. Nagyon tehetséges és remek érzéke van a zenéhez, sokra fogja még vinni. Emellett pedig nagyon kedves, udvarias és... És tényleg szerelmes vagyok belé. Soha nem éreztem még ilyet. Teljesen elvesztem az eszemet és megbolondít. Néha nem tudom mit kezdjek. Rettentően szeretem. Azt hiszem kezdem megérteni, amiket a nagyival való kapcsolatodról meséltél. Kezd haosnlítani rá - fújtam ki a levegőt tüdőmből - Szeretném vele leélni az életem és támogatni, amíg csak tudom. Ahogy a nagyi is tette, és ahogy te is. Tőle szeretnék gyerekeket, vele szeretnék össze költözni és őt szeretném örök társamnak. Tudod, néha hasonlít rád. A makacssága teljesen olyan, mint amilyen a tiéd volt. Ebben rád emlékeztet és ettől csak még jobban szeretem - jelent meg egy még szélesebb mosoly az arcomon.

Egy pillanatra lehunytam szemeimet, hogy össze tudjam szedni a maradék gondolatomat, amik még bennem kavarogtak és arra vártak, hogy utat engedjek nekik.

- Sung, a fotósom egy pszichopata, aki végül elhagyta a várost, de előtte sok gondot okozott - nyeltem egyet - Nem régiben pedig egy megszállott rajongóm próbált meg... Nem is tudom mit akart, de nem ez volt az első eset, hogy mániákusan fogdosni kezdett - lettem egyre idegesebb - Sokat fogytam, majdnem anorexiás lettem, de már jobban vagyok - legyintettem egyet - Sok a munka, néha alig látok ki a papírok és egyéb teendők közül, de egyébként jól megy - bólintottam egyet, ezzel inkább magamat nyugtatva - Yoongi hamarosan egy bő öt hónapos turnéra megy, ami iszonyatosan nehéz lesz, hisz nem fogom látni hosszú ideig és valószínűleg még csak beszélni sem lesz ideje - rágtam a szám szélét, majd idegesen a hajamba túrtam – Nagyon hiányzol – gyűltek könnyek a szemembe – Tudom, hogy lélekben mindig itt vagy velem, de ennek ellenére is piszkosul hiányzol – szipogtam – Gyakran el veszek, nem tudom mihez kezdjek az életemmel és kilátástalannak látok mindent. Olyankor mindig nagy szükségem lenne rád. A biztató szavaidra és kedves arcodra, ami megnyugtat. A karjaidra, amik mindig lágyan simogatták arcomat. A bölcs mondásaidra, amik még mindig a fülemben csengenek – töröltem le egy sós cseppet az államról – Yoongi tényleg rád emlékeztet, nagypapa. Örülök, hogy mellettem van és mindig támogat. Nélküle nem lenne fele ennyi erőm sem. Tudom, hogy te is kedvelnéd őt és hogy ő is téged – mosolyodtam el – Tudom, hogy őt nekem szánta az ég – bólintottam egyet sóhajtva...

__________________

Hi everyone! ^^ ez egy kicsit érzelgősebb rész lett, remélem nem okoz gondot és így is tetszik :3 írjátok meg kommentben a véleményeiteket.

Ide is kiírom, hogy van egy csoport Facebook-on, amit a BTS Londoni koncertje miatt hoztunk létre. Oda fogjuk kiírni a tudni valókat, szóval ha valakit érdekel, tervez menni, nyugodtan csatlakozhat. A neve: BTS LONDONI KONCERT - HUN

Légyen szép napotok, és vigyázzatok magatokra ♡

~Zsuni~