Étvágyam sem volt, és teljesen elment a kedvem mindentől. Mackó szomorú arccal bámult rám a kanapéról, amikor már harmadjára mentem el előtte. Nem tudtam leülni, nem tudtam megnyugodni, nem tudtam semmi másra gondolni, csak a történtekre. 

Egy kicsivel később lefürödtem és felvettem a pizsamámat, ami most egy pulcsiból és melegítőnadrágból állt. Átfagytam odakint és még mindig fáztam. Egy takaróval és egy meleg kakóval együtt ültem le a kutyusom mellé, a TV elé. Bekapcsoltam,  de nem váltottam át. Úgy sem lett volna olyan műsor, amit szívesen néztem volna. Valami valóság show-t vetítettek, de egyáltalán nem tudtam koncentrálni. Helyette inkább dobtam egy üzenetet a menedzsereimnek, hogy tudják; már itthon vagyok.

Nagyot sóhajtva túrtam bele a hajmba, majd kortyoltam bele a finomságba, ami még gőzölgött. Megsimogattam a kutyusom fejét, aki válaszképp az ölembe hajtotta fejét. Örültem, hogy ott van nekem, ilyenkor legalább nem voltam egyedül.

Egy fél óra elteltével már eléggé untam a műsort, így váltogatni kezdtem a csatornák között. Nem mintha bármelyik is megfogott volna, de így legalább elütöttem az időt.

Csengettek. Majdnem leestem a kanapéról, úgy megijedtem. A szívem hevesebben kezdett el dobogni, mivel azt hittem, hogy az az őrült férfi egészen hazáig követett. Ismét kezembe vettem telefonomat, hogy kész legyek a menedzsereim tárcsázására, ha úgy adódik a helyzet.
Az ajtóhoz érve vettem egy nagy levegőt, majd elfordítottam a zárat és résnyire nyitottam, hogy lássam ki az.

Yoongi olyan sebességgel jött be az ajtón, hogy engem is majdnem fellökött. Lerúgta a cipőjét és kikerülve engem beljebb ment. Ismét bezártam az ajtót, majd a szám szélét rágcsálva követtem őt.

- Miért nem mondtad? - nézett rám mérgesen, amikor a nappaliba értünk. Ahh... Pompás, a fiúk elmondták neki. Mit is gondoltam?

- Mert van elég dolgod, nem akartam még én is keresztbe tenni - magyaráztam.

- Nem fogod fel? - emelte fel hangját, én pedig tényleg nem értettem, hogy miért kiabál - Te is az én dolgom vagy. Tudni akarom, hogy mi van veled, mert fontos vagy. Már elmondtam, hogy ha van valami akkor mondd el, ne pedig mástól kelljen megtudnom - kelt ki magából teljesen. Ideges volt, láttam rajta, arca teljesen meg volt feszülve és a testtartása is szigorú volt. 

- Miért kiabálsz velem? - húztam összébb magamon a takarót - Pont azért nem mondom el rögtön, mert rohadt sok dolgod van. Én csak jót akarok neked, mert így is el vagy halmozva munkával - kerültem ki, hogy dühösen levágjam magam a kanapéra, Mackó mellé.

Yoongi sóhajtott egyet, majd elém sétált és leguggolt.

- Ne szólj hozzám - fontam keresztbe magam előtt a karjaimat durcásan, mire elmosolyodott.

- Ne haragudj, nem akartam - simított rá lábamra, én pedig természetesen nem tudtam rá ténylegesen mérges lenni.

- Hagyj - fordítottam el a fejemet a másik irányba, mire felállt, Mackót arrébb tolta és leült mellém. Közelebb húzott magához és nyomott egy puszit a fejemre. Én meg nem bírtam tovább; megadtam magam, az ölébe ülve átkaroltam derekát és mellkasába fúrtam fejemet.

- Nagyon megijedtem, amikor mondták a fiúk, hogy mi történt - kezdte simogatni a hátamat - Legszívesebben megkeresném azt a faszfejet és... - kezdett neki hadarni.

- Nyugi - egyenesedtem fel, miközben kezemet arcára tettem - Jól vagyok - biccentettem. Jelensége valóban megnyugtatott és kiűzött belőlem mindenféle rossz érzést, ami addig uralkodott bennem. Örültem, hogy ott van és annak is, hogy tényleg nem történt semmi odakint.

- Szerencse - morogta - Egy testőrt fogok felbérelni melléd - közölte velem, mire elnevettem magam.

- Dehogy fogsz - csóváltam fejemet, miközben nagyujjammal puha bőrét kezdtem el simogatni. Kis cicusom lehunyta szemeit tettemre és beledőlt tenyerembe. Automatikusan is elmosolyodtam és nagyot dobbant a szívem.

- Pedig megteszem - ellenkezett komolyan.

- Nem - nyomtam egy puszit a szájára - Hogy haladsz a munkával? - tértem át egy másik témára.

- Már majdnem kész. Szerintem a hétvégén be is fejezem.

- Az jó, mert hétfőn akkor szeretném meg ünnepelni a születésnapodat - vigyorodtam el.

- Ahj, pedig mondtam, hogy nem akarok semmi felhajtást - döntötte hátra fejét a kanapén.

- Én meg mondtam, hogy nem érdekel és akár tetszik, akár nem, rendesen megtartjuk - tettem fel mutató ujjam.

- Jó, tartsuk, de tényleg nem szeretnék nagy cécót ennek. Semmi jelentősége. Csak egy évvel öregebb leszek - vont vállat unottan.

- De igen is van jelentősége. Mert megszülettél és most itt vagy mellettem a csodálatos ám néha idegesítő személyiségeddel és én teljes szívemből imádlak – simítottam rá puha arcára.

- Ez nagyon édes volt – húzta vigyorra ízletes ajkait, mire csak a mellkasának dőlve megöleltem, amit viszonzott is – Nagyon fogsz hiányozni – fúrtam fejemet nyakába ismét.

- Tudom – sóhajtott egyet válaszképp, mire játékosan karjára ütöttem és felültem.

- Ennyi? – tettettem felháborodást – Semmi "te is nekem", vagy valami? – tártam szét karjaimat, mire elnevette magát és megcsóválta buksiját.

- Úgy is tudod, hogy majd' bele fogok halni a hiányodba – kezdte el nagyujjával cirógatni bőrömet az arcomon.

- Tudom – hunytam le szemeimet egy pillanatra.

- Na ez meg még jobban fog hiányozni – vezette balját tarkómra, majd egy pimasz mosollyal az arcán száját az enyémhez tapasztotta. A szokásos kellemes érzés végig futott egész lényemen és az állatkert is felébredt a gyomromban, ami nagyon nem akart lenyugodni.
Elfordítottam a fejemet, hogy jobban elmélyítsem csókunkat. Szívem hevesen dobogott és folyton úgy éreztem, hogy ki akar ugrani a helyéről és egészen Hawaii-ig szaladni.
Yoongi hajába túrva húztam meg kicsit tincseit, ő pedig válasz gyanánt alsó ajkamba harapott. Cserébe finoman a vállába ütöttem és el is mosolyodtam, ami arra késztetett, hogy elváljunk egymástól.

- Na meg persze ez – mondta vigyorogva, majd egy hirtelen mozdulattal elterített a kanapén és felém hajolva arrébb söpörte a hajamat. Fülem mögé lehelt egy finom puszit, majd lassan haladt egyre lejjebb.
A nyakamon át a kulcscsontig nyálas csókokat hagyott, közben pedig egyre feljebb tűrte a pulcsimat a hasamnál, kezei pedig felfedező útra indultak felső testemen.
Fejemet hátra vetve, szemeimet lehunyva próbáltam kezelni ezt a kezelhetetlen helyzetet. Yoongi teljesen elvette az eszemet és gyakran semmit sem tudtam ezzel kezdeni, csak hagyni, hogy magától történjenek az események...

________________________

Hi everyone! ^^ Meghoztam a folytatást. Ha tetszett, akkor ne felejtsetek el szavazni és megírni véleményeiteket kommentben.

Hogy telik a hétvége? ^^ Jól vagytok?
Nekem lustálkodással és egy kis pihenéssel, kemény hetem volt és kemény is lesz.

Nézzetek fel a profilomra, nem régen hoztam egy új történetet. Egy rövidke kis Hoseok ff, semmi extra, de én élveztem megírni. Ha gondoljátok olvassátok el és szavazzatok ^_^

~Zsuni~