Huhh, hát meg volt az interjú. Sikerült mindent elmondani, amit akartam. Nem, nem dobtam fel Dong Yi-t, még kap tőlem egy utolsó esélyt. Mindnekinek kijár, kivéve Sung-nak.

Elmondtam, hogy nincs közöttünk semmi. Egy nagy félreértés volt az egész és csak a fotósom képzelt bele többet. Elpofáztam, hogy nincs senkim és nem is akarok senkit, mivel nem lenne rá elég időm. Túl sok dolgom van és még nem állok készen egy új kapcoslatra. Szerencsére bekajálta a férfi, aki kérdezgetett tőlem. Már csak az a kérdés, hogy az újság és a média mit fog erre reagálni. Remélhetőleg elhiszik és semmi mást nem tesznek hozzá és végre le zárhatom ezt az egészet. 

Otthon kiengedtem az udvarra Mackót és gyorsan csináltam magmank egy dobozos tésztát. Írtam egy üzenetet Yoongi-nak, hogy jöhet, végeztem. 
Leültem a kanapéra és fél kézzel megpróbáltam megenni a készített ételt, ami nehezen ugyan, de sikerült. A bal csuklómban még mindig olyan érzés volt, mintha valaki erősen szorítaná. Fel volt kötve a nyakamba egy fátyolszerű anyaaggal, és még ha akartam volna sem mozdítottam volna meg, mert nagy fájdalommal járt. Nem volt eltörve és valószínűleg pár nap múlva enyhül minden tünet.

Nyitódott az ajtó, amiből tudtam, hogy Cukorka érkezett meg. Levette a cipőjét, a kabátját pedig a fogasra akasztotta és beljebb jött.

- Hogy ment? - adott egy puszit a fejemre, majd leült mellém, de arcrára rögtön kiült az aggodalom, amikor meglátta bekötözött karomat.

- Nyugi, nincs semmi bajom - előztem meg.

- Látom - bólintott a karomat vizsgálva - Mi történt? - vonta fel szemöldökét.

- Hát - húztam el a számat - Sung - haraptam be a számat várva reakcióját.

- Hogy micsoda? - ráncolta homlokát úgy téve, mintha rosszul hallotta volna.

- Sung mérges volt, mivel hogy én rúgattam ki és megszorította a csuklómat, de nem volt semmi komoly, nem kell aggódnod - nyomtam egy gyors puszit arcára.

- Mi az, hogy nem kell aggódnom? Hát jól rászoríthatott, ha be van kötve. Eltört? - nézett rám idegesen.

- Nem. Csak megzúzódott.

- Hát kurva jó - csapott combjára dühösen.

- Kérlek ne csinálj semmi hülyeséget holnap és...

- Pedig rohadtul kijárna neki, hogy végre jól össze verjem és megtanítsam neki, hogy hol a helye. Ki ő egyáltalán, hogy hozzád érjen? Vagy hogy egyáltalán a közeledbe legyen? Rohadtul semmi joga nincs ahhoz, hogy akár egy újjal is hozzád nyúljon. Fel jelenthetném, mivel bántott, márpedig az én barátnőmet kurvára senki ne bántsa. Pfú, de meg tudnám verni, te jó ég - hadarta el a dolgokat, miközben már felállva járkált ide-oda. Én csak csendben pislogtam és hallgattam, hogy milyen gyorsan jár a nyelve. Hm.. Imádtam.

- De tökön rúgtam - tettem fel a mutatóujjam büszkén.

- Én ki tudnám herélni - morogta mérgesen.

- Na - pattantam fel, hogy megpróbáljam lenyugtatni - Nincs semmi bajom, nem történt semmi durva. Pár nap és rendbe jövök - simítottam arcára, de állkapcsa még mindig meg volt feszülve és idegesen nézett szemeimbe - Oppa, ne csináld ezt - nyomtam egy puszit szájára. Ritkán szólítom így, általában csak az akcióink közepette fordul elő, hogy így hívjam, de most muszáj volt, máskülönben nem hagyja abba az aggódást - Nincs semmi baj - túrtam bele hajába, majd egy hosszú csókba invitáltam, amit el is fogadott. Kezeit derekamra vezetve magához húzott, fejét pedig balra fordította, hogy jobban számhoz férhessen.

Amikor elváltunk egymástól már nem volt dühös és lenyugodva nézett szemeimbe.

- Menjünk - mosolyodtam el, mire bólintott egyet.

Apának már akkor küldtem egy üzenetet, hogy ma átmegyünk, amikor a védőnőnél voltam, úgyhogy volt ideje felkészülni.

Beültünk hát a kocsiba és Yoongi-t irányítva végül nagy nehezen, de sikerült eljutnunk apám házához. Kétszer navigáltam rosszul, ezért egy nagyobb kerülő kellett tennünk. Nos ez nem azért volt, mert elfelejtettem az útvonalat, hanem mert elbambultam és az út helyett inkább Yoongi-t néztem ahogy vezet.

Cukorkám felvette a sapkát, kapucnit, szemüveget és maszkot, hogy véletlenül se ismerje fel senki. Mondjuk egy-egy törzs gyökeres rajongóból kinézem, hogy már a bandatagok árnyékát is felismerik, de reménykedtem, hogy ezek a fajta ARMY-k nem pont a családi házunk környéken ólálkodnak.

Bementünk a kapun, én pedig becsöngettem. Nem sokkal később már nyitódott is az ajtó és anyával találtuk szembe magunkat. Ehhez még hozzá kell szoknom.

- Szia, anyu - öleltem is meg gyorsan, majd betessékeltem Yoongi-t.

- Mi van a kezeddel? - ijedt meg a nő.

- Majd elmondom - legyintettem.

Levettük a cipőnket és próbáltam figyelmen kívül hagyni anya megdöbbent és összezavarodott arcát. Gondolom nem értette miért van így be öltözve a férfi.

Beljebb mentünk, és az alatt az idő alatt Yoongs le is vette a szép vonásait takaró anyagokat.

- Sziasztok - jött ki a konyhából apa, kezében egy csésze kávét szürcsölgetve.

- Szia - nyomtam egy puszit az arcára - Na - ugrottam egyet izgalmamban - Engedjétek meg, hogy bemutassam a barátomat - fordultam a cukorborsóm felé, aki ugyan próbálta nem kimutatni, én még is láttam rajta, hogy ideges.

- Nagyon örülök a találkozásnak, Min Yoongi vagyok - hajolt meg nagyjából kilencven fokos szögben, amitől enyhén meglepődtem.

- Téged már láttalak - hunyorított anya - Te az a híres énekes vagy abban a bandában, nem? - gondolkodott.

- De igen, hölgyem - biccentett Yoongi.

- Hmm - hümmögött egyet apa - Üdv a családban fiam - mosolyodott el. Úgy néztem rá, mint aki most lett szemtanúja annak, ahogy egy csapatnyi kenguru kupi kékre festi a Fehér Ház falait.

- Ivott? - néztem anyára ugyanolyan nagy szemekkel.

- Nem - kuncogta el magát.

- Eredj lányom, segíts anyádnak a konyhában, én addig elbeszélgetek a fiatalemberrel - utasított apa, mire szinte azonnal bele kapaszkodtam Yoongi karjába.

- Nem - néztem rá ijedten.

- Miért?

- Ismerlek már - csóváltam a fejemet.

- Ne butáskodj - legyintett egyet.

- Nehogy megfenyegetsd - tettem fel mutató ujjam.

- Nem fogom - sóhajtott egyet apa.

Elengedtem a férfit, majd szemeibe nézve némán megnyugtattam, hogy ne aggódjon nem fog meghalni. Legalábbis reméltem h nem lesz gyilkosság áldozata a szülőm által.

Követtem anyut a konyhába, de a sérült csuklóm miatt elég haszontalan voltam. A pulton ültem és egy pohár kólát iszogattam.

- Rendesnek látszik - szólalt meg egy kis idő után anya, aki épp a hagymát aprította fel.

- Mivel az is - mosolyodtam el.

- Jól bánik veled?

- Az nem kifejezés - bólintottam.

- Ennek nagyon örülök - nézett rám őszinte örömmel.

- Én is. Tényleg törődik velem és figyelembe veszi, hogy mi történik körülöttem. Nagyon szeretem őt - lóbáltam a lábaimat enyhén elpirulva.

- El tudnád képzelni a gyerekeid apjaként?

Ez a kérdés kicsit meglepett, de végülis ezen már én magam is gondolkoztam.

- Igen - biccentettem egyet.

- Szerintem tökéletesen hozzád illik - kavarta meg a serpenyőben pirított ételt.

- Tényleg? - kaptam felé a fejemet.

- Igen. Véleményem szerint titeket egymásnak teremtettek. Csak ki kell valahogy bírnotok. Ő egy világsztár, így előfordulhat, hogy sok akadályba ütköztök a kapcsolatotok során. De ezeket meg kell tanulnotok legyőzni, nem szabad feladnotok - magyarázta - Ki kell tartanotok egymás mellett, még ha nehéz is - pillantott rám.

- Köszönöm - mosolyodtam el.

- Ugyan mit? - tárta szét karjait anya.

- Azt, hogy itt vagy - ugrottam le a pultról, mire anya halkan elnevette magát. Kitárta karjait, eztel jelezve, hogy kér egy nagy ölelést, amit természetesen nem utasíthattam el.

Tényleg örültem neki és boldog voltam, amiért ott állt előttem. Hálás voltam érte és azért, hogy próbált jó anyaként viselkedni. És az is volt. Egy nagyon jó anya.

______________________

Hi everyone! ^^ Itt is van a folytatás. Tudom, kicsit megint elkéstem, ne haragudjatok :(
Túl sok dogát írok mostanában, és próbálok a családommal és a barátaimmal is minél több időt tölteni.
Emellett pedig publikáltam az új könyvemet ^^ ha van kedvetek csekkoljátok le. Ez egy Jungkook ff, kicsit más, mint az eddigiek, de remélem, hogy ez is tetszeni fog :)

Legyen szép napotok, vigyázzatok magatokra.

~Zsuni~