Yoongi nálam aludt, ezért reggel korábban kellett felkelnünk, hogy még vissza tudjon menni a dormba átöltözni és egy kicsit elkészülni. 

Adtam neki enni és majdhogynem' meg is kellett etetnem, mert olyan álmos volt, hogy majd nem lefejelte a pultot. Szerencsére azért haza tudott vezetni, mivel amikor megérkezett megdobott egy üzenettel.

Én is ettem egy jót, majd rendbe szedtem magam és kimentem egy nagy sétára Mackóval. A hó még mindig meg volt, bár én cseppet sem örültem neki, így, márciushoz közeledvén. Nekem ez már túl hideg volt és már nagyon tavaszt akartam. Utáltam a telet, mert mindig majd' megfagytam. A kutyusom élvezte, neki ez volt a kedvenc évszaka, mivel a nagy bundája miatt ilyenkor érezte igazán jól magát. Legalább kettőnk közül valakinek jó volt.

A tegnapi nap nagyon jól siekrült. A mini randink, amit Yoongi meglepetésként tálalt nagyon jól esett és rohadtul élveztem minden pillanatát. Este pedig a fiúkkal korcsolyáztunk egy jót. Mindegyiküket lenyomtam, túl lassúak voltak és minden alkalommal amikor versenyeztünk én nyertem. Jó, egyszer Kook, de csak azért, mert hagytam. Most már viszont meg értettem, hogy miért mondják rá azt, hogy golden maknae. Ő tényleg mindenben jó. Meg is lepődtem rajta, de lassan azért hozzá kéne szoknom. Talán a szinkronúszás nem megy neki egyedül, de mostantól már azon sem csodálkoznék, ha egy éremmel térne haza valamelyik nap. Kinézem belőle.

Sokat nevettünk és mégtöbbet estünk. Igen, én is. Na de én nem azért, mert olyan béne voltam, hanem, mert a többiek ellöktek. Hoseok-kal azzal szórakoztunk, hogy addig meddig kergettük a másikat, amíg egymásnak nem menve elterültünk a hideg jégen. Yoongi-kám nem nagyon erőltette meg magát, inkább behozott magával egy széket a jégre, amire kényelmesen leült. Ebből az sült ki, hogy felváltva tologattuk és néha felállítottuk, hogy mi is beleülhessünk és kiélvezzük a "szánkózást". 
Mára már tele vagyok lila foltokkal és kisebb zúzódásokkal, de megérte, mert nagyon jól éreztük magunkat.

Elmondtuk a BigHit igazgatójának, hogy együtt vagyunk, és legnagyobb örömömre nem akart eltíltani minket egymástól. Yoongs menedzserei is jófejek voltak és ők is áldásukat adták ránk, én pedig rettenetesen megnyugodtam.

Reggel kilencre bementem a céghez, mivel ma kezdődött a fotózás a fiúkkal. 

Mindenki megkapta a kezdő ruháit, a sminkünket is meg csinálták, a hajunkat is belőtték és már csak a képek voltak hátra. Yoongi-val megpróbáltunk szépen és illedelmesen viselkedni, hogy nehogy bárki rájöjjön, hogy együtt vagyunk. Bevallom nehezünkre esett, a tegnap este után, amiről még mindig fel-fel villanak az emlékek és egy hatalmas csomó keletkezik a gyomromban. Természetesen Cukorka nem bírta megállni, hogy ne csapjon rá egyszer-egyszer a fenekemre. Olyankor mindig mérgesen néztem rá, mivel azért még is csak emberek között voltunk és nem volt olyan nehéz észre venni. Csókot már csak az öltözőben kaptam, és örültem, hogy azt leglább nem a stáb előtt akar adni. 

Viszonylag hamar le is tudtuk az egészet és mindenki mehetett a dolgára.

- Ráérsz? - nyomott egy puszit a fejemre Yoongi. Én egy székben ültem, ő pedig mögöttem állt és a tükörből nézett le rám.

- Nem, nem sokára megyek interjúra - biggyeztettem le a számat.

- Akkor ügyes legyél és írj, ha vége - simított rá hajamra.

- Oksi - álltam fel, hogy el tudjak tőle köszönni - Átjössz utánna? És akkor elmegyünk a szüleimhez, hogy bemutassalak nekik - mosolyodtam el.

- Öhm - ijedt meg hirtelen.

- Nyugi - fogtam meg egyik kezét - Imádni fognak. Apa meg már egyszer úgy is látott - gondolkodtam el.

- Tényleg - esett le - De attól még utálhatnak - vont vállat.

- Biztos, hogy nem fognak - adtam neki egy puszit.

- Jó, akkor majd szólj és megyek - sóhajtott.

- Ühüm - biccentettem, miközben átöleltem.

- Addig felkészítem magam lelkileg - drámázott színészkedve.

- Bolond vagy - forgattam szemeimet.

- Tudom, de te így szeretsz - vigyorodott el, majd ajkaimat célba véve megajándékozott egy csókkal.

Negyed óra elteltével már a fiúk sehol nem voltak, gyorsan haza küldtem őket pihenni. A menedzsereik azonban kitalálták, hogy addig is menjenek egyet próbálni, így esélyük sem volt a lazításra. Szegények, azért eléggé sajnálom őket. 

- Szóval akkor Dong Yi itt van? - vontam fel fél szemöldökömet Kwang-ra nézve. Reggel említette, hogy tegnap megérkeztek.

- Igen. Asszem az elsőn van - ráncolta homlokát.

- Okés, megkeresem - biccentettem.

- De azért óvatosan - figyelmeztetett.

- Tudom - túrtam egy kicsit idegesen a hajamba.

Meg is indultam utamra, hogy megkeresve a lányt tudjak vele értelmesen beszélni, pályafutásunk alkalmával most először.

Megtaláltam az elsőn, ahol a folyosón állva Chin-nel tartott egy csajos megbeszélést. Meglátva engem azonnal lehervadt a mosolya és úgy nézett rám, ahogy szokott. Mintha kiírtottam volna a családját és elégettem volna mindenét. Ezek közül egyik sem történt meg, tehát még mindig nem nagyon értettem az utálatának lényegét.

- Szervusz, MinJi - mosolyodott el a főnököm, mire egy kicsit meghajoltam. 

- Dong Yi-hoz jöttem - fordultam az említett személy felé, figyelve rá, hogy tartsam a kellő távolságot. A lány szemöldöke magasra szaladt és még Chin is meglepődött.

- Hogy hogy? - kérdezte az igazgató. 

- Beszélni szeretnék vele - vontam vállat.

- Azért én inkább a közelben maradok. Ha gyilkolásra utaló hangokat hallanék, visszajövök - nézett ránk felváltva, mire én csak biccentettem egy aprót. 

Megvártam, amíg csak mi ketten vagyunk a folyosón, majd visszafordultam az ellenségem elé.

- Na mi van ribikém? - fonta keresztbe maga előtt karjait.

- Nem akarok verekedést, sem pedig konfliktust, békével jöttem - tisztáztam a dolgokat - Tudom, hogy együtt vagy Sung-gal, vagy legalábbis, hogy kavartatok. Vannak képeim arról, ahogy nyelves fogszámlálást tartotok egymás szájában, és az én képeim tiszták és jól kivehető, hogy mi történik - folytattam. Dong Yi kicsit megfagyott és csak nagyokat pislogott - Tudom, hogy összefogtatok ellenem, de nincs értelme. Sung azért utál, mert nem mentem el vele randizni, most viszont már ott vagy neki te, nem értem, hogy miért gyűlöl még mindig. Te azért tikkelsz rám, mert több felkérésem van, mint neked.  Hát elárulom, hogy ha nyilvánosságra hoznám, hogy te mindenkit becsapva elmentél Párizsba úgy, hogy én voltam meghívva, lehet, hogy feleannyi felkérésed sem lenne, mint most. A kamerafelvételek pedig még mindig meg vannak arról a napról, amikor az üvegfalba repítettél, sőt, még a kórházi papírjaim is megvannak róla. Sok szarságon estem túl, és a legtöbb mind miattad volt. Ma megyek egy interjúra, ahol megpróbálom tisztázni a nevem és azt, hogy a fotósom és köztem semmi nincsen. Ha akarom megemlítem azt is, hogy ti együtt vagytok, azokkal a kis apróságokkal megfűszerezve, amiket az előbb felsoroltam. Lehet, hogy mindenáron tönkre akarsz tenni, de az igazság mindig kiderül. Akármilyen kamu hírt találsz ki rólam, ki fogom tudni magyarázni, mivel hamis. De ezek mind igazak rólad. És lehet, hogy sok pénze van apádnak, de egy olyan modellel, aki direkt keresztbe tesz másnak, nem hiszem, hogy sok ember szeretne szerződést kötni. Tönkre tehetsz, megpróbálhatod, de még így is több esélyem van felállni, mint neked. Szóval el döntheted. Megmaradunk nyugton egymás mellett, mint két rendes munkatárs, vagy kitálalok a sajtónak az eddigiekről és kettőnk közül aki repül, nem csak az épületből, de még a szakmából is, az bizony te leszel - fejeztem be hosszú gondolatmenetemet. Dong Yi nem tudott mit mondani, csak állt mozdulatlanul és láttam szemeiben, hogy most én nyertem. Nem tudott visszavágni és fogalma sem volt arról, hogy erre mit lehetne lépni. Nagyot sóhajtott, lehunyta szemeit és egy fokkal nyugodtabban fújta ki.

- Csak egy közös fotózást kérek, ennyi - vont vállat.

Meglepődtem, hogy csak ennyi a véleménye. Gondolom felfogta, hogy én sokkal jobban tönkre tudom őt tenni, mint amennyire ő engem.

- Jó - bólintottam.

A következő pillanatban kicsapódott Chin irodájának ajtaja és megjelent SungWon. A félelem rögtön hatalmába kerített. A legutóbbi találkozásunk alkalmával majdnem megütött, de most nem volt ott senki, aki meg tudta volna állítani. Szemeiben csillogott a düh és egyenesen felém tartott, ráadásul elég gyorsan. Hátrálni kezdtem, de nem sokra mentem vele. 

- Kirúgattál? - állt meg előttem. Mellkasa sebesen emelkedett és süllyedt. Nagyon mérges volt és teljes mértékben utált, láttam rajta. Megragadta a csuklómat és erősen rászorított. Felszisszentem és próbáltam kiszabadulni, de gyenge voltam hozzá. Nagyon fájt és csak egyre jobban fogta ujjai között karomat. 

- Eressz el - próbáltam kihúzni kezemet karmai közül, de nem ment.

- Mit képzelsz ki vagy te itt? - kiabált egyenesen az arcomba.

- Sung, elég - lépett közelebb Dong Yi- Mi van? Ez meg miért segít? Ja várj, biztos csak fél, hogy felnyomom. Télleg'...

- Nem hallasz, te mocskos kurva? - csavarta ki csuklómat egy oylan szögbe, hogy hirtelen azt hittem, hogy kitörik. Felsikoltottam az éles fájdalom hatására. Én is dühös lettem és gondolkodás nélkül lendült a lábam. Erőteljesen rúgtam tökön az egykori fotósomat és kihasználva az alkalmat kirántottam karomat markából. 

- Sung - jelent meg Chin is végül, aki mondjuk fogalmam sincs, hogy mindaddig mi a fészkes fenét művelt, de legalább elő került. Rám nézett és némán ellenőrite, hogy minden rendben van e velem - MinJi? - vonta fel szemöldökét.

- Jól vagyok - dörzsöltem meg a fájó területet, ami biztos vagyok benne, hogy megzúzódott.

- Menj le a védőnőhöz. Én ezt elintézem - nézett folyamatosan a férfira, aki a földön volt elterülve a rúgásom miatt. 

Gyorsan elslisszoltam és úgy tettem, ahogy mondta. Ott is hagytam őket és bekopogva a középkorú nénihez be is mentem. Kaptam rá egy kenőcsöt és be lett fáslizva. Nem örültem neki annyira, hisz az interjú előtt ez most nem tett valami jót, márpedig annyira fáj, hogy tuti, hogy nem veszem le a kötést.

Kwang és Sang nagyon mérgesek voltak, amikor megláttak. Nem rám, hanem a férfira és azért, mert pont most kellett ennek is történnie. Kitaláltunk egy szép hazugságot, amit majd elmondok az adásban. Le estem a lépcsőröl és beütöttem a kezemet. Hihető, hisz elég ügyetlen tudok lenni néha.

Yoongi biztos ideges lesz és meg akarja majd ölni Sung-ot, de nem tudom előle takargatni, főleg, mert ma is találkozunk még. Aigo, nagoyn kellett most ez nekem...

————————

Hi everyone!^^ Uhhh, nagyon régen volt rész, tudom, és nagyon kérlek ne haragudjatok >< sajnálom, és megpróbálok aktívabb lenni, de nem tudok semmit sem ígérni.

Hogy megy a suli? Minden okés veletek? Nekem nagyon sokat kell tanulnom, de azért el vagyok^^

Remélem tetszett a fejezet, és nem haragszotok. ♥

~Zsuni~