- Gyerekek, Yoongi írt nekem egy dalt - mentem be boldogan ugrándozva a nappaliba, majd lehuppantam Kook mellé, aki a playstation-ön játszott. Hirtelen mindenki rám emelte tekintetét és döbbent fejet vágva néztek - Mi van? - ijedtem meg.

- Azta - bökte ki Namjoon.

- Ja - helyeselt Jimin is.

- Most mi van? - fordultam körbe értetlenül.

- Durva - gondolkodott el Jin is. 

- Na jó, most már áruljátok el.

- Yoongi hyung írt neked egy dalt, ami azt jelenti, hogy kurvára beléd van esve - közölte velem Taehyung.

- Fiatalember! - szólt rá Jin a káromkodás miatt.

- Bocsánat - forgatta szemeit.

- Sőt, igazából valószínűleg a kutyájánál is jobban szeret, ami ritka, mivel... - folytatta Hoseok.

- Van kutyája? - ráncoltam szemöldököm.

- A szüleinél - legyintett Kook.

- Lényeg a lényeg - sóhajtott Jimin - Imád téged - tárta szét a karját afféle "ez van, fogadd el" stílusban.

Nagyokat pislogva kapkodtam fejemet közöttük, amikor is Cukorka csattogott be papucsában még mindig a kakaót szürcsölve.

- Mi van te szívtipró? - vigyorodott el Namjoon.

- Mi lenne? - vonta fel szemöldökét.

- Nem is mondtad h már megmutattad neki - biccentett felém Jin.

- Megmutattam neki - biccentett.

- Kösz - dünnyögte a legidősebb.

- Gyere, menjünk - ment ki a nappaliból Yoongi.

- Én is mehetek? - örült meg Tae.

- Nem - szólt vissza a konyhából.

- Jöhetnél, de valami meglepetésről beszél - vontam vállat, mire mindannyian eleresztettek egy hosszú "oooh"-zást.

- Minden világos - bólintott Hobi.

- Mint a nap - mutatta fel hüvelyk ujját Jin.

- De fasza, hogy csak én nem tudom - álltam fel.

- A meglepetés azért meglepetés, mert nem tudsz róla semmit - magyarázta meg Jungkook.

- Ch - dobtam hátra sértődötten a hajamat, majd ott hagyva a fiúkat a barátom után indultam.

- Kész vagy? - kérdezte, amikor pont össze futottunk a fordulóban.

- Aham - biccentettem.

- Akkor pillanat - indult vissza szobájába.

Én addig elköszöntem a fiúktól és felhúztam a cipőmet az előszobában.

Yoongi is megérkezett és útnak indultunk. Kicsit izgultam, nem tudtam hova megyünk és ötletem sem volt. Kocsival mentünk, de egy idő után furcsává váltak a dolgok, mivel túlzottan is ismerős volt a környék.

- Miért megyünk a házamhoz? - ráncoltam a szemöldököm.

- Majd meglátod - mosolyodott el egy kicsit.

A kuckóm előtt leállította a motort, felhúzta a maszkját és a sapkáját, feltette napszemüvegét és kiszállt. Nem tudtam mit tenni, így én is kiszálltam.

- Innen gyalog megyünk - kulcsolta rá ujjait az enyémeimre.
Elindultunk az egyik irányba és még mindig nem bírtam felfogni, hogy miért nem autóval megyünk?

- De hova viszel? - pillantottam rá.

- Ne kérdezősködj - csitított el.

- Fájni fog?

- Miért fájna?

- Izgulok, na - forgattam szemeim.

- Nem, nem fog.

- Ismerem a helyet?

- Lehet.

- Tetszeni fog?

- Remélem.

- Ha tetszeni fog, sírhatok?

- Sírni akarsz?

- Akarjak?

- Akarsz?

- Amúgy nem - vontam meg a vállam, mire halkan elnevette magát.

- De akkor jó lesz?

- Igen.

- Akkor jó - hallgattam el.

Egy ideig csendben sétáltunk szorosan egymás mellett. Csak a frissen lehullott hó hangja hallatszódott a lábunk alatt, amint össze tapostuk a járdán.
Hirtelen lekanyarodtunk egy kis sikátorba, amire tisztán emlékeztem. Hisz ide hozott az első randinkon.

Mosolyogva néztem fel a férfi arcára, aki válaszképp megszorította a kezemet.

Betértünk a kis, eldugott kávézóba, ahová mindig is vissza akartam menni. Imádtam a kinti hangulatát, egyszerűen varázslatos volt és teljesen a stílusom.

- Sziasztok - köszöntött mosolyogva ugyanaz a pasas, aki a múltkor. Yoongi biccentett neki, majd szó nélkül elindult a kert felé. Én hatalmas vigyorral az arcomon követtem, miközben szétnéztem. Nem sokat változott ez a hely azóta, amióta legutóbb itt jártunk. A falak ugyanolyan állapotban, és színben pompáztak, annyi, hogy több kép került fel rájuk. Az asztalok és székek tisztán és rendezetten várták a vendégeket a helyükön. Nagyon szimpatikus hely volt, simán eltöltöttem volna ott egy olyan napot is, amikor forgalmas és tele van.

- Hova szeretnél ülni? - fordult felém Yoongs, akár csak amikor elsőre voltunk ott.

- Oda - mutattam gondolkodás nélkül a hintára, ahova legelőször is leültünk.
A kis cicusom ismét elnevette magát, majd leoperált minden zavaró tényezőt az arcáról és adott egy rövid csókot.

- Nem baj, hogy ide jöttünk? - kérdezte.

- Dehogyis - ráztam meg a fejemet - Imádom - mosolyogtam.

- Akkor jó - könnyebbült meg.

Helyet foglaltunk a hintán a takaró társaságában, én pedig Yoongi vállára hajtva fejemet, átkaroltam a hasát.

Kaptunk itallapot, amiből hosszas gondolkodás után ugyan, de sikerült választani. Én egy limonádét kértem, Cukorborsó pedig egy americanot.

- Lassan mész turnézni - szólaltam meg hirtelen.

- Ja - sóhajtott fel kelletlenül.

- Vagy is már elkezdődött, de nemsokára tényleg mentek el - haraptam be a számat.

- Igen.

- De azért még a szülinapodon itthon lesztek, nem? - néztem fel rá.

- Nem biztos - húzta el a száját.

- Ajj - szomorodtam el - Akkor hamarabb köszöntelek majd fel.

- Nem kell semmit sem venned - figyelmeztetett.

- Jó jó, persze - hagytam rá. A gubanc már csak az, hogy már egy ideje megvettem az ajándékát, eldobni meg már nem fogom, szóval ha tetszik, ha nem, meg fogja kapni. Amúgy is a mai nap után teljesen megérdemli. Így is úgy is meg akartam lepni valamivel, de meg van a tökéletes aji.

- Neked mik a tervek a következő hónapra? - húzott magához közelebb.

- Fogalmam sincs. El vagyunk csúszva egy kicsit, szóval még két feladatom van, amit most kellett volna megcsinálnom, de nem lesz belőle semmi. Előbb azokat letudom és akkor utánna jön majd valami - vontam vállat.

- Mi az a két dolog?

- Az egyik az egy sminkes dolog, amit reklámoznom kell, a másik pedig az Apple új kütyüjei. Azokkal is kell majd valamit kezdenem, meg gondolom tesztelésre is ide adják, hogy mutassam be a csatornámon - magyaráztam.

- Ingyen teló - mosolyodott el.

- Ja - biccentettem.

Imádtam ottlétünk minden pillanatát. sokat beszélgettünk és nevettünk is. Szeretek vele lenni, mindig megnyugszom és nagyon jól érzem vele magamat. Biztos vagyok benne, hogy rettenesen fog nekem hiányozni, amíg a túrnén lesz. Túlságosan is szeretem ahhoz, hogy olyan hosszú időre elengedjem, azonban nem mehettem vele. Nem lóghattam ott a nyakában, nekem is volt munkám és nekem is voltak dolgok, amiket meg kellett csinálnom. Yoongi egy idol, akinek a magánélet egy olyan szó, ami már régen nem létezik az életében. A szabad perceiben inkább hagyom aludni, enni, vagy pihenni, minthogy ott loholjak körülötte.

Bő egy óra után visszaindultunk a kocsihoz. Kicsit szomorú voltam, amiért már vége ennek a meglepetésnek, de azért örültem, hogy kicsit lazítottunk.

- Miért álldogálsz ott? - nézett rám furán.

- Hm? - ráztam meg a fejemet, hogy visszatérjek a valóságba.

- Szállj be - mutatott az anyósülésre.

- Még megyünk valahova? - pislogtam értetlenül.

- Igen - biccentett.

- Oh - nyitottam ki én is az ajtót.

- És hova? - néztem rá, miután bekötöttem magam.

- Titok - mosolyodott el.

- Na - szomorodtam el.

- Nem sokára oda érünk, ne kiváncsiskodj - simított rá combomra két váltás között.

- Jó - sóhajtottam egyet.

Igaza volt, alig 15 perc vezetés után leparkoltunk egy ismerős intézmény előtt. Ha jól láttam egy korcsolyapálya volt, de nem sok autó állt előtte.

- Elhoztál korizni? - mosolyodtam el.

- Igen. Nem baj, ha nem tudsz... - kezdte aranyosan, mire félbeszakítottam.

- Lenyomlak - nyújtottam ki rá a nyelvem.

- Ez egy céges korizás lesz, itt lesz néhány staff tag, a menedzsereim, az igazgató is és...

- Az igazgató? - rémültem meg - Akkor én mit keresek itt? - mutattam magamra.

- Előbb utóbb úgy is el kellett volna nekik mondani, és úgy voltam vele, hogy akkor essünk túl rajta most - magyarázta.

- Jó - rágtam idegesen a szám szélét.

- Nyugi, nem lesz semmi baj - adott egy gyors csókot.

- Ja, amúgy meg lettek hívva a te menedzsereid is, és Chin is - jutott eszébe - Meg az a fotós csaj - tette hozzá.

- És mi van azokkal, akik nem tudják, hogy együtt vagyunk, mármint, ők nem fognak semmilyen információt kiadni kettőnkről, ugye?

- A staff tagokkal egy titoktartási szerződés van aláíratva, semmit nem mondhatnak rólunk, senkinek. Ne izgulj - zárta be a kocsit, majd kinyújtotta felém kezét, mire azonnal elfogadtam és belecsúsztattam kis kacsómat, hatalmas tenyerébe.

- Oké - biccentettem - És mi van, ha nem engedik, hogy együtt legyünk? - kaptam fel a fejemet a cipőm bámulásából.

- Akkor szabályt szegünk - vont vállat lazán rágózva.

Ezután már egyiken sem szóltunk semmit. Ő azért nem, mert nem volt mit, én meg csak szimplán túlzottan is aggódtam.

Sikerült bejutnunk, miután a férfi, aki a pénztárnál volt felismerte Yoongi-t és beengedett minket. Ekkor már nem fogtuk egymást kezét, csak csendben sétáltunk egymás mellett.

A pályán már a fiúk is fent voltak, úgy, ahogy sokan mások is. Mi először a korcsolya kölcsönzőhöz mentünk, ahol szerencsére meleg volt, ráadásul forró teát is osztogattak.

- Ott van - biccentett Cukorkám a BigHit fejesére, aki egy kis társaságban beszélgetett, érkezésünkre azonban ránk vezette tekintetét. Gondolom már sejtette, hogy mi a szitu, hisz Yoongi a többiektől eltérő időben érkezett, ráadásul velem. 

Mind a ketten meghajoltunk, azzal a különbséggel, hogy én körülbelül a földet súroltam, ő pedig épp, hogy csak egy kicsit. 

- Uram, gondolom már ismeri Kim MinJi-t. Ő egy... - kezdett bele udvariasan Yoongi, de Bang Si-Hyuk közbe vágott.

- Egy világhírű modell, persze, hogy ismerem - állt fel mosolyogva, mire meghajtottam a fejemet.

- Örülök, hogy eljöttél - biccentett.

- Köszönöm, hogy itt lehetek - válaszoltam illedelmesen.

- Nos - köszörülte meg a torkát Yoongi - Valószínűleg egy nagy hibát követtem el - nézett a férfira Cukorka.

- Miről lenne szó? - rémült meg a főnöke.

- Tudom, hogy tiltott dolog és hogy a mi érdekünkben lett létrehozva ez a szabály, és...

- A lényeget - sürgette meg egy kicsit.

- MinJi és én együtt vagyunk - bökte ki végül. A szívem eszeveszett tempóban kezdett el kalinpálni, úgy éreztem hamarosan kiugrik a helyéről és egyenesen Bang Si Hyuk arcába vágódik. Szaporábban vettem a levegőt és a szám szélét harapdáltam.
A férfi egy pillanatra lefagyott és csak pislogott, de végül megszólalt.

- Már észre vettem, hogy van valami köztetek - bólintott - Mióta? - vonta fel szemöldökét.

- Négy hónapja.

- Hm - gondolkodott el - Szép idő, de ez nem azt jelenti, hogy a jövőben nem bukhattok le és nagyon óvatosnak kell lennetek a továbbiakban is. Semmi feltűnés, utcán mászkálás vagy utalgatás.

- Hogyne - vágta rá rögtön Yoongi.

- Yoongi-nak rengeteg dolga van és a karrierjére kell koncentrálnia, szóval az ideje nagy részét gyakorlással tölti - nézett rám.

- Persze - biccentettem azonnal.

- Egyelőre még úgy vagyok vele, hogy nem hiszem, hogy publikálni kéne.

- Nem - vágtuk rá mind a ketten.

- Tartsátok tiszteletben ezeket a dolgokat és akkor együtt lehettek - sóhajtott - Végülis Yoongi már felnőtt férfi, szüksége van valakire, nyilván nem tilthatom el a nőktől - tárta szét a karját.

- Sajna' azt az egy dolgot nem teheti, uram - karolta át derekamat szórakozottan Cukorka.

Hatalmas kő esett le a szívemről és megkönnyebbülés kerítette hatalmába egész lényemet.
Yoongi-val tovább haladtunk, majd miután ki kértük a megfelelő méretű korcsolyákat leültünk egy padra és magunkra operáltuk.

- Te menj be a fiúkhoz, én még beszélek a menedzsereimmel - nyomott egy puszit a homlokomra Yoongs.

- Okés - biccentettem, majd óvatosan belépkedtem a jégre a korcsolyámban.

•Harmadik fél szemszöge•

Yoongi a menedzserei felé vette az irányt. Mind ott voltak. Kezükben egy pohár forró tea gőzölgött, amibe néha beleittak.

- Hyung - állt meg előttük. Rá néztek és várták, hogy mit mond - Csak azt akartam, hogy tudjátok, hogy MinJi-vel már egy ideje együtt vagyok és...

- Tudjuk - biccentett mosolyogva SeJin.

- Tényleg? - lepődött meg.

- Persze, hogy. Szerinted nincs fülünk?

- Igaz - vont vállat.

- Főnök mit mondott? - vonta fel szemöldökét Hobeom.

- Azt, hogy addig, amíg nem bukunk le okés - magyarázta a fiatal idol.

Eközben a két igazgató, Chin és Bang Si Hyuk együtt teázva figyelték a jégen suhanó embereket.

- Elmondták? - pillantott MinJi főnöke a Yoongi-éra.

- El - biccentett.

- Szerinted meddig bírják az iramot?

- Fogalmam sincs - vont vállat, miközben mindketten azt figyelték, ahogy a rapper elővigyázatosan a jégre merészkedik, majd barátnőjéhez siklik. Valamit mond neki, majd a lány boldogan megöleli őt és kézen fogva mennek tovább - Aranyosak és reménytelenül szerelmesek.

- Azok - értett egyet.

- Én egy életet adok nekik - mosolyodott el a BigHit vezetője, ahogy a két szerelmest nézte.

- Lehet igazad van - biccentett egyet a lány főnöke is.

- De a fiúk is jól el vannak vele, ráadásul tényleg nagyon szeretik egymást, nincs szívem őket szétszedni - sóhajtott.

- Valóban. Összeillenek - közölte a tényeket a férfi.

És ez tényleg így volt. A két fiatal szerelmes volt egymásba, amit nehezen lehetett volna megszakítani bárkinek is. Mind a ketten mély és erős érzelmeket tápláltak egymás iránt, ami örök időkig is eltartott volna. Azonban volt egy dolog, ami mégis közéjük állt. Ami szét szedte őket, de még nem tudtak róla. Legalábbis még nem fedezték fel, hogy lehet, hogy ez lehet kapcsolatuk vége. Ugyanis csak akkor tarthattak ki szerelmük mellett, ha tényleg olyan erős, mint amilyennek látszik. A turné előtt azonban a két tehetség szakított egymással. Hogy miért? Nos, az is kiderül hamarosan...

_______________________

Hi everyone^^
Huhh régen volt rész, tudom. Be jött a suli és már most alig van időm, de azért megpróbálok viszonylag aktív maradni. Hamarosan hozok egy új történetet (igen, annak ellenére is, hogy időhiányban szenvedek).
Milyenek volt az eddigi sulis napjaitok? ^^ minden oksi?

Huuuhhhhaaa hát miaz, hogy MinJi és Yoongi szakítani fognaaak? 😱😱😱
Vajon miért, meddig tart, hogyan másznak ki belőle? Hát ez hamarosan kiderül 😘😘😘

Vigyázzatok magatokra❤

~Zsuni~