Chin rövid, de lényegre törő fejmosása után utamat megváltoztattam és visszamentem a menedzsereim irodájába, hogy velük is megosszam a hallottakat.

- Ez mind igaz és nem is tudom, hogy mi erre miért nem gondoltunk, de ettől még nem lesz megoldva teljesen a helyzeted - csóválta a fejét Kwang.

- Igen, tudom. Ezért akarok Dong Yi-val beszélni - rágtam a szám szélét.

A két férfi velem szemben legalább olyan rémülten és furán nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy megyek és tehenészlány leszek.

- Beszélni? Vele? - kérdezte nagyokat pislogva Sang.

- Igen. Eddig még nem sikerült és nem is nagyon próbáltam, de hátha - vontam vállat.

- Te tudod, gyerekem, de okosan. Nehogy verekedés legyen belőle - figyelmeztetett Kwang.

- Óvatos leszek - bólintottam - Csak érjen haza.

Mivel az összes eddigi tervünk kárba ment, kénytelenek voltunk kitalálni egy újat. A sajtót felhasználni a két jó madár ellen hiba lett volna, hisz csak mégjobban magamra haragítom őket. Ha pedig elkerülnek a cégtől már mindegy nekik, mindent fel fognak tenni az asztalra, hogy tönkre tegyenek engem, az pedig nekem nem hiányzik.

Úgy döntöttem, hogy ha Dong Yi visszajön a fotózásról, beszélek vele, már ha egyáltalán lehet vele értelmesen. Megpróbálom valahogy meggyőzni, hogy fejezze be ezt az egészet. Nehéz lesz és lehet, hogy nem is sikerül, de meg kell kísérelnem.

Miután végeztem a cégnél és egy pár gyakornoknak adtam néhány tanácsot és kedves, biztató szavakkal láttam el őket, elindultam apáékhoz.

Hee most sem volt otthon, apa pedig még dolgozni volt, ezért csak anyát találtam a lakásban. Hű de fura ezt mondani. Már régen nem volt ilyen és most nehéz megszokni.

- Milyen napod volt? - nyújtott oda nekem egy bögre forró teát, amikor leültem a kanapéra. Szinte felcsillant a szemem a meleg lötty láttán, hisz odakint rettentő hideg volt.

- Jó - biccentettem - Holnap megint fotózás, de most itt helyben. A Puma cuccait reklámozzuk - meséltem, majd belekortyoltam az édeskés italba, ami jólesően folyt le a torkomon.

- Kikkel? - ráncolta szemöldökét.

- Az egyik bandával leszerződtem. Mivel most ők is és én is nagy szenzációnak számítunk, úgy gondolták, hogy ez jó ötlet lehet, ami mondjuk nem hülyeség, hisz valószínűleg rengetegen fogják megvenni a közös termékeinket.

- Áh, értem - biccentett egyet - És amúgy jól megy a modellkedés?

- Igen, bár néha fárasztó tud lenni.

- Elhiszem - bólintott szomorkásan - Asztmáddal hogy állsz?

- Már viszonylag múlófélben van és csak akkor jönnek elő a rohamok, ha sírok, vagy ha futok - magyaráztam.

- Ennek örülök - mosolyodott el őszintén - Képzeld el - jutott hirtelen eszébe - Holnap megyek állás interjúra - mesélte nekem boldogan.

- Tényleg? - lepődtem meg.

- Igen. Egy híres étterem weboldalán láttam, hogy felszolgálót keresnek.

- Ez nagyszerű - dobta fel a hír a hangulatomat.

- És még a fizetés is jó, úgyhogy amint tudom, megszedem magam és kiveszek egy albérletet. Már ha felvesznek - tette hozzá.

- Biztos, hogy fel fognak - simítottam rá a karjára.

- Nem biztos, kincsem, de azért reménykedjünk - mosolyodott el.

Anyával még nagyjából fél órát beszéltem. Amikor eljöttem, dobtam egy üzenetet Yoongi-nak, hogy végeztem. Már majdnem otthon voltam, amikor kaptam is a választ.

"Akkor told át a csinos kis hátsódat"

Elmosolyodtam az üzenetén és csak annyit írtam vissza, hogy "Pff".

Amikor oda értem a fiúk dormjához, körülbelül kopognom sem kellett, Yoongi azonnal feltépte az ajtót és egy aranyos mosollyal az arcán köszöntött.

- Jagi - döntötte félre a fejét egy édes vigyorral.

- Mit szeretnél? - sóhajtottam, miközben nyomtam egy puszit a szájára, mivel szokatlan volt ez a hirtelen cukisága.

- Ya! - háborodott fel - Csak akkor köszönhetek így a barátnőmnek, ha akarok valamit? Ch - hagyott ott.

- Ismerlek már - szóltam utánna, de keresztbe font kézzel csak durcásan felment az emeletre.

- Milyen gyerekes tud lenni - sóhajtottam egyet, majd a konyhába mentem, ahol most JungKook-ot találtam meg, aki Taehyung társaságában pizzát evett.

- Szia MinJi - üdvözöltek boldogan.

- Sziasztok - mosolyogtam - Jó étvágyat - léptem a hűtőhöz, hogy kivegyem belőle a tejet.

- Köszönjük - biccentett Kook.

- Hát te? - pislogott nagyokat Tae.

- Kakaót csinálok Yoongi-nak. Hol van a kakaópor? - érdeklődtem.

- Pont feletted - mutatott a fejem fölött lévő szekrényre.

- Valaki leveszi? - vigyorodtam el, mivel nekem túl magasan volt. Taetae felállt és mindenféle erőlködés nélkül elérte, majd a kezembe nyomta.

- Köszi - néztem rá hálásan.

Még melegítettem a tejet, majd egy bögrébe öntöttem. Kakóból és cukorból is tettem bele. A tetejére tejszínhabot nyomtam és fahéjat is szórtam rá, díszítés gyanánt.

Óvatosan felsétaltam az emeletre, ügyelve, nehogy ki löccsintsem a finomságot. A férfi szobája előtt megálltam és bekopogtam. Nem jött válasz, ezért benyitottam.

Yoongi az ágyán ült, a telefonját nyomogatta, de érkezésemre csak egy sértődött fejet vágott, majd el is fordult.

- Naaa. Durci manó, hoztam neked valamit - álltam elé, de nem hatotta meg túlzottan. Letettem a bögrét az asztalra és hajába túrtam. Feje egy vonalban volt csípőmmel és biztos voltam benne, hogy a gondolatai rólunk szólnak, csak kevesebb ruhában.

Hogy mégjobban fokozzam a dolgokat, ölébe ültem.

- Haragszol? - pusziltam bele nyakába. Még mindig nem szólt semmit. Próbált elhúzódni, de nem hagytam. Átkaroltam nyakát, a másik kezemmel pedig még mindig tincseit húzogattam.

Végig puszilgattam a nyakát, majd megharaptam az érzékeny területet. Végre sóhajtott egyet és egyik kezét fenekemre vezette, de még csak pihentette rajta, semmit nem csinált.

Én viszont puha haját elengedve végig simítottam felső testén és megálltam ágyékánál. Ekkor már elengedte a hangját és lehunyta szemeit.
Ajkaira tapadtam, hogy kapjak abból a finom csókjából. Nyelve a számban vendégeskedett, én pedig örömmel fogadtam és üdvözöltem is.
Közben övét kezdtem kicsatolni és egy sor bénázást követően a zipzárt is sikerült lehúznom. Hozzájutottam alsónadrágjágoz, de nem bajlódtam sokat, hamar kibújtattam a fogságból tagját. Egy elégedett nyögés hagyta el a száját, ezzel megszakítva csókunkat. Ujjaimmal körbe fogtam hatalmas farkát és lassan mozgatni kezdtem rajta kezemet. Fejét nyakamba hajtotta és egy nagyot csapott a fenekemre, amitől ugrottam egyet.
Válaszul gyorsítottam a tempón és bele haraptam a nyakába amitől morgott egyet és fújtatott.

Nem sokkal később mind két kezével fenekemet szorongatva, a fülembe nyögve élvezett a kezembe. Nem voltam idegbajos, ezért fogtam és a számhoz emeltem a jobbomat, hogy a ráfolyt magját lenyalhassam. Yoongi beharapott szájjal és enyhén lihegve nézte végig, ahogy felállok, majd ő is követte példámat és felállva visszatette tagját a helyére, az övét is becsatolta, majd megrázta a fejét.

- Mi van? - vontam fel szemöldököm - Nem tetszett? Vagy rossz volt? - ijedtem meg.

- Este szétszedlek - közölte velem, majd a kakaóhoz nyúlt és mintha semmi nem történt volna, beleivott.

Mosolyogva fontam keresztbe karjaimat magam előtt, majd nyomtam egy puszit az arcára.

- Mutatok valamit - nyújtotta ki a kezét, mire megfogtam, ő pedig elkezdett maga után húzni.

Egészen a stúdiójáig vezetett, ahova belépve letette a bögrét egy asztalra, a lehető legtávolabb a technikai berendezésektől és bezárta magunk mögött az ajtót.

- Már voltam itt - értetlenkedtem.

- Nem mondod - forgatta szemeit, majd leült a székébe. Bekapcsolta a gépet, kattintgatott párat, majd megfordult és rácsapott a lábára, ezzel jelezve nekem, hogy huppanjak az ölébe. Meg is tettem és elmosolyodtam, mivel ez a tett ismét elő csalogatta a piszkos fantáziámat, amit próbáltam elhessegetni, kevesebb sikerrel.

- Vedd fel - nyújtotta oda nekem a fejhallgatót, mire úgy cselekedtem. Nem sokkal később elindította a dalt. Már az első másodpercet imádtam. Még sosem hallottam, nincs rajta egyik albumon sem. Azt hittem, hogy a következő comeback-jük alkalmára készítette, de rájöttem, hogy nem; ezt a dalt nekem írta.

Először a megismerkedésünkről énekelt, arról, hogy mit érzett az elején és hogy miket gondolt rólam akkor, amikor először találkoztunk. Sorra elmesélt mindent benne felgyülemlett érzést és kifejtette, hogy mennyire szeret engem és hogy a világot jelentem neki.
Eszméletlenül jól esett és nagyon durván meghatódtam, hisz ezt csak nekem írta, senki másnak. Ezért plusszba dolgozott és biztos nagyon fáradt lehet.

Egyaránt énekelt és rappelt benne, az alap kellemes volt és szimplán csak varázslatos. Csak úgy ámultam és bámultam, már a sírás szélén álltam és amikor vége lett, nem tudtam mit csináljak. Csak lélegeztem, miközben azon gondolkodtam, hogy mivel érdemeltem ki ezt a csodálatos férfit.

Yoongi végig az arcomat vizslatta és finoman a combomat simogatta, miközben néha néha megpuszilt.

Levettem a fejemről a készüléket és letettem az asztalra.
Még mielőtt bármit is mondhattam volna, Cukorka megszólalt.

- Ha vallani kell, akkor nem vagyok túlzottan a szavak embere, szóval inkább leírtam és elénekeltem. Romantikusabban is találhattam volna, de tudod, hogy az sem megy - nevette el magát, mire mosolyogva az arcára simítottam, majd másik kezemmel a hajába túrtam és masszírozni kezdtem fejbőrét, mire egy kicsit lehunyta szemeit.

- Még sosem írtak nekem dalt - néztem szemébe iszonyatosan boldogam.

- Hát akkor szokj hozzá, mert mostantól ha időm engedi, fogsz kapni - ütögette meg finoman a combomat.

- Köszönöm szépen - adtam egy gyors puszit a szájára - Nem kellett volna ezzel foglalkoznod, tudom, hogy rengeteg dolgod van és másra kell az energiád, nem pedig...

- Hé, nyugi - vette hátra a hajamat, hogy a nyakamhoz férhessen - Nem volt nagy erőfeszítés, ne aggódj, kicsim - puszilt meg.

- Tényleg nagyon tetszik. Ugye átküldöd? - vontam fel fél szemöldököm.

- Át - biccentett mosolyogva - Apropó - jutott hirtelen eszébe - Mennünk kéne lassan.

- Hova? - ráncoltam homlokomat értetlenül.

- Rémlik még a meglepetés?

- Oh - esett le - És hova viszel?

- Nem mondom meg - nyújtotta ki a nyelvét, mint egy kis gyerek, majd rácsapott egyet a combomra, ezzel arra utalva, hogy álljak fel.

Durcásan felpattantam és úgy néztem rá, mint egy kisgyerek, akinek elvették a nyalókáját.

- Ne izélj, nem sokára meglátod. Nem nagy cucc - vont vállat, miközben előre engedett, majd megunk után behúzta az ajtót. 

Vajon hova visz?

–––––

Hi everyone! ^^ Tuddoom, ne mondjatok semmit. Eltűntem, igen... Őszintén, most elég sok dolgom volt, októberben kampány, ezért már elkezdtünk rá készülni az osztállyal.
A továbbiakban sem lesz egyszerű, hisz jön lassan a suli. Nem tudom még mennyi időm lesz írni, de amikor tudok, jövök ^^

•Húha, vajon sikerül MinJi-nek beszélnie Dong Yi-val?
•Sikerül az állásinterjú MinJi édesanyjának?
•Milyen meglepetésre készül Yoongi?

Ha tetszett a rész, akkor mindenképpen szavazzatok és írjátok meg kommentben a véleményeiteket ^^
További szép napot mindenkinek :3

~Zsuni~