Hűha, milyen eseménydús nap...

Korán reggel felébredtem, hogy Mackót is kitudjam vinni egy gyors sétára. Régen láttam és vele is szerettem volna tölteni egy kis időt, ezért kivittem egy bő fél órára. Nagyon élvezte, és boldogan szaladgált az éjszaka leesett hóban. Ő őrült neki, én viszont már kevésbé, mivel ez bizony hideget is hozott magával bőven, így ismételten majd megfagytam.

Csináltam magamnak amerikai palacsintát, amit nutellával és porcukorral meg borítva magamba is törtem. Na ha ezután nem hízok el, akkor soha.
A kutyusomnak is adtam enni, majd pedig gyorsan felöltöztem és az arcomra is dobtam egy kis sminket. Semmi extra, csak el fedtem a bőrhibáimat, szempillaspirál, és pirosító. Bőven elég.

Össze szedtem megam és el is indultam a céghez. Egy kicsit ideges voltam, hisz HyunJu ma mutatja meg a képeket és valamit tennem kell a Sung-os üggyel is. Interjút kell intézni valamelyik csatornával, hogy végre tisztázhassam a nevemet.
Ennek tetejében még Chin is szervezett egy halaszthatatlan megbeszélést, amin feltétlenül meg kell jelennie mindenkinek.

Indulás előtt még gyorsan lecsekkoltam a kórházi papírjaimat két évvel ezelőttről, ami majd a későbbiekben kiderül, hogy miért volt fontos.

Egyébként a tegnapi nap jól sikerült, egészen este kilencig ott maradtam a fiúknál, sőt, majdnem ott is aludtam, mivel Yoongi kicsit bevadult és már a nadrág sem volt rajtam, amikor is szerencsére észbe kaptam, hogy a kutyusom otthon van étlen és szomjan, úgyhogy nagy nehezen, de sikerült elszakadnunk egymástól.

Mind a heten kaptak valami kis apróságot, aminek örültek. Sajnos nem voltam valami kreatív és nem is nagyon tudtam, hogy mit kéne nekik vennem, ezért leginkább kulcstartóval és napszemüveggel tudtam szolgálni. Yoongi-kámnak sem hoztam valami hű de nagy dolgot, csak egy fejhallgatót, amiből lefogadom, hogy van már vagy tíz, de azért megköszönte és kaptam mellé egy puszit.

Beérve az épületbe szinte szét sem nézve, azonnal a tárgyaló teremhez vettem az irányt, ahol már bent ült a két menedzserem és néhány asszisztens.

- Jó reggelt - köszönt mosolyogva Kwang.

- Sziasztok - biccentettem egyet, majd leültem melléjük.

- Hogy vagy?

- Jól. Képzeljétek el, tegnap megbeszéltem apáékkel a dolgokat - mosolyogtam.

- És hogy ment?

- Minden a legnagyobb rendben van - közöltem velük vidáman.

- Az szép - bólintott Sang elismerően - Végre.

- Hát igen - sóhajtottam.

A következő pillanatban kicsapódott az ajtó és Chin vezetésével belépett rajta a Puma fejese és... és a Bangtam fiúk? Összeráncolt szemöldökkel néztem végig, ahogy bejönnek, meghajolnak és leülnek. Kwang-ra tévedt a tekintetem, aki ugyanolyan értetlen fejet vágott, mint én.

- Nos - csapta össze tenyerét az igazgatónk - Köszönöm mindenkinek, hogy eljött. Azért gyűltünk ma itt össze, hogy egy nagy bejelentést tegyünk közzé - fordult körbe - Hivatalosan is elkészültek a kollaboráció közös termékei. Cipő, pulcsi, táska, póló nadrág, trikó - sorolta fel a ruhadarabokat - A következő napokban az lesz a feladatotok, hogy ezeket a ruhaneműket viselve mutassátok be a világnak. Fotózásról van szó. Négy nap lesz, kettőt itt fogtok tölteni a stúdióban, kétszer pedig elmentek valami szép helyre. MinJi, videókat is csinálj - mutatott rám, mire bólintottam.
Szóval elkészültek a közös cuccaink. De jó, hogy erről mi nem is tudtunk.

- Lesznek limitált kiadású dolgok is, illetve olyanok, amiken rajta lesznek a ti aláírásaitok is. Azokat a termékeket megnyerni lehet majd, de erről még később beszélünk. Holnap kezdünk, addigra már itt lesz minden. Reggel nyolcra várok mindenkit a stúdióban. Ha ügyesek vagyunk nem kell sokáig elhúzni - bólintott.
Fel tettem a kezem, ezáltal jelezve drága főnökömnek, hogy én is szeretnék szót kapni.

- Igen, MinJi? - pislogott mosolyogva.

- Ki lesz a fotósunk? - húztam fel szemöldököm.

- Ne aggódj, drágám, már meg is beszéltem HyunJu-val - legyintett egyet.

- Köszönöm - biccentettem.

- Nagyjából ennyit akartam mondani. Van kérdés? - nézett körbe. Mindenki meg rázta a fejét, ezért folytatta - Nagyszerű. Mindenki mehet a dolgára. Köszönöm a Bangtam társaságnak, hogy ránk szánta ezt a pár percet - tette szívére a kezét Mr Tegezzetek.

Fel álltunk és kisétáltunk a teremből. Én feltűnésmentesen oda slisszoltam a fiúkhoz, akik vidáman beszélgetve haladtak.

- Ma rá érsz? - pillantott rám Yoongi. Tartottuk a távolságot, mivel nem akartuk, hogy bárki rájöjjön, hogy mi van közöttünk.

- Nem. El kell még intéznem pár dolgot és max délután és este vagyok szabad - sóhajtottam.

- Te alszol nálam, vagy én aludjak nálad? - vonta fel fél szemöldökét, mire halkan el nevettem magam.

- Nem hiszem, hogy a fiúk örülnének nekünk - húztam el a számat.

- Hát valószínűleg nem - bólintott helyeslően.

- Gyere át te - mosolyodtam el.

- Nem kell kétszer mondanod - vágta rá azonnal.

- MinJi - karolta át a vállamat Sang, mire felnéztem rá - Elrabollak, ha nem gond, meg kéne beszélnünk pár dolgot.

- Oké - biccentettem, majd Yoongi-ra nézve elmosolyodtam és követtem a menedzseremet az irodába.

- Már meg van az interjú időpontja - közölte velem Kwang, amikor leültem a kanapéra.

- Tényleg? - vontam fel szemöldököm. 

- Holnap délután, fotózás után megyünk.

- Hűha, ez gyorsan ment - biccentettem elismerően.

- Igen, sikerült elintéznem.

- És akkor visszük a képeket, amik a szerelmes párról készültek - gondolkodtam.

- Igen.

- Lehetőleg így leszállnak majd rólam és ők lesznek a téma. Végülis sokkal hihetőbbek azok a képek, mint az, ami rólam készült. Egy ölelés volt az egész. De itt teljesen látszik, hogy mi a szitu - böktem a kezemben tartott lapra, amit időközben oda adott nekem Sang.

- Pontosan.

- A karbantartóktól már elkértem a kamera felvételeket, amik az évben készültek, de mikor is volt az az eset, amikor Dong Yi az üvegfalba vágott? - gondoskodott Kwang.

- Ne aggódj - kezdtem kutakodni a táskámban - Elhoztam a kórházi papírjaimat, amik a lánnyal való nézeteltéréseimhez köthetőek - tettem le az asztalra - Itt van az az eset is két évvel ezelőttről, amikor a hegeket szereztem - kerestem ki a kupacból.

- Akkor ezeket elkérem. Megnézem a dátumokat és ennek megfelelően kérem el a felvételeket - vette magához a papírokat Sang.

- Okés - biccentettem.

- Ne aggódj, MinJi. Menni fog ez - biztatott.

- Remélem is - sóhajtottam.

Dong Yi azért nincs most az épületben és szerencsére még csak a városban sem, mivel egy fotózáson vesz részt, ahol Sung a fotósa. Érdekes, nem? Mindegy, ez nekem csak előny. Legalább nem kell őket kerülgetnem.

- MinJi - állított meg Chin, amikor már a kijárat felé tartottam.

- Igen? - fordultam oda hozzá.

- Hogy vagy, drágám? - pislogott nagyokat.

- Jól, köszönöm - biccentettem.

- Hallottam mi történt. Dong Yi-vel nem tudok mit tenni sajnos, Sung elbocsátása azonban már folyamatban van. Amint vissza érnek közlöm vele a dolgokat.

- Rendben - bólintottam.

- Holnap mész interjúra, ugye?

- Igen.

- Ügyesen - kacsintott rám.

- Köszönöm - hajoltam meg, majd már indultam is.

- MinJi - szólt utánam ismét, azonban most komolyabb hangvétellel.

Visszafordultam és felvont szemöldökkel néztem rá.

- Biztos, hogy belefogsz? Nem fogják annyiban hagyni - csóválta fejét aggódva és most kivételesen normálisnak tűnt.

- Tudom, de így csak tönkre megyek - vontam vállat. Természetesen tudta, hogy mikre készülök, mivel meg osztották vele a menedzsereim, de arra számítottam, hogy majd megpróbál megállítani.

- Ha bele kezdesz is tönkre fogsz menni - rázta meg a fejét - MinJi - sóhajtott - Mit teszel akkor, ha Dong Yi átkerül egy jobb vállalathoz? Ha onnan simán lerombolja a karrieredet? Vagy ha beperel hamis hír terjesztése miatt, vagy félrevezetés vagy hogy hívják - csapkodott maga előtt - Lehet, hogy innen elmegy, de az apja nem fogja annyiban hagyni. Az édesanyját meg tudod győzni, de eddig sem ő döntött a dolgokról. Sokkal mérgesebb lesz a családja és átviszik egy erősebb ügynökséghez, ahonnan eltipor. Összevert, becsapott és megalázott, tudom. De inkább ez, mint a végleges pusztulás. Az interjú sem valami jó ötlet szerintem. Nyilván mondd el, hogy nincs köztetek semmi, de ha elindítod róluk a pletykát, visszaadják, de duplán - figyelmeztetett - Nem elrémíteni akarlak, csak megvédeni.

- Értem - bólintottam.

- Sung-ot így is is úgy is kicsaptam volna, hisz nem te vagy az egyetlen, akivel flörtölt, vagy akire rámászott. Többen is panaszkodtak már. 

- Tényleg? - lepődtem meg.

- Igen - sóhajtott - Gondold át holnapig - váltott témát, majd egy biztató mosollyal az arcán ott hagyott.

Hű...
Ezek nem jutottak eszembe. Úristen de hülye vagyok.
Chin-nek teljesen igaza van. Ha mindennel kitalálok, azzal leginkább csak magamnak ártok, hisz valahogy bosszút fognak állni. Ha pedig mind a kettejüket kirúgatom, már nem lesz mit veszíteniük és addig fognak hajtani, amíg teljesen tönkre nem tesznek. Azt pedig nem hagyhatom. Hisz évekkel ezelőtt nem azért debütáltam, hogy két idióta miatt menjek tönkre. Ráadásul nagyapa mit szólna? Biztos csalódott lenne, ha megtudná, hogy mit csinálok, mivel ő mindig is ellenezte ezt a fajta viselekdést és nem így nevelt. 
Miért is süllyednék le az őszintjükre? Nem olyan vagyok, aki így intézi el a dolgokat és akár tetszik, akár nem, de a főnökömnek igaza volt. El sem hiszem, hogy pont az az ember világít rá a dolgokra, akiből egyáltalán nem néztem volna ki. Mindenesetre hálás vagyok neki, és később mindenféleképpen megköszönöm neki. 

Ezt viszont újra át kell beszélnem a menedzsereimmel...

-------------------------

Hi everyone!^^ Meghoztam a következő részt is. Tudom, megint sokára és megint egy csomó idő eltelt, de most jöttem haza Angliából, úgyhogy egy kicsit sok volt egyszerre a dolog, ráadásul beteg is voltam. 

Na, lényeg a lényeg, itt vagyok, most rengeteg ichletem van, ráadásul már teljesen összeállt a történet a fejemben. Mondjuk lehet, hog ymég változik majd, sőt biztos, de eddig meg van minden. Gyorsan mindent le akarok írni, hogy nehogy elfelejtsem, de eddig okés a cuccos ^^

Húha, hát kicsit nagy volt a fordulat. MinJi végül nem tesz ekresztbe a két jó madárnak, sőt, még meg is akarja beszélni velük. Legalább is Dong Yi-vel. 

Mi a véleményetek? :D

~Zsuni~