Yoongi csak annyit írt az üzenetben, hogy mikor érkezek meg, mivel a mai napja teljesen szabad és semmit nem kell csinálnia.
Otthon gyorsan kicsit rendbe szedtem az arcomat, Mackónak adtam enni és inni, majd a fiúknak szánt ajádnékaimat gyorsan bele pakoltam a táskámba. Kinyitottam az ajtót, a kutyusom pedig azonnal ki rohant előttem.

- Estefele jövök - nyomtam egy puszit a fejecskéjére, majd elindultam a fiúkhoz. 

Tudom, köcsögség volt tőlem, hogy szegény Yoongs-nak nem válaszoltam, de legalább majd jól meglepődik. Aish, már annyira hiányzott, hogy nem is tudom hogy néz ki. Na jó, azt azért lehetetlenség elfelejteni, hisz ő a leghelyesebb lény ezen a bolygón. 

Az ajtó előtt állva becsöngettem és vártam, hogy valaki kinyissa az ajtót. 

- A lusta seggetek - hallatszódott tompán Jin mérges hangja, mire akaratlanul is elnevettem magam. Nyílt az ajtó és a banda legidősebb tagjával találtam magam szembe.

- Ya! MinJi - virult ki arca, amikor meglátott. Kezében egy fakanalat tartott és rajta volt egy kötény is. Egészen biztosan főzött valamit.

Bementem mellette, majd meg is öleltem.

- Hogy vagy? - mosolyogtam.

- Jól, köszönöm - biccentett - Milyen volt Kalifornia? 

- Nagyon jó volt. Sok új kaját ettem, de ne aggódj, meg van a receptje mindegyiknek - nyugtattam meg a férfit, aki csak bólintott egyet.

- Többiek? - néztem körbe.

- Nappali - mutatott a helyiség felé - Én viszont megyek vissza, mert megég az étel - sietett el mellettem. 

A táskámmal együtt sétáltam be a nappaliba, ahol Jungkook és Jimin egymáson feküdve a tévét bámulták, Hoseok pedig a telefonját nyomkodta. 

- Sziasztok - vigyorogtam, ahogy végig vezettem tekintetem rajtuk. Egyszerre néztek fel rám és lepődtek meg. 

- MinJi - pattant fel Kook, hogy egy extra szoros öleléssel üdvözölhessen. Hobi szokásosem nekem rontott, de szerencsére nem estem el. Jimin pedig normálisan köszöntött, anélkül, hogy bármiféle kárt okozott volna bennem.

Taehyung is hasonlóan cselekedett, mint Hoseok, de nem hibáztattam őket érte, mivel mind nagyon aranyosak voltak. Namjoon a konyhában lábatlankodott, Jin legnagyobb örömére. A hagymát vágta fel, de nem ment neki valami jól, mivel elvágta az ujját.

- Yoongi? - kérdeztem meg tőlük.

- Pillanat - tette fel a mutató ujját Jin, majd vett egy nagy levegőt és elkiáltotta magát - Yoongi! Fiatalember, told le a koffert, itt a barátnőd! - fordult az emelet felé. 

Pár másodperc múlva egy hangos ajtócsapódást hallottunk és gyors lépteket, amint lejön valaki a lépcsőn. 
Nem sokkal később megjelent Yoongi, ahogy felém szalad és amikor elém ért, a fenekem alá nyúlva megemelt és magához ölelt. Én automatikusan a dereka köré fontam a lábaimat, hogy könnyebb legyen neki megtartania. Karjaimat nyaka köré fontam, a fejemet pedig vállába fúrtam. Beszívtam finom illatát és hagytam, hogy kétszer megpörgessen, majd letett, de továbbra sem engedett el.

- Sosem láttam még Min Yoongi-t ilyen sebességgel futni - jött be a konyhába Hoseok.

- Szerintem egyikünk sem - jegyezte meg Namjoon is bólogattva.

Yoongi is és én is figyelmen kívül hagytuk a többiek beszólásait és a többit már nem is halottam. Csak arra koncentráltam, hogy végre itt van, hogy megint megölelhetem, hogy érezhetem a jelenlétét. Annnyira hiányzott már, hogy kezdtem fizikai fájdalmat érezni, amiért nem láthatom és nem beszélhetek vele. 

Cukorka szó nélkül elengedett, meg fogta a kezemet és elkezdett maga után húzni.

- Azért majd gyertek le valamikor - szólt utánunk Jin szórakozottan. Hát, ha ez a barátomon múlik egy darabig nem fogjuk kidugni az orrunkat. 

Fel lépkedtünk a lépcsőn, bementünk a szobába, ahol erőteljesen érezni lehetett azt a finom illatot, amit annyira imádtam. 

Yoongi becsukta mögöttem az ajtót és a kattanásból ítélve be is zárta azt. Elém lépett, a hajamat hátra simította és nyakamra tapadt. Szólni akartam, hogy nem jó ötlet, mivel még mindig modell vagyok, de annyira jól esett, hogy tátva maradt a szám és helyette inkább csak  hátra döntöttem a fejemet, ezzel több helyet adva neki. Elkezdett tolni, a hátam pedig neki ütközött a falnak. Selymes hajába túrtam és enyhén megtéptem tincseit, amit egy morgással díjazott. Mind két kezét derekamra vezette és próbált minél közelebb húzni magához. 

Egy idő után megunta és áttért ajkaimra. Végre megint megtapasztalhattam mézédes párnácskáit és finom nyelvét. Jobbra fordítottam a fejemet, hogy mégjobban elmélyítsem csókunkat. Yoongi egyik kezét tarkómra vezette, a másik pedig a fenekemen talált megnyugvást, amibe bele is markolt. 

Levegőhiány miatt elváltunk, a kis cicám pedig neki támasztotta homlokát az enyémnek. Be harapta száját és végig simított arcomon. Elmosolyodtam tettén és nyomtam egy rövid puszit az orrára. 

- Hiányoztál - suttogta.

- Te is nekem - fontam ismét nyaka köré karjaimat.

- Nem is szóltál, hogy itthon vagy - nézett szemeimbe, amikor elvállt tőlem.

- Direkt - vontam vállat, miközben kikerülve őt az ágyra huppantam. 

- Beszéltél már apáddal? - vonta fel szemöldökét.

- Igen - biccentettem, majd bele kezdtem mesélni. El mondtam neki, hogy miket beszélünk a szüleimmel, hogy végül kiderült az igazság és ha lehet azt mondani, akkor végre beállt közöttünk a béke. Újra egy család már nem leszünk, tekintve azt, hogy apának már van valakije, de legalább már tudom a dolgokat. 

- Azta - biccentett egyet elismerően - Örülök neki, hogy megoldottátok - nyomott egy puszit a fejemre. Yoongi velem szemben feküdt, én pedig törökülésben ültem és úgy ecseteltem neki a történteket.

- Én is - mosolyodtam el - Majd keresünk egy időpontot, amikor rá érsz, vagy akár csak egy szabad órát és majd bemutatlak nekik.

- Jaj de jó - sóhajtott - Csípni fognak? - húzta el a száját.

- Tuti biztos. Anya legalábbis. Apa pedig majd jön a szokásos dumáival - forgattam szemeimt - De amúgy szerintem neki sem lesz semmi baja veled. Hogy is lenne? Hisz te vagy Min Yoongi- mutattam a férfira, mire elnevette magát. 

- Attól még sokan utálnak. Lehet, hogy a szüleid is - vont vállat.

- Nem hiszem - ráztam meg a fejemet.

- És ha mégis? 

- Hát akkor egészségükre - tártam szét a karomat. 

- És ha eltíltanak tőlem? - hajolt hozzám közelebb.

- Nem fognak eltítlani - csóváltam a fejemet.

- De ha eltíltanak? - erősködött tovább.

- Nem fog érdekelni, mert felnőtt nő vagyok, azt csinálok, amit akarok és azzal fekszem le akivel akarok, szóval nem szólhatnak bele - közöltem vele.

- És te kivel akarsz lefeküdni? - fogta meg a lényeget vigyorogva.

- Jason Statham-mel - vágtam rá, mire azonnal lehervadt a mosoly az arcáról és vissza ejtette fejét a párnára. Felfújta arcát és a plafont bámulva össze fonta karjait mellkasa előtt, én pedig nem bírtam tovább és hangosan felnevettem. 

- Megjegyeztem - biccentett egyet mérgesen és sértődötten, én meg csak mégjobban elkezdtem röhögni - Örülök, hogy ilyen jól szórakozol - forgatta szemeit.

- Naa - löktem meg a karját még mindig kuncogva - Tudod, hogy csak vicceltem - feküdtem oda mellé, de elfordította a fejét - Yoongi - nyafogtam, de továbbra sem akart rám figyelni, ezért hát nem volt más választásom. Egész egyszerűen az ölébe ültem és még egy kicsit előre is lendítettem a csípőmet, amiért azonnal felült és még egy kicsit fel is nyögött. 

- Hoppá - vontam vállat szórakozottan. Állkapcsa megfeszült és élesen beszívta a levegőt, kezeivel pedig alám nyúlt és egy kicsit hátrébb tett. Rossz helyen ültem? Nahát, ki gondolta volna? 

- Durcás kis cicám - túrtam a hajába és elkezdtem piszkálni tincseit. Jól esett neki, ugyanis lehunyta szemeit és morgott egyet. Mosolyogva konstaláltam, hogy milyen cuki és aranyos tud lenni ilyenkor. Nyomtam egy puszit a szájára, de azonnal ajkaim után kapott. Vissza hajoltam és számat párnácskáira tapasztottam. Csókunk ezúttal sokkal inkább volt szenvedélyes, romantikus és lágy, mint éhes és vad. Mind a kettő tetszett, de abban a pillanatban az első volt a kedvencem.

- A képek még meg vannak? - emeltem fel szemöldököm, amikor elváltunk. A férfi megforgatta szemeit és inkább az ablakot kezdte el bámulni.

- És megint kezdi - csóválta fejét.

- Sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen filter legyen rajta, de a fotósom segített - magyaráztam neki, de mint aki nem hallja, a tájat bámulta.

- Miért kínzol?  - rázta meg a fejét.

- Szeretem húzni az agyad, ezt te is tudod - adtam az arcára egy cuppanós puszit.

- Tudom - nevette el magát, majd cserélt helyzetünkön és elfektetett az ágyon. Mellém feküdt és arcát nyakamba fúrta. Jobb kezével átkarolta derekamat és kifújta a bent tartott levegőt, ami így közvetlenül a bőrömre érkezett. Beletúrtam hajába és masszírozni kezdtem fejbőrét, ami tudtam, hogy milyen jól szokott esni neki. 

- Finom illatod van - jegyezte meg egy kis idő után, mire csak elmosolyodtam. 

- Hallod - jutott hirtelen eszembe, mire egy picit megemelte a fejét - Mi is az a meglepetés, amiről beszéltél?

- Azok után, hogy te helyettem Jason Statham-mel akarsz lefeküdni, ne is számíts rá, hogy bármit mondok - közölte velem egyszerűen, mire hangosan fel nevettem.

- Legalább azt mond el, hogy nagyon drága volt e - kérleltem.

- Nem mondok semmit. Majd rájössz - simított végig oldalamon, még mindig a nyakamba beszélve.

El nem lehetne róla mondani, hogy milyen kis ártalmatlan és hogy milyen kezes bárány tud lenni. A színpadon produkált viselkedése és az, amit akkor látok, amikor velem van teljesen más. Nyílván vannak pillanatai, amikor kanos és a farka irányítja, de melyik férfinak nincs? Én az összes énjét imádom és mindért oda meg vissza vagyok. Van ebben a srácban valami különleges, ami másban nincs meg. Nem, nem arra gondolok, hogy idol, vagy, hogy híres. 
Imádok vele lenni, minden vele töltött pillanat egy álom és úgy bánik velem, ahogy eddig még senki más. Sosem vártam el tőle, hogy ajándékokkal lásson el, vagy virágokkal lepjen meg, hisz az nem az ő stílusa, de nem is kell. Minden csicsás dolog nélkül tudom, hogy szeret és ez nekem bőven elég. Vele szeretném leélni az életem és remélem ezt ő is tudja. 
Most már Yoongi jelenti számomra a világot és nélküle nem is tudnám elképzelni a jövőmet. 

Hi everyone^^
Meghoztam a folytatást, egy kicsit későn ugyan, de még mindig Angliában vagyok, úgyhogy nézzetek ezt el nekem.
Nektek eddig hogy telik a nyár? Bár gondolom van, aki dolgozik. Használjátok ki a szünet minden egyes percét :3
Ha tetszett, akkor szavazzatok és írjatok meg véleményeteket kommentben^^

~Zsuni~