Nem is kellett találgatnom és még csak nem is voltam meglepődve, amikor egy fehér falú szobában ébredtem, hisz tudtam, hogy kórházban vagyok és azt is, hogy miért. Legalábbis sejtettem. Elájultam az oxigénhiány miatt, ami a hotel szobában ért, a sírás és a sokk miatt, amit az anyáról kiderült információ okozott.

Infúzió volt bekötve a bal karomba, az orromba pedig folyamatosan ment az oxigén.
Mellettem egy gép halkan csipogott, mérte a vérnyomásom és a pulzusom.

Rajtam kívül nem volt bent senki, egy kis szobában voltam, ahol az ágyon kívül egy szekrény, egy asztal és két szék kapott helyet. Apró volt, de a célnak megfelelt.

Az ajtó résnyire nyitva állt, és ha jól láttam egy testőr szobrozott előtte. Az egyik szék az ágyam mellett volt, ebből pedig arra következtettem, hogy valaki bent volt, de már kiment.

Fel akartam állni, hogy kimenjek és meg mozgássam egy kicsit a testemet, de az infúzió és az ujjamra erősített pulzus mérő vagy micsoda, ebben meggátolt, így hát maradtam a fenekemen.

Bal oldalamon az éjjeli szekrényemre volt téve a telefonom, de nem nyúltam hozzá. Nem akartam bekapcsolni, annak ellenére sem, hogy Yoongi valószínűleg halálra aggódja magát. Majd valamelyik menedzserem telefonjáról felhívom és megnyugtatom, hogy nincs semmi bajom, jól vagyok.

Nagyon reméltem, hogy mihamarabb kiengednek, hisz tudtam, semmi probléma nincs, csak az asztmám beütött. Folytatni akartam a munkámat és a világért nem akartam, hogy valami balul süljön el amiatt, hogy itt kötöttem ki. Mindennel kész akartam lenni időben, hogy még csak véletlenül se kelljen tovább maradni, vagy esetleg máskor vissza jönni.

Nyílt az ajtó és Sang lépett be rajta. Amikor meglátta, hogy az ágyban ülök és kíváncsi tekintettel pásztázom, azonnal oda sietett hozzám és aggódva kezdett el hozzám beszélni.

- MinJi, minden rendben? Hogy érzed magad? Nincs hányingered? Nem fáj a fejed? A lábad? A fogad? Nem szédülsz? - tette kezét a fejemre. Furcsán néztem rá, mivel szerintem egy kicsit túl reagálta.

- Minden rendben van, nincs semmi bajom - bólintottam.

- Biztos? - vonta fel magasra szemöldökét.

- Igen - biccentettem újra.

- Haneul és apád is keresett, a barátod pedig öt percenként küld sms-t, szóval ha majd egy kicsit jobban érzed magad, nem ártana velük beszélned - simogatta meg az arcomat.

- Már jól vagyok, csak az asztmám okozta az ájulást - forgattam szemeimet.

- Előbb szólok a dokinak - ment ki mosolyogva.

Nem is tudom mi lenne velem ilyen jólelkű, törődő menedzserek nélkül. Szeretem őket, nagyon jól kijövünk egymással és jól össze tudunk dolgozni. Az biztos, hogy még nekik is tartozom egy beszámolóval a történtekről, főleg a Sung-os dologról hátha tudnak valamilyen módon segíteni. Még mindig nem tudom, hogy mitévő legyek ezzel kapcsolatban, illetve azt sem döntöttem még el, hogy apával és anyával mikor és hogyan vitatom meg a korábban elhangzottakat. Ahj, annyi dolog van, és én mindet egyszerre szeretném megcsinálni.

Az orvos hamar el intézett, csak alá kellett írnom egy pár papírt, mivel elmondása szerint minden egyebet már lebeszélt a menedzsereimmel.

Semmi képpen nem engedtem, hogy benn tartásanak az éjszakára, hisz nem nyaralni voltam, hanem dolgoztam. Saját felelősségre így el is engedtek, azzal a feltétellel, ha a nap hátra lévő részében már nem csinálok semmit, csak fekszem.
Természetesen én ezt meg is fogadtam és gyorsan el is jöttünk, mielőtt még az orvos meggondolja magát.

A kocsiban ülve, Kwang telefonját használatba is vettem és felhívtam Yoongit, aki majdnem azonnal fel is vette.

- Szia hyung, tudsz már valamit MinJi-ről? Jól van? Felébredt? Nem ütötte meg magát? Minden rendben van vele? Mit mondott az orvos? - aggódó hangja rögtön meg melengedte szívemet és pillangókat csalt a hasamba. Elmosolyodtam és lehunytam szemeimet. Nagyon hiányzott. Te jó ég, hogy fogom én így kibírni a turnéját?

- Szia szívem, én vagyok az - szóltam bele. Cukorka nagyot sóhajtott és szerintem valamelyest meg is könnyebbült.

- Jól vagy? - kérdezte egy kicsit nyugodtabban.

- Igen, nincs semmi bajom. Csak az asztmám volt.

- Nagyon megijedtem - vallotta be halkabban.

- Tudom, és kérlek ne haragudj. Nem akartam gondot okozni és tudom, hogy koncerted volt, biztos hulla fáradt vagy és most is ahelyett, hogy aludnál velem kell foglalkoznod. Sajnálom - biggyesztettem le ajkaimat.

- Jagi, már elpofáztam, hogy ez nekem kurvára nem teher. A barátnőm vagy, és fontos vagy, jóhogy nem fogok aludni, amikor a szerelmem kórházban van - hadarta el egy kicsit felháborodottan, mire halkan elnevettem magam.

- Olyan aranyos vagy. És kezdesz romantikus lenni - jegyeztem meg.

- Jajj de jó - morogta - Egyébként - komolyodott el megint - Miért van kikapcsolva a telefonod? - érdeklődött.

- Ez egy érdekes és hosszú történet - húztam el a számat.

- Hallgatlak - vágta rá.

- De nem akarlak fárasztani - motyogtam.

- MinJi - szólt rám.

- Jó na - forgattam szemeimet - Apa felhívott, hogy közölje, anya megint felbukkant és nála akar maradni addig, amíg haza nem érek. Aztán kiderült, hogy anya nem azért hagyott ott minket, mert úgy volt kedve, hanem mert apa elküldte, azért, mert függő volt - meséltem el neki nagyjából a sztorit. Szerintem egy kicsit hirtelen érte, mivel nem nagyon tudott megszólalni - Ezért amikor letettem, kikapcsoltam a telefonomat is - Fejeztem be a történetet.

- Mi a fasz? - reagálta le ennyivel, mire halkan elnevettem magam.

- És ez még nem minden. De mielőtt elmondom, meg kell ígérned, hogy nem csapsz balhét és nem leszel mérges - tettem fel a mutató ujjam, miközben a kocsi ablakán bámultam kifelé.

- Na, már rosszul kezdődik - morogta - Jó, megígérem - egyezett bele.

- Sung tovább terjesztette a kamu kapcsolatunkat és bevonta Dong Yi-t is. Csak akkor hajlandó letörölni mindent ha csinálok egy kép sorozatot a lánnyal, ezzel is neki szerezve hírnevet. De természetesen nem fogom elfogadni. Valamit ki találok. Nyilván nem fogom hagyni, hogy tönkre tegye a karrieremet egy idióta fotós és egy kapzsi picsa - forgattam szemeimet.

- Az egyik negatív dolog abban, hogy idol vagyok az az, hogy nem verhetek meg senkit - közölte velem - De ügyes vagy baba, hogy nem dőlsz be a kis játékuknak. Van már valami ötleted?

- Már dolgozom rajta. Dong Yi édesanyja ha jól tudom egy tisztességes nő, és fogadni mernék, hogy semmiről nem tud, ami a cégnél megy végbe. Fogalma sincs arról, hogy egyetlen szem gyereke mikre nem képes a hírnévért. Egy az egyben az apjára ütött, ami azt jelenti, hogy hazudik, mint a vízfolyás és akit csak tud átver. Ha megtudja, akkor valószínűleg lőttek a pályafutásának és folytatja tanulmányait valamelyik puccos egyetemen az Egyesült Államokban. Meg próbál tönkre tenni? Nos majd most egy életre megtanulja, hogy velem jobb, ha nem húz ujjat - vázoltam fel az ötletemet, ami akkor ugrott be, amikor kifelé tartottunk a kórházból.

- Ez igen - mondta elismerően - Le a kalappal. Ördögi vagy.

- Igyekszem - mosolyodtam el - Hogy vagy? - kérdeztem.

- Egy kicsit fáradtan, de örülök, hogy hallom a hangodat és hogy nincs semmi bajod. Már vettem volna a jegyet, hogy kirepüljek, de NamJoon természetesen megállított - mesélte nekem felháborodottan, mire ismét el nevettem magam.

- Nem is engedtem volna, hogy ide gyere - ráztam meg a fejemet.

- Miért? - szomorodott el.

- Mert mondjuk koncertezel és van egy csomó dolgod - tártam szét a karomat értetlenül.

- És?

- Mi az, hogy és? Neked ott van a helyed és csinálni a dolgod.

- Nem, nekem a barátnőm mellett lenne a helyem, akinek az élete éppen egy hullámvasút.

- Ki akad a cukiság faktor - csóváltam a fejemet meghatódottan - Apropó mi van a képekkel? - ráncoltam a szemöldököm.

- Khm - köszörülte meg a torkát - Jó helyen vannak - fogta rövidre.

- Hasznát veszed?

- Természetesen - vágta rá azonnal - De tudod min gondolkodtam?

- Azon, hogy milyen pózba csináljuk ha haza mentem? - vigyorodtam el, miközben egy kicsit halkabbra vettem a hangom, nehogy valaki meghallja.

- Azon is - nevette el magát - De hogy tőlem nem is kaptál semmit Valentin-napra.

- Nem baj, nem is szeretnék semmit. Nem akarom, hogy költs rám - csóváltam a fejem.

- Hát ez szomorú, mivel már van egy meglepetésem számodra, de csak akkor árulom el, ha itthon vagy - közölte.

- Aigo, nem tudok annyit várni - durciztam be.

- Pedig muszáj lesz. Szerintem tetszeni fog. Annyit mondok, hogy több dolog.

- Akkor tuti drága volt. Ne már, Yoongs, én nem is költöttem rád semmit szinte - biggyesztettem le a számat.

- Hidd el azok a képek bármivel felérnek. Na jó, azért egy kiadós szexszel nem, de én örültem neki - tette hozzá, mire elröhögtem magam.

- Hihetetlen vagy - mosolyogtam.

- Tudom - sóhajtott egyet drámaian - De lassan megyek, ha nem gond - kezdett búcsúzkodni.

- Persze, menj csak. Pihenj sokat és vigyázz magadra.

- Inkább te vigyázz magadra. Bármi van, hívj.

- Okés. Szeretlek.

- Én is téged.

- Szia baba.

- Szia Jagi - bontotta a vonalat.

Mosollyal az arcomon nyújtottam vissza a telefont a gazdájának, de a menedzserem békésen szundikált mellettem. Szegények, már biztos ők is fáradtak lehetnek. Nem baj, a hotelban el mondok nekik mindent és majd együtt kitalálunk valamit és meg oldjuk a dolgokat. Ahogy mindig.

_________________

Hi everyone!^^ Itt is lennék a következő résszel :) 
Ha tetszett, akkor szavazzatok és írjátok meg kommentben a véleményeteket ^^
Huhh, túl vagyok az érettségin és már minden egyeben is, úgyhogy már nincs más :D 
Képzeljétek el, körülbelül hat órát kellett várakoznom, mire sorra kerültem, es addig írtam két részt, és egyet még itthon is, úgyhogy most jó előre meg vannak írva a fejezetek ^^ Húha, milyen furi :D én már tudom mi fog történni, de ti még csak találgatni tudtok :P Nem baj, hamarosan minden kiderül.

•Vajon mi a meglepetés, amit Yoongi fog adni a barátnőjének? 
•Be fog vállni MinJi terve? Vagy kitalál valami mást?
•Sikerül megoldani a családi ügyeit a lánynak?

Mellesleg köszönöm szépen a 21K olvasót és a sok szép szót, amit mindig hozzászólásban írtok ^^ Rohadt jól esik, és hálás vagyok nektek 💖

~Zsuni~