-És akkor most négy napot együtt fogtok tölteni?-szűrte le a helyzetet Haneul, az ágyamon elterült legjobb barátnőm.

-Igen-bólintottam, miközben a szekrényből dobáltam kifele a cuccaim-vagy is én csak egyet és egy felet.

-Normális a nő legalább?

-Nem tudom. Egy ebéd erejéig találkoztam vele és a lányával-vontam vállat.

-Szimpatikusak?

-Fogjuk rá. Az előző csaj, akinek apám bemutatott nagyon rendes volt. De ez. Nem tudom mit gondoljak. Pénze az van bőven, erre már rájöttem. A lánya velem egy idős, de úgy el van kényeztetve, mint Kleopátra kutyája-forgattam szemeimet, mire Haneul elnevette magát.

-Tehát-gondolkodott el-holnap mész apáddal, az újdonsült nőjével és annak a lányával wellnessezni, négy napra, de te csak másfelet leszel-nézett rám megerősítésre várva, mire bólintottam egyet-aztán jössz vissza, hogy ismét elmenj a Bangtan fiúkkal-értelmezte a dolgot Haneul.

-Okos vagy-bólintottam mosolyogva.

Nos, akkor ismertetném a helyzetet. Holnap indulunk egy "családi" kiruccanásra, amit rohadtul nem lehet annak nevezni, mivel apám újdonsült nője, és a nő lánya nem minősül a családomnak. Ma voltam vacsorázni apánál, amikor bemutatott engem nekik. Őszintén? Nem tudom. Sokat beszéltünk ugyan, hisz agyon kérdeztek a munkámról, és állítólag a lánya csodál engem, én viszont nem lettem okosabb. A nőci belülről szőkének tűnik, a lánya meg szimplán meg kap mindent egy csettintésre. Pénzben nem szűkölködnek, bár azért apám sem panaszkodhat.
Kíváncsi vagyok az elkövetkezendő másfél napra. Nem akarok balhét csapni egyikükkel sem, mert nem akarom aput megbántani. Ahogy elnéztem, eléggé tetszik neki a nő, de az is meg eshet, hogy még szerelmes is belé.

Mind ezek után három napot fogok eltölteni  a Bangtan fiúkkal, amiről csak a kis buszban kaptam tájékoztatást, ahogy szerintem a fiúk is. Állítólag ez Kwang, Sang és Chin közös, nagyszerű ötlete volt. Mr Tegeződjük még meg is dicsérte őket. A Puma igazgatója, és a Big Hit feje is jó ötletnek tartották, és ha jól tudom a fiúknak sincs semmi ellenvetésük a dologgal kapcsolatban.
Vidámparkba, állatkertbe és egyéb helyekre fogunk menni, hogy amíg mi nézelődünk és előadjuk magunkat a kamerának, addig fotókat készítsenek rólunk. Ez az első forduló. Ezután vissza jövünk és itt is készül egy pár kép.

-Kérsz valamit?-néztem Haneul-re, mivel időközben átvonoltunk a konyhába.

-Nem, köszi. Inkább mesélj-mosolyodott el.

-Mit?-pislogtam nagyokat.

-Élőben is helyesek?-húzogatta szemöldökét, mire megforgattam a szemeimet.

-Azok-bólintottam.

-Szexik?

-Tagadhatatlanul-biccentettem, miközben beharaptam a számat.

-Beszéltél már velük?

-Csak Kook-al, Jimin-el, meg Hoseok-al.

-Na és milyenek kamerák nélkül?

-Még nem nagyon tudtam leszűrni, de szerintem ők teljesen magukat adják. Egy pár napon belül kiderül.

-És bejön valamelyikőjük?-könyökölt a pultra, miközben leült.

-Hülye vagy?-ráztam meg a fejemet-dehogy is. Csak munka. Amúgy sem ismerem még őket annyira-vontam vállat-meg hát melyiküknek kellene egy ilyen csaj, mint én?-mutattam magamra.

-Mindegyikőjüknek-vágta rá azonnal.

-Vicces vagy-túrtam bele hajamba nevetve, miközben szórtam kutyatápot Mackó táljába, amit letettem elé, majd megsimogatva a fejét felegyenesedtem és leültem Haneul-el szemben.

-Nem annak szántam-csóválta a fejét, mire sóhajtva legyintettem egyet.

-Hagyjuk. Lényeg, hogy egyikükkel sem akarok össze jönni.

-De ezt úgy sem te döntöd el-vigyorgott-hanem az érzéseid.

-Nem lesz semmi-ráztam meg a fejem sokadszorra.

-És ha még is?

-Akkor... akkor remélem működni fog-vontam vállat-de eddig mind a hét tagra csak barátként tekintek és szeretném, ha ez így is maradna.

Haneul az a személy, aki mindent tud rólam, A-tól, Z-ig. Semmit nem titkolok előtte, ő ismer a legjobban. A családi viszályokba is mindig be avatom, mivel számomra ő olyan, mint egy örökbe fogadott nővér.  Életem bármely szakaszán számíthatok rá. Nagyjából óvoda óta ismerjük egymsát és már ott is elválaszthatatlanok voltunk. Tudja, hogy nagyapám rákban halt meg, tudja, hogy a szoba falamon lévő felirat maitta van ott, tudja, hogy anyám elhagyott minket, hogy magán tanuló voltam, hogy még nem volt komoly kapcsolatom és valahogy nincs szerencsém a fiúkkal.
Nem tudom, hogy mi lenne velem, ha ő nem lenne. Ő az egyetlen barátom, aki soha nem hagyott még cserben és ahogy ismerem, soha nem is fog. Imádom őt, és tudom, hogy az érzés kölcsönös. Örülök, hogy megáldott vele az ég.

-Hívj, írj, és számolj be arról a két nőszemélyről, a Bangtan fiúkról pedig egy két oldalas házi dolgozatot kérek, tagonként-nézett rám halál komoly arccal az ajtóban Haneul, én viszont elnevettem magam.

-Jó-röhögtem, miközben megöleltem.

-Vigyázz magadra.

-Te is-mosolyogtam.

-Szia Mackó-hajolt le kutyámhoz, majd adott neki is egy ölelést, a kutyusom, pedig örömmel fogadta.

-Szevasz csajszi-intett egyet, majd kilépett az ajtón.

-Sötétedik, vigyázz az utcán-szóltam utána.

-Ne aggódj-húzta fejére a kapucnit-nem lakom messze-indult el.

Becsuktam az ajtót és bevonultam a szobámba. A hajamba túrva ültem le a földre, hogy folytassam a pakolást, ami időközben abba maradt. Ha úgy vesszük csak négy napra kell be cuccolnom. Egy nagyobb sport táskába hajtogattam be a ruhadarabokat. Magamat ismerve úgy is halálra fogok fagyni, szóval eltettem három vastagabb kapucnis pulcsit, amik egy kissé nagyok voltak rám, de egyáltalán nem bántam. Szerettem a bőfazonú pulcsikat és pólókat. Nadrágokból viszont csak a szűk fajtát viseltem el, így eltettem két farmert. Ha jobban bele gondolok, nagy valószínűséggel úgy is azt kell majd hordanunk, amit a Puma ránk ad, szóval felesleges ennyi gönc.

Sóhajtva rámoltam ki mindent a táskából és kezdtem el újra pakolni. Végül csak egy pulcsi maradt, két rövid ujjú, és egy farmer. Pizsamának csak egy rövid nadrágot és egy spagetti pántos trikót gyűrtem be, hogy azért még se fehérneműbe aludjak. A tisztálkodási szereket is eltettem. Ami még maradt, azt holnap berakom.

Megmostam a hajamat, megszárítottam, fogat mostam, ittam a vizemből, majd az ágyam melletti éjjeli szekrényre raktam. Bevettem az asztma gyógyszerem, ami nem sokat ér, de ha nem szedném még gyakoriabbak lennének a rohamok.
Leoltottam a villanyt, nyakig betakaróztam, és lehunytam a szemeimet. Mackó az ágyam végében elhelyezkedett, és lehajtotta a fejét a lábaira. Megint itt kell hagynom őt egy kis időre, és bánt, hogy nem tudok vele elég időt tölteni. Régen voltunk már kint sétálni gondolom hiányzik neki.

~Reggel~

Az ébresztőm ismét eszeveszett csörgésbe kezdett és már ott jártam, hogy a falhoz vágom a telefonom, de végül csak idegesen a hajamba túrtam, majd lenyomtam. Felültem és megdörzsöltem a még apró szemeimet. A kutyusom farokcsóválva lépkedett oda hozzám az ágyon, majd leült előttem és várta a szokásos simogatást, amit ilyenkor kapni szokott. Elmosolyodtam rajta, és megvakargattam a füle mögött, majd megölelgettem.

Ki kószálódtam az ágyból és a fürdőbe vettem az irányt. Meg mostam az arcom, a fogam és kifésültem a hajamat, amit most egy laza kontyba kötöttem. Felöltöztem a mára kikészített ruháimba, majd a konyhában adtam enni Mackónak, én pedig próbáltam felébredni. Szerettem aludni, ha tehettem akkor egész nap fel sem keltem az ágyból, csak ha muszáj volt. Ilyen napjaim azonban alig akadtak, így hát maradt a rohanás és az állandó hat-hét órai kelés. Most háromnegyed hét van.
Csináltam magamnak egy kávét, amit a pultnál iszogatva fogyasztottam el, miközben posztoltam az oldalaimra, és elolvastam az előző képre érkezett kommenteket. Aranyosabbnál aranyosabb gondolatokat fűztek a fotóhoz az emberek, ami mindig is megmelengedte a szívemet. Volt pár 'rohadj meg' vagy épppen 'egy ribanc vagy' hozzászólás, de általában ezek hidegen hagynak.

Elővettem a kamerát és gondoltam tájékoztatom a nézőimet arról, hogy jól vagyok, nincs semmi bajom, csupán megint el vagyok úszva.

-Jó reggelt mindenkinek-beszéltem még mindig álmos fejjel a kamerába-hetet ütött az óra és szívem szerint még vissza feküdnék a pihe puha ágyikóba, hogy délig fel se keljek, de nem tehetem-vontam vállat, miközben felkönyököltem a pultra-ma megyünk a családommal egy kicsit lazítani, hisz nekem is van egy kis szabad időm-jópofiztam. Ide majd jön egy vágás, mert egy kis ideig nem tudtam mit mondani és elég hülyén nézne ki, ha bent maradna-nézegettem a Twittert és úgy látom sikerült némelyikőtöknek kitalálni, hogy kivel fogok együtt dolgozni-vigyorogtam izgatottan-ügyesek vagytok, bár halvány lila gőzöm sincs, hogy honnan jöttetek rá-csóváltam a fejemet-pedig nem is adtam semmilyen erre utaló jelet-gondolkodtam el-cselesek vagytok, de örülök, hogy jól fogadtátok a hírt, amit még tulajdonképpen nem is mondtam el-nevettem el magam-régen volt videó, amiért az elnézéseteket kérem, de az elkövetkezendő pár napot ha tudom, akkor végig vlogolom. Bemutatom a helyet, ahova a családommal megyek, és azt is, hogy utána kikkel találkozom. Remélem már várjátok és ti is annyira izgatottak vagytok, mint én-mosolyogtam. Ide is jön egy vágás, mivel megfordítottam a kamerát és Mackóra irányítottam-szeretett hűséges kutyusom is benne lesz a videóban, hisz rengetegen kéritek, úgyhogy itt van-guggoltam le hozzá. A kutya megszagolgatta a kamerát, majd nagy szemeivel rám nézett-Mackó is üdvözöl titeket-kuncogtam el magam, majd kikapcsoltam a kamerát, bele tettem a táskába, amit még anno vettem hozzá és ahol egyéb objektívek is hevertek, majd kihúztam a földön a sport táskát a nappaliba. Körbe jártam a házat, hogy áznézzem nem e hagyok itt valamit, de ha az emlékezetem nem csal, mindent elpakoltam.

Bevettem a gyógyszerem, majd azt is a táska mélyére süllyeztettem, a pipámmal együtt.
Ki engedtem az udvarra Mackót és átszóltam a szomszédba, hogy ismét lelépek egy pár napra. A néni, aki egyedül él, mindig nagyon kedves és segítő kész. Nagyjából a hatvanas évei végét taposhatja, de még mindig nagyon jó formában van. Ő szokott átjárni, hogy egy kicsit foglalkozzon Mackóval. Megbízom benne, már régóta segít. Nagyon rendes tőle, hogy megteszi ezt értem, és általában ha van szabadidőm és sütök valami finomságot, akkot viszek át neki is, hálám jeléül. Ő persze mindig elutasítja, hisz elmondása szerint ez csak egy szívesség tőle. Nekem viszont nagyon sokat jelent, ezért ilyenkor csak szimplán besétálok a konyhájába, leteszem a tányért és udvariasan meghajolva vissza vonulok a kuckómba. Ilyenkor mindig nevetve szól utánam valamit, amin én csak elmosolyodom.

Kihurcoltam a kapuig a táskákat, amiből volt három. Egy amiben a kamera pihent, egy ami mindig nálam van és még egy, amiben a ruháim voltak. A dzsekimet össze cipzároztam és a sálamat is át tekertem még egyszer a nyakam körül. Apám kocsija perceken belül befordult az utcába, majd fékezett le közvetlen előttem. A férfi kiszállt a volán mögül, megkerülte a kocsit és oda lépett hozzám.

-Szia Ji-köszöntött két puszival, madj megölelt.

-Szia apu-viszonoztam gesztusát. Elvette tőlem a táskámat, felnyitotta a csomag tartót, majd betette a táskám.

-Jó napot Hee, szia Byul-köszöntöttem először a nőt, majd a lányát.

-Szia MinJi-üdvözöltek kórusban. Apa is beszállt a volánhoz, majd ismét elindította a kocsit.

-Izgultok már?-nézett ránk a visszapillantó tükörben apu.

-Egy kicsit-válaszolt mosolyogva a lány, én pedig csak vállat vontam.

-Nem tudom-néztem ki az ablakon. Őszintén? Már várom, hogy végre otthon legyek.

-Jó lesz, majd meglátjátok-mondta mosolyogva a nő. Hát remélem.

Byul betette a fülhallgatóját, így még ha akartam volna sem tudtam volna vele kommunikálni, nem mintha belehaltam volna a próbálkozásba. Hee és apa jól elbeszélgettek, én pedig szokásomhoz híven csak bámultam kifelé az ablakon. Időközben elővettem a kamerámat és az üveghez nyomva tartottam egy ideig. Ezt a részt majd felgyorsítom és vágok alá valami zenét.

Hi everyone!^^ Itt is van a folytatás. Remélem elnyerte a tetszéseteket ^^ További szép napot :)
~Zsuni~