Be kopogtam HyunJu irodájának ajtaján és pár pillanattal később be is nyitottam.

- Áh, MinJi, de jó, hogy jössz – virult fel arca, amikor meg látta, hogy ki lépett be. Rögtön az asztalához pattant és egy nagy borítékot nyomott a kezembe.

- Mind kész van és azt kell, hogy mondjam, hogy rohadt jók lettek – ecsetelte boldogan a jó hírt.

- Minden felé képpen meg fogom nézni őket, és nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen gyorsan meg lettek – mosolyodtam el.

- Ugyan – legyintett – semmiség. Mindegyik HD, még a pórusaid is látszanak.

- Köszönöm – nevettem el magam.

- Ha ettől nem dobja el az agyát, akkor semmitől nem fogja. Születésnapjára pedig szerintem egy sztriptíz show-t kéne neki össze dobni. Aztán pedig...

- Inkább ne folytasd – állítottam le.

- Igaz igaz, majd amikor oda érünk – bólintott.

- Én viszont most megyek, még van egy pár elintézni valóm, mielőtt el utazom – kezdtem harapdálni a szám szélét.

- Persze, menj csak – bólintott – holnap találkozunk.

- Rendben – intettem egyet, majd a kis csomaggal a kezemben vissza indultam a menedzsereim irodájába.

- MinJi – szólított meg valaki mögülem. Meg torpantam és egy pár másodperces hezitálást követően hátra fordultam és felvont szemöldökkel néztem a főnökömre.

- Igen?

- Beszélnem kell veled – hangja ugyan olyan volt, mint szokott lenni, de még mindig nyugtalan és ideges.
Némán bólintottam egyet és követtem őt.

- Drágám – kezdett bele, miután leültem az asztalával szemben – Sung már kapott egy nagy fej mosást és...

- Én is fogok? – lepődtem meg, hisz szerintem én nem csináltam semmit. Azon kívül, hogy lekevertem egy nagy pofont a fotósunknak, de okkal, persze.

- Nem, természetesen nem – rázta meg a fejét – SungWon nevében is elnézést szeretnék kérni. Meg beszéltem vele a dolgokat és ha haza jöttél adunk egy interjút az újságoknak és a tévének is, hogy mi is a szitu valójában. A fiúcska anélkül nyilatkozott a riporterereknek, hogy megengedtem volna. Ezért valószínűleg büntetést fog kapni, de még nem találtam ki, hogy mit – dörzsölte meg halántékát.

- Értem – bólintottam.

- Remélem nem okozott nagyobb problémát a magán életedben, szívem.

- Nem – áh, dehogy is...

- El kezdtél már pakolni? – könyökölt fel a falapra, úgy, mint egy kis lány, aki valami szaftos pletykát hall.

- Még nem, azt ma estére tervezem. Előtte van még mit csinálni.

- Akkor nem is tartalak fel – vágta rá, majd felállt, ezzel finoman tudtomra adva; taka van – mindent meg fogunk oldani, egy percet se aggódj. Érezd jól magad Kaliforniában és ügyes legyél – kacsintott rám Chin.

Sóhajtva indultam ki az épületből, vigyázva, Sung nehogy rám ugorjon valamelyik sarokból.

Dobtam egy sms-t Kwang-nak, hogy haza mentem és hogy holnap várom őket a megbeszélt időpontban.

Be mentem az egyik kis boltba, ahol be vásároltam pár dolgot, ami esetleg holnap kellhet az útra és vettem egy doboz sütit, amit majd Haneul barátnőm társaságában kívánok el fogyasztani, amikor át megyek hozzá el köszönni.

Mackó kajája is már jócskán fogyóban volt, így be táraztam abból is. Jutalom falatkákat is vettem, mert abból már legalább egy hónapja ki fogytam.

Otthon mindent el pakoltam és a bőröndömet is sikerült elő bányásznom, amit a szobám közepén el is helyeztem, hogy majd amikor éjjel nem tudok aludni, legyen mivel elütni az időt.

Csináltam magamnak egy szendvicset, amit maradék nélkül meg is ettem. Mivel eléggé le vagyok fogyva, most az egyszer megengedtem magamnak, hogy el nyaljak egy pálcikás jégkrémet. Epres-karamellás volt, a kedvencem, amiből mindig van itthon. Február révén, csak reménykedni tudok, hogy a hideg finomság elfogyasztása után nem lesz semmi bajom.

Mackó legnagyobb örömére őt is magammal vittem Haneul-höz, aminek a barátnőm nagyon örült. Szegény továbbra is ki van, hiszem akárhogy is próbálja rá venni a szüleit, nem hajlandóak át beszélni a dolgot egymással. Mind ketten makacsok és ragaszkodnak a váláshoz, ami rossz hatással van a lányukra még így, felnőttként is. Közel áll mindkettejükhöz és nem akarja elfogadni, amit meg is értek. Én sem akartam el fogadni anno.

Majdnem könnyes volt a búcsú, ugyan is rajtam még mindig rajtam volt a sírhatnék, Haneul viszont tényleg bőgött. Megígértem neki, hogy amint tudom, felhívom és írok majd üzenetet is.

Apához is el látogattam, ahol végül Mackót ott hagytam, mivel a szomszéd néni nem sem lesz otthon, nem lenne ki rá nézne.

- Szia MinJi – köszöntött két hatalmas puszival Hee-Young, aki tényleg olyan mostanában, mint akit kicseréltek.

- Szia – mosolyogtam.

Beljebb lépve le húztam a cipőmet és Mackót is el engedtem, aki kedvére kezdett el rohangálni a házban.

A nappaliban rá találtam édes apámra is, aki bele volt merülve valami foci meccsbe. A nyakában sál lógott és fel volt bontva egy sör is előtte, de ahogy el néztem még bele sem kortyolt. Pattogatott kukorica és ropogtatni való. Nagyon fel készült. Minden izma meg volt feszülve és nagyon koncentrált. Le ültem mellé, majd nyomtam egy puszit az arcára.

- Szia lányom – intett egyet, tekintetét le sem véve a képernyőről.

- Szia – mosolyodtam el rajta.

- Kérsz valamit inni, MinJi? – nézett rám kérdőn Hee.

- Nem, köszönöm – ráztam meg a fejemet.

- Nem vagy éhes?

- Nem.

- Gyümölcsöt sem kérsz?

- Nem, köszi.

- Minden rendben van veled? – vizslatta kíváncsian arcomat.

- Igen, csak össze veszett a barátjával – válaszolt helyettem apa.

- Ohh, most már értem – bólogatott nagyokat – gyere, meg beszéljük – tipegett el a magas sarkújában a konyhába, én pedig kenytelen voltam követni.

- Na mesélj – vonta fel fél szemöldökét, miközben meg támaszkodott a márvány lapon.

- Igazából csak annyi, hogy ki került rólam egy cikk, amiben azt állítják, hogy az egyik munkatársammal kavarok. Azt hiszi, hogy meg csalom – vontam vállat.

- Hmm – rágcsált valami mogyorót Hee, amit a konyha pulton lévő tálkából kezdett el eszegetni. Másik kezével hosszú, szőke haját kezdte el csavargatni – ne aggódj, bocsánatot fog kérni.

- Ő nem olyan – húztam el a számat.

- Az összes meg bocsájt – legyintett szemet forgatva – mindig vissza jönnek. Mert túl jók vagyunk nekik – magyarázta a sajátos módján.

- Ha te mondod – hagytam rá.

- Hidd el nekem. Előbb utóbb be fogja látni, hogy hibázott és hogy te vagy neki a mindene. Te pedig meg fogsz neki bocsátani, mert szereted – közölte velem tényszerűen a dolgokat.

- Remélem is – sóhajtottam.

- Hallod – vette halkabbra a hangját – már egy ideje tervezek egy nagy dolgot.

- Miféle nagy dogot?

- Tudom, hogy ha úgy vesszük nem rég voltunk wellnessezni, de úgy gondoltam apádra rá férne a pihenés. El kezdtem egy utat szervezni kettőnknek, ami elég drága, ezért a számlájáról is kénytelen voltam le venni egy bizonyos összeget, amit persze majd vissza fizetek, és...

- Várj – állítottam meg a nőt – akkor egy utat szervezel neki? – lepődtem meg.

- Igen. De ez most inkább egy túra lesz. London, Róma és Párizs. Tudom, messze vannak, de nagyon szép helyek és tudom, hogy apád ide mindig is el akart jutni. A főnökével már beszéltem és el engedné.

Tehát tévedtem. Hee egy kiruccanást szervez apának és erre kellett a pénz, nem pedig cicoma dolgokra.

- Volt is egy kisebb veszekedésem emiatt vele, mert azt hitte hülyeségre költöm a pénzt, és nehezen, de sikerült ki magyaráznom magam.

Meglepő, hogy Hee törődik mással is magán kívül. Valószínűleg félre ismertem. Egy 'szőke vagyok és semmit nem tudok meg csinálni' oldala is van, de egy gondoskodó is, aminek örülök. Lehet apának ez jön be. Végülis csinos egy nő és viszonylag fiatal is.

Két órát töltöttem apaéknál. Még Byul is hajlandó volt velem egy pár szót váltani, aminek őszintén örültem.

El köszöntem tőlük és Mackónak is adtam egy puszit és egy jó nagy ölelést is.

Otthon a kanapén üldögélve nézegettem az elkészült fotókat, amik elismerem, tényleg jól sikerültek. Ha erre nem veri ki Yoongi, akkor semmire. Legalábbis jobb, mint a pornó.

A képeket vissza raktam a borítékba, majd a szobámban a plüss állataim között kutakodva kiválasztottam egy kis cicát. Yoongs olyan, mint egy aranyos kis macska, ezért gondoltam humoros leszek és ezt fogom be fújni a kedvenc parfümömmel. Nem kíméltem, legalább az üveg negyedet rá fújtam, mivel féltem, hogy kimegy belőle az illata.

Fel vettem a kabátomat és a maszkomat a két Valentin-napi ajándékot pedig a táskámba helyezve indultam el a dormhoz.

Út közben azon gondolkodtam, hogy vajon otthon lesznek e a fiúk és sikerül e anélkül oda adnom a meglepit, hogy meg tudná. Vajon örülni fog neki? Vagy esetleg túl soknak fogja tartani? Kicsit megijedtem, hisz nem tudom, hogy egy ilyenre hogyan reagál Yoongi. Remélhetőleg úgy, ahogy gondolom, hogy fog. 

Szinte biztos voltam benne, hogy a stúdiójában van, hisz már bőven elmúlt hét óra. Estére általában be vonul és finomítgat a dalokon. A másik opció pedig az lehetett, hogy alszik. 

Nagyot sóhajtva léptem ki a liftből és sétáltam a megfelelő ajtóhoz, ahova be is csengettem. Pár másodperc múlva ki is nyílt az ajtó.

- Szia MinJi – üdvözölt mosolyogva Namjoon. 

- Szia – viszonoztam gesztusát, majd bementem mellette, miután egy karlendítéssel jelezte, hogy ne ácsorogjak ott.

- Yoongi nincs itthon.

- Nem baj, igazából hozzátok jöttem. 

- Tényleg? – lepődött meg. 

- Igen  – bólintottam.

- Baj van?

-Nem, nincs – ráztam meg a fejemet.

- Össze vesztetek?

- Egy kicsit – legyintettem.

- MinJi~ – rohant felém Hoseok, majd amikor elém ért már tárta is szét a karjait, ölelésre várva.

- Szia, Hobi – ütögettem meg finoman a hátát, miután körém zárta kezeit.

- Miújság?

- Rátok szeretnék bízni valamit. De ez nagyon titkos és meglepetésnek szánom, úgyhogy úgy kéne intéznetek, hogy Yoongi ne tudjon róla – magyaráztam kicsit halkabban.

- Jó – bólogatott izgatottan Hoseok.

- Nem sokára Valentin-nap, de én holnap utazok el és...

- Komolyan? – szomorodott el Nam.

- Igen, szóval egyúttal elköszönni is jöttem.

- Oh – biggyesztette le a száját Hobi

- Igen, folytasd – bólintott a csapat leader-e.

- Yoongi-nak készültem egy kis ajándékkal, de még csak a környékén sem leszek. 14-én oda tudnátok ezeket neki adni? – vettem ki a táskámból a borítékot és a kis cicát.

- De cuki – vette volna ki a kezemből a plüsst Taehyung, aki a konyhába menet meglátott engem, de úgy döntött, hogy először inkább a puha macskát üdvözli.

Még időben elkaptam a karomat, így Tae csalódottan emelte tekintetét rám.

- Ne fogdossátok össze. Be van fújva a parfümömmel.

- Érzem – szippantott bele a levegőbe Jin, amint le sétált a lépcsőn.

- Szia – köszöntöttem mosolyogva.

- Szia, Min – üdvözölt boldogan.

- És hogy adjuk oda? – vonta fel szemöldökét Nam.

- Tegyétek le az ágyára, vagy a stúdiójában valahova. De csak Valentin napon! – tettem fel a mutató ujjam.

- És mi van a borítékban? – érdeklődött Tae.

- Fiam, nem szép dolog más dolgába bele ütni az orrod– figyelmeztette Jin.

- Képek. De ha kérhetem ne nézzétek meg – húztam el a számat.

- Nem fogunk. El teszem, úgy, hogy tényleg ne nézzenek bele a kicsik – vette ki a kezemből a borítékot Jin, mire Tae hangos nem tetszését kifejezve dobbantott egyet a lábával.

- Ígérd meg, hogy nem nyitod ki – néztem mélyen a szemébe.

- Nem fogom – mosolygott.

- Köszönöm – nyugodtam meg.

- Yoongi-tól el fogsz köszönni?

- Hát... Majd igen – vontam vállat.

- Nagyon össze vesztetek?

- Mondhatni.

- Azért remélem majd ki békültök – döntötte rá a fejét Hobi vállára Tae.

- Én is – mosolyogtam.

- Önfejű, de rá fog jönni, hogy hibázott.

- Már rá jött. Csak meg bántott és nem hagytam, hogy bocsánatot kérjen és elküldtem.

- Miért? Mi történt? – táncolta szemöldökét Hoseok.

- Nem mesélte? – lepődtem meg.

- Nem, csak annyit mondott, hogy össze vesztetek – rázta meg a fejét Tae.

- Igazából semmi extra, csak össze kaptunk valamin.

- Aha. Te nem szoktál csak úgy el küldeni embereket, főleg nem azt, akit szeretsz – húzta össze résnyire szemeit Jin.

- Tényleg semmiség. Csak túl reagáltam – legyintettem.

- Mivel bántott meg?

- Nem számít, majd meg oldódik.

- Jahj, gyerekek – sóhajtozott Jin, miközben meg csóválta a fejét – ne csináljátok ezt egymással. Egyikőtöknek sem jó. Yoongi is egész nap olyan, mint akit megszállt valami. Senkihez nem szól, ha pedig igen, akkor is bunkó. Te pedig ahogy elnézem sírtál – nézett végig az arcomon.

- Ennyire látszik? – ijedtem meg.

- Csak egy kicsit.

- Próbáljátok meg meg beszélni – tanácsolta Namjoon.

- Rendben – bólintottam – Én viszont nem tartalak fel titeket tovább, meg még nekem is cuccolnom kell.

- Jól van, menj csak. Vigyázz magadra és majd írj ha oda értél – ölelt magához Namjoon.

- Oké. Ti is vigyázzatok magatokra – mosolyodtam el.

Mind a hat fiútól el köszöntem és az ajándékot is ott hagytam. Sok sikert kívántam nekik előre is a koncertjükre, majd kicsit szomorúan baktattam le a lépcsőn. Nem volt otthon Yoongi, ami azt jelenti, hogy a stúdióban sem tartózkodott.
Még mindig meg voltam rá sértődve és rosszul esik, hogy egyáltalán nem keresett. Kicsit kétségbe voltam esve, hisz mi van ha már többet látni sem akar?

Nem akartam anélkül elmenni Kaliforniába, hogy ne beszéltük volna meg a történteket, de lehet, hogy muszáj lesz.

Hi everyone^^ itt is vagyok a folytatással, remélem gyors voltam (*^ω^*)
Most egy kicsit hosszabb résszel jöttem, remélem nem gond^^
Hogy telik a hétvégétek? Jól vagytok? (∩_∩)
Amint tudom, hozom a következő fejezetet :3 addig is vigyázzatok magatokra <3
~Zsuni~