Melóban hamar végeztem, és már négykor otthon voltam. Nem volt dolgom az újoncokkal és nem kellett bent maradnom, hisz tegnap már mindent el intéztem.

Yoongi-ra vártam és mivel régen nem találkoztunk, gondoltam csinálok valami finomságot. Mindent megvettem haza fele jövet, ami kellett, így simán össze tudtam dobni egy bacon-ös kimchit, rizzsel. Csináltam hozzá steak-et és salátát is. Desszertnek pedig össze dobáltam felvágott gyümölcsöket egy tálba, amire tettem egy kis mézet. Jól nézett ki minden és mire kész lettem, fél hat volt. Nem tudtam, hogy mikor toppan be Yoongs, mivel pontos időt nem mondott.

Mackó a finom illatokat érezvén, folyamatosan a lábaimnál ólálkodott, így kénytelen voltam adni enni neki is. Jóízűen kezdte el habzsolni a tonhalas kutya kaját, ami meglepő módon a kedvence lett az elmúlt hetekben.

Csengettek. Mosolyogva ugrottam egyet, majd sasszéztam el egészen a bejárati ajtóig, hogy kinyissam azt.

Ekkor kezdődött minden.

Yoongi volt az. Kitártam az ajtót és már öleltem is volna meg, ha nem megy el szó nélkül mellettem, egészen a nappaliig. Nem köszönt, nem nézett rám, nem vette le a cipőjét.
Össze ráncolt szemöldökkel követtem őt. Nem értettem.

- Történt valami? – kérdeztem óvatosan.

- Ezt mondd meg te – dobta le szó szerint a telefonját az asztalra. Ingerült volt és ideges. Nem emelte fel a hangját, halk volt, de vibrált a dühtől.

Oda léptem a faasztalhoz és felemeltem a készüléket.

"Kim MinJit, Dél-Korea leghíresebb modelljét rajta kapták egy érzelgős pillanat közben, tegnap este az egyik munkatársával. Vidám percek voltak, a két fiatal látszat szerint nagyon is jól érezte magát. Egy csók is el csattant közöttük, amit egy ölelés követett. Megkértük Park SungWon-t, hogy mondjon néhány szót, azonban csak ennyit volt hajlandó elárulni: "Rabul ejtette a szívemet". Mi ezzel az egy mondattal is meg elégszünk. Vajon együtt vannak? Van köztük valami? Ez még egyelőre nem derült ki."

Három kép volt a cikkhez füzve. Az egyiken Sung és én is nevetünk, a másikon pedig ölelkezünk, az utolsó pedig pont olyan szögből lett fotózva, mintha csókolóznánk.

- És te ezt elhiszed? – ráztam meg a fejem.

- Rabul ejtetted a szívét, mi? – nézett mélyen a szemeimbe, mire csak meg ráztam a fejemet.

- Nem történt semmi – sóhajtottam egy nagyot.

- Ja, persze. Már akkor is olyan rohadt jóban voltatok, amikor a fotózás volt, sőt még randira is elhívott – kapta ki a telefonját a kezemből.

- Mivel munka társak vagyunk – emlékeztettem rá.

- És? – kérdezte, miközben éreztem, hogy egyre mérgesebb lesz.

- Nem nézhetek csak úgy át rajta.

- Dehogy is nem – vágta rá kapásból – többször is meg tetted már.

- Amúgy is csak bocsánatot kért és...

- Nem érdekel – hagyta el egy halk, hitetlen nevetés a száját – attól még nem kéne le smárolni, főleg, hogy állítólag van barátod és...

- Nem csókoltam meg – kiabáltam. Nem akartam, de ez kijött belőlem. Yoongi arcára ki ült a meglepettség, amit nem is csodálok, sosem látott még ilyennek, na de ez fordítva is igaz.

- Akkor az a kép...

- Te tudhatnád a legjobban, hogy ezek a szaros cikkek csak hazudnak – emlékeztettem rá, hogy mivel híres, minden újság rá van szállva, és szebbnél szebb lányokkal akarja össze boronálni.

- Igen, de...

- Le merném fogadni, hogy te sem fapofával állsz a csinos csajok előtt, akikkel díjátadókon, meg műsorokon találkozol. Az összes idol nyáladzik, amikor meglát téged, mindegyikük veled akar lenni, a fanok megőrülnek érted és...

- Most itt nem erről van szó – szakított félbe ingerülten.

- Hát akkor meg miről? – emeltem fel a hangom – El jössz, az orrom alá dugsz egy hülye cikket, ami ismételten hazudik és meg sem kérdezel, hogy mi történt valójában? – akadtam ki. Nem mondott semmit, csak csendben állt előttem. Lehajtotta a fejét, le vette a fejéről a sapkát, meg borzolta a haját, elpillantott jobbra, majd tekintetét újra enyémbe fúrta.

- Meg csaltál? – tárta szét a karját egy másodpercre, majd vissza is eresztette azt két oldala mellé. El tátottam a számat és össze ráncoltam a szemöldököm. H-hogy mi? Ezt ugye ő sem gondolta komolyan?

- Hogy mondhatsz ilyet?- szinte suttogtam a szavakat. Ez a két szó, amivel megvádolt, tőrként fúródtak a szívembe. Jobban fájt, mint bármi. Nem akartam előtte sírni, de akárhogy is próbáltam nem tudtam vissza tartani azokat a nyamvadt könnyeket – Soha nem tennék veled ilyet. Szeretlek – néztem rá szomorúan, mire csak sóhajtott egyet, majd meg nyalta a száját és lehajtotta a fejét – Sung-al nem volt semmi. Sose. Ő próbálkozott, én hárítottam. Minden alkalommal – nyeltem egyet – De te egy pár soros cikkből és három képből rögtön leszűrted, hogy én biztos már a harmadik palival fekszem össze, igaz?-töröltem meg az arcomat.

- Én...-kezdte volna Yoongi halkan, de belé folytottam a szavakat.

- Azt hittem bízol bennem. Legalább egy kicsit – szipogtam egyet – De akkor ezek szerint tévedtem – sóhajtottam egyet. Éés, igen. A roham már sebesen száguldott felém ezért megpróbáltam szabályozni a légzésemet, de a sírógörcs miatt, amit a fájdalom okozott, ez elég nehezemre esett – Sung-al a cég előtt találkoztam tegnap este. Bocsánatot kért, amiért rám hajtott, azután pedig megölelt. Ennyi. Arról, hogy "Elraboltam a szívét" és hogy megcsókoltam, én semmit nem tudok. De nézd a netet, úgy is ott találod majd a megfejtést – kezdtem el bólogatni.

- MinJi...

- Nem érdekel – halkultam el, korábbi szavait idézve – Menj el – hajtottam lejjebb egy kicsit a fejem. Yoongi erre csak meg csóválta a fejét, idegesen megnyalta a száját, és hajába túrt.

- Ne csináld ezt-hangja mély volt, de mintha egy kicsit remegett volna. Nem válaszoltam semmit, csak némán álltam és vártam. Pár másodperc elteltével Yoongi elviharzott előttem és kiment, maga után becsapva az ajtót.

Össze szorítottam a szemeimet, vettem egy mély levegőt és zokogni kezdtem. A szobámban meg kerestem a pipámat, mivel nem kaptam normálisan levegőt. Egymás után kétszer is be fújtam a spray-ből, ami nem sokkal később hatni is kezdett.

Hogy fájt e? Igen. Nagyon. És lehet, hogy nem tűnik nagy dolognak, de számomra az. A barátom, akit teljes szívemből szeretek, olyat mondott nekem, ami nagyon megbántott. Lehet, hogy túl reagáltam és a kérdésre csak szimplán rá kellett volan vágnom, hogy 'nem', de képtelen voltam rá. El akartam neki mondani azt, amit mondtam és azt akartam, hogy tudja, én soha nem tennék ilyet vele.

Azt kell, hogy mondjam, hogy Min Genious Yoongi, a legjobb dolog, ami valaha is történhetett velem. Szeretem őt. Határok nélkül. Minden nyálas, romantikus filmben így vannak megírva a szövegek, de mivel nem tudok jobbat mondani, így marad ez. Minden alkalommal, amikor meghallom a hangját, a nevét, a nevetését, vagy akármikor, amikor hozzám ér, rám mosolyog, vagy a szemembe néz, egy fokkal boldogabb leszek és egy téglával több kerül fel a lelkem kis várfalára. Amikor azonban veszekszünk, vitatkozunk, két építőelemmel csökken ez a fal.

Ha valaki három hónappal ezelőtt azt mondja nekem, hogy meg fogom találni A férfit, a legnagyobb valószínűséggel csak szimplán arcba röhögöm. De most, hogy tényleg rá találtam, már elhiszem, hogy mindenkinek meg van valahol ebben az univerzumban a társa. Az az ember, aki kiegészíti. Az, aki már a jelenlétével erőt ad a holnaphoz, az, aki a puszta tekintetével képes mosolyt kicsalni belőlünk. Akivel szavak és tettek nélkül is simán megértjük gymást. Vele olyan, mintha az állandóan rohanó idő egy ici pici pillanatra ugyan, de megállna.
Feltételek nélkül szeret, gondoskodik és törődik veled.

Nem mondanám, hogy haragszok és azt sem, hogy dühös vagyok. Inkább csak megsértett. El fog múlni, mert tudom, hogy csak a pillanat hevében történtek a dolgok, de még frissek, így először hagyok egy kis időt, hogy gyógyuljanak. Az viszont jobban bánt, hogy sok idő után most láttuk először egymást és ezt a pár percet is veszekedéssel töltöttük. Két nap múlva utazok el és valószínűleg majd csak akkor találkozunk, ha haza jöttem.

Sung-ra viszont jobban haragszom, mint bármikor máskor. Az egy dolog, hogy az egyik lapnak a fő attrakciója mi vagyunk, és egy pár óra múlva már egy rakat másiknak is, de az, hogy még nyilatkozott is, az már csak csepp a pohárban. Egyáltalán miért mondott bármit is? Chin ilyenkor hol van? És nem kellett volna erről először engem is megkérdezni? Egyáltalán miért mondta azt, amit? Nem arról volt szó, hogy vissza vesz? Hát nagyon nem úgy tűnik.

Meg csörrent a telefonom. Már dobtam is volna el, mert azt hittem, hogy Yoongi, de nem ő volt, hanem Haneul. Hirtelen hatalmába kerített a lelkiismeret furdalás, hisz régen kerestem.

- Szia – szóltam bele a lehető legjobban álcázva azt, hogy épp az ágyam előtt ülök, egy takaróba bugyolálva, miközben jó nagy adak zsebkendő társaságában a kutyám fejét simigatva bőgök.

- Á-át mehetehk? – szipogta a telefonba barátnőm. Szóval ő sincs jobb formában.

- Ez csak természetes– sírtam el újra magam.

- Baj van? – hangja vékony volt és erőtlen, ha nem tudtam volna, hogy ő hív, valószínűleg rá sem ismerek.

- Ezt én is kérdezhetném – fújtam ki az orromot.

- Akkor át röppenek éhs ki beszéljük.

- Jó – biccentettem, majd a lány bontotta a vonalat.

Az ágyamra hajítottam a készüléket, és folytattam Mackó simogatását, miközben azt a jeges macit szorongattam, amit Yoongi-tól kaptam.

Az orrom be volt dugulva és ugyan nem láttam, de szinte biztos voltam benne, hogy a szemeim is fel vannak a dagadva. A szám nyitva volt, mivel máshogy nem kaptam levegőt.

Szomjas voltam, így a konyhába csoszogva meg ittam egy pohár vizet.

Épp indultam volna vissza, amikor is észre vettem, hogy minden főzött kaja ott van még az asztalon. Yoongi valószínűleg már úgysem jön vissza, így be hordtam mindent a nappaliban lévő asztalra, hogy majd amikor Haneul meg érkezik, legyen mit magunkba tömni, romantikus filmek társaságában.

Hi everyone!^^ Itt is a következő rész, remélem tetszett. Írjátok le a véleményeteket kommentben. ^^
Milyen volt az elmúlt hét? Nekem kicsit húzós, de elment^^

Kivel fogok találkozni január 26-án, az Uránia moziban? ｡^‿^｡ úristen én még mindig nem fogtam fel, hogy sikerült két jegyet venni a reggel nyolc órási vetítésre ~^O^~ Ha valamelyikőtök jön, akkor gyertek oda nyugodtan. Egy rózsaszín Love Yourself-es pulcsi, egy fekete nadrág, egy sötét kék (már már fekete csizma) és egy sötét kék térd szorító lesz a jobb lábamon. Frufrus vagyok, és viszonylagos magas. Valószínűleg nem én leszek az egyetlen, de azért egy próbát megér, nem de? :-D
Hallottátok, hogy a Burn The Stage ki fog jönni Youtube Premium-on? (Vagy valami ilyesmin) Persze Magyarországon nem elérhető, de biztos vagyok benne hogy valamelyik ARMY társunk fel tölti :DD
Na, legyen szép napotok, nem pofázok tovább :3
Puszii
~Zsuni~