- Tehát - kezdett bele Chin a februári hónap teendőinek ismertetésébe - először mész Kaliforniába, aztán itthon leszel, és az egyik kozmetikumokat gyártó cég új kollekcióját fogod reklámozni, mindezek után pedig lesz egy ismételt kollaboráció a BTS-szel és végezetül pedig lőnek majd pár képet az Iphone új kütyüjeivel. A sorrend még cserélődhet,attól függ, hogy a fiúk mikor érnek rá - olvasta fel a dolgokat a laptopjából Mr Tegezzetek.

Hirtelen meglepődtem. Újra együtt dolgozunk a srácokkal? Én ennek csak örülök. Legalább egy pár napig többször láthatom Yoongi-t és több időt tölthetünk együtt. Az utóbbi három hétben szinte alig beszéltünk. Nekem is volt dolgom dögivel, ugyan is felkértek az újoncok "betanítására", ami igazából annyiból áll, hogy a próba fotózásokon én is ott vagyok, és elmondom a véleményem egy-egy képről. Igazából semmi értelme nincsen, mert én ezekben nem túlzottan tudok segíteni. Emellett gyakran maradok bent estig, hogy szintén a friss húsnak tudjak tanácsokat adni. Olyan vagyok nekik, mint egy lelki támasz, egy pszichológus. Nekem mondják el, hogy ha valami teher van rajtuk, vagy rosszul érzik magukat, én pedig próbálok nekik segíteni.

A srácoknak pedig elkezdődött a klip forgatása, illetve az utolsó simítások az albumon. Gyakorolnak ezerrel, hisz nem sokára kezdetét veszi a turné, melynek Szöul-i állomására én is hivatalos vagyok, de természetesen nem leszek itthon...

Egy dolgot kértem Chin-től még pedig azt, hogy március 9-ére had vegyek ki egy szabit. Akkor van Yoongi szülinapja és mindenféle képpen vele szeretném tölteni azt a napot, feltételezve, hogy ha ő is akarja és nem lesz semmi dolga, bár vészesen közel van az időpont a Chile-i koncerthez.

A comeback nem sokára esedékes, de a kedves barátom egy részletet sem mutatott meg az albumból, állítása szerint várjam meg, amíg ki jön. A forgatásról sem mondott semmit, annyit viszont elárult, hogy tetszeni fog az MV.
Na most ennyiből nem tudtam kiigazodni, úgyhogy bele törődtem, hogy akármilyen szinten könyörgöm, akkor sem mutat meg semmit a dalokból.

- És Kaliforniába mikor megyünk? - érdeklődött Kwang, miközben folyamatosan jegyzetelt a telefonjába.

- Kerek három nap múlva - közölte a fő főnök.

- Hosszú út lesz, úgy készülj - figyelmeztetett Sang.

- Tudom - biccentettem, miközben a hallottakat próbáltam elemezni. Álmos voltam és fáradt, semmihez nem volt kedvem és simán el tudtam volna aludni. Haza akartam menni, de nagyon jól tudtam, hogy még jó pár óráig egy tapottat sem mozdulhatok.

- Ott is hideg van, úgyhogy meleg holmikat pakolj el, szívem - adott nekem egy tippet Mr Langyivagyok, amit mivel hülye nem vagyok, én is tudtam.

- Rendben - reagáltam le ennyivel.

Nagyszerű és elég rövid megbeszélésünknek elég hamar véget vetett a még nagyszerűbb Chin, ami azt jelentette, hogy mindenki mehetett a dolgára.

Én már rohantam is le a stúdióba, hogy megkeressem HyunJu-t, a fotós csajt, ugyan is még reggel küldött egy üzenetet, hogy valamit meg szeretne velem beszélni. Kerestem is délelőtt, de sehol sem találtam, de biztos voltam benne, hogy most a helyén van.

Nem is tévedtem. Annyi volt a baj, hogy épp egy fotózásra rontottam be, kopogás nélkül. Minden szempár rám szegeződött; voltak akik szigorú tekintettel ajándékoztak meg, de olyan is volt, aki hirtelen nem fogta fel a helyzetet. Miután realizálódtak bennem a dolgok, azonnal bocsánatot kérve meghajoltam és ki mentem a teremből.

Nagyjából 20 percig ültem az ajtóval szemben, a földön, míg végre valaki kinyitotta azt.

- MinJi, jajj de jó, hogy jössz - mosolyodott el egy számomra teljesen ismeretlen férfi.

- Öhm, jó napot - hajtottam meg a fejem, ahogy bementem mellette.

- Lenne egy nagyon nagy kérésem - nézett rám boci szemekkel az a pasas, aki feltépte az ajtót egy pár másodperccel ezelőtt.

- Igen? - pislogtam nagyokat.

- Tudod, az a kis hölgyecske ott - mutatott egy lányra, aki valószínűleg a modell volt - nem rég csöppent bele a szakmába. Még nem igazán találta meg a helyét, és nem tudja, hogy hogy nézzen a kamerába, hogyan pózóljon.

- Nos, nem hiszem, hogy most azonnal tudok neki segíteni, de... - kezdtem volna bele mondandómba, de a kedves férfi félbe szakított.

- Nagyon szépen kérlek. Csak egy pár bíztató mondat mondj neki - nézett rám, miközben össze tette kezeit, ezzel is nyomatékosítva kérése fontosságát. Nagyon sóhajtottam, hisz valószínűleg ha a lány menedzsere, akkor ő is itt dolgozik, ami azt jelenti, hogy munka társam. Nem mutathatok rossz példát, főleg olyan embereknek nem, akikkel ugyanazon a helyen dolgozom.

- Persze - bólintottam magamra varázsolva egy hamiskás mosolyt, de ahogy elnéztem, bevette.

El indult a lányhoz, én pedig lassan követtem. A szemem sarkából HyunJu-ra néztem, aki csak meg vonta a vállát.

- Soo, MinJi szeretne veled beszélni - érintette meg gyengéden a lány vállát. Tulajdonképpen nem én voltam az, aki felajánlotta, hogy "ohh, ott egy helyes kis csaj, had beszéljek má' vele", hanem ez a fickó "kért" meg rá.

A nagyjából 18 éves lányka lassan meg fordult és végig nézett rajtam. Én kedvesen mosolyogtam, és vártam, hogy viszonozza a gesztusomat, azonban már az első pillantásából meg tudtam állapítani, hogy ő is Dong Yi fajta. Cseppet sem volt kedves, pedig még hozzá sem szóltam. Hosszú, fekete, ápolt haja volt, ami a lehető legegyenesebb állapotában húzódott végig a hátán. Tekintete merev volt, és szigorú, öltözete visszafogott, sminkje pedig kissé erőteljes.

- MinJi vagyok - nyújtottam neki kezet, miközben egy kicsit meg hajoltam. Úgy bámult a tenyeremre, mintha legalább egy döglött patkányt tartottam volna a képe elé egy boton.

- Én pedig SooRi - biccentett egyet, majd pedig fel vonta fél szemöldökét, afféle "na, mondd" stílusban-Miről szerettél volna beszélni?-kérdezte olyan flegmán, amilyen flegmán csak kitellett tőle.

- Öhm - ráncoltam szemöldököm értetlenül, majd a férfit kezdtem el keresni a szememmel, akinek már régen nyoma sem volt - Tudtommal segítségre van szükséged - próbáltam a lehető legaranyosabban fogalmazni. Először azt akartam mondani, hogy "szállj le a magas lóról kis csillag, nem való az még neked", de előtérbe helyeztem a karrieremet és inkább vissza fogtam magam, ami elég nehezemre esett.

- Nincsen semmi olyan dolog, amivel ne boldogulnék - vont vállat körbe nézve a stúdióban. Majdnem felrobbantam az idegességtől, annyira irritált ez a személy. Teljes mértékben Dong Yi-t juttatta eszembe, aki hozzá teszem már itthon van.

- Ennek örülök. További sok sikert - intettem neki, mivel meghajlásra már nem futotta.

Sóhajtottam egy nagyot és inkább oda sétáltam HyunJu-hoz, aki egy kis asztalkánál pakolgatta a kamerás cuccait.

- Na mi a helyzet? - mosolygott rám kedvesen, amikor mellé értem.

- Nem tudom miből van ez a csaj, de szerintem Dong Yi hasonmása - csóváltam a fejemet mérgesen, miközben próbáltam szabályozni a légzésemet, nehogy rohamot kapjak.

- Mivel rokonok - húzta el a száját a nő. Nagyjából a plafonig szaladt a szemöldököm. Hogy mi van?

- Ezt nem mondhatod komolyan - pillantottam a mennyezet felé hitetlenkedve.

- De de - biccentett.

- Azzal a banyával is alig bírom ki, mi lesz ha kettő van belőlük? Te jó ég - fogtam a fejemet.

- Olyan magabiztos a kis csaj, mintha már leglább három éve űzné a szakmát, de a legszebb az egészben, hogy csak egy hete jött - nevette el magát Hyun, mire csak megforgattam a szemeimet.

- Írtál egy üzit - jutott eszembe az ok, amiért annyira kerestem a nőt.

- Ohh, igen - kapott homlokához, majd elindult az ajtóhoz.

- Hova mész? - követtem, mint egy jól betanított kis kutya.

- Az irodámba - vont vállat. Kicsit meglepődtem, hisz tudtommal egy fotózás kellős közepén voltunk, ami annyiból volt furcsa, hogy ő volt az, aki csinálta a képeket. Mindegy is, rá bízom.

- Szóval - sétált az asztalához, amikor beértünk a szobába-A képeid már majdnem készen vannak, már csak ki kell őket nyomtatni. De miközben szerkesztgettem találtam egy tök jó filtert, ami még vadítóbbá tenné az egészet és meg akartalak kérdezni, hogy maradhat e-magyarázta, miközben keresgélt a gépén, majd felém fordította a monitort. El voltam képedve. Valóban sokat tobott rajta az a kis szűrő, amit HyunJu rakott rá.

- Persze, hogy maradhat - bólintottam mosolyogva - Szerinted örülni fog neki? - ilyedtem meg.

- Naná - kezdett el azonnal bólogatni.

- Nem túl sok? - rágtam a szám szélét.

- Szerintem még kevés is. Ha ruha nélkül feküdnél a szobájában, mindenféle szex játékkal körül véve, akkor arra azt mondom, hogy meg vagy örülve, de ezzel semmi gond nincs. Hergeled egy kicsit, és ennyi. Max ágyba visz, miután meglátta ezeket a képeket - vont vállat vigyorogva, mire én csak elnevettem magam.

- Bolond vagy - csóváltam a fejemet.

- Tudom - biccentett büszkén.

Természetesen az ügynökségnél senki nem tudja, hogy Yoongi-val vagyok együtt, azt meg plána nem, hogy van barátom. HyunJu-nak annyit mondtam, hogy kapcsolatban vagyok, de azt, hogy kivel és hogy mióta nem árultam el. Bízom benne, hisz megannyi titkomat tudja már, és még semmi sem szivárgott ki.

Kicsit féltem attól, hogy Yoongs hogyan fog majd reagálni a képekre. A baj viszont már csak az volt, hogy nem leszek itthon Valentín-nap, ezért valahogy meg kell oldanom, hogy eljussanak a képek hozzá, és más ne nézze meg. Valószínűleg majd beszélek a fiúkkal, oda adom nekik és megkérem őket, hogy rakják az ágyára a borítékot, amibe majd bele teszem a képeket. Valami szebb megoldást is lehetett volna kitalálni, de mivel nem vagyok valami kreatív, így csak ennyire futotta. Kap mellé valami cuccot, amit befújok majd az egyik parfümömmel, hogy akkor is úgy érezze, hogy ott vagyok meleltte, amikor igazából nem is.
Nagyon remélem, hogy valamilyen szinten "tetszeni" fognak neki a fotók és bízom benne, hogy ha mástól nem is, de a látottaktól majd kiszakad a nadrágja.
__________________

Minden dolgommal végeztem, három újoncnak további tanácsokat osztottam, amiért mind nagyon hálásak voltak. Fél hét volt, és már rég sötét. Kint hideg szél fújt, ezért feljebb húztam a sálamat, hogy valamennyire takarja az arcom. Már épp indulni készültem, amikor valaki megfogta a vállam. Azonnal megpördültem és vagy két lépést hátráltam is. Nagyon megijedtem és már készültem volna sikítani, de amikor rájöttem, hogy az csak Sung, valamelyest meg nyugodtam.

- Ne haragudj, hogy meg ijesztettelek, nem állt szándékomban - mosolygott rám kedvesen.

- Nem gond - vontam vállat.

- Rég láttalak. Hogy vagy?

- Meg vagyok, köszi - biccentettem.

- Figyelj - kezdte lehajtva a fejét - ne haragudj, amiért úgy nyomultam rád Bora Borán. Nem akartam, hogy kínosan érezd magad, vagy azt érezd, hogy sok vagyok. Tulajdonképpen olyan voltam, mint egy pióca - húzta el a száját, mire el nevettem magam.

- Valóban olyan voltál. De nincs gond. Csak ebből ne csinálj rendszert. Nem csípem, ha valaki nagyon próbálkozik - figyelmeztettem. Csak hát, az a helyzet, hogy már van barátom.

- Rendben - mosolyodott el.

- Én viszont most megyek. Még van egy kis dolgom - próbáltam kedvesen le rázni.

- Persze, menj csak. Ne vigyelek el?

- Nem kell köszi - ráztam meg a fejem.

- Oké, te tudod - vont vállat - Szia MinJi - tárta szét karjait, ölelést várva. Nem tudom, hogy erre mit kellett volna reagálnom, ezért inkább viszonoztam. Számtalanszor ölelt már meg, hisz munkatársak vagyunk, úgyhogy nem kerítettem neki nagy feneket.

Elengedtem, majd intettem egyet és elindultam az utamra.
Nem hiszem el, hogy ez a fiú még mindig próbálkozik. Azt viszont nagyon remélem, hogy elfelejtette azt, hogy randira akart hívni, én pedig hülye módon meg ígértem neki.

Otthon beszéltem pár szót Yoongi-val és meg dumáltuk, hogy mivel holnap hamar végez, így át ugrik. Örültem neki, hisz idejét sem tudom már, hogy mikor láttam utoljára.
Na de másnap semmi sem úgy alakult, ahogy azt terveztem...

Hi everyone!^^ itt is lenne a kövi rész, remélem nem túl későn, igyekeztem ><
Ha tetszett, akkor szavazzatok és írjátok meg véleményeteket kommentben ^^
További szép estét 💜💜
~Zsuni~