A tegnapi nap folyamán végül apa elkísért kontroll vizsgálatra–hisz úgy sem volt jobb dolga–ami igazából szokás szerűen abból állt, hogy doktornő kérdezgetett, én pedig válaszoltam. Voltak e mostanában rohamaim, ha igen, akkor mikor és milyen mértékű, érzek e fájdalmat lélegzés során, stb.

Miután itt végeztünk be ültünk az autóba, indítottunk zenét és csak mentünk. Nem érdekelt, hogy merre, hogy fogy a benzin, vagy, hogy eltévedünk. Az volt a lényeg, hogy ki beszéljük magunkból a dolgokat. Apának szépen, nyugodtan elmondtam, hogy mit gondolok Hee-ről, hogy mi a véleményem a kapcsolatukról.
Egyszer már elkezdtem, de nem nagyon tudtam be fejezni, azonban most szerencsére volt alkalmam rá. Miután a hosszú hadarásomat be fejeztem, egy ideig csendben volt és csak hallgatott, valószínűleg a hallottakat elemezte.

- Tényleg így gondolod? – kérdezte egy kis idő után, mire bólintottam.

- Igen, így.

- Értem. Köszönöm, hogy elmondtad – pillantott felém egy halvány mosoly kíséretében.

- Tudom, hogy nyers voltam és hogy rosszul esett, de muszáj volt elmondanom – néztem rá szomorúan.

- Semmi gond. Köszönöm, hogy őszinte voltál – erősítette meg azt, hogy nem haragszik.

Örültem neki, hogy nem kezdett el velem kiabálni, vagy veszekedni, hanem végig hallgatott és hagyta, hogy megnyílnak neki.

- Gondolom tudod, hogy szeretem – szólalt meg, mire csak bólintottam egyet és hagytam, hogy folytassa. – De, hogy őszinte legyek mostanság én is észre vettem pár dolgot. – mondta komolyan. Na erre fel szaladt a szemöldököm. – Furcsán viselkedik, ritkán találkozunk, sokat van üzleti úton, és rohamosan fogy a pénz a bankszámlámról és a tárcámból is. Most már nem tudom, hogy mit gondoljak. – sóhajtott egyet gondterhelten – Lehet, hogy igazad volt. – csóválta fejét, én pedig teljesen el voltam képedve. Meg voltam lepődve és hirtelen nem is tudtam megszólalni.

- Sajnálom – nyögtem ki végül magam elé bámulva.

- Nincs semmi baj – vont vállat apa, pedig láttam rajta, hogy fáj neki.

- Lehet, hogy csak nem ér rá – próbáltam javítani a helyzeten, ami egyébként fogalmam sincs, hogy miért jutott eszembe. Hisz utálom Hee-t es Byul-t is egyaránt. Na de azt mégjobban utálom, amikor apu szomorú, vagy zaklatott. Önzőségemben nem gondoltam arra, hogy apa tényleg szereti ezt a nőt és én végig csak a rosszat akartam nekik. Azt hogy szét menjenek, azt, hogy veszekedjenek, azt, hogy elhagyják egymást.

- Ne haragudj rám Kicsim – hagyta figyelmen kívül az előbb elhangzottakat – Elhanyagoltalak, megbántottalak, csalódást okoztam, meg ütöttelek és a lehető legrosszabbul viselkedtem. Nem hittem neked, pedig végig igazad volt és te csak jót akartál – ezen el mosolyodtam. Végül azért csak belátta, hogy nem beszéltem olyan nagy hülyeségeket.

- Egyáltalán nem hargszom. Fájt, de már nem – simítottam végig a karján, amitől egy halvány görbület jelent meg a szája szélén. 

- Meg fogom beszélni ezt vele. Csak még mindig nem jött haza. De az is lehet, hogy valakivel megcsal a hátam mögött és most is vele van – sóhajtott egyet lemondóan.

- Nem tudhatod – ráztam meg a fejemet.

- Érzem – vágta rá. Erre már nem tudtam mit mondani, csak alig láthatóan meg ráztam a fejem. Én mind végig a rosszat akartam nekik, de arra nem gondoltam, hogy ezzel apát is tönkre tehetem.
Nem gondolkodtam, csak és kizárólag azt akartam, hogy apa ismét velem foglalkozzon. Nem akartam elfogadni, hogy van más is az életében, rajtam kívül, hogy egy kicsit elengedte magát. Hee-ben is csak a rosszat láttam, már pedig azért nem a világ legrosszabb teremtménye.

Borzalmasan viselkedtem, apu nem tehet semmiről. Kicsit élvezni próbálta az életet, én pedig a túl féltésem miatt nem akartam ezt hagyni neki. Nagy fiú már, felnevelt engem is, az esze a helyén van, tudja mit csinál. Rá kellett volna hagynom, vagy legalább is nem kellett volna ennyire bele avatkoznom.

Délután három körül már rég otthon voltam, Mackót is elvittem sétálni, annak ellenére is, hogy megfogadtam, hogy a mai nap folyamán már biztos, hogy nem teszem ki a lábamat a házból, hisz kint rohadt hideg van.

Jó volt végre apuval tölteni egy kis időt. Régen volt már ilyen, és eddig szinte mindig csak veszekedtünk. Végre ismét vissza tért a fesztelen hangulat kettőnk között, amit most már nagyon remélem, hogy semmi nem vehet el. Szeretnék több időt tölteni vele és pótolni az elmaradt napokat.

Hogy felmelegítsem a testemet, csináltam magamnak egy forró teát, amit a szobámban üldögélve iszogattam. Szokás szerint egy pulcsi volt rajtam, aminek az ujját ráhúztam a kézfejemre, hogy ne legyenek annyire hidegek az ujj végeim.

Csengettek. A kutyusum azonnal le ugrott az ágyról és a félig nyitva hagyott ajtón kimenve, a bejárati ajtóhoz szaladt. Én is fel tápászkodtam, a bögrét letettem az asztalra és a nappaliba mentem.
El nem tudtam képzelni, hogy ki az és mit akar.

Kitártam az ajtót és meglepetten konstaláltam, hogy ez bizony Yoongi, aki ismételten eszméletlen jól nézett ki. Egy melegítő nadrágot, egy hozzá passzoló pulcsit viselt, amire hanyagul rávette a kabátját.  Egy egyszerű sport cipő és egy fekete baseball sapka, amit én, érkezése során le vettem róla és mosolyogva össze borzoltam a haját.

- Hát te? – érdeklődtem.

- Baj, hogy jöttem? Csak mert akkor vissz...

- Dehogy is – ütöttem meg finoman a mellkasát – Hiányoztál – öleltem át, amit viszonzott, miközben bele puszilt a hajamba. Elengedett és lehajolt Mackóhoz, hogy őt is üdvözölje. Én addig vissza mentem a szobámba, vissza ültem az ágyamra és vártam a lovagomra, aki próbált bejönni a szobába, ha hagyta volna a kutyusom. Folyamatosan a fiú útjába állt és ugrált, ami miatt csak nehezen tudott lépni.

- Mackó – hívtam magamhoz az állatot, hogy egy kicsit le nyugodjon. Túlságosan meg szerette Yoongi-t, és mindig azt akarja, hogy a simogatásával kényesztesse.

A barátom leült mellém az ágyra, de szinte azonnal el is terült és lehunyva szemeit morgott egyet, majd meg igazította a párnát a feje alatt.

- Fáradt vagy? – ültem fel teljesen, majd közelebb húzódtam hozzá. Ujjaim akaratlanul is puha, frissen mosott tincsei közé vándoroltak és mozogni kezdtek.

- Egy kicsit – motyogta.

- Milyen napod volt eddig? – kérdeztem, miközben folytattam megkezdett tevékenységemet.
Vett egy mély levegőt, majd kifújva azt rám emelte gyönyörű tekintetét.

- Próbáltunk. Sokat. És meg beszéltük, hogy mikor kezdődik a klip forgatás.

- És mire jutottatok?

- Körülbelül egy hét múlva. Addig elintéznek mindent.

- Hol lesz?

- Azt még nem rudom, de nem itt, az tuti.

- Értem – bólintottam.

- Mit csináltál ma?

- Fuh, hát ez érdekes sztori – gondolkodtam.

- Ki vele – kezdett el helyezkedni, hogy egy kicsit jobban lásson.

- Tegnap ugye találkoztam anyával, amiből semmi értelmes nem sült ki, de erről majd később. Aztán elmentem apához és beszélgettünk. Ma pedig elmentünk kocsikázni, és mindenen át rágtuk magunkat. Normálisan kommunikáltunk
Nem veszekedtünk, vitatkozunk. Meghallgatott és nem volt mérges rám, amikor elmondtam neki a véleményemet Hee-ről. És azt mondta, hogy mind végig igazam volt – mosolyodtam el a végén, vissza gondolva az alig másfél órával azelőtti apa lánya kiruccanásunkon.

- Az szép – bólintott egyet elismerően.

- Azt mondta apu, hogy Hee mostanában furán viselkedik és alig van otthon. Szerinte megcsalja – húztam el a számat.

- Nem kizárt – biccentett.

- Úgy sajnálom –biggyesztettem le a számat.

- Kit?

- Hát aput. Én is végig azt akartam, hogy szét menjenek, mert önző voltam és azt akartam, ami nekem a legjobb, nem pedig azt, ami neki. Pedig most boldog. És tényleg az. Vagy is az volt, mert most már nem az, hisz Hee Isten tudja mit csinál – magyaráztam a dolgokat, miközben folyamatosan a haját birizgáltam.

- Ne érezd rosszul magad – nyúlt fel egyik kezével az arcomhoz, majd finoman cirógatni kezdte nagy ujjával a bőrömet - Te csak jót akartál. Nem tudhattad, hogy mi van a dologban. Jogosan gondoltál arra, hogy a nő nem a szerelem miatt van apáddal, ezért próbáltad figyelmeztetni, még mielőtt túlságosan is bele habarodik - Nyugtazgatott Yoongs. Elmosolyodtam azon, hogy milyen aranyos, amikor magyaráz. Kezemmel megfogtam az ő tenyerét, ami még mindig az arcomnál volt és nyomtam rá egy puszit, majd fejemet a mellkasára hajtottam.

- Jó? – Kezdte el simogatni a hajamat.

- Ühüm – Hunytam le szemeimet a kellemes érzésre.

Hallottam a szív dobogását. Zene volt füleimnek. Éreztem lélegzet vételét. Erős mellkasa egyenletesen emelkedett fel és le.

Kezével az enyémet kereste és mikor megtalálta azt egy elégedett morgás hagyta el a száját. Ujjainkat össze kulcsoltuk.

Nem akartam fel kelni, nem akartam meg moccanni, nem akartam sehova sem menni. Úgy akartam maradni. Azt akartam, hogy meg álljon az idő. Hogy Yoongi ne menjen turnéra, hogy én ne menjek külföldre. Csak azt akartam, hogy minél több időt tudjuk együtt tölteni. Semmi más nem érdekelt abban a pillanatban.

Fel emeltem a fejemet és mosolyogva konstaláltsm, hogy a barátom elaludt. Nem csodáltam, hisz sűrű menetrendje volt. Nyomtam egy lány puszit a szájára, majd vissza helyeztem a fejemet a fiú mellkasára. Yoongi morgott egyet, majd egyik kezét a derekamról inkább a fenekemre vezette. Ezen magamban jót nevettem, de, hogy ne ébresszem fel, csak magamban kuncogtam egy kicsit.

Hi everyone!^^
Tudom, tudom, el tűntem, ismét... Naggyon naggyyon sajnálom, amiért nem jelentkeztem és igazából az okát sem nagyon tudom. Sem időm, sem kedvem és ihletem nem volt írni, szóval nem nagyon erőltettem. De most, közeledvén éjfélhez, meglátogatott az ötlet manó, úgyhogy összecsapva ugyan, de legalább be tudtam fejezni.
A következő rész várható megjelenési időpontjáról inkább nem mondok semmit, mert nem tudom még, hogy hogy s mint lesznek a következő napok. Majd elválik, de igyekszem.
Köszönöm a türelmeteket^^ imádlak titeket.
Utólag is mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok és jó pihenést ^^
Boldog Új évet mindenkinek ^^
És nem utolsó sorban boldog születésnapot Kim Taehyung-nak 💜💜💜

~Zsuni~