A randi óta eltelt két hét, és mind össze háromszor találkoztunk, ami miatt a mondhatni magam alatt voltam és semmihez sem volt kedvem, csak feküdni otthon a tévé előtt, Mackót simogatva. Apával nagyjából két naponta veszekedtem, és mindig az lett a vége, hogy faképnél hagytuk a másikat, mert sosem tudtunk megegyezni, és ez csak még jobban rá tette a bélyeget a napjaimra. Kwang és Sang először egyáltalán nem örültek annak, hogy össze jöttem Yoongi-val, mert szerintük nem fogjuk tudni titokban tartani, ha pedig kiderül biztos, hogy nagy botrány lesz belőle. Velük is volt vitám bőven, de végül elfogadták, nem szóltak semmit a későbbiekben, csak annyit mondtak, hogy legyünk óvatosak.

Elkészültek a valentín-napi képek, és hogy őszinte legyek, ilyen erotikusan még talán soha nem viselkedtem, mint akkor, amikor a képek készültek. A fotósom azt mondta, hogy ha fiú lenne tuti beinulna a fotók láttán. Ezen jót nevettem és megköszöntem a fotózást. Lehet, hogy Yoongi-nak oda adom majd őket, úgy is szeretem húzni az agyát.

Ma azonban teljesen ki akadtam, na de volt is miért.

Háromra hivatalos voltam a fiúkhoz, ugyan is a nagy hajtás után most volt egy kis szabad idejük és át hívtak filmezni, amit természetesen elfogadtam. Így legalább Suga-val is tudunk egy kis időt együtt tölteni. Minden nap beszéltünk, jobban mondva próbáltunk. Én reggel és délelőtt voltam elfoglalt, külön felé papírokkal, megbeszélésekkel és a fotózással, pont amikor neki lett volna ideje egy öt perces telefon beszélgetésre, ő pedig délután nem ért rá, pont, amikor én voltam szabad, mint a madár. Így nagy részt üzenetben beszélgettünk, de amikor ő írt, akkor én nem voltam fent, amikor pedig én írtam, akkor ő nem volt elérhető.

Délben a konyha pultnál eszegettem, amikor meg csörrent a telefonom. Ekkor kezdődött minden.

Ismeretlen szám volt, de ezúttal nem nyomtam ki, hanem felvettem.

-Igen?-szóltam bele, miután lenyeltem az utolsó falatot is, ami a számban volt. Eleinte senki nem szólt bele, ezért azt hittem, hogy csak szórakoznak, megszakadt a vonal, vagy letette az illető. De nem...

-MinJi-szólított nevemen egy ismerős női hang. Erőtlen volt és remegett a sírástól. Hirtelen nem tudtam le reagálna a helyzetet. Csak ültem és próbáltam rá venni magam, hogy azonnal nyomjam ki, de nem ment. Nem tudtam megmozdulni-Én vagyok az-halkult el. Szemeimbe könnyek gyűltek és lehajtottam a fejemet.

-Tudom mit gondolsz-folytatta-Hogy annyi idő után miért kereslek? Hogy számítasz e még nekem? Hogy honnan szereztem meg a számodat? Túl sok kérdés-szipogott egyet-Szeretnék veled beszélgetni.

-Anya-csóváltam a fejemet, miközben éreztem, hogy a sós folyadék végig folyik az arcomon, az államon, majd lecsöppen a pultra-Nem-ennyit tudtam kinyögni, ugyanis alig tudtam beszélni.

-Kérlek. Adj egy utolsó esélyt nekem. Bebizonyítom, hogy tudok jó lenni.

-Éveken keresztül még csak fel sem hívtál, nem mintha előtte érdekelt volna, hogy hogy vagyok. Soha nem mutattad jelét a szeretetnek, nem viselkedtél úgy, mint a szülőm. Tudom, hogy nem tervezett gyerek voltam, de attól még foglalkozhattál volna velem-törölgettem  a szememet-nem akarlak többet látni-csóváltam a fejemet.

-Könyörgöm-kezdett el ismét remegni a hangja.

-Nem-mást is akartam még mondani, de nem jött ki semmi több a torkomon.

-Ha számítok még, akkor holnap legyél ott a cégeddel szemben lévő kávézóban délután kettőkor-halkult el teljesen, majd kinyomta, de nem is baj, mert én még mindig nem tudtam mozdulni. Csak álltam a pultnál és bámultam magam elé, miközben potyogtak a könnyeim.

Anyám, nagyjából nyolc esztendeje hagyott el minket, és azóta még csak véletlenül sem hallottam róla semmit, most pedig hirtelen felbukkan és helyre akar hozni mindent, ami történt. Én mindig is szerettem őt, annak ellenére is, hogy ez fordítva nem volt elmondható.
Nem nevelt, szinte sose volt otthon, ha igen, akkor csak csesztetett, de sose tudtam rá haragudni. Most még is mérges és dühös voltam rá, és legszívesebben a falhoz vágtam volna az összes körülöttem lévő tárgyat, de ahelyett csak a földre rogytam és zokogni kezdtem. Nem érdekelt az asztma, nem érdekelt, hogy meg fázok a hideg csempén, sem az, hogy ha majd Yoongi meglátja a kisírt szemeimet mit fog szólni.

Mackó oda jött hozzám, és csak leült mellém. Én azonban levegő után kapkodva átöleltem és bele fúrtam a fejemet hosszú szőrébe. Éreztem, hogy a mellkasom össze szorul és hogy nehezen jutok oxigénhez.
Nem mentem be a pipámért, csak elterültem a földön és szipogva, magzat pózba helyezkedtem.

Nem tudom mennyi ideig voltam ott, de többször rám tört a bőgés. Sikerült lenyugodnom, így elmúlt a roham is, ami nagyon nagy csoda, de nem foglalkoztatott.

Feltápászkodtam és a fürdőben rendbe szedtem magam. Harimc kilométerről ki lehetett szúrni a meg duzzadt szemeimet és a ki pirosodott fejemet.
Kezdésnek megmostam az arcomat hideg vízzel, majd felraktam egy kis korrektort. Háromnegyed három volt, így felkaptam valami vállalható cuccot.

Ittam egy pohár narancs levet, majd leültem török ülésbe a kanapéra. Nem kapcsoltam be a tévét, úgyse tudtam volna lefoglalni az agyamat, ahhoz túl sok gondolat kavargott a fejemben.

Nem pityeregtem, csak némán bámultam magam elé, és rágtam a szám szélét. Egyszerre hatvan dolog járt az eszembe. Anya, apa, Yoongi, a sajtó, az ARMY-k, a munkám, a cég, a menedzsereim, a halott nagyapám, a család, sőt még a szennyesen is agyaltam, hogy a piros kapucnis felsőmet mivel mossam ki. Ilyenkor minden olyan dolog, ami fejtörést okoz előjön és még jobban belém veri az ideget.

A csengő kizökkentett elmélkedésemből, ezért felálltam és beengettem a barátomat, aki most is lélegzetelállítóan dögösen nézett ki, mint minden nap, amikor találkozunk. Be löktem mögötte az ajtót és karjaimat szorosan a nyaka köré fontam. Beszívtam finom illatát, lehunytam szemeimet és próbáltam nem elsírni magam. Csak szorongattam szegény fiút, aki ugyan nem bánta, de biztos furcsállta.

-Hiányoztál-mondtam halkan.

-Jaj, de kis romi vagy-vékonyította el a hangját, amitől elmosolyodtam, majd elengedtem és homlokomat neki támasztottam az övének.

Kezét arcomra vezette, nagyujjával finoman cirógatta bőrömet, ami jól esett.

Ajkait végül enyéimre tapasztotta és megkaptam a várva várt mézédes csókot. Imádtam puha ajkait, melyeket érzékien és szenvedélyesen mozgatta sajátjaimon, miközben nagy tenyerei lesiklottak a derekamra, de néha csak a fenekem két oldalán találtak megnyugvást. Nem löktem el, nem szóltam rá, mivel nem csinált semmi olyat, ami ne lenne megengedett. Ha pedig tett is volna valami mást sem érdekelt volna. Simán bele mentem volna a játékba, de tiszteletben tartotta, hogy még friss a kapcsolatunk. Egyikünk sem akarta elsietni.

Az alatt a pár nap alatt, amíg nem találkoztunk szinte fizikai fájdalmat éreztem. Igen, igen, tudom, klisé duma, minden filmben és könyvben benne van, de ez így igaz. Rossz volt nélküle, és amíg én szinte itthon lustálkodtam, addig ő keményen dolgozott a többiekkel együtt, amiért rosszul éreztem magam. Kérdeztem tőle, hogy ne vigyek e nekik kaját, de azonnal elutasította, mert állítása szerint esznek ők rendesen, nem kell fáradoznom. Nos nem lett volna valami megerőltető dolog főznöm egy finomat, fognom egy taxit és elmenni hozzájuk, de ők tudják.

Levegő hiány miatt kénytelenek voltunk elválni, pedig még folytattam volna ajkai ízlelgetését.

-Menjünk-nyomott egy puszit a számra, majd megsimogatta Mackót és kinyitotta az ajtót.

Beültünk a kocsiba, Yoongi pedig elindult. Nem akartam túl sokat beszélni, ezért inkább őt faggadtam.

-Hogy haladtok az új albummal?-pillantottam felé.

-Mondhatni jól. Már csak két számot kell felvenni, de azon még akarok dolgozni egy keveset, mert még nem tökéletesek-magyarázta, én pedig bólintottam.

-Mikor lesz koncert?

-Már csak jövő hónapban. Amikor a turné kezdődik. Viszont interjúra még megyünk majd-dobolt ujjaival a kormányon.

-Apáddal beszéltél mostanában?-nézett rám egy pillanatra. Eddig még nem véltem feldezni jelét annak, hogy észre vette volna e, hogy sírtam, ami jobb is. Nem akartam még elmondani, mert még én sem fogtam fel. Előbb fel akartam dolgozni és eldönteni, hogy elmegyek e a találkozóra, vagy nem.

-Nem-ráztam meg a fejem.

-Nem hívott?

-Nem, de jobb is-vontam vállát-Neked sikerült beszélned a szüleiddel?

-Igen, ma dumáltunk-biccentett.

-Akkor jó-bólintottam-Fáradt vagy?

-Egy kicsit-mosolyodott el halványan-Miújság melóba?

-Semmi különös. Dong Yi-t már vagy egy hónapja nem láttam, úgyhogy nyugi van-ecseteltem a jó hírt, miközben az ablakon át bámultam az embereket és kocsikat.

-Ki baszták vagy mi?-ráncolta szemöldökét.

-Nem, csak Párizsban van-sóhajtottam.

-Ja-esett le neki.

A fiúkhoz érve levettem a cipőmet, kabátomat, meg minden olyan göncöt ami felesleges a házon belülre.
Taehyung azonnal oda futott hozzám és szorosan megölelgetett, úgy ahogy Hobi is, ezzel mosolyt csalva az arcomra. Mind két fiú haja be volt festve, gondolom a közeledő comeback miatt.

A nappaliban rátaláltam Jimin-re és Jungkook-ra, akik az asztalon lévő édességeket, rágcsákat és üdítőket rendezgették, és az ő fejük is más színben virított.

-Oh, noona-örült meg a maknae, amikor meglátott-Remélem bírod a horrort-vigyorgott szélesen.

-Nincs vele bajom, de könnyen megijedek.

-Hallottad ezt, hyung?-fordult Jimin felé.

-Nem-emelte fel a fejét.

-MinJi ijedős-tapsikolt a fiú.

-Te most komolyan szivatni akarod?-pislogott nagyokat az idősebb.

-Neeem-rázta hevesen a fejét a kisebb.

-Ne legyél ilyen, Kookie-csóválta a fejét Chim.

-Nem leszek, na-forgatta szemeit, majd leült a kanapéra és az asztalon hagyott laptopon kezdett valamit keresni.
A konyhában találtam Jin-t, aki most kivételesen nem főzött, hanem mosogatott.

-Szia Min-mosolyodott el, amikor meglátott.

-Szia-ültem le a pulthoz.

-Miújság?

-Semmi különös-vontam vállat-Inkább mesélj te. Hogy vagytok? Hogy bírjátok a hajtást?

-Már hozzá szoktunk valamilyen szinten, de még mindig fárasztó. Keveset alszunk és rengeteget gyakorlunk. Ráadásul nem sokára turné-pakolgatta a tányérokat.

-Tudom-túrtam bele a hajamba.

-Jól meg vagytok?-nézett rám hirtelen. Először nem értettem, hogy mire érti, de végül rájöttem, hogy Yoongi-ra és rám gondol.

-Igen. Csak nem túl gyakran találkozunk-bólintottam.

-Ez ezzel jár-vont vállat a fiú.

-Tisztában vagyok vele.

-A menedzsereink már tudják?

-Hát-lepődtem meg-Nem hiszem.

-Azért majd közöljétek velük. Csak hogy tudjanak róla-zárta be az egyik szekrény ajtót.

-Szerinted ellenezni fogják a kapcsolatunkat? Vagy nem fogják hagyni, hogy együtt legyünk?-rágtam a szám szélét, mire a fiú vett egy nagy levegőt és felém fordult.

-Nos-gondolkodott el egy pillanatra-Nem hiszem, hogy el tiltanak titeket egymástól, de egyáltalán nem fogják jó ötletnek tartani azt, ami köztetek van. Yoongi felnőtt férfi, szüksége van valakire, hisz nem élhet örökké egyedül. De ha kiderül, hogy van barátnője, annak nem lesz jó vége-rázta meg a fejét-Nem el rémíteni akarlak, csak közlöm az igazságot.
Rengetegen fognak utálni, az őrült fanok nagy valószínűséggel még bántani is akarnak majd. Lesznek ugyanúgy, akik imádni fognak titeket és cukinak fognak tartani benneteket, de belőlük nem lesz túl sok. Titkolóznotok kell majd és nagyon óvatosak kell, hogy legyetek-támaszkodott meg a pulton mellettem a fiú.

Kicsit sokkoltak szavai, pedig ezeket a dolgokat nagyjából én is tudtam. Biztos voltam benne, hogy nem lesz egyszerű és hogy vigyáznunk kell, de azért ez egy kicsit sok volt egyszerre.

-Értem-biccentettem.

-Szia MinJi-jött be Namjoon jó kedvűen.

-Szia-intettem neki.

-Hogy vagy?

-Jól, köszi. Te?

-Én is, bár tudnék aludni-nevette el magát.

-Zavarok?-húztam el a számat.

-Dehogyis-vágta rá-Amúgy is filmezést terveztünk, max hamarabb el vonulok-legyintett.

-Oksi-bólintottam.

-Gyerekeeek-kiáltotta valaki hirtelen, mire össze rezzentem, ugyanis megijedtem. Ez Taehyung volt, aki hirtelen át is ölelt oldalról.

-Kookie már kiválasztotta, hogy melyik filmet fogjuk nézni. Állítólag régi, de nagyon para-mondta izgatottan. Ezután elkezdte mesélni a történetet, ami állítása szerint szuperül jó. Mivel nem szeretem ha spoilereznek, én addig felálltam és észrevétlenül távoztam, hogy megkeressem Yoongi-t.

A szobájában találtam meg, ahol az íróasztalnál ült és a laptopja társaságában egy füzetbe irogatott. Érkezésemre felkapta a fejét, de csak egy rövid időre szakította el a tekintetét a képernyőtől. Nem volt már rajta sapka, maszk és kabát sem. Haja ismét szemébe hullott, igy megcsodálhattam be festett haját.

-Azta-mentem oda hozzá, hogy jó barátnőhöz híven csesztessem egy kicsit. Ő viszont nem bánta. Letette a tollat és felém fordult a székkel, én pedig dús hajába túrtam. Fekete volt és kék melírek voltak benne, ami eszméletlen jól állt neki. A fiú lehunyta szemeit, átkarolta a combom és morgott egyet, amitől kiült egy mosoly az arcomra. Arcát neki támasztotta alhasamnak és bele fúrta fejét a pulcsimba, miközben én folytattam tincsei birizgálását. Csavargattam, egy kicsit húzogattam, és be is fontam egy kis részt, amit úgy hagytam.

Egy idő után meguntam és leültem az ágyra, Suga pedig követett és lefeküdt mellém, buksiját pedig az ölembe hajtotta.

-Csináld még-nézett rám aranyosan pislogva, mire ismét a haja közé vezettem ujjaimat. A hátamat a falnak támasztottam és úgy néztem le a fiúra, akinek ismét csukva voltak a szemei, ám egyik kezét elvette maga mellől és felém nyújtotta. Először nem tudtam mit akar, de miután leesett, hogy meg akarja fogni a kis kacsómat, oda nyújtottam neki a karomat. Ujjainkat össze kulcsolta és ahogy el néztem az arcát most már elégedett volt.

Néha morgott egyet, vagy csámcsogott, de amúgy szerintem elaludt.

Megcsörrent a telefonom, így előrébb hajoltam, hogy kivegyem a zsebemből. Yoongi elkapta a pillanatot és felemelte a fejét, ezzel lopva egy rövid csókot, amitől elmosolyodtam. Ám amikor felvettem a készüléket elment az a minimális jó kedvem is, ami akkor bújt elő, amikor ide jöttem.

-MinJi-hallottam meg apa hangját, mire sóhajtottam egyet és felkészültem a veszekedésre-Nem akartál nekem valamit elmondani?

-Nem-vontam vállat. Józan volt, ezt azonnal észre vettem.

-Biztos vagy benne?

-Teljesen-biccentettem.

-És akkor mi van azzal, hogy anyád felhívott?-na egy picit ledöbbentem. Ő még is honnan tudja, hogy beszéltem vele?

-Honnan veszed?-próbáltam úgy tenni, mint ha nem tudnám miről beszél.

-Tudom, hogy beszéltél vele. És én is, ugyanis engem is felhívott-mondta idegesen-Azt mondta már veled is beszélt és megkért rá, hogy találkozzatok holnap. Engem is próbált rá venni, én azonban nemet mondtam.

-Én nem mondtam semmit-köszörültem meg a torkom.

-El mész?

-Még nem tudom-rágtam ismét a szám szélét, és megint csak egy hajszálnyi választott el a sírástól.

-Szeretnél vele találkozni, ugye?-enyhült meg a hangja. Nem is tudom mikor beszéltem apával utoljára ilyen nyugodt hangnemben. Olyan érzésem volt hirtelen, mint amikor régen telefonom dumáltunk. Minden rendben volt köztünk.

-Nem tudom-ráztam meg a fejemet. Yoongi már mellettem ült és az arcomat figyelte.

-Szerintem menj el-vett egy nagy levegőt.

-Nem nagyon akartam-kezdtem el piszkálni a pulcsim alját.

-Egy próbát meg ér.

-Te miért mondtál nemet?

-Igazából nem tudom. Talán nem akarom újra átélni ahogy elhagy-mondta. Sajnos nekem itt eltört a mécses. A könnyeim utat törtek maguknak, így az arcomhoz emeltem a kezemet, hogy letöröljem a sós cseppeket. Nem mertem Suga-ra nézni. Még nem látott rossz kedvűnek, így nem tudtam hogy fog reagálni.

-Apa-szipogtam-Mit akar?

-Esélyt arra, hogy újra egy család legyünk.

-Olyan már nem lesz-csóváltam a fejemet.

-Valóban nem-halkult el-Holnap hívj fel, ha elmentél és mondd el, hogy mi volt.

-Jó-egyeztem bele. Most minek vitatkozzak? Úgy is rá csörögtem volna.

-Vigyázz magadra.

-Te is.

-Szeretlek.

-Én is-suttogtam, mert már kezdte feladni a szolgálatot a hangom, főleg, hogy olyat mondott apu, amit már nagyon régen hallottam tőle.

Megszakítottam a vonalat, majd az ágy másik végébe dobtam a telefonomat és Yoongi-ra vezettem a tekintetemet, aki a combomra simított.

-Valamit nem mondtam el-töröltem meg az arcomat.

-Nem muszáj, ha nem akarod-simított végig az arcomon, mire megráztam a fejemet.

-Úgy is elmondtam volna-sóhajtottam-Szóval-kezdtem bele-Ma, miután haza értem munkából valaki felhívott. Korábban is hívogattak már, de nem vettem fel, most viszont igen, és végre kiderült, hogy ki az-gördült le egy újabb csepp a szemem sarkából-Anya volt az-temettem a tenyerembe az arcomat. Suga oda mászott hozzám, magához húzott, én pedig a mellkasába fúrtam a fejemet és csak bőgtem. Yoongi simogatni kezdte a hátamat és csitítgatni próbált.

Nem tudom mennyi ideig voltunk így, de miután nagyjából össze szedtem magam, felegyenesedtem.

-Évek óta nem keresett, nem is érdekeltem, most meg csak úgy a semmiből felbukkan-csóváltam a fejemet még mindig a könnyekkel küszködve.

-Van valami hátsó szándéka?-vonta fel szemöldökét Suga.

-Nem tudom-túrtam bele a hajamba-Holnap találkozni akar velem.

-Elmész?

-Még nem tudom. Szerinted?-néztem rá tanácstalanul.

-Szerintem menj el. De legyél óvatos. Nem ismerem anyukádat és nem is akarlak megbántani, de ha ennyi időn keresztül még csak nem is kérdezte meg, hogy életben vagy e, akkor lehet, hogy itt más van a dologban, mint a puszta véletlen-mondta ki Yoongi az igazságot.

-Jó-bólogattam rekedtes hangon-Bocsánat-néztem rá szomorúan.

-Most miért kérsz bocsánatot?-értetlenkedett.

-Azért mert sírtam és panaszkodtam-hajtottam le a fejemet halkan felnevetve, mivel ez sokkal hülyébben hangzott, mint a fejemben.

-Ahj, te nő-forgatta szemeit Yoongi morogva-Bármi van, csak mond, oké?-puszilt bele a hajamba.

-Ühüm-biccentettem, majd lehunytam a szemeimet és hagytam, hogy magához húzva megöleljen. Mélyen beszívtam az illatát és örültem neki, hogy ő a barátom.

Hi everyone!^^
Huuhh nagyon régen volt rész, amiért bocsánatot kérek >< bejött a suli és sajnos a tízedik osztály nem olyan könnyű, mint ahogyan azt mondják. Sajnos majdnem minden nap öt óra magasságában érek haza és este kilencig tanulok, így nem nagyon jut időm részt írni, főleg, hogy az edzések is be jöttek.
Hétvégente van egy kis szabad időm, amikor egy kis részletet be tudok pötyögni, ha van ihlet.
Remélem nem haragszotok, amiért ritkábban lesz rész.

Ha tetszett, akkor szavazzatok és írjátok meg kommentben a véleményeteket :3
További szép napot nektek ^^
~Zsuni~