Na még mindig nem dolgoztam fel a ma történteket, szóval akkor csak szépen sorban.

Délelőtt elvégeztem a maradék dolgomat a cégnél, és megbeszéltem a fotóssal is, hogy mikor kezdjük a Valentin-napi project-et. Elmondása szerint már holnap neki is állunk.

Háromra haza értem és mivel négyre jön értem Mr. Rapisten volt még bőven időm. Fogalmam nem volt, hogy hova fog vinni Suga, de feltételeztem, hogy nem a legdrágább éttermet fogja kiválasztani, ahova kötelező az estéji, ezért csak valami meleget akartam felvenni.
Először rám tört a sablonos "nincs mit felvennem" érzés, de miután fejben háromszor agyon ütöttem magam, észhez tértem és kirántottam az első ruhadarabot, ami a kezembe akadt. Ez sajnos csak a mesékben működik, mivel nekem egy rövid nadrágot sikerült le kapnom a polcról, ami nem a legelőnyösebb télen. Végül, miután kidobáltam a szekrényem felét az ágyamra sikerült kiválasztani azt a két ruhadarabot, amit végül magamra rángattam. Egy fekete farmer és egy menta színű kapucnis pulcsi volt az, amiért a fél házat felforgattam. Oké tudom, tudom, ne mondj semmit. Épp randira készültem, ideges voltam, jó?

Fél óra elteltével már Haenul-el konzultáltam, aki azt mondta, hogy egy idióta vagyok és hogy nyugodjak meg, mert a végén még rám tör a roham. A nagy siettségben teljesen elfelejtkeztem a betegségemről, ami nagyon úgy néz ki, hogy múlóban van, mivel mostanában szinte semmi bajom sincs.

Négy előtt pár perccel már olyan hevesen dobogott a szívem, hogy azt hittem kiugrik a helyéről. A kanapé előtt járkáltam oda-vissza, Mackó pedig a puha felületen feküdve követte mozgásom.
A csengő hallatán ijedtemben ugrottam egyet, de aztán rögtön leesett, hogy ez csak Yoongi, így egy nagyot sóhajtva az ajtóhoz sétáltam, amit ki is nyitottam.

-Szia-mosolyogtam, miközben beengedtem.

-Szia-köszönt vissza, majd közelebb lépett és kezeit a derekam közé fonta. Válaszul karjaimet nyaka köré helyeztem, jobb kezemmel pedig bele túrtam hajába, ami sokkal selymesebb és puhább, mint gondoltam. Szemeimet lehunyva hagytam, hogy Suga még közelebb húzzon magához. Illatát ismét mélyen belélegeztem, amitől azonnal el illant minden idegességem, helyette pedig megszállt a kíváncsiság.

-Öltözz melegen-mondta, miután el váltunk. Válaszul bólintottam, majd magamra kaptam a fekete szövet kabátom, a salámat és a csizmámat. Yoongi kinyitotta előttem az ajtót, Mackó pedig előttem kifutott.

-Maradsz?-néztem a kutyára, mire leült a járda mellé. Ezt egy igennek vettem, ezért elő vettem a kulcsomat és elfordítttam a zárban.

Ki mentünk a kapun, Yoongi pedig elindult jobbra, amitől meglepődtem hisz azt hittem el furikáz majd valahova.

-Nem kocsival megyünk?-néztem rá össze táncolt szemöldökkel.

-Nem-mosolygott.

Csendben sétáltam mellette, azon gondolkodva, hogy vajon hova mehetünk gyalog, de nem kellett sokat várnom.
Be fordultunk egy kis utcába, ahova egyedül biztos, hogy nem mentem volna. Szűk, sötét és rideg. Én haladtam volna tovább, ha a fiú nem kapja el a csuklómat, ezzel oda rántva magához.

-Ne kóborolj el-villantott felém egy szívdöglesztő mosolyt, majd kinyitotta előttem az ajtót. Fogalmam sem volt, hogy mi ez a hely, elég le pukkantnak tűnt kívülről, de amikor be léptem még a szavam is elállt. Elegáns, kifinomult bútorok, letisztult tapéta. Hirtelen nem is tudtam, hogy hol vagyok, de az asztalok és székek el árulták. Egy kis, csendes, meghitt kávézó. Nem tudom, hogy ki az, aki az utcáról felismeri, hogy ez egy szép hely, és hogy itt nem fognak megerőszakolni, hisz az épület ugyan olyan volt, mint a többi, ebben a kis sikátorban.

Yoongi a fából készült pulthoz sétált, ahol senki nem állt, de nem sokkal később egy férfi lépett ki az üveg polc melletti ajtón. Halkan beszélgettek, így semmit nem hallottam, de a jelek szerint ismerték egymást. Én addig körbe néztem. Egy lélek nem volt rajtunk kívül a helyiségben, amit egy kissé forcsáltam is, de nem foglaljoztam vele. A falakon szép festmények voltak elhelyezve, amik illettek a berendezéshez.

-Gyere-szakította meg gondolatmenetemet Yoongi. Felé kaptam a fejem, majd jó kislányhoz híven követtem. Jobbra mentünk, ahol folytatódott a kávézó. A szoba sarkában pedig volt egy ajtó, amit a fiú kinyitott és kiengedett maga előtt.

Nem hittem a szemeimnek. Egy gyönyörű, rendbe szedett, ápolt kis kertecske tárult a szemeim elé. Körülötte magas betonfal húzódott, amit zöld növények és színes lampion füzérek borítottak. Itt is voltak asztalok, és két hintaágy, ellátva pokrócokkal. Sok volt a növény, de ez csak még hangulatosabbá tette az egész helyet. Nem lehetett hallani a kocsik zaját, a zsinatot, nem volt tömeg és semmilyen zavaró tényező. Nyugalom volt.

Suga meglepett arcomat pásztázta, míg én körbe fordultam és jól meg vizsgálták magamnak mindent.

-Tetszik?-kérdezett rá rekedtes hangján, amitől kirázott a hideg, de jó értelemben.

-Ühüm-bólogattam hevesen-Nagyon-tettem hozzá egy nagy mosollyal az arcomon.

-Hova szeretnél ülni?

-Oda-mutattam gondolkodás nélkül az egyik hinta ágyra, mire a fiú mosolyogva bólintott, én pedig le huppantam a puha matracra, ami a kényelmetlen fára volt téve. Yoongi megfogott egy nagy, meleg takarót és miután leült szorosan mellém, betakart mind kettőnket.

-Ez nagyon jól néz ki-állapítottam meg boldogan.

-Ja-bólintott Suga.

-Le is fotózom és elküldöm Haneul-nek, had lássa hova hoztál-vettem elő a telefont a zsebemből-Tényleg-jutott hirtelen eszembe-Mit mondott neked a múltkor?

-Valami olyat, aminek a jövőben még a hasznát veszem-vont vállat sejtelmesen. Erre csak megforgattam a szememet, lőttem egy képet és elküldtem a barátnőmnek.

-Éhes vagy?-kérdezte.

-Nem-ráztam meg a fejemet még mindig az elém táruló látványt csodálva.

Nem sokkal később kijött a srác, akivel Suga beszélt bent és hozott két itallapot.

-Válassz, amit szeretnél-mondta Yoongi, kinyitva a sajátját.

-Azt akarod, hogy ki fosszalak?-vontam fel szemöldököm szórakozottan.

-Csak nyugodtan. Ezért nem fizetek-mosolygott.

-Hogy hogy?

-Törleszt-legyintett, mire bólintottam.

-Akkor-nézegettem a kínálatot-kókuszos forrócsokit szeretnék-örültem meg a finomságnak.

-Rendben-mosolygott.

-Úúh-kezdtem el ülve ugrálni-ez tisztára olyan, mint azokban a nyálas filmekben. Forrócsoki, pokróc, csillagok, meg minden-vigyorogtam-Nem is tudtam, hogy te ilyen romi vagy-néztem a fiúra.

-Tulajdonképpen egyáltalán nem vagyok-csóválta a fejét.

-Szóval nem, mi? Akkor az hogy ide hozz, biztos Jungkook agyából pattant ki-incselkedtem vele.

-Igazából Jin volt-vallotta be, mire elnevettem magam.

-Tényleg?

-Amúgy nem-mosolygott-Kérdeztem tőlük, hogy szerintük hova vigyelek. Jungkook azt mondta állatkertbe, Tae azt, hogy vásárolni, Hoseok a parkot ajánlotta, Jimin még mindig gondolkodik rajta, Namjoon az étteremre tippelt, hyung pedig annyit mondott, hogy legyek férfi és vigyelek valami különleges helyre, nekem pedig így ugrott be ez-mesélte el a történetet.

-És honnan tudod, hogy én nem a parkba akartam volna menni?-vontam fel a szemöldököm.

-Ezek a helyek, amiket a fiúk soroltak, olyan átlagos dolgok. Én meg valami jobbat akartam. Különlegest a különlegesnek-húzta fél mosolyra a száját, amitől ismét fel nevettem.

-Klisé-ráztam meg a fejemet.

-Komolyan mondom-védekezett.

-Oké-röhögtem.

-Sikerült választani?-jelent meg hirtelen a srác.

-Egy kókuszos és egy karamellás forrócsoki lesz-mondta, mire a csávó biccentett egyet és azzal elment.

-Nem fázol?-nézett rám Yoongi, mire megráztam a fejemet.

-Nem. Hogy haladtok az új albummal?-dobtam fel egy témát.

-Jól. Már majdnem kész van-biccentett.

-Kiváncsi vagyok-mosolyogtam-Bár úgy is jó lesz-vontam vállat.

-Úgy gondolod?

-Igen. Meg hát te írod, úgyhogy pláne-bólintottam. Na ezt nem akartam kimondani, de sajnos sikerült.

-Ezt bóknak veszem-vigyorgott.

-Annak szántam-nevettem el magam kínomban.

-Melyik országot ajándékozod meg jelenléteddel legközelebb?-kérdezte.

-Még nem tudom. Egyelőre itthon maradok. Tél van, mindenki maradjon nyugton, nincs kedvem utazgatni. Talán februárban megyek majd el, de azt még nem tudom, hogy hova-meséltem.

-Értem.

-Nektek pedig nem sokára turné, ha jól tudom-pillantottam rá.

-Igen-biccentett a földet pásztázva.

-Meddig fog tartani?-haraptam be a számat.

-Ha úgy vesszük, akkor márciustól nagyjából júliusig-sóhajtott gondterhelten.

-Öt hónapig nem látlak?-néztem szomorúan gyönyörű szemeibe, mire egy kicsit oldalra döntötte a fejét.

-Nem egészen öt hónap, inkabb csak...-kezdte, de amikor hirtelen oda hajoltam hozzá és megöleltem, elhallgatott és át vetette a hátamon az egyik kezét, a másikkal pedig a hajamat kezdte simogatni. A szívem hevesen zakatolt, ahogy még közelebb kerültem hozzá. Konkrétan rajta feküdtem és a jelek szerint ez őt egyáltalán nem zavarta.

-Hamar eltelik-szólalt meg egy kis idő után, amit csak egy morgással díjaztam.

-Meg hoztam az italokat-jött vissza a férfi, majd letette a két finomságot a hinta ágy melletti asztalra és távozott. Én még mindig Yoongi mellkasán pihentettem a fejemet, átkarolva a derekát. Éreztem az illatát, amitől megnyugodtam és el tudtam volna aludni.

-Nem akarsz elengedni?-kérdezte mosolyogva, mire nagy nehezen fel egyenesedtem. Suga elvette a falapról a két nagy bögrét és az egyiket felém nyújtotta, amit el is vettem tőle. Nagyon meleg volt a forrócsoki, de annál finomabb is. Így legalább egyáltalán nem fáztam és a szomjúságomat is csillapította.

-Kérsz még valamit?-kérdezte a fiú, amikor elfogyasztottam az édességet.

-Nem-ráztam meg a fejemet, majd ismét körbe néztem, ám ezúttal meg akadt a szemem valamin. Egy foltos macska ugrott le a betonfalról, én pedig azonnal megörültem és felpattantam, hogy oda menjek hozzá.

-Nézd már, egy cica-guggoltam le hozzá. A macsek engedelmesen hagyta, hogy az ölembe véve cirógassam.

-Azt hittem kutyás vagy-jegyezte meg Yoongi, amikor vissza ültem mellé.

-Meg macskás. De a kedvenc állatom a jeges medve-magyaráztam.

-Tudom-bólintott a fiú.

-Honann?

-Nem volt nehéz kitalálni, hogy miért pont a jeges macis plüsst akarod meg nyerni-vont vállat lazán.

-Az még mindig meg van-emlékeztem vissza arra a napra, amikor kaptam tőle.

-Tényleg?

-Persze-biccentettem.

Fél hét körül viszont már kezdett tényleg nagyon hideg lenni, így elindultunk vissza fele. Út közben egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Yoongi össze kulcsolja ujjainkat. Keze meleg volt és selymes, én pedig vigyororgtam, mint a bolond, de úgy, hogy ne tűnjön fel neki.

-Nem jössz be?-kérdeztem, amikor már az ajtóban álltunk.

-Hát nem tudom-gondolkodott el.

-Légyszi-kérleltem-Csak egy picit.

-Csak egy kicsit-adta be a derekát, majd belépett utánam. Le vettem a kabátomat a sálamat és a cipőmet is, Yoongi pedig követte a példámat. A konyhába indultam, hogy megkínáljam valamivel.

-Kérsz enni? Tegnap csináltam házi pizzát. Majdnem olyan jó, mint a rendelt-hajoltam be a hűtőbe, majd kivettem a tányért, amin az étel volt.

Be tettem a mikróba, beállítottam két percre, majd meg fordultam, hogy a nappali menjek, ahol feltételeztem Suga is helyet foglalt. De nem, ugyan is a fiú pont előttem állt, amitől úgy megijedtem, hogy kishíján bele ugrottam a mosogatóba.

Mosolyva lépett egy lépéssel közelebb, nekem meg már nem volt hova hátrálnom.
Akaratlanul is a nyaka köré fontam a karomat, ő pedig azonnal a derekam köré helyezte kezeit és magához húzott.

Arcunk között pár centiméter volt, ajkaink súrolták egymást, amitől automatikusan lehunytam a szemeimet. A végső löketet viszont az adta meg, amikor bele túrtam Yoongi dús hajába és egy kicsit meghúztam tincseit.
Ekkor éreztem meg puha párnáit az egyéimen. A hasam azonnal görcsbe rándult és jóleső bizsergés futott végig a testemen. Gyengéd volt, ami kellemes csalódásként ért. Tovább viszont én léptem; végig simítottam érzékszervemmel alsó ajkán, mire kinyitotta száját, ezzel befogadva nyelvemet, ami találkozott az övével. Jobbra döntöttem a fejemet, ezzel jobban elmélyítve csókunkat, ami hosszú percekig tartott. Nem akartam elengedni, úgy akartam maradni és élvezni minden pillanatát. A madarak, denevérek és egyéb állatok ismét bulit csaptak a gyomromban és nem akartak megnyugodni.

Tüdőm levegőért kiáltott, így kénytelen voltam elválni tőle. Yoongi a homlokát az enyémnek támasztotta. Egyik kezével végig simított a hátamon, a másikat pedig arcomra vezette.

-Nem azt mondtad, hogy első randin nincs csók?-mosolyodott el.

-Ez már nem tartozik a randihoz-haraptam be a számat szórakozottan.

-Ja, értem-nevette el magát a fiú.

-De ha ennyire ellene vagy, akkor nem kapsz többet-hajoltam hátra, de nem hagyta, ugyanis ajkaim után kapott, ezzel választ adva előbbi kijelentésemre.

◈ ━━━━━━━ ⸙ ━━━━━━━ ◈

A szívem hevesen dobogott, félő volt, hogy kiugrik a helyéről, folyamatosan mosolyogtam, olyan voltam, mint egy idióta, de nem tudtam mit tenni.
A kanapén ültünk, össze kulcsolt kézzel és a tévét bámultuk. Mondanám, hogy lekötött, de egyáltalán nem. Néha kérdeztünk valamit a másiktól, vagy feldobtunk egy témát. A fejem Yoongi vállán pihent, ő pedig néha bele puszilt a hajamba, amitől én mindig lehunytam a szemem.
Boldog voltam. És... Szerelmes.

Akkor még minden rendben volt köztünk is és az életemben is. Ahhoz képest, ami a továbbiakban történt...

Hi everyone! ^^ Itt a várva várt rész, az idol és a modell egymásra talál. ^^ remélem tetszett nektek. Szavazzatok, és írjátok meg kommentben a véleményeteket :3
Nem tudom mikor hozom a következő részt, hisz nyakunkon a suli 〒▽〒
És mivel iskola, így lehet hogy sokkal ritkábban leszek aktív, amiért előre ia elnézést kérek (。_。)

MinJi életében a továbbiakban érdekes dolgok fognak történni, de nem kell aggódni, minden meg fog oldódni ヽ(^。^)ノ

Egy valamit viszont tisztázni szeretnék. A történet 2017-ben játszódik, a You Never Walk Alone című album megjelenése előtt. Ha az eszem és az internet nem csal és jól tudom, akkor a fiúk februárban indultak turnéra. Ez benne lesz majd itt is, de nem részletesen, csak futólagosan.
Így fogunk majd szépen lassan előre haladni az idővel. ヾ(＾-＾)ノ

Legyen szép estétek/napotok (^・ω・^ )
~Zsuni~