Reggel arra ébredtem, hogy Haneul ütögeti a hátamat. Azt hittem van már vagy tizenegy óra, de még hat óra sem volt. Káromkodtam is rendesen, amiért nem hagyott aludni. Cserébe viszont ő csinálta a reggelit.

Nem volt kedvem át öltözni, így úgy ahogy voltam leültem a tévé elé. Haneul rögtön felkapkodta magára a ruháit felkelés után, de én túl lusta voltam hozzá.

Végül csak müzlit ettünk, mert drága barátnőm elmondása szerint semmi ehetőt nem talált a konyhában ezen kívül.
Sorozatokat, filmeket néztünk, rám pedig rám jött a megállíthatatlan röhögőgörcs. Mindenen nevettem, ami mozgott és beszélt. A pipám azért kéznél volt, de tegnap sem kellett használnom. A gyógyszer nagyon jól teszi a dolgát. Azóta, amióta ezt szedem, szinte nincs is rohamom.

Három előtt csengettek. Ismét szidtam mindent és mindenkit, aki a Földön van, mert elfelejtettem, hogy ma bizony a fiúkhoz megyek.

Kinyitottam az ajtót és be invitáltam Yoongi-t.

-Mindjárt kész vagyok-tettem fel a mutató ujjam, majd meg sem várva reakcióját, a szobámba siettem. Felvettem egy pólót, amire vettem egy bőr dzsekit. Egy fekete farmert is magamra rángattam, amihez egy szintén fekete cipő is társult. Hajamat megfésültem és egy laza kontyba fogtam. Sminket szokás szerint nem akartam feltenni, de egy pattanás növekedett az államon, ezért kénytelen voltam le korrektorozni.
A telefonomat a zsebembe csúsztattam, majd vissza mentem a nappaliba, ahol a két fiatal beszélgetett.

Sunyi pillantást vetettem a lányra aki egy pimasz mosollyal az arcán állta tekintetem.

-Mit mondott?-pillantottam Yoongi-ra, aki látszólag jól szórakozott.

-Semmit-vont vállat a fiú.

-Amúgy Bolond gyerek, ő itt Cukorka, Cukorka, ő itt Bolond gyerek-mutattam be őket egymásnak, majd az ajtóhoz sétáltam.

-Nem vagyok Cukorka-forgatta szemeit Suga, miközben felkelt a kanapéról.

-Dehogyisnem.

-Én maradok még-helyezte magát kényelembe Haneul. Őt nem zavarta, hogy le bolond gyerekeztem, már hozzá szokott.

-Jó-vettem fel a cipőmet.

-Jók legyetek-húzogatta perverzen szemöldökét.

-Hülye vagy-vágtam rá kapásból.

-Te is-nyújtotta ki rám a nyelvét.

-Mackó, ott a vacsid-mutattam a lányra-Na, elmentem. Majd jövök. Ne gyújtsd fel a házat. Puszi-intettem, majd kiléptem az ajtón.

-Sziasztok-kiáltott utánunk.

Mind a ketten beszálltunk a kocsiba. Nagyon szép volt, tiszta és azonnal bele szerettem. Mármint az autóba.
Bőr ülések voltak benne, melyek iszonyat kényelmesek.

Yoongi elindult én pedig ahelyett, hogy az utat figyeltem volna, inkább a fiút bámultam. Túlságosan is jól állt neki, ahogy vezetett. Ahogy váltott, ahogy koncentrált, ahogy a kormányt fogta.

-Mi az?-pillantott felém Suga, mire rögtön el kaptam a fejemet. Egy picit talán túl feltűnően csodáltam.

-Semmi-vontam vállat.

-Akkor csak úgy néztél?-mosolyodott el.

-Miért, nem szabad?-vontam fel szemöldököm.

-Egy szóval nem mondtam-csóválta a fejét.

-Helyes-biccentettem. Akár csak a srác.

Negyed óra alatt oda értünk a fiúk házához. Az ajtót Yoongi kinyitotta nekem, majd egy karlendítéssel jelezte, hogy menjek előre. Egy apró mosolyt elengedtem, majd beléptem.

-MinJiii-szaladt jobbról felém Hoseok. Kitártam a karomat, ezzel fogadva a fiút. Majdnem el estünk, de szerencsére Hobi megtartott.

-Noonaa-jött oda Jungkook is.

-Sziasztok-mosolyogtam szélesen, majd levettem a cipőmet. Yoongi a derekamra tette egyik kezét és előrébb tolt.

-Nézz körül-mondta szinte a fülembe. Egyszerre két sokk is ért. Érintése villámcsapásként hatott a testemre. Bizsergett a bőröm és nem akartam, hogy elvegye onnan a tenyerét. Hangja libabőröket csalt a karomra és a lábaimra. Hirtelen nem tudtam hol vagyok.

Bólintottam egy aprót és beljebb mentem.

-Megmutatom a szobám-ragadott karon Jungkook. Ott hagytuk a többieket. Kookie nagyjából berúgta az ajtót, majd engem maga előtt be tolt rajta. Szinte semmit nem láttam a ház többi részéből, csak az előteret és egy kicsit a nappalit meg a konyhát.

-Szia Min-intett egyet Jimin, aki az ágyon feküdt és a telefonját nyomkodta.

-Szia-intettem.

-Hallod, Kook-néztem a fiúra.

-Hm?-kapta rám tekintetét.

-Nagyon rendetlen vagy-csóváltam a fejemet.

-Ja, tudom-bólintott.

-Trehány-értett egyet Chimchim is.

-Legalább az alsó gatyáidat pakoltad volna össze-dobtam egy boxert a fejére, amit utána vissza hajított nekem. És ez így ment, addig amíg véletlenül rá nem dobtam szegény Namjoon fejére, aki egy kopogás után belépett az ajtón. Nem akartam, de mégis ki tört belőlem a nevetés úgy, ahogy a két fiúból is.

-Ne haragudj rám-röhögtem még mindig.

-Nem baj-mosolyodott el ő is.

-Hyung, ezt vissza kérem-vette ki az idősebbik kezéből a ruha darabot, majd a fiókjába gyűrte.

-Jin mérges lesz, amiért megint nem vitted ki a szennyest-jegyezte meg a leader.

-Majd kiviszem-forgatta szemeit a legkisebb.

-Jin kérdezi...

-Megyek, segítek neki-pattantam fel, ezzel félbe szakítva Nam-ot.

-Át mész a nappalin és ott a konyha-szólt utánam.

-Oksi-bólintottam.

Ha nem tudnám, hogy ebben a házban hét fiú él, azt hinném, hogy egy kifinomult család lakik itt. A falak, a bútorok, minden olyan letisztult. De ez az ábrándozás nem tartott sokáig, csupán míg be nem mentem a nappaliba, ahol az asztalon kaja maradékok, koszos tányérok és poharak, zacskók, konzolok sorakoztak. Nem is ők lennének.

-Szia Jin-köszöntem a fiúnak, aki a konyhában sürgött forgott.

-Szia-mosolyodott el.

-Hol találom a szemetes zsákot?-fordultam körbe. A domináns szín a fehér volt, ami nagyon tetszett. Tisztán volt tartva, gondolom a fiú nagy figyelmet fordított erre a helyiségre.

-Minek az neked?-ráncolta szemöldökét.

-Csak tudni akarom-vontam vállat, miközben megpróbáltam vissza tartani a mosolygást.

-Ugye nem akarsz takarítani?-tette csípőre kezeit.

-Nem-ráztam meg a fejemet.

-De, azt akarsz-húzta össze résnyire szemeit.

-Mondom, hogy nem-ellenkeztem.

-Akkor sem mondom el.

-Akkor megkérdezem a többieket-fordultam sarkon és pont bele ütköztem Hobiba.

-Hoseok! Adj egy szemetes zsákot, kérlek-néztem a fiúra.

-Ne merészeld-hadonászott egy késsel a legidősebb.

-Légyszi-néztem rá kiskutya szemekkel.

-Fiacskám-lépett hozzá közelebb Jin.

-Bocs, MinJi. Hyung ijesztő-tette fel védekezően kezeit.

-Ch-forgattam szemeimet.

Vissza mentem Kookie szobájába, ahol már Taehung is ott volt.

-Gyerekek-dugtam be a fejemet-Segítség kellene.

-Miben?-pislogott nagyokat Tae.

-Hol van a kukás zsák?

-Mi a francot akarsz te azzal, noona?-ráncolta szemöldökét Jungkook.

-Az mindegy-legyintettem.

-A konyhában van, valamelyik fiókban-vont vállat Jimin.

-Köszi-mosolyodtam el.

Jin ugyan nem örült neki, de végül meg találtam azt a vackot és a nappaliban lévő szemetet el takarítottam.

-Olyan rosszul erzem magam emiatt-csóválta fejét Jin.

-Miért?-értetlenkedtem.

-Vendég vagy. És te takarítod fel a mocskot. Milyen dolog már ez?-ciccegett.

-Nincs semmi baj. Szívesen segítek-legyintettem.

-Tudod mivel tudnál segíteni?

-Mivel?

-Azzal, hogy nem csinálsz semmit, otthon érzed magad és...

-Otthon érzem magam, épp ezért csinálok házi munkát.

-MinJi-sóhajtott Jin-Ülj le valahol, nézd a tévét, foglald le magad, de ne takaríts. Jó?-mosolygott.

-Oké-adtam be a derekam.

-Rendben-biccentett.

-Egyébként-köszörültem meg a torkomat-Merre találom Yoongi-t?

-Szerintem a szobájában van-pillantott rám mindent tudóan.
Ez az a tipikus "tudom, hogy be jösztök egymásnak, ne is próbáljátok tagadni" nézés volt.

-És az hol van?

-Az emeleten, a folyosó végén jobbra. Rá fogsz jönni-biccentett.

-Köszi.

-De csak óvatosan-kezdett el nevetni, azon az ablakpucoló hangján.

Nem mondtam semmit, csak szemforgatva indultam fel a lépcsőn.

Csak négy ajtót láttam, abból az egyik gondolom a fürdő volt. Ahogy Jin mondta, végig mentem a folyosó végéig, majd megálltam. A fehér ajtóra egy kis tábla volt ki rakva, amin ez a felirat díszelgett: "Géniusz lakhely".
Kettőt kopogtam, majd amikor meghallottam a varázs szót, be nyitottam.

A falak halvány cappuccino színűre voltak festve. Egy francia ágy, egy nagy ablak, két szekrény és egy asztal, ami helyet kapott ebben a szobában.

Yoongi a matracon ült, laptopja az ölében volt és végig követte szemeivel mozgásomat. Lassan körbe sétáltam a helyiségben, minden bútorra rátéve a kezemet, végig húzva rajtuk az ujj begyeimet. Hogy egy kicsit azért húzzam az ágyat, billegettem a csípőmet is.

Amikor végeztem cselekedetemmel, leültem mellé és halvány mosollyal néztem rá. Szóra nyitotta száját, de a telefonom csörgése félbe szakította.

-Igen?-szóltam bele.

-Szia Min. Hogy vagy?-szólt bele Kwang.

-Hali. Jól.

-Mit csinálsz?

-Ülök-vontam vállat.

-Ennyi?-kérdezte unott hangon.

-Yoongi agyában-tettem hozzá, mire rögtön hú-zni kezdett.

-De azt mondtad, hogy nem akarsz barát...

-Tudom mit mondtam-sóhajtottam.

-És akkor most ti egy...

-Nem-vágtam rá.

-Szóval nála vagy-realizálódott benne a dolog.

-Fokozzam?-vontam fel fél szemöldököm.

-Tudod?-nevette el magát.

-Yoongi-n ülök-vigyorogtam, amitől az említett arcáról egyszerre tudtam leolvasni a meglepődöttséget, az értetlenséget és mintha felfedezni véltem volna a vágy ici pici jeleit is.
A menedzserem visítva kezdett el röhögni, amihez én is csatlakoztam. El dőltem az ágyon és csak nevettem.

-Nem kérek részleteket-közölte.

-Kár, pedig olyan szívesen meséltem volna-csóváltam fejemet csalódottan.

-Bolond vagy.

-Nem mondtál újat-vontam vállat.

-Azért hívtalak, hogy elmondjam, fel kerültek a Németországi képek.

-Oksi-bólintottam.

-Japánba holnap után megyünk.

-Tényleg?-lepődtem meg.

-Igen. Aztán kapsz három nap pihenőt és megyünk Bora Borára.

-Az szép-biccentettem.

-Meddig leszünk Japánba?

-Egy hét.

-És Borán?

-Ott két hétig. Itt tél van, ott viszont meleg lesz, ezért úgy gondoltuk az első héten le tudjuk a fotózást, a másodikat pedig ott töltjük. Egy kis pihi.

-Értem-bólintottam.

-Aztán meg majd csak a következő évben lesz meló.

-Előbb éljem túl-forgattam szemeimet.

-Miért?

-Állítólag megyek apámékkel valahova.

-Ezek után elmész?

-Dehogy megyek. Előbb tegyen valami erőfeszítést apu. Majd esetleg akkor.

-Érdekes lesz-sóhajtott.

-Az-értettem egyet.

-Ja, Sung is jön Bora Borára-jutott eszébe.

-Hogy hogy?

-Nem tudom. Le beszélte Chin-el. Tudod, hogy rokonok.

-Tudom.

-Na menj, nem zavarlak. Aztán okosan huncutkodjatok-nevette el magát ismét.

-Feltétlen-biccentettem, miközben felültem.

-Szia Min-köszönt el.

-Szia Kwang-nyomtam ki.

Yoongi az arcomat pásztázta és látszólag kíváncsi volt.

-Kint vannak a képeim-biccentettem az ölében tartott laptopra.

-Megnézzük-bólintott, majd behozta rajta a Twittert. Elsőnek pont a fotóim ugrottak fel. Suga azonnal be szívezte, ami egy apró mosolyt csalt az arcomra.

-Ezeket én választottam ki-esett le neki.

-Na nem mondod-nevettem el magam.

-Jók lettek-nézegette őket.

-Köszi.

-A menedzsered volt?-kérdezte.

-Ühüm. Holnap után megyek Japánba. Egy hétig maradunk, aztán három nap pihi és két hét Bora Bora-ismertettem vele a terveinket.

-Az gyors a biccentett.

-Ühüm. Főleg, hogy semmi kedvem fürdőruhában rohangálni, ráadásul úgy, hogy Sung is ott lesz és...

-Várj-szakított félbe a fiú-tehát bikiniben leszel és ott lesz a pincsid is-fogta fel a hallottakat.

-Aha-biccentettem. Nem szólt semmit de ahogy elnéztem, nagyon nem tetszett neki.

-Zavar?-vontam fel szemöldököm.

-Mi? Dehogyis-vont vállat.

-Látom-vigyorogtam.

-Csak nem szimpatikus a gyerek-vont vállat.

-Miért nem?

-Nem tudom-nézegette tovább a képeimet.

-Talán... Féltékeny vagy?-próbáltam elkapni a tekintetét.

-Nem-vágta rá lazán.

-Szóval nem-ismételtem, mire megrázta a fejét.

-Nem hát-vont vállat.

-Na és mi van, ha az esetem?-szívtam a vérét. Na erre már rám nézett.

-Tegnap tisztáztuk, hogy tetszel, és én is neked. Pontosan mit is szeretnél?-kérdezte hitelenkedve. Ez, az ő szájából még lehetetlenebbnek tűnt és egy nagyot dobbant a szívem a kijelentésére. Tehát tényleg tetszem neki... Azta. Valaki hívjon egy mentőt.

-Na és mi van, ha nekem a magas, izmos, fekete hajú, zöld szemű, Sung félek jönnek be?-incselkedtem.

-Akkor már rég le ráztál volna.

-Igaz-ismertem be-Na de valld be, hogy akkor is zavar, hogy Sung a közelemben lesz-próbálkoztam.

-Valami olyasmi-morogta. Imádom a mély hangját, főleg amikor egy kis rekedtség is társul hozzá.

-Tudtam-csaptam össze tenyereimet diadal ittasan.

-De te meg nem bírod, ha Cho-val beszélgetek-vágott vissza.

-Nincs semmi bajom azzal a lánnyal-vontam vállat.

-Valami azért csak van.

-Nincs. Csak túl csinos-csúszott ki a számon.

-És?-döntötte neki a falnak a hátat Yoongi.

-Csak nagyon szép.

-Szóval féltékeny vagy-húzta össze szemeit.

-Nem vagyok-vágtam rá.

-Dehogyisnem.

-Mondom, hogy nem! Ennyi erővel te is az vagy-fontam keresztbe magam előtt karjaimat.

-Én nem vagyok-csóválta fejét.

-Hát én sem.

-Akkor jó-biccentett.

Ezután mind a ketten csendben meredtünk a képernyőre, ahol még mindig az én képeim virítottak.

-Hova fogsz vinni?-kérdeztem hirtelen. Yoongi rám nézett és egy kicsit el mosolyodott.

-Majd meglátod-válaszolt lazán.

-Nem mondod el?

-Nem-rázta meg a fejét.

-És mit vegyek fel?-gondolkodtam hangosan.

-Gondolom valami ruhát-vont vállat, mire én el nevettem magam.

-Marha vicces-forgattam szemeimet szórakozottan.

-Időben meg tudod. De eléggé be vagy táblázva, szóval még azt sem tudom mikor hívlak el.

-Ne haragudj-biggyesztettem le ajkamat.

-Dehogy haragszom-mosolygott aranyosan. A hülye pillangók megint marha erősen csapkodni kezdtek a gyomromban.

-Úúh-jutott hirtelen eszembe-Azt mondtad meg tanítassz zongorázni-vigyorogtam.

-Igaz-bólintott, majd lehajtotta a laptopja tetejét és fel állt.

-Hova mész?-néztem rá.

-Látsz a szobában zongorát?-fordult körbe.

-Nem-pattantam fel én is röhögve.

-A stúdióba megyünk-világosított fel.

Yoongi kinyitotta nekem az ajtót, majd maga előtt ki engedett.

-Mindjárt jövök, addig ülj le valahova-indult el valamerre a földszinten.

A nappaliba mentem, ahol Jin, Namjoon és Hoseok a tévét nézték. Az első kettő viszonylag normális módon,  a kanapén elterülve bámulta a készüléket, az utóbbi azonban a földön feküdve.

-Csüccs ide-paskolta meg a helyet maga mellett Jin, mire szó fogadóan oda ültem.

-Miújság?-pillantott rám kedvesen Namjoon.

-Semmi-vontam vállat.

-Yoongi-t megtaláltad?-kérdezte Hoseok.

-Meg-biccentettem-most állítólag a stúdióba megyünk-magyaráztam. Mind a három fiú rám nézett, de úgy, mintha azt mondtam volna, hogy Suga megerőszakolt volna.

-Mi van?-tártam szét a karomat értetlenül.

-Nem szokott senkit se a stúdióba be engedni. Még van, hogy minket se-pislologott nagyokat Hobi.

-De hát közös, akkor...

-Igen, van közös is, de most feltételezem a sajátjába visz-bólintott Nam.

-Oh, értem-esett le.

-Egyébként miújság veletek?-mosolygott Jin.

-Nincs semmi-ráztam meg a fejemet.

-Nagyon össze melegedtetek-vigyorgott a legidősebb.

-Cukik vagytok-értett egyet Hobi.

-Köszi-nevettem el magam zabaromban-de nem tudom, hogy ha esetleg össze jövünk meg tud e mellettem maradni Yoongi-vettem komolyra a formát.

-Miért ne tudna?-ráncolta homlokát a leader.

-Nem tudom. Szerintem nem vagyok hozzá való-gondolkodtam.

-Szerintem meg nagyon is össze illetek-ellenkezett Jin.

-Szerintem is-helyeselt Hoseok.

-Nem nagyon volt még olyan, akivel tovább beszélgetett volna egy hétnél. Randira sem nagyon ment senkivel. Volt kapcsolata, de az közel sem nevezhető komolynak-árulta el Namjoon.

-Értem-mosolyogtam, mint a vadalma.

-Szóval nem kell aggódnod-biztatott a legidősebb, mire bólintottam.

-Van ötletetek, hogy hova fog vinni?-kérdeztem.

-Fogalmam nincs-rázta meg a fejét Hobi.

-Itt vagyok-jött be hirtelen a nappaliba Yoongi. Lehet, hogy hallotta a beszélgetésünket?

Felálltam, majd oda mentem a fiúhoz.

-Gyere-indult el Suga, én pedig még vissza néztem a többiekre, akik azt hittem nem fognak semmit mondani. Aha... Persze.

-De aztán óvatosan-szólt utánunk először Hoseok.

-Védekezzetek, még nem akarunk kis MinJi-t és kis Yoongi-t-ez Jin nagyszerű tanácsa volt.

-Ne legyetek hangosak-folytatta Namjoon.

-Kapjátok be-kiabáltam vissza.

-De tövig-tette hozzá Yoongi. A három fiú azonnal röhögni kezdett, és én is elmosolyodtam, de Suga nem mondott semmit.

Megálltunk egy ajtó előtt, ami üvegből volt, de nem lehetett belátni rajta. Mellette volt egy szerkezet, amibe a fiú beírta a kódot, ezáltal kinyílt az ajtó és a lámpák is automatikusan felgyúltak a helyiségben. Beengedett maga előtt, majd engem kikerülve be ült a székébe, amire egy mez volt rá húzva, az ő nevével és egy 93-as számmal ellátva. Két polc volt a jobb oldalon, bal oldalt pedig egy szintetizátor. A bejárat mellett egy kétszemélyes bőrkanapé, szemben pedig egy nagy asztal, tele mindenféle technikai dolgokkal, amikhez én személy szerint nem értek.

-Ez a te stúdiód?-néztem körbe, miközben levettem a bőr dzsekimet, mert akár milyen meglepő, melegem volt.

-Aha-biccentett. Ugyan nem rá figyeltem, de a szemem sarkából is láttam, hogy jobban szemügyre vesz. Végül is csak a fotózáson voltam ujjatlanban, addig mindig bő pulcsikat hordtam. Most kivételesen egy az alakomat kiemelő fehér rövid ujjút vettem a kabát alá, ami előnybe helyezi adottságaimat. Gondoltam játszom vele egy kicsit, mert hát mirt ne?

-Otthonos-fordultam körbe. Még klíma is volt beszerelve, ebbe a kis szobába. Valóban nem volt nagy, de egy személynek pont elég volt. Le ültem a kanapéra és úgy folytattam a szemlélődést. Szépen el volt minden rendezve, por egy szem sem. Rend volt, amin meglepődtem, bár a saját szobájában sem volt nagy kupi.

-Szóval szerinted nem fogok tudni meg maradni melletted-szólalt meg hirtelen, mire rá kaptam a fejem.

-Te hallgatóztál?-tátottam el a számat.

-Nem, csak meghallottam-ellenkezett. Nem szóltam semmit, csak sóhajtottam egyet.

-És még mit hallottál?

-Csak ennyit-vont vállat.

-Nem azért mondtam, mert azt gondolom, hogy nem vagy rá képes. Hanem mert szerintem nem leszek neked elég jó-magyaráztam meg.

-Honnan tudod?-jelent meg egy halvány mosoly az arcán.

-Nem tudom, csak gondolom-vontam vállat,

-Ez még mindig Cho miatt van, vagy...

-Nem-szakítottam félbe-Yoongi, nézz rám. Vörös a hajam, és felemás színű szemeim vannak. Nem vagyok vékony, és ha valaki rám néz, az első kérdése az, hogy hogy lehetek ázsiai, amit megértek, hisz egyáltalán nem olyan vagyok mint a koreai lányok és...

-Igen-bólintott-és nekem épp ezért tetszel. Mert nem vagy olyan mint a többi. Tudom klisé duma, de ez így van. Ki nézel az ablakon és mit látsz? Fekete haj és sötét barna tekintet. Nekem nem az kell. Hanem ez-mutatott rám. A pillangók ismét felébredtek, amiért egyszer tuti legyilkolom őket, de egyelőre éljünk a mának. Ennek a palinak tényleg én kellek.

-De Cho...-kezdtem volna bele, de nem hagyta.

-Falra mászok tőle, hagyjál vele-rázta meg a fejét.

-Pedig tök jól el voltatok-könyököltem térdeimre.

-Csak húztam az agyad-legyintett.

-Ch-ciccegtem.

-Na gyere-gurult oda a szintetizátorhoz, majd kihúzta a széket, és megpaskotla az ülő részt.

Át vettük az alapokat, és azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon jó tanár és nagyon jól zongorázik. Megkértem, hogy játsszon nekem valamit. Két darabot is előadott én pedig mind végig ámulattal figyeltem.
Türelmes volt, pedig sokszor kérdeztem vissza és rontottam el, de mindig újból megmutatta és segített. Minden alkalommal, amikor a keze az enyémhez ért a szívem egy gyorsabb ütemet vett fel és a hasamban az állatkert életre kelt.

Nagyjából két órát voltunk a stúdióban. Beszélgettünk, nevettünk és Yoongi meg mutatta pár félkész munkáját is, amitől elájultam. Csak az alapot és a szöveget hallottam és láttam ugyan, de imádtam. Arra azonban egyszer biztos, hogy meg fogom kérni, hogy rappeljen nekem. A nyelv technikája kissé... Hogy is mondjam... Be indít.

-Azt hittük sosem jösztök ki-nézett ránk szórakozottan Hoseok.

-Kérsz inni?-hagyta figyelmen kívül a fiú mondatát Yoongi, felém furdulva.

-Igen, köszi-biccentettem. Suga a konyhába ment, én pedig le huppantam Taehyung mellé. Mind a hat fiú úgy nézett rám, mintha én őrizném a világ legnagyobb titkát, ők pedig arra várnak, hogy el mondjam azt.

-Na-sürgtetett Jimin-mi volt?

-Mi lett volna?-értetlenkedtem.

-Meg csókolt?-suttogta Jungkook.

-Nem-csóváltam a fejem még mindig furcsán nézve rájuk.

-Ő még kicsi ehhez-nyúlt át Tae előtt Hobi, hogy elérje az arcomat, amit meg is simogatott. Na erre fel szaladt a szemöldököm. Kicsi?

-Idősebb vagyok-közöltem a fiúval.

-Shh-tette mutató ujját a szám elé.

-Mondott valamit?-kérdezősködött Jin.

-Semmi különöset-vontam vállat.

A következő pillanatban belépett Suga, két pohárral a kezében. Az egyiket nekem adta, majd a szemben lévő fotelba leült.

-Yoongi, a fiúk nem hagynak békén-árultam el őket.

-Ez nem igaz-ellenkezett azonnal Jungkook.

-Nem is csináltunk semmit-védekezett Jimin.

-Hozzád se szóltunk noona-forgatta színészien szemeit Tae.

-MinJi te képzelődsz?-nézett rám kérdőn Namjoon.

-Hagyjátok már békén szegény csajt-kortyolt bele italába Suga, amit én is követtem.

-Jin-pattantam fel hirtelen, mert eszembe jutott valami.

-Igen?-kapta rám a fejét a fiú.

-Főzzünk valamit-indultam meg a konyha felé.

-Inkább süssünk-állt fel ő is.

-Jó-biccentettem hatalmas mosollyal az arcomon...

Hi everyone! ^^
Bocsánat, hogy csak most hoztam részt, de nem voltam itthon. Na mindegy. Ha tetszett, akkor szavazzatok és kommentben közöljétek véleményeiteket.
Btw: láttátok a Teaser-t? Aki látta, annak pacsi, aki nem, annak egyes. :DD
~Zsuni~