Hétfő reggel hat óra után pár perccel bejött doktornő két nővér társaságában.

-Jó reggelt-mosolyogtam.

-Neked is MinJi. Hogy érzed magad?-állt meg az ágyam előtt.

-Jól-biccentettem.

-Ezt örömmel hallom-bólintott-első sorban lekapcsoljuk a lélegeztető gépet és majd csak utána kapod meg a reggeli gyógyszert, hogy lássuk anélkül hogy reagálsz-ismertette a helyzetet.

-Értem.

-Készen állsz?-nézett rám az egyik nővérke.

-Igen-hunytam le szemeimet.

Nem sokkal később már nem volt rajtam a maszk és magamtól vettem a levegőt. Furi volt egy kicsit és eleinte nehézkes, hisz kezdtem megszokni, hogy szinte semmi dolgom nincsen. Rögtön megcsapta az orromat a tipikus kórház szag.

-Milyen érzés?-pillantott rám Mrs Kim.

-Furcsa-nevettem el magam halkan.

-Az nem baj. Később vissza jövök, hamarosan hozzák a reggelit-írt fel valamit a kezében tartott lapra.

-Rendben-bólintottam.

-Nyugtatót már nem kapsz, csak ha szükséges.

-Szerintem nem fog kelleni.

-Szerintem sem. További szép napot. Bármi gond van, szólj-hajolt meg, majd a nővérekkel a nyomában kilépett a szobából.

Kicsit még álmos voltam, hisz tegnap este elég sokáig fent voltam. Ennek az oka Yoongi volt. Nem, nem azért, mert írt, hanem mert miután abba hagytuk a beszélgetést is ő járt a fejemben elég sokáig.

Fél egy fele megdobott egy üzenettel, ami jól esett, mert vasárnapig nem is hallottam róla.

"Hogy érzed magad?"
Ennyi állt benne, de azonnal mosolyt csalt az arcomra. Ugyan egy kicsit még morcos voltam rá, amiért megszegte az ígéretét miszerint nem fognak meglátogatni a fiúkkal. Bár mindegy volt mit mondok, a lelkem mélyén tudtam, gondoltam és számítottam is rá, hogy ha nem is első nap, de el jönnek majd. Nagyon nagyon rendes volt tőlük és iszonyatoson örültem nekik. Jin hozott nekem levest is, de nem ettem meg, amiért nagyon furdal a lelkiismeretem, hisz jó szívvel készítette el. Megkóstoltam, pár kanállal fogyasztottam is belőle, de a többi ott maradt, ami miatt rosszul éreztem magam.

"Jól, köszi"
Csak ennyit írtam vissza.

"Azt hittem már alszol"

"Ebben a zajban lehetetlen"

"Miért van zaj?"

"A szemben lévő nőnek minden éjszaka van egy csúnya rohama és hozzá rohangálnak a nővérkék. A falak meg elég vékonyak, úgyhogy..."

"Szegény"

"Hát ez van"

"Mármint a néni :'D"

"Chh"

"Felhívhatlak?"

"Nem"

"Naa"

"Amúgy sem tudod a számom."

"Akkor add meg"

"Nem"

"Miért?"

"Hívd Cho-t. Az övét megadom, kell?"
MinJi hülye vagy?

"Ha már így felvetetted, nyugodtan leírhatod"

Szemforgatva kerestem ki a névjegyek közül a lány számát, majd pötyögtem le neki.

"Ez az övé?"

"Igen"
Én tényleg leírtam neki...

"Kösz, most már el hívhatom randira"
Na ennél a pontnál majdnem elhajítottam a telefont és dobtam ki az ablakot az ablakon. Hogy mi van?

"A kedvenc virága a tulipán"
És még segítek neki. Na ki a legnagyobb idióta a Földön? Segítek. Én.

"Szereti a bonbont?"

"Csak a likőröset"
Felakasztom magam.

"Van valakije?"

"Csak egy macskája"

"Akkor szingli?"

"Az"

"Akkor sima"

"Jó szórakozást"

"Meglesz"
Ez után már tényleg kedvem lett volna kiugrani az ablakon. Nem is néztem meg már utána, hogy mit írt. Nem akartam. Nem volt hozzá ingerem. Tényleg el akarja hívni valahova, vagy csak szívja a vérem? Minden esetre rosszul esett és mardosott a féltékenység és az irigység. Mondjuk megértem, szép lány, az biztos. Hosszú, fekete haját általában rendezett kontyban hordja, de mostanában gyakran van kiengedve. Sötét barna szemei igézően ragyognak. Mindenkivel nagyon kedves, udvarias és elnéző. Tipikus jó kislány, aki mindig azt teszi, ami helyes, amit a főnök mond és amit tanítottak neki.
Nincs vele semmi bajom, csak böki a csőröm, hogy Yoongi-val kavar.

Végül nem bírtam tovább és negyed óra múlva ismét megnyitottam az alkalmazást.

"Csak vicceltem. Nem fogom elhívni sehova. Nem az esetem"
Nem az eseted, mi?

"Nincs ebben semmi. Hívd el nyugodtan. Ez az élet rendje"
Persze, ez az élet rendje. Ügyes vagy Min.

"Kösz, hogy megengeded :D De amúgy mást akarok"

"Ismerem?"

"Nem tudom"

"Hol dolgozik?"

"Ott ahol én"

"Akkor tuti, hogy nem ismerem. De ha azt mondod, hogy Dong Yi, biztos igaz, hogy kiheréllek"

"Nem ő az, nyugi :D A heréimre meg még szükségem van. Hogy lenne már Dong Yi? Ő nem itt van"

"Szerencséd. Na, de ki az?"

"Majd megtudod"

"Ch"

";)"

"-_-"

Ezután már egyikünk sem írt semmit. A telefont az asztalra téve dörzsöltem meg a szemeimet. Mi van ha tényleg Cho-t akarja, csak nem mondja el? Úgy is kihúzom a lányból, ha arról van szó, és lehet még ki is csapatom. Világosan közöltem velük, hogy a fiúkkal nem kezdhet ki egyikőjük sem.

—————

A vártnál jobban bírtam a váltást, amitől nagyon boldog voltam. Azt hittem ugyan az lesz a reakcióm erre a gyógyszerre is, mint a többire, de szerencsére nem. Lélegeztető nélkül is viszonylag egyenletesen vettem a levegőt és nem volt csak egy kisebb rohamom, amit az új pipával enyhítettem. Kifejezetten jó ez az új készülék. Nem marad utána kellemetlen érzés a mellkasomban, bár az íze valami förtelmes.

Azt mondta doktornő, hogy egyszerűen kiválóan reagálok mindenre. Ma már nem infúzió formájában kapom a gyógyszert, hanem rendes bogyóban.
Holnap vért vesznek és csinálnak egy CT-t, hogy nincs e valami mellékhatása a hatóanyagnak. Ha nincs, akkor maradhat.

Délelőtt volt bent Haneul és ismét sokáig maradt, amit egyáltalán nem bántam. El újságoltam neki amit Mrs Kim mondott és ő is örült nekem.
Megint hozott gyümölcsöket, amiből most kivételesen ettem, de nem sokat.

Kwang és Sang is volt bent, Chin-el együtt, aki egy kisebb fajta ajándék kosárral állított be. Elmondta, hogy mennyire hiányzok mindenkinek és hogy várnak vissza. Elintézte Japánt, akkor megyek, amikor tudok és még egy szakorvost is biztosítanak mellém, biztos ami biztos.
Nagyon megértő volt és kedves, mint mindig. Jó főnök, én csípem, a ferde hajlama ellenére is.

A menedzsereim közölték velem, hogy le vagyok fogyva és hogy most már nem kell aggódnom a súly kontroll miatt, mert tuti, hogy átmegyek rajta. Igazuk volt, valóban leadtam egy pár kilót, köszönhetően a nem évesnek és az idegnek, ami napok óta bennem van. Mostanra már kezd megszűnni, de még mindig bennem van a félelem, hogy találnak valami elváltozást a szervezetemben és úszott ez a gyógyszer is.

Délben meghozták az ebédet is, amihez ismét nem nyúltam hozzá. Pont vissza felé ballagtam a mosdóból, amikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám. Felvettem, de senki nem szólt bele, így nem is kínlódtam vele tovább, kinyomtam. Biztos téves.

Délután a fiúk meglátogatták, amiért már nem voltam mérges, azért viszont igen, amiért megint egy szatyorral a kezükben jöttek.

-Gyermekeim az Úrban, hát mi a francot hoztatok már megint?-dörzsöltem a halántékomat.

-Semmi extra, csak egy kis süti-vont vállat Jin, majd letette a mellettem lévő asztalra miután megölelt.

-Sütésre pazarlod a szabad idődet?-csóváltam a fejemet.

-Nem pazarlom-ült le az ágyam szélére-szívesen csináltam.

-Köszönöm szépen-mosolyogtam rá hálásan.

-Hogy vagy Noona?-pattant oda hozzám Kookie, mire kitártam a karjaimat, ezzel jelezve neki hogy előbb öleljen meg, amit meg is tett.

-Jobban, köszi.

-Már nincs rajtad a lélegeztető-állapította meg Tae.

-Levették-biccentettem.

-És az jó?-érdeklődött Jimin, miközben bele túrt dús hajába. Veszettül dögös volt, de ebbe most ne menjünk bele.

-Igen. Mióta az új gyógyszert kapom azóta nincs rohamom. Egyszer volt, de az az idegességtől-ecseteltem.

-Az nagyon jó-bólintott Namjoon.

-Igen.

-Akkor most már meg fogsz gyógyulni-tapsikolt boldogan Hobi.

-Ne kiabáld el-nevettem el magam.

-Meg fog gyógyulni MinJi-ugrott egyet boldogan Jungkook.

-Remélem-mosolyogtam.

-Biztos, hogy meg fogsz-ült le az egyik székre Yoongi, aki eddig meg sem szólalt.

-Ma mit csináltatok?-érdeklődtem. Na igen, egy kicsit még mindig morcos voltam a tegnapi miatt, ráadaásul nagyon kiváncsi, féltékeny és irigy voltam arra a lányra, aki állítólag a Big Hit-nél dolgozik és tetszik Yoongi-nak. Roszul esett és csalódott voltam, pedig próbáltam magam lelkileg felkeszíteni erre. Hogy csak játszott velem. 

-Próbáltunk. Holnap is fogunk, úgyhogy nem biztos, hogy el fogunk tudni jönni-húzta el a száját Jin.

-Semmi gond. Nem kell mindig. Amúgy is nem sokára megyek haza.

-Mikor engednek ki?

-Ha minden jól megy két nap múlva már otthon leszek. De lehet hamarabb-gondolkodtam.

-Az de jó-mosolygott Tae-akkor majd elmegyünk.

-Gyertek-biccentettem.

-Megismerkedem a kutyáddal-tervezgetett Jungkook.

-Én is-helyeselt Jimin.

-Én meg megnézem a konyhát-tette fel a kezét Jin.

-Én meg a pincét-vigyorgott Tae.

-Nincs pincém-nevettem el magam.

-Akkor a fürdőt-vont vállat.

-Körbe vezetlek majd-bólintottam.

-Na de neked is el kell jönnöd hozzánk-emelte fel a mutató ujját Jin.

-Oké-bólintottam.

-Majd együtt főzőcskézünk.

-Mutatok majd pár receptet, amit még Németországban tanultam.

-Kíváncsi vagyok-bólogatott izgatottan.

-Egyedül laksz, Noona?-pillantott rám Kook.

-A kutyámmal-vigyorogtam.

-Nem kell egy lakó társ? A maknae-t szívesen oda adjuk-biccentett a fiú felé Namjoon, mire ismét röhögésben törtem ki. A legkisebb sértődötten nézett hyung-jára.

-Jöhet, de akkor a kanpén alszik-vontam vállat vigyorogva.

-El alszik ő mindenhol, neki nem lényeg-legyintett Yoongi.

-Látod, Kookie. Ki vagy paterolva-néztem rá sajnálkozva.

-Hát akkor úgy néz ki most már nem leszel egyedül-húzogatta szemöldökét egy perverz mosoly kíséretében.

-Szobatiszta?-fordultam a többiek felé.

-Mikor hogy-vont vállat Jin, mire már nagyjából sírtam a nevetéstől.

-Hyung!-szólt a legidősebbre Kook egy kicsit elpirulva.

-Milyen az étvágya?

-Állandóan farkas éhes-legyintett Taehyung.

-Mit eszik meg?

-Mindent.

-Akkor kutya kaját kapsz-vigyorogtam.

-Jó-vont vállat olyan arccal, mintha azt mondtam volna neki, hogy homárt adok majd neki minden nap.

-Volt már rá példa, hogy evett-gondolkodott el Hobi.

-Nem volt olyan rossz. Kicsit száraz, de amúgy semmi extra-mesélte el élményét Kook. Én már a combomat ütögettem a röhögőgörcstől.

-Jó, de az már legalább egy hónapos volt-csóválta a fejét hitetlenkedve Jimin.

-Semmi baja nem volt-vont vállat a legkisebb.

-Utána egy hétig gyomor rontásod volt-mondta Jin.

-És rá sem bírtál nézni semmilyen kajára-tette hozzá bólogatva Namjoon.

-Jó, de amúgy nem volt olyan borzalmas-forgatta szemeit Jungkook.

-Jól van Kook-veregettem hátba a fiút még mindig a könnyeimet törölgetve-nem mérgezlek meg.

-De tényleg nem baj, ha kutya kaját adsz-vont vállat.

-Még meg gondolom, hogy oda költözhetsz e hozzám. Megkérdezem Mackót is, hogy mit szól még egy lakótárshoz-hülyéskedtem.

-Szerintem nem fog bele menni-csóválta a fejét Yoongi.

-Szerintem sem-ráztam meg én is a fejemet.

-Nagyon válogatós kutya. Nem fogad be cask úgy akárkit-bólogatott Suga.

-Igen-biccentettem.

-Te honnan tudod, hyung?-vonta fel szemöldökét Hobi.

-Mesélte MinJi.

-Ja, értem-bólintott a fiú. Yoongi-val egy pillanatra találkozott a tekintetünk, de én azonnal el is kaptam a fejemet, azonban éreztem, hogy ő továbbra is néz engem.

-Akkor nem mehetek?-szomorodott el Kookie.

-Nem-biggyesztettem le ajkam.

-Jajj, fogadd már be. Észre sem fogod venni, hogy ott van-erősködött Jimin.

-Nem lehet. Mackó nem engedné-húztam el a számat.

-Levajazom vele-legyintett Taehyung.

-Az lezsírozom-javította ki őt Namjoon.

-Mondom levajazom vele, hyung-pillantott az idősebbre.

-Nem szóltam-tette fel kezeit.

-Ha viszek neki mondjuk kaviárt? Szerinted meg lehet azzal puhítani?-gondolkodott hangosan Hobi.

-Nem.

-Kimchi?

-Nem.

-Akkor?

-Bánj vele kedvesen, ne bátsd a gazdáját, vakargatsd a hasát és a füle tövét-közölte lazán Yoongi. Ez mind igaz volt, hisz így lehetett a kutyám kegyei közé férkőzni. Nagyokat pislogva néztem rá, ő pedig eleresztett egy mindentudó mosolyt.

-Vegülis-vontam vállat-ennyi a lényeg.

-Akkor össze vissza fogom gyöntölni-dörzsölte össze tenyereit Tae.

-Bolondok vagytok-dőltem el az ágyon vigyorogva.

A fiúk most nagyjából egy órát voltak nálam, aminek nagyon örültem, legalább nem unatkoztam. Imádom őket és jó, hogy vannak nekem. Haneul-ön kívűl nekem csak ők maradtak. Most már talán apára sem számíthatok. Már csak hónapok, esetleg hetek kérdése és a nő teljesen átveszi az irányítást apa fölött és tényleg Afrikában fognak élni. Lassan rá kellene ébresztenem, hogy ha Hee-vel marad, akkor tönkre megy az élete és engem is el veszít. A kislányát, akit mindig is mindennél jobban szeretett. Ha nem hallgat rám, engem tovább már nem érdekel. Nem fogom nézni, ahogy hibát halmoz hibára. Soha nem hagyta senkinek sem, hogy vezesse, és pont ennek a libának engedi, hogy megmondja, hogy mit tegyen. Sosem viselkedett még így és főleg nem bántott, sem lelkileg, sem fizikailag. Ezért is fáj annyira, hogy most ilyen. Pár nap leforgása alatt megváltozott, de nem is akárhogy.
Először anya megy el, aztán nagyapát vesztem el, most meg őt? Még valami esetleg?

A vacsorából ettem egy pár falatot és a sütit is meg kóstóltam, amit Jin hozott és szerintem olyan finomat még soha életemben nem ettem. Az tuti, hogy elkérem majd a receptjét, bár nem hiszem, hogy ilyen jól fog sikerülni. Este a telefonomon lógtam és össze vissza nézegettem az oldalakat.

Sűrű dolgom felől "véletlenül" rátévedtem a fiúk oldalára Twitteren és teljesen az elejéig vissza tekertem. Nagyjából fél óra volt, mire leértem az aljáig, de megérte. Szinte minden posztot végig likeoltam és nem is tudom, hogy hogy vitt rá a lélek, de azokat a képeket, amelyeken Yoongi is szerepelt szépen letöltöttem. Ne kérdezd miért, én sem tudom, csak úgy leszedtem. Sőt, ha még ez nem lett volna elég az egyik képet be is állítottam háttérnek.
Lehet el látogatok egy pszichológushoz és kivizsgáltatom magam, hogy nincs e komolyabb bajom. Bár, az is lehet, hogy a gyógyszer mellék hatása. Igen, ez lesz az.

Három óra volt, mire úgy döntöttem nyugovóra térek. Igen ám, de itt lehetetlen az alvás. A nővérkék beszélgettek és nevetgéltek, aminek roppant örültem, de nem mentem ki szólni, mert akkor a többi, alvó beteg is felébredne, azt meg nem akartam. Legalább a folyosó végén lévőknek legyen nyugodt éjszakájuk.

Öt óra magasságában elhalkultak, feltételezem váltás volt, vagy valami hasonló. Na de hat után úgy is jön doktornő, ezért már el sem aludtam. Csak szimplán felültem az ágyban, és ismét a kezembe vettem a telefonomat, hogy elüssem a maradék időmet.

Hi everyone!^^ Itt is lenne a következő rész. Kicsit rövidebb lett, mint a többi és nem valami eseménydús. Remélem nem haragszotok >< Amilyen gyorsan csak tudom, hozom a folytatást :3
Ha tetszett, akkor szavazzatok és írjátok le kommentben a véleményeteket^^
~Zsuni~