Németország szép hely, mindenkinek muszáj elmenni oda egyszer, azonban a nyelvet annyira nem kedvelem. Kicsit bonyolultnak találom, és nekem sosem sikerült megtanulnom, pedig szerettem volna.

A repülőgépen egy kényelmes ülésén elhelyezkedve a fejemet az ablak felé fordítottam, hogy úgy pásztázzam a földet, és az ide-oda rohangáló embereket. Még nem szálltunk fel, pedig ahogy elnéztem már mindenki fent volt. A menedzsereim, a sminkesek, a fodrászok, az asszisztensek, egyéb fontos emberek, és én is.
Magán géppel utazni sem mindig arany élet. Néha egyedül érzem magam, annak ellenére is, hogy sok ember vesz körül. Nem hallom a tipikus zajokat, az emberek sutyorgását, vagy éppen hangos beszélgetéseit, amiket akkor hallok, ha fapadossal utazom. Lehet másnak minden vágya a magángép, hogy végre nyugta lehessen, nekem azonban néha jól esne egy kis nyüzsgés.

Hátra döntöttem az ülésemet és nagyot sóhajtva lehunytam szemeimet, ahogy a fejtámlára helyeztem a buksimat.

-Fáradt vagy?-szólított meg hirtelen Kwang, az egyik menedzserem.

-Egy kicsit-vontam vállat mosolyogva.

-Jók lettek a képeid. Egy párat már megkaptunk-babrálta telefonját.

-Mikorra lesznek kész?

-Pár nap. Minnél hamarabb publikálni akarják őket.

-Sokat kell retusálni?

-Nem hiszem-csóválta fejét-a természetességről vagy híres, nem az agyon javított fényképekről.

-Azért mindegyik képen van mit csiszolni-legyintettem.

-Ne szerénykedj-lökte meg finoman a vállam.

-Nem hiába akar mindenki a kegyeidbe férkőzni. Koreai származás, természetesen vörös haj és felemás színű szemek-sorolta fel adottságaimat Sang, a másik menedzserem, aki időközben csatlakozott hozzánk és leült velem szemben.

-Nem szeretem a szememet-vontam vállat.

-Nos, ezzel egyedül vagy-mosolygott Kwang.

-Nincs is benne semmi szép-tártam szét karjaimat.

-Még is ezért olvadozik a világ-csóválta fejét Sang.

-Elfelejtettem mondani-jutott hirtelen Kwang eszébe-megvan a következő meló.

-Ki vele-biccentettem egyet.

-Maradunk Szöulban, és a Pumával fogunk dolgozni...

-Nem úgy volt, hogy Németország után jön Japán?-ráncoltam a szemöldököm, félbe szakítva a férfit.

-De, úgy volt-bólintott Sang.

-De ez a felkérés egy visszautasíthatatlan ajánlat, ami neked is jól fog jönni.

-Már korábban is dolgoztam a Pumával-értetlenkedtem.

-Ha hagynád, hogy végig mondjam-sóhajtott Kwang.

-Bocsi-nevettem el magam-mondd.

-Egy bandával fogsz fotózkodni-fejezte be.

-Mi van?-ráztam meg a fejemet.

-A cégük jó kapcsolatot ápol velünk, de még nem volt közös munkánk. Most adódott egy lehetőség, amit ki is használunk. Te reklámozod őket, ők reklámoznak téged, közös erővel pedig reklámozzátok a Pumát-magyarázta meg röviden a helyzetet.

-Értem-bólintottam.

-Szerintem jól elleszel velük. Korodbeliek.

-Hányan vannak?-kérdeztem, miközben bele kortyoltam a vizembe.

-Heten.

-Hét lány?-húztam el a számat-tudjátok jól, hogy nem csípem a nyivákolós bagázsogat.

-Ji-nézett rám vissza tartott vigyorral Sang-ez egy fiú banda.

-Na ne szopass-néztem rájuk vigyorogva.

-De-bólintottak egyszerre.

-Imádlak titeket-dörzsöltem össze tenyeremet.

-Min, rendesen viselkedj-tette fel mutató ujját Sang.

-Nyugi már, nem lesz semmi gáz-dőltem hátra.

-Lehetőleg ne flörtölj velük.

-Miért ne?-vontam vállat.

-Mert ne.

-Helyesek?-gondolkodtam hangosan.

-Mittudomén'-vont vállat Kwang, miközben a telefonját nyomkodta-nézd meg magad-nyomta a kezembe a készüléket.
Hét fiú volt a képen, tökéletesen beállított hajjal, és sminkkel. Makulátlan bőrük majd' kiszúrta a szemem, bár ez a retusálásnak is köszönhető volt. Egy valami viszont tagadhatatlanul látszott, mégpedig az, hogy rettentően szexik.
Fel is ismertem a bandát, százszor hallottam már róluk, velük van tele a rádió és a tévé is. Korábban is felfedeztem már, hogy egy pillantásuktól lecsúszik a lányok bugyija, most pedig velük fogok dolgozni. Szép dolog, mondhatom.

-Na gyerekek, nem ígérek semmit-adtam vissza a mobilt.

-Tudod, hogy nem kezdünk ki munkatárssal-váltott komolyra Sang.

-Persze, hogy tudom-forgattam szemeim-csak hülyéskedem-mosolyogtam.

-Tudom-viszonozta gesztusom.

-De azért egy-egy kósza pillantás nem bűn-vigyorogtam.

-Reménytelen vagy-legyintett Kwang.

-Esetleg egy érintés-nevettem el magam.

-Jajj, MinJi-csóválta szórakozottan fejét Sang.

-Viccelek-löktem meg finoman a karjukat.

-Aki nem ismer, az nem is feltételezi rólad, hogy milyen pimasz és pasi faló vagy.

-Hé! Én nem vagyok pasi faló-kértem ki magamnak-csak szeretek játszani velük-vigyororgtam.

-Nagyon jól tudjuk-biccentett Kwang.

-Volt már rá példa-fonta keresztbe maga előtt karjait Sang.

-De ahhoz képest meg nem akarsz kapcsolatot.

-Nem-ráztam meg a fejemet, miközben becsatoltam az övemet, úgy, ahogy a két menedzserem is.

-Bonyolult nő vagy te.

-Melyik nő egyszerű?-tárta szét karjait Sang.

-Ez igaz-bólogatott egyetértően Kwang.

-Ott van a feleségem, Soe. Vele sem egyszerű az élet.

-Vagy a csajom, HyoJoo.

A két férfi beszélgetése nem bizonyult érdekesnek, ezért elő kotortam a táskámból a fülhallgatómat, majd a telefonomon elindítottam a lejátszási listát.
Hosszú lesz az út, én pedig szokás szerint halálra fogom unni magam. Egy könyv mindig lapul a táskámban a biztonság kedvéért, amit általában elő is veszek, de miután az olvasást is meguntam, már nem nagyon tudok magammal mit kezdeni. 
A zene hallgatással egy ideig elvoltam, lőttem egy pár képet a felhőkről, és az égről. Számtalanszor láttam már a világot fentről, de minden alkalommal megcsodálom.

Néha felálltam, kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat és járkáltam. Nem tudtam sokáig megülni a fenekemen.

—————

A reptéren a bőröndömmel és a táskámmal indultam el a kisbusz felé, ami már várt ránk.
Egy staff tag elvette a nehéz csomagom, hogy bedobja a csomagtartóba, én pedig behuppantam az egyik ülésre. Már sötétedett, pedig még nem volt késő. Lassan, de biztosan megyünk befelé a télbe.

Kissé fáztam, de nem lepődtem meg, hisz még nyáron, 38 fokban is képes vagyok megfázni. Valahogy tehetségem van hozzá.

Tudtam, hogy a haza vezető út már nem lesz olyan hosszú, így nem is vettem elő semmit, amivel elfoglalhattam volna magam és a menedzsereimet sem kezdtem el piszkálni mindenféle marhaságokkal.

Egy valami azért még is csak a kezemben volt. A pipám. Asztmás létemre, van, hogy nem kapok rendesen levegőt. Ilyenkor kell egy-két pupmányit befújnom a számba, hogy azt letüdőzve vissza álljon a légzésem normálisra.

Unalmamban az ablakon bámultam kifelé és néztem az elsuhanó építményeket, a sok embert, amint a járdán indulnak útjukra.
Imádtam a nagy városokat, Szöul pedig kétség kívül az volt. Ha tehettem volna minden időmet itt töltöttem volna, a legforgalmasabb utcákon. Főleg este. Szerettem éjjel mászkálni.

Bő háromnegyed óra alatt megérkeztünk szerény hajlékomba, melyen csupán a kutyámmal osztozom.

-Holnap nyolcra itt vagyunk érted-szállt ki Kwang és Sang is.

-Rendben-biccentettem, miközben elvettem a bőröndömet.

-Aludj sokat.

-Megpróbálok-mosolyodtam el.

-Vigyázz magadra.

-Meglesz-sóhajtottam-jó éjt-intettem egyet, majd sarkon fordultam, hogy végre be mehessek, és be dőlhessek a pihe puha ágyikómba.

-Neked is-válaszoltak kórusban.

Elő kotortam a kulcsaimat, majd a megfelelőt a kapu zárjába helyeztem. A kis busz elhajtott, én pedig be rángattam a piros bőröndömet sz udvarra. Sötét volt, alig láttam valamit, így bekapcsoltam a vakut a telefonomon, hogy eltaláljak a bejárati ajtómig. Egy valami azonban nem stimmelt. Hol van Mackó?

Füttyentettem egyet, hátha hátul van, és alszik a kis helyén. Pár másodperccel később meghallottam, ahogyan sebesen közeledik felém a gyepen. A következő pillanatban pedig feltűnt a ház oldalánál. Azonnal elmosolyodtam és leguggoltam, hogy úgy köszöntsem hűséges kutyusomat.

-Nekem is hiányoztál-nevettem el magam halkan, ahogy majdnem feldöntött.
Nagyon nagy testű kutyus, pedig még csak három éves. Első látásra mindenki megijed tőle, pedig nagyon barátságos, senkit nem bánt.

-Gyere, menjünk be-álltam fel. Kinyitottam az ajtót, beengedtem Mackót, belöktem a bőröndömet, majd én is beléptem. Fel kapcsoltam a villanyt, levettem a cipőmet, a kabátomat és a sálamat is, majd a konyhába mentem.

-Most egy darabig itthon leszek, úgyhogy bent leszel velem-hajoltam le a kutyusomhoz, hogy adjak egy puszit a fejére. Csak akkor van kint az udvaron, amikor elutazom. Olyankor a szomszéd szokott átjárni, hogy adjon neki enni és innivalót.

Szórtam ki neki a táljába kutya kaját, én pedig ittam egy pohár vizet, ezzel is előre felkészülve arra, hogy holnap bizony csak folyadékot ihatok, semmi mást.

Írtam egy üzenetet apának, hogy haza értem, semmi bajom, csak fáradt vagyok, és hogy holnap a megbeszélés után benézek.

——————

Lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat, és befeküdtem az ágyamba, Mackó társaságában.
Ő az egyetlen férfi az életemben és nem is akarok mást. Egy jó párszor már eljátszották a bizalmamat és törték össze a szívemet.
Létezik egyáltalán tökéletes férfi? Egy olyan aki soha nem csal meg, nem néz rá más nőre és csak én létezek neki? Akiről mindig is álmodtam?
A mesékben és a filmekben biztos mindig megtalálják az igazit, a való életben ezt azért már kétségbe vonnám...

Hi everyone!^^
Itt is lenne az első rész ^^ remélem tetszett. Igyekszem a folytatással. További szép estét mindenkinek :3
~Zsuni~