Bonyodalmak

Egész hosszú sor kígyózott a kabinok felé. Egy biztonsági őr várt mindenkit a beszálló kapunál. Egész hamar odaértünk az őrhöz.
-Egyszerre csak négyen!-szólt ránk, amikor be akartunk szállni.
Én álltam hátul Liammel, és Harryvel.
-Menj csak a többiekkel, majd én maradok Victoriával.-jelentette ki Harry.
-Oké, tőlem!-lazázott Liam.
Ketten álltunk a kapuban, várva a kabinunkat. A mögöttünk lévő anyuka gyereke nekiállt sírni, ezért kiálltak a sorból. Ekkor láttam, hogy ők voltak az utolsók. Elbambultam, ezért Harry az utolsó pillanatban megragadta a kezem, és behúzott a kabinba.
-Köszönöm!-mondtam hálásan, és mélyen a szemébe néztem.
-Nincs mit!-mondta, azzal a huncut mosollyal a száján.
Elővettem a telefonom, és megörökítettem a kilátást.-Nem tartotok a lesifotósoktól, most, hogy itt vagyunk veletek?
-Mivel meghirdetett volt, hogy a következő turnénkon plusz két személy is velünk tart, ezért csak eljutott az agyukig, hogy nem randizunk veletek, hanem VIP-sek vagytok.
Nem is tudom, hogy miért de teljesen elkent a mondata. Csak VIP-sek vagyunk. Más persze ölni tudna ezért, de azt hittem, hogy....á hagyjuk is.
-Egyébként én nem nevettelek ki a hörcsögöd miatt. Aranyos, hogy így hívod.
-Köszönöm. Egyébként már elpusztult.
-Sajnálom.
-És a te höridnek mi volt a neve?
-Pocak.-mert igen csak szerette a hasát.
-Aranyos az ő neve is.
-Hát köszönöm.-mondtam.
Abba hagytam a képek gyártását, és ránéztem. Harry engem nézett. Amikor ránéztem, elmosolyodott.
-És hogy hívjalak?
-Aminek gondolsz. Apa Vicnek szokott hívni, Nicol gyakran használja a teljes,Victoriát.
-Értem. A Vicky hogy tetszik?-kérdezte.
-Jó, tetszik persze.-mondtam nevetve.
-Mivel gondolom bírod a dalainkat megkérdezem. Melyik a kedvenced? Csak mert a nagy részüket én írom, érdekelne.
Gondolkodás nélkül rávágtam.
-Perfect! Aznap amikor megjelent, vagy harmincszor meghallgattam.
-És ha megkérdezhetem miért ez a befutó nálad?
A kabin pont ekkor ért le, ezért szerencsére nem kellett válaszolnom. A többiek már vártak bennünket. Harry megint kisegített. Hirtelen elkezdett dübörögni a szívem, úgy mint az előbb is, amikor megfogta a kezem.
-Tök jó volt, nem?-kérdezte Nicol, és megölelt.
-Igen. Nagyon szép volt a kilátás.
-Mi elmegyünk vásárolgatni. Ez nem túl érdekfeszítő lesz nektek. Ha gondoljátok, nem kell jönnötök.-mondta Nico.
-Hát ha nem baj, akkor mi elmennénk kajálni a subwaybe.
-Menjetek csak!-mondtam. Mikor találkozzunk?
-Két óra elég lesz nektek?-kérdezte Louis.
-Persze!-vágtuk rá Nicollal.
-Sziasztok!-köszönt Harry, és tekintete elidőzött az arcomon.
Én is néztem őt egy darabig.
A három srác megfordult, és elindult a másik irányba.
-Hova menjünk?-kérdeztem.
-Hm. Könyvesbolt?
-Benne vagyok.
Megkerestük a legközelebbi könyvesboltot. Beléptünk, orromat, pedig megcsapta a könyvek illat amit úgy szeretek.
Keresgéltünk a polcok között. Végül Nicol a Csitt, csittet, én pedig az Anna és a francia csókot vettem meg.
-Mit szólnál, ha beülnénk egy kávézóba.-ajánlottam fel. Mostanában egészen rákaptam a kávéra.
-Jól hangzik.
Egy utcával arréb, találtunk is egyet. Bementünk, és leültünk az egyik aztalhoz, ami közel volt az ablakhoz.
Odajött hozzánk egy pincér.
-Mit hozhatok, hölgyeim?
-Én egy lattét szeretnék kérni, extra habbal.-adtam le a rendelésemet.
-Én pedig egy fekete kávét kérnék sok tejjel, és kettő cukorral.-rendelt Nicol.
Hamar ki is hozta a pincér a kávékat. Mi pedig beszélgetni kezdtünk.
-Niall végig mellettem állt az óriáskeréken, és istenem, annyira helyes.
-Hát, én sem panaszkodhatok! Harryvel csak ketten voltunk a kabinban. És egész sokat beszélgettünk. Egyébként azt láttam, hogy amikor leszálltak a buszról, akkor Niall kicsit elidőzött rajtad.
-Komolyan?-kérdezte egy fél oktávval magasabb hangon.
-Egész biztos.-válaszoltam.
Megittuk a kávé adagunkat, fizettünk, majd elindultunk a busz fele. Aha, csak hogy a hídon átmentünk, de utána nem tudtuk, hogy merre tovább, mert a Big Bennél nem volt a nagy fekete jármű.
-Ó, a francba!-mondta. -Miért is nem kértük el valamelyikük számát!
-Most meg mi a szart csináljunk?-kérdezte kétségbe esve Nicol.