Yoongi pov.

Milyen jó is a nyár. Itthon lehetek, oda megyek ahova akarok, néha egy-két buli is belefér. Imádom Hoseokkal tölteni az időm nagy részét. Sőt, ha tehetném mindig vele lennék. Kár, hogy én már kicsit más okból, mint ő...

Most is épp a város közepe felé tartok, hogy aztán együtt elmenjünk Nam bulijára. A baráti körünk többi tagja is jön, viszont velük majd csak ott találkozunk.

Mászkálunk egyet a város utcáin, majd Jimin bukkan fel előttünk. Pedig azt hittem kettesben lehetünk...

-Szia Chim- kiált kicsit a mellettem álló, hogy végre felfigyeljen ránk, amit magasba tartott kézzel, integetve ér el.

-Sziasztok- indul meg felénk mosolyogva. Mikor elénk ér Hobival pacsizik nekem pedig egy puszit hint ajkaimra.

Kezét összekulcsolja enyémmel és együtt indulunk el a helyszín felé. Már sokkal kevesebb kedvvel haladok legjobb barátom mellett, aki épp párommal beszélget. Miért egyeztem bele ebbe a kapcsolatba? Már akkor sem voltam benne biztos most pedig csak egy engem akadályozó tényezőnek érzem.

-Szerintetek ki lesz a legrészegebb?- nevet fel Hosi.

-Egyértelműen Jimin- vágom rá, amit egyből egy vállamat érő ütés követ.

-Naa~ ez nem volt szép.- háborodik fel egyből.

-Ettől függetlenül még igaza van- nevet fel hangosan Hoseok.

Hamar odaérünk a keresett helyre, ahova csak beengedjük magunkat. Sokat vagyunk itt, szeretem hogy Namjoonék a város szélén laknak, ezért egy kertes házuk van.

Néhányan már bent ülnek az udvari iszogatós helyen. Ez igazából csak egy tetővel ellátott betonozott placc, amibe padok és asztalok vannak. Az italok már ki vannak pakolva, ezért a miénket is közé tesszük.

-Sziasztok- ad a kezünkbe egy-egy filmekben szereplő, tipikus piros poharat.

-Ne mááár~ Ez honnan van?- nézzük nagy szemekkel.

-Titok- kacsint ránk.- Na gyertek.

Nem sokkal később megérkeznek a többiek is és elkezdödhet az este. Körbeüljük az asztalt és a kihozott rágcsákat eszegetjük. A piros poharak tartalma gyorsan ürül és mindig újratöltődik. Hobi vállára dőlve fekszek, mert már kezdenek összefolyni a dolgok. Jimin szerintem már azt se tudja hol van, ennek ellenére csak issza tovább a rengeteg alkoholt.

-Emberek- csapja le a poharát Kook- Felelsz vagy mersz! Benne vagytok?

Egyetértően bólogatni kezdünk és kezdődik is a játék. Az eleje tök unalmasan indul, mint mindig, de egy kérdés megüti fülem.

-Tae, felelsz vagy mersz?- teszi fel neki a kérdést Jin.

-Felelek.

-Honnan tudod, hogy alacsony a vízszint?

-Kilátszik a vízihulla?- erre mindenki felnevet, de Jin csak megrázza a fejét.

-Hasig ér a kacsának- nevet fel a tipikus ablaktörlő módra.

-Ne már- röhög fel még hangosabban Hosi.

Mire alábbhagy a jókedv sikerül Tae-nak kiválasztani a következő embert.

-Yoongi hyung!- kiált rám, amitől mindenki meglepődik- Melyiket választod?

-Merek- bólintok, ezzel is megerősítve az előző kijelentést, amit hamar megbánok mikor meglátom szemét felcsillnani egy gonosz mosoly közben.

-Nem leszek kegyetlen- sóhajt fel drámaian, majd folytatja.- Szeretném, ha megcsókolnád azt a személyt, akihez a legmélyebb érzelmeid fűznek.

Erre mindenki elcsöndesedik és rám néz. Zavarba hoz ez a sok érdeklődő tekintet. Talán tudnak valamit? Nem sokat agyalva ezen Hoseok felé fordítom fejem, aki érzelemmentes arccal néz rám. Azt várná, hogy visszafordulok és barátom csókolom meg, de nekem eszem ágában sincs. Rásimítom tenyerem puha arcbőrére, mitől az egy értetlen tekintetbe vált át. Ezzel nem törődve ujjaim haja felé vándorolnak el, majd le tarkójára, ami segítségével közelebb húzom magamhoz. Lecsukom szemem és a többiekkel nem foglalkozva hajolok a régóta kívánt ajkak felé.

Megtettem. Végre. El sem hiszem... Alkoholtól keserű nyelve az enyémmel harcol. Ráfog derekamra és még közelebb húz magához, miközben kicsit sem kímélve tépi hajam, mintha évek óta erre a pillanatra várt volna. Részeg homály fedi az este nagy részét, erre mégis örökké emlékezni szeretnék. Erre a csókra, mi részegítőbb bármilyen alkoholnál, és újra, majd újra meg akarod tapasztalni ízét.

Mire eltáválodok tőle szememből kifolyik egy könnycsepp, aminek okát én magam sem tudom. Gyorsan letörlöm és Jimin felé fordulok, aki sokkoltan, patkzó nedvvel az arcán figyel. Miattam sír... Elmotyogok neki egy alig hallható sajnálomot, és ott hagyom a döbbent társaságot.

Talán egy hét is eltelik azóta, én mégsem beszélek velük. Egyedül Jiminnel voltam hajlandó, vele is csak azért, hogy egy rendes bocsánatot kérjek, majd a végén szakítottunk.

Hoseok próbált velem beszélni, de csak most bírtam rávenni magamat, hogy vele is megbeszéljem a dolgokat.

Kisétálok a stégre, amit megbeszéltünk és annak szélére ülve várom, hogy megérkezzen. Nem sok idő telik el, felém tart kezében evezőkkel, majd fejével int a mellette lévő kis csónakra.  Beszállok az elejére, és a víz közepére evezünk. Megállunk és én felé fordulok. Az elején nem mondunk semmit, csak hagyjuk, hogy a lágy sodrás ringassa csónakunk a vízen.

Kínosnak egyáltalán nem érzem ezt a pillanatot, sokkal inkább megnyugtató és jóleső. Szerintem ő is hasonlóan érzi magát, ezért mindkettőnk a csendet választja. Sok idő eltelik mire végre sikerül szólásra nyitnom ajkaim.

-Tudod Hoseok... Én mondám hogy sajnálom, de azzal még magamnak is hazudnék.

-Azt hiszem valahol mindig is sejtettem, hogy a mi kapcsolatunk más. Legalábbis ezt akartam belemagyarázni.- mosolyodik el.

Lassan evez a gyenge sodrással szembe, hogy visszaérjünk a stéghez. Belenézek a vízbe, amit rengeteg hínár és egyéb növény lakik, amik miatt az aljára nem látni, olyan szorosan vannak összenőve egymással.

Besegítek a haladásunk érdekében, ugyanis egyedül nehéz kontrollálni, hogy ne induljon el egy másik irányba. Nem kell nagyokat húzni a lapáton, ezért nem is okoz különösebb nehézséget. Gondolataim újra Hoseokra terelődnek vissza. Ő most igazából kimondta, hogy többet akar, vagy én szeretném ezt hinni?

Kétségeim között szinte fel se tűnik, hogy visszaértünk. Kiszáll és a stéghez köti a csónakot, ezzel ott tartva a következő kalandig.

Nehézkesen kiszállok, és újra szilárd talajt érzek a lábam alatt. Előre nem figyelve botlok meg, egy valószínűleg kijjebb álló deszka darabban. Evezőmmel kezemben esek Hoseok testének. Felnézek rá, mire ő csak szoros ölelésbe von. Így állunk egy darabig, ami rettentő jól esik. Felnézek szemeibe, amik engem néznek. Újfent vágyat érzek ajkaink találkoztatásához, de nincs merszem megtenni. Ellenben Hosi gyorsan végig vezeti kezét hátamon, és mikor eléri hajam, abba beletúrva húz közelebb, hogy megcsókoljon. Nem tudom, és őszintén nem is akarom visszautasítani tettét, ezért elmélyítem, az amúgy is feneketlen csókot.

Szívem még azután is hevesen ver, hogy elváltunk egymástól. Vele annyira más, annyira új, és hatalmas vágyat ébreszt bennem. Újra és újra meg szeretném csókolni, érinteni, amit aztán meg is teszek.

-Nagyon régóta vártam rád.- suttogja közénk, ezzel megadva nekem a végső megnyugvást. Mondatával feloldoz bűnöm alól, és már nem is érzem annak. Örülök, hogy mertem, és megtettem.