Yoongi pov.

Huszadik szülinapom alkalmából úgy döntöttem meglepem magam egy wellness hétvégével. Egy hetesre tervezem a kiruccanásom, ahova egyedül megyek el. Nincs barátom, esetleg barátnőm, akivel el tudnám tölteni az ott létem. Van persze baráti köröm, de az más dolog.

Elég messze tervezek menni, elvégre Japán nincs a legközelebb. Mindig is meg akartam nézni, a kedvenc országomnak tartom. Gyönyörű helyeket lehet ott találni, ha nem a nagyvárosokban vagy a tömeggel.

Egy kisebb tóparti, erdőmenti nyaralóba foglaltam magamnak szállást, ahol maximum húsz emberrel és az ott dolgozókkal tudok találkozni. Ez számomra a tökéletes időtöltési forma.

A repülő nemsokára landol, ami engem egyre izgatottabbá tesz. Végre valóra válik egy régi álmom.

A gép landol, miután leérek megindulok a kijárat felé, hogy minél hamarabb el tudjak jutni a nem túl távol eső szállásomhoz.

Nem kell csalódnom, ez a hely gyönyörű. Haza se megyek, örökké itt akarok maradni.

Az ide vezető út nagyon hamar eltelik és már csak azt veszem észre, hogy a recepción állok. Bele se gondoltam... Tud itt valaki koreaiul?

-Jónapot- köszönök, mire meglepődve néz. Szóval nem nagyon beszéli a nyelvet...

-Good afternoon. Sorry, but I don't speak korean.

-Na fasza, én meg angolul.

-Segítsek?- lép oda egy fiú, aki valószínűleg koreai. Ahh, köszönöm.

-Igen, kérlek.- hajolok meg előtte, mert most az egész napom mentette meg. Elmondtam neki minden szükséges adatot és megkaptam a szobakulcsom, ami pontosan az övé mellett van. Ha már volt ilyen kedves és segített, akkor már kedves leszek én is és megvárom.

-Mehetünk.- mosolyog rám miután felveszi bőröndjét.

-Köszönöm, hogy segítettél. Holnap ilyenkorra se végeztem volna.

-Ugyan, nincs mit- nevet fel.- Biztos hallottad, de Jung Hoseok vagyok.

-Gondolom te is, Min Yoongi vagyok. Most komolyan. Mennyi volt az esély, hogy lesz még egy koreai pont itt?

-Legalább tudok kivel beszélni.

-Te legalább tudsz angolul.

-Arra büszke is vagyok.- húzza ki magát.

-Meddig maradsz?

-Hétfőig. Egy hétre jöttem.

-Én is.- mosolygok rá, pedig ilyen hamar nem szoktam senkire.

-Ez esetben még találkozunk.- áll meg az ajtó előtt Hoseok.

-Hisz a kijelentésnél segítened kell.- nevetem el magam. Remélem abban is segíteni fog.

-Állok szolgálatodra- hajol meg előttem, majd kinyitja az ajtót és betessékel rajta.- Jakuzzizni tervezek, ha van kedved nézz le úgy fél óra múlva.- azzal magamra hagy.

Egész szimpatikus, de mivan ha egy pszichopata sorozatgyilkos? Tök logikus lenne, ha már tud angolul... Bár, ahogy láttam neki se megy a legjobban, de legalább meg tudja magát értetni.

Gondolataim közepette el is felejtettem megnézni a szobát. Már javában az ágyon fekszek, mintha ez teljesen megszokott mindennapi dolog lenne, hogy itt vagyok.

Körbenézve a világos színű falak csak úgy vonzzák a tekintetem, teljesen kitűnök sötét ruháimmal. Van egy nagy ablak, ami a tóra néz, ezáltal gyönyörű kilátást biztosítva. A franciaágy előtt egy nagy lapos tévé van a falra szerelve. Már értem miért került egy kisebb vagyonba...

Az idő csak úgy repül, el is felejtem, hogy jakuzzizásra vagyok hivatalos. A fél helyett háromnegyed óra múlva érek csak oda, hisz meg kellett keresnem a fürdőgatyám és a hajamat is be kellett állítani egy kicsit. Fő a jó megjelenés.

A titkos bérgyilkost keresve tekintetemmel, lépek be a wellness részbe törölközőmmel hónom alatt. Hamar meg is találom, ahogy épp csukott szemmel élvezi a semmit tevést. Hogy tegyünk tönkre egy épp alakulóban lévő barátságot? Hát persze, hogy oda kell hozzá menni és a szívbajt hozni rá. Óvatosan sétálok mögé, és egy hirtelen mozdulattal kezem szájára kapok kicsit lejjebb nyomom, de csak addig, hogy álla vonalát érje a víz.

Szemei kipattannak, ha nem lenne szája előtt kezem most biztos, hogy ordított volna egyet. Kicsit kuncogva engedem el és mászok be mellé.

-Szia Hoseok.

-Yoongi, te nem vagy normális.- kapja kezét szívéhez.

-Neharagudj, nem hagyhattam ki.- nevetek fel mostmár teljesen.

-Ezt még csúnyán visszakapod.- néz rám egy ördögi mosoly kíséretében.

-Ugyan, nem kell bosszút állni.

-Ó, dehogynem!- vigyorodik el és szerintem képzeletben a halálom tervezi épp. Tényleg ijesztő.

-Sok sikert- sóhajtok egyet és kényelembe helyezem magam.- Na és mondd csak Hoseok, hol laksz?

-Seoul. Egy éve költöztem oda az egyetem miatt Gwangjuból.

-Én is, viszont Daeguból.

-Néha találkozhatunk majd.

-Egyet értek.- Hobi egész szimpatikus nekem.

Már jó ideje üldögélünk és beszélgetünk konkrétan mindenről, ami csak szóba kerülhet. Lassan vacsora lesz, már úgy is majd éhen halok, plusz a repülőút és az egész nap kifárasztott. Legszívesebben aludnék egy pár órát.

-Hobi, megyünk enni?- nézek rá cukinak szánt szemekkel.

-Tetszik a becenév- mosolyodott el.- Mehetünk ha éhes vagy.

-Nagyoon~- nyújtom el a végét a hangsúly kedvéért.

-Gyere- nyújtja felém kezét nevetve. Gondolkodás nélkül rakom tenyerem az övébe. Felhúz ülő helyzetemből és nehézkesen kilépek az elég magas jakuzziból, és derekunkra tekerjük a törölközőt. Eddig nem is láthattam szépen kidolgozott hasát, pedig elég jó látványt nyújt. Papucsunk a lábunkra kapva indulunk be. Sajnos muszáj volt elengednem kezét. Közel, talán túl közel sétál mellettem. Összeér a karunk... Végig simít rajta és ujjait összefűzi az enyemekkel. Annyira zavarba hoz, ha most felé fordítanám fejem biztos, hogy elpirulnék.

Kéz a kézben lépünk be az épületbe, mintha legalábbis egy párt alkotnánk. El sem hiszem, hogy alig pár órája ismerem csak. Ennyire közvetlen még a barátaimmal sem vagyok, nem hogy idegen fiúval.

-Ha előbb végzel várj meg, ha nem akkor itt leszek a folyosón.- engedi el kezemet és egy mosoly kíséretében utamra enged. Ő mindig mosolyog?

Gyorsan letusolok, hogy ezzel később ne kelljen foglalkoznom és magamra kapom egyik sötét ruhám a sok közül. Rekord idő alatt kész vagyok, de Hobi még így is megelőzött, már az ajtóm előtt vár.

-Sajnálom, azt hittem gyorsabb leszek.

-Ugyan- legyint egyet- én is csak most értem ide. Tudod már mit eszel?

-Azt sem tudom miből választhatok.

-Hát, jobbára minden van, amit csak szeretnél.

A svédasztalos vacsorához érve rá kell jönnöm, hogy itt tényleg mindenféle ételből lehet választani. Azt sem tudom mivel kezdjem. Tökéletes taktikának tartom, hogy mindenből egy kicsit, hogy minél több dolgot kóstolhassak meg.

A negyedik tányér étel után kezdem úgy érezni, hogy jól laktam, de a pudingból is muszáj hoznom.

Hoseok furán néz rám, ő nagyjából fele annyit evett csak, mint én, de állítása szerint jól lakott.

-Hogy lehetsz ilyen vékony?- kérdezi a harmadik sütim majszolása közben.

-Ezt hogy érted?- nézek rá kérdő tekintettel.

-Azt hittem legalább éhezteted magad, vagy nem is tudom, de ennyit egy nap alatt ennék meg, mint amennyitből te most megvacsoráztál. Hogy lehetsz mégis ennyire sovány?

-Genetika?- kijelentésemre, ami igazából kérdésnek tűnt csak nevet és megrázza a fejét.- Te sem panaszkodhatsz- vonok vállat.- Mit sportolsz?

-Táncolok.

-Majd egyszer mutasd meg.

-Ha szeretnéd mindenképp.

Miután végleg jóllakok és egy falat sem fér már belém visszaindulunk a szobák felé.

-Jóéjszakát Yoongi, aludj jól.

-Neked is Hoseok, szia.- integetek neki és belépek a szobába.

Ez egy igazán jó nap volt, de azért örülök hogy végre aludhatok. Hoseok egyre szimpatikusabb. Remélem jól ki fogunk jönni a többi napban is. Akár még a későbbiekben is...

Naagyon boldog születésnapot kívánok a mi szeretett Sugánknak. Remélem még jó sokáig boldoggá fog tenni minket csodálatos hangjával. 👑❤️❤️💜💜🖤🖤👑