Szerelmemnek
Asszem nyomokban felnőtt tartalmú utalásokat tartalmazhat, de legyen meglepi.❤️
Yoongi pov.
Kedves szerelem, már nem is tudom megmondani mióta várok rád. Epekedek a bizonyos rózsaszín köd érzése után. Őrült akarok lenni. Őrülten szerelmes. Minden mást háttérbe akarok szorítani. Szeretném, hogyha ránk néznek az emberek azt lássák mennyire boldogok vagyunk.
Köszönöm, hogy végre rám találtál!
Azon a bizonyos napon mikor egy csapatba kerültünk gólyahéten, majd odaültél a vonaton minden megváltozott. Mondhatni megpecsételődött kettőnk kapcsolata.
Átbeszéltük az egész utat. Egyre szimpatikus lett a személyiséged. Annyira hasonló érdeklődési köreink, és hobbink van, muszáj volt jobban megismernem téged.
Végig kerestük egymás társaságát, ennek ellenére először nem akartam túl sokat látni a hirtelen kialakult barátságba, mégsem tudtam mást tenni. Az a láthatatlan erő, amivel húztál magadfelé meg sem állt, amíg nem hevertem lábaid előtt.
Vajon ez lenne az első látásra szerelem? Semmi bonyodalom, csak egymásra vártunk egész idáig, hogy beteljesüljön. Egyszerűen elvarázsolsz.
Azok a szemek.
Az a hang.
Mit művelsz velem Jung Hoseok?
Nem bírok nem mosolyogni mikor meglátlak. A szívem akaratom ellenére lobban lángra minden egyes alkalommal. Íriszeid annyira rabul ejtik az enyéim, hogy szavak sem kellenek a pillanatnak. Csak engem hívnak. Mintha elmerülnék a gyönyörű kék óceán legnagyobb, legvadabb hullámai között. A legtisztább ég színe is semmi a ragyogó tekintetedhez képest.
Leírhatatlan érzést keltesz bennem.
Minden egyes pillanatban ölelni, csókolni, a nevedet nyögni szeretném, miközben fölöttem támaszkodva rohansz egyenesen a csúcs felé.
Bűn ennyire kívánni valakit, mert elkezd háttérbe szorulni a helyszín fontossága, aztán már csak a motorháztetőn találom magam.
Mennyivel izgalmasabb tudva, bárki jöhet felénk, mégsem veszünk róla tudomást.
Tönkretesz, ha nem hajszolhatom veled az élvezetet. Egyetlen pillanat várakozás is egy örökkévalóságnak tűnik. Epekedek az érzés után, hogy belémhatolj, felnyársalj, forró élvezeted egyenesen bennem engedd szabadjára.
Ennek ellenére a gyengéd pillanatokban szeretek beléd igazán.
Azon az apró, puha érintések, ahogy ujjaid végigsiklanak egész hátamon. Még akkor is érzem őket, mikor nem lehetsz velem.
A mellkas, ami csakis az én párnámul szolgál túl kényelmes, hogy utána beérjem holmi boltban kaphatóval. Mikor tenyered végig siklik hajamtól kezdve arcomon át, elveszek abban a puhaságban. Ez a törődő gondoskodás felmelegíti egész bensőm.
A karjaid körülölik egész testem, még lábaddal is közrefogsz. Imádok ennyire közel kerülni hozzád, olyan biztonságérzetet nyújtasz.
Neked háttal feküdve varázslatosak a csupasz bőrömre, és nyakamba lehelt nedves csókok. Fülem harapdálásával az őrületbe kergetsz. Miért imádsz ennyire hergelni? Hogy utána bennem mozogva facsarj ki minden egyes cseppet magadból, amit egy rövid időre befogad testem?
Az utolsó lökések a legizgatóbbak, hisz akkor bennem lüktetve adsz ki mindent. Ernyedt végtagodnak engedve zársz tested alá, miközben derekad köré kulcsolva lábam szorítalak a lehető legközelebb.
Elfogult lennék?
Lehetséges.
Legalábbis mindig ezt kapom tőled.
-Letagadni se tudnád mennyire szeretsz,- simít arcomra- még a szemed is mosolyog, ahogy rám nézel.
-Nem is szeretném- fúrom pulóverébe kipirult orcám. Egy mély levegővel próbálok minél több illatot magamba szívni, elraktározni elmémben ezt a csodálatos érzést.
Miért hagytad, hogy ennyire közel kerüljek hozzád? Minden nélküled töltött hétvégén érzem a kínzó magányt, ami körülleng. Mintha nem lennék teljes. Egy fontos darab hiányzik mellőlem, ami befolyásolja az egész napi hangulatom.
Kérlek neharagudj, hogy ilyenkor sértődékenyebbé, hisztisebbé válok, én csak szeretgetni akarlak. Túl nehéz egyedül négy veled töltött nap után.
Ezután minden hétfőn a csókodtól úgy érzem a fellegekben járok. Az az enyhén mentolosan füstös íz, ami gyakran körülvonja nyelved a kedvencemmé vált. Bár rossz szokásnak tartom, tőled képes vagyok elnézni csak oszd meg velem is utána.
Teljesen a függőddé teszel.
Mesélj még többet, hallasd a hangod. Nem fontos miről, a tartalom nagy része elveszik mielőtt felfognám. Képtelen vagyok másra figyelni, mint a kecsesen mozgó ajkad, ami közben végig rám mosolyog. Ne is csodálkozz a teljesen hirtelen jövő csóktól, csatlakozz hozzá, csatázz ellenem. Mutasd be mennyire jól használod ízlelő szerved minden alkalommal bármire is kell éppen.
A mosolyod arra ösztönöz, hogy én is hasonlóan tegyek. Sőt, fogadni mernék teljesen őrültnek nézhetek ki akkora görbület kúszik ajkaimra.
Miért ilyen jó veled minden?
Mindent felülmúl az érzés, amit engedsz megtapasztalani. Sosem vágytam így egy ember után sem. Egyetemre kellett menjek, hogy ezt megtapasztalhassam? Újra és újra végigszenvedném a gólyatábor minden egyes napját, ha tudom utána ekkora jutalom jár.
Képtelenség szavakba zárni ennyi szerelmet, amit én érzek, egyszerűen lehetetlen. Ezer mondat sem lenne elég ahhoz, hogy hiteles legyek. Mikor leszállni is képtelenek vagyunk egymás ajkáról az mindennél többet elmond. A "még egy utolsó", amit muszáj annyira elnyújtani, hogy legalább öt másiknak feleljen meg. Miért nem tudok betelni semmivel, ami egy kicsit is hozzád köthető?
Kérlek addig el ne engedj míg minden létező szeretetem neked nem tudtam adni. Soha senki másnak nem akarok belőle adni, vidd az összeset. Érezd mennyire nagyon különleges vagy a számomra, és te se engedj el sose.
Drága szerelmem!
Köszönöm, hogy vagy nekem!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro