Yoongi pov.

Hobi❤️
Vásárolni akarook!!

Me
És mégis mi tart vissza?

Hobi❤️
Nincs ki eljöjjön velem😢

Me
Ez tényleg szomorú

Hobi❤️
Tudod a lelkitársak dolga, hogy elkísérjék egymást😌

Me
Na, akkor már csak keresned kell egyet

Hobi❤️
És ő holnap eljön velem?

Me
Gondolom

Hobi❤️
Akkor fél kettő az áruház előtt❤️

Me
Ahham😩

Hobi❤️
Neked úgyis hasonló a stílusod
A kedvenc márkám keressük
Sale😌

Me
Fu baszd...
Te nagyon hülye vagy 😂😂

Hobi❤️
Csak csóró
De akkor már vegyél te is
Legyen közös pólónk

Me
De akkor az én színvilágomba

Hobi❤️
Igen, igen
Fekete lesz

Me
❤️

Hoseokkal mindig is megértettük egymást, és mióta karantén van csak még közelebb kerültünk egymáshoz.

Sikerült felhozni az átlagát, közösen tanulunk azóta és a dolgozatokat is együtt csináljuk.

Igazából már nem is tudom mi volt az a pont mikor minden nap beszélni kezdtünk, de azóta tartjuk ezt a szokásunkat és néha videochateket is beiktatunk. Minden nap sajnos nem tudunk találkozni, mert viszonylag messze lakunk egymástól.

Egy fura ötlettől vezérelve egyszer azt mondtam neki "innentől a lelkitársamnak fogadlak" és azóta is tartjuk ezt az állapotot, bár már konkrétan családtag. Anya és apa "örökbefogadták" szóval már testvérek is vagyunk.

Hamarabb beértem, mint ő, ezért egy padon üldögélek zenét hallgatva és várom, hogy végre ideérjen. Mindkettőnk kedvenc itala megvételére indulok, ami természetesen energiaital.

A két dobozzal a kezembe haladok az üzlet közepébe, hogy végre találkozhassunk. Mosolyom nem teljesen láthatja a maszk miatt, ami arcom fedi, de nincs mit tenni, mellette mindig boldog vagyok.

Kicsit zavarban érzem magam olyan rég találkoztunk és most végre újra megpillanthatom őt. Nemrégiben felnyírt haját, csillogó barna szemeit és a pólón keresztül is kivehető izmos testalkatát.

-Szia- köszönünk szinte egyszerre.

-Tessék, ha már neked sietned kellett- nyomom a kezébe a neki szánt Hell-t.

-Ohh, köszönöm.

Oké, kicsit fel kell oldódni és sokkal jobb lesz... Annyira zavarban vagyok.

-Hova menjünk először?- nézek rá kérdő tekintettel.

-Rád bízom, én azt se tudom mi hol van.

-Akkor célirányosan haladunk. Kezdjük mondjuk itt- mutatok egy szimpatikus ruhaüzlet felé. Bólint és meg is indul a... női rész felé?- Hobi? Te meg hova mész?

-Azt mondtad itt kezdjük.

-De a férfi ruhák a felső szinten vannak.

-Ohh, ezt nem mondtad.

-Azt hittem ez a rózsaszín ruhákból és melltartókból egyértelmű...

-Persze, na menjünk.

A mozgólépcsőt használatba véve jutunk el a kívánt részhez, ami elején dekorációs cuccok vannak. Található itt díszpárna, de még kakasos szalvéta is. Ezeken túl jutva pillantjuk meg a... Rózsaszín pulcsikat? Hát ilyen már tényleg nincs.

-Hoseokie~- nyújtom el a nevét és meghúzkodom pólója ujját.

-Biztos hogy nem.

-Azt se tudod mit akartam.

-Dehogynem, ismerlek. Vegyél fel te ilyen pulcsit.

Sóhajtok és inkább a pólók felé veszem az irányt. Egy csomó féle 00található itt, de ami a legjobb, hogy konkrétan egyik se fogott meg. Körbenézünk és egy sokatmondó bólintás után megindulunk a következő helyre.

-Hát ez gyors volt. A szembe lévőt is szeretem.- de ugyan olyan csúfos kudarc volt, mint az előző... - Semmi baj, a következő már biztos jobb lesz.

-Megmondtam, sose találok magamnak ruhát.

-Amíg Min Yoongit látod ne aggódj ilyenen. Megígértem hogy segítek és addig nem megyünk sehova, amíg meg nincsenek a ruhák.

Lelkesítő beszédem után újult erővel vágunk neki, hogy aztán most se sikerüljön.

-Eddig jó, háromból semmi.

-Túl egyedi a stílusod. Nekünk kéne csináltatni és akkor jó lenne.

-Igen, ezen már gondolkodtam.

-Na, ez az utolsó reményem.- invitálom be, és egyből kutatni kezdünk.- Miami Beach?- mutatok egy random felsőre, de csak a fejét rázza.

-Na, ebben eltudnám képzelni magam- méreget egy fehér pólót, ami mellkasán egy kék felirat van.

-Ez jó. L-es vagy M-es kell?

-Nem tudom, vigyünk mindkettőből.

Választ mellé egy másikat és végre felpróbál valamit. Kitiped a próbafülkéből megmutani magát és nekem az első dolog, amire gondolni tudok, hogy neki minden ruhadarab jól áll. Áldásom adom mindkettőre és már meg is vesszük.

Ezután tovább haladva talál még magának egy inget, ami ráadásul a leárazott darabok között van és állítása szerint "ezt neki rakták oda". Szaggatott sötét színű farmerrövidnadrágjához tökéletesen passzol ez a szintén sötét, hasonló anyagú, póló fölé felvehető darab.

Igaz hogy csak pólót nézünk, de már talált magának egy pulcsit és egy nadrágot is, amiket vétek lenne itt hagyni. Eközben én is találok végre egy leárazott fekete pulóvert, amire rögtön lecsapok.

Az utolsó boltban ugyan azt nézzük ki magunknak. Egy fekete, mellkas bal oldalán kis zsebbel ellátott póló. Ebből én egy méretemnél kicsit nagyobbat választok, míg ő pont ellenkezőleg, izmait mutató kisebb darabot vesz meg.

-Azt hiszem mehetünk mindenhova visszacserélni őket... Hát ha tudom, hogy a szűkebb így áll csak azt vehetsz.

-A blokk még megvan- von nevetve vállat.

-Egyébként kell még valami?

-Szerintem végeztünk.- bólintok és a kijárat felé vesszük az irányt. Ahh, már több órája itt vagyunk és őszintén meg is untam a mászkálást.

-Dinós fagyi?

-Dinós fagyi- ismétli meg mondatom bólintva.

Gyalog megyünk az innen nem túl messzire található kedvenc helyem felé. Imádom a fagyit és itt akkora adagot adnak, hogy ember legyen a talpán, aki ebből hármat megeszik.

Útközbe beszélgetünk és megisszuk az eddig táska mélyen lévő energiaitalokat. Odaérve a citromosból kérek, hisz az a kedvencem. Már fizetném mikor is megállít, hogy a vendége vagyok és már adja is oda az árát.

-Köszönöm- mosolygok rá és megízlelem a hűvös finomságot. Szinte felnyögök az ízére annyira finom és próbálom minél gyorsabban enni, hogy ne a kezemen kössön ki elolvadva.

Hajamba kap a tavaszi szellő egyenesen szemembe fújva azt. Még jó hogy a fagyiba nem ér bele. Tincseimmel küzdve érünk a buszpályaudvarra, ahol nemsokára el kell hogy váljunk.

Minden utolsó pillanatot kihasználva beszélünk mindenről, ami csak jön. Elmeséli, hogy ma még elmennek pár barátjával képet csinálni, ahova néhány új szerzeményt is felvesz majd. Már most tudja azt is, hogy szüleinek tetszeni fognak ezek a darabok és innentől csak velem fog jönni.

Nagy sajnálatomra megérkezik a járatom. Széttárja karjait és egy mosollyal ajkain néz rám. Boldogan simulok mellkasának és beszívom finom illatát. Pár pillanatig így maradunk, majd végighúzva felsőtestén ujjaim engedem vissza karomat magam mellé.

-Hiányozni fogsz. Remélem legközelebb már hamarabb találkozunk.

-Te is nekem és ne aggódj, megoldjuk. Na menj mielőtt itt hagy.- bólintok és a jegyvétel után helyet foglalok a leghátsó ülésen.

Kinézve az ablakon nézek rá, ő pedig rám emeli tekintetét. Lassan elindul a busz és egy utolsó intés után hátrahagyom őt.

Hobi❤️
Tetszett ez a nap ❤️

Me
Nekem is😌❤️

Ebbe a sztoriba most úgy éreztem nincs szükség szerelmi szálra, mert ez egy ilyen "saját történet".
Szerencsére én is rátaláltam lelki társamra, akit nagyon szeretek és ez a rész közös vásárlós élményeink írja le. ❤️❤️