Hoseok pov.

Iszonyatos fejfájásra ébredek a tegnapi buli után, amit Yoongival tartottunk az érettségink sikeres letétele után. Fogalmam sincs hogy lett vége, mert a fele után már nincsenek emlékeim.

Meg akarnék mozdulni, de egy erős kar van derekam köré fonódva. Most veszem azt is észre, hogy semmi ruha nincs rajtam... Hátra se merek fordulni kivel aludhattam együtt, vagy még rosszabb. A karjából és testéből ítélve amennyit érzek belőle fiú. Nagy nehezen ráveszem magam, hogy megforduljak a karja között ezzel megtudjam kinek is a tulajdona.

Szőke tincsekkel találom magam szembe amik meglepetésemre legjobb barátomhoz tartoznak. Valamiért hatalmas megkönnyebbülést érzek annak ellenére, hogy biztos vagyok benne történt valami, mert rajta sincs semmi ruha. Hatalmas vágyat érzek arra, hogy végig simítsak csupasz oldalán amit meg is teszek, mocorogni kezd hideg érintésemre.

Elkezdi nyitogatni pilláit amivel mosolyt csal arcomra hisz valami eszméletlenül aranyos. Rám vezeti tekintetét és mosolyogva figyel, ez elég fura, ő nem nagyon szokott mosolyogni most mégis hatalmas vigyor terül el arcán. Vajon ő emlékszik? Ha igen remélem nem csináltam semmi ostobaságot.

-Jóreggelt - mondja reggeli rekedtes hangon amit egyszerűen imádok és egy puszit ad homlokomra. Máskor is aludtunk már együtt, sőt mindig egymás mellett szoktunk, de ez most még is más, sokkal zavarba ejtőbb...

-Jóreggelt - mondom és még jobban bújok ölelésébe.

-Gyere, menjünk fürödni. Este nem voltunk és elég piszkosak lettünk - mosolyog rám perverzen a piszkos szónál.

-Rendben- mondom zavartan full vörös fejjel. Vajon melyikünk volt az aktív fél? Remélem én, bár ez szinte kizárt a sajgó hátsómra tekintettel.- Szeretnél te előbb menni?

-Nem, én úgy gondoltam hogy együtt menjünk - néz rám hatalmas kutya szemekkel amire egyszerűen lehetetlen nemet mondani.

-Yoongii~- nyújtom felé mind két kezem miután kivergődik az ágyból. - Vigyéél~

Sóhajtva fogja meg kezem majd húz el az ágy végéig ahol combom alá fogva emel fel. Úgy érzem nem gondoltam át rendesen ezt az egészet... Ő is és én is teljesen pucérok vagyunk, ölében tart, én lábam dereka köré kulcsolom ő pedig fenekemre fogva tart nehogy leessek. Örülök, hogy nem Yoongi-
éknál vagyunk, mert én egyedül lakok viszont neki van egy lakótársa és ez elég furcsa szituáció lenne.

-Hobi. Leszállsz amíg engedek vizet?- megrázom fejem ugyanis eszem ágában sincs lemászni róla. Sóhajtva rázza fejét és leül a kád szélére ezáltal én egy váratlan helyre kerülök. Konkrétan csak azért nem ültem bele mert még nem áll neki eléggé. - Mennyire legyen meleg?

-Micsoda? - nézek rá nagy szemekkel.

-Szerinted mégis mi? - néz rám értetlenül. - Én a vízről beszélek.

-Ne fagyjak meg és ne is égjek szénné azon kívül nekem teljesen mindegy.

Miután jól megtelt a kád feláll velem együtt és óvatosan ereszkedik bele a vízbe. Mellkasának dőlve foglalok helyet a lábai között. Mi történhetett tegnap, hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz? Már egy jó ideje érzek vonzalmat iránta csak eddig ő magát heteronak tartotta. Ugye nem mondtam el neki rosszabb perceimben életem legnagyobb titkát?

-Mondd Hoseok, te emlékszel valamire a tegnapból?- kérdése után fejét vállamra hajtja és hasam előtt összekulcsolja ujjait.

-Őszintén megmondva addig vannak meg az események, hogy Jungkook letámadja Tae ajkait. Neked mi van meg?

-Attól függ melyik rész érdekel. A buli és a többiek vagy az "ahh Suhgaah gyorshítssh"- mondja elvékonyított hangon akkora beleéléssel mintha tényleg épp csinálná valakivel. Viszont én mindjárt elsüllyedek szégyenemben ahogy utánoz engem, de nekem semmi emlékem nincs az estével kapcsolatban... Pedig mióta vágyok egy ilyen lehetőségre és reméltem ha egyszer adódik az esély az lesz a legszebb emlékem, erre tessék. - Naa Hobi nyugi. Ennyire rossz lennék? - hevesen rázom a fejem mielőtt ezt tényleg komolyan gondolná. - Reméltem is. - mosolyog és nyakamra csókol. Lilás foltokkal van borítva álla vonalától egészen mellkasáig. Ha nekem is legalább úgy néz ki mint Yoonginak akkor nem mostanában fognak eltűnni. Egy komplett morzsaporszívó megirigyelné ezt.

-Kérlek mondd el amit fontosnak találsz.

-A buli olyan átlagosan ment egészen addig amíg egyszercsak meg nem csókoltál. Nyakamat kezdted el szívogatni, harapdálni, mindent csináltál vele amit csak lehetett és elkezdted levenni a pólóm. Szóltam neked, hogy fejezd be mert józanon majd megbánod, de te csak annyit mondtál, hogy évek óta erre vársz nem bánod meg, maximum ha nem emlékszel majd rá - itt elkuncogja magát hisz tényleg így lett. - Nam ránk szólt, hogy húzzunk be a szobába mert végig nem akarja nézni, ha már csatlakozni nem engedjük. Utána szerintem tudod mi történt, elég vadan szereted csinálni annyi biztos. Aztán egyszerűen nem lehetett lenyugtatni téged és haza kellett hoznom, hogy tudjuk folytatni. Durván a nyolcadik menet után dőltél csak ki és akkor aludtunk el.

-É-én sajnálom. Nekem nem kellett volna ennyit innom.

-Ne kérj bocsánatot a legszebb estémért mikor végre megkaptalak, annyi őrlődés után végre elmondhatom, hogy szeretlek téged. Mindenkinél jobban. - előrébb kúszok és szembefordulva vele ülök combjára. El sem tudom hinni amit mondott. Egyszerűen túl szép, hogy igaz legyen.

Egyszerre kezdünk egymás felé hajolni és tekintetünk egymás ajkain legeltetjül. Végre kapok tőle egy olyan csókot is amire örökre emlékezhetek.

-Szeretlek Yoongi, kérlek légy az enyém. - szerintem még mindig nem vagyok teljesen magamnál ha ilyet mondok.

-Csak a tiéd vagyok. - csókol meg újra.

-Most tégy magáévá úgy, hogy ne csak elmesélve tudjam meg milyen is volt.