Yoongi pov.

Most komolyan, ha valaki azt mondja nekem, hogy a reggeli zenehallgatásnál van jobb, az nem tudja mit beszél. Vagyis... Egy jobb dolog mégis csak van. Második órával kezdeni a napot, a korai tömeget kihagyva. Az pedig plusz pont, hogy még egy kicsivel tovább is aludhatok.

Hoseok jó fiú módjára megvár engem, én pedig mosolyogva nézem, ahogy a kinti őszi hidegben egy szál pólóban, és rövidnadrágban ácsorog. Halványan még mindig felfelé görbülnek ajkaim, mikor végre szembe érek vele, ő pedig karjai közé von egy ölelésre.

-Még egy kicsit maradjunk így- suttogja fülembe- Olyan jó meleg.

Apró nevetés hagyja el torkom erre az aranyos mondatra. Eszem ágában sincs elengedni, sőt még egy kicsit jobban hozzá is bújok.

-Egy pulcsit igazán felvehettél volna- nézek rá szétválásunk után.

-Mikor kinéztem még nem tűnt ilyen hidegnek, visszafordulni viszont már nem volt időm- görbíti le csodás ajkait.

-Így legalább a nyári verzióm vagy. Jól összeöltöztünk- nézek kettőnkre.

-Többször szóvá tetted, hogy vehetnék fekete ruhát- néz fel, egy sóhaj kíséretében.

-És milyen jól tettem. Most mondd, hogy nem áll jól neked ez a szín.

-Dehogynem, mindenben jól nézek ki- vonja fel egyik szemöldökét nevetve és kihívó tekintetet küld felém.

-Tudod mit, inkább menjünk- forgatom meg szemeim, majd belekarolva indulok el.

Az utat mindenféle lényegtelen téma megbeszélésével tesszük meg, mint a mi lesz a holnapi program, mennyire nincs kedvünk az aznapi órákhoz, ami igazából nem sok, csak teljesen felesleges. A négy órából hármat az osztályfőnökünk, egyet pedig a gondolatban vattacukor mezőn futkozó nyelv tanárunk tart, amin igazából sorozatot nézünk.

-Hihetetlen unalmas napnak nézünk elébe- túrok hajamba átlépve az ajtón. Érettségi utáni évben végre egy tökéletes teremre tettünk szert. Egy külön épületben helyezkedik el, ahol szerencsére nem sokan vannak.

Korai megérkezésünknek hála még helyet is találunk az ajtóhoz közeli padon, mert valami ostoba kitalálta, hogy ezt a termet zárni kell. Leülök Nam mellé, és hagyok egy Hobi hátsónyi szakaszt.

Telefonját bámulva hajtja fejét vállamra, amire én sajátomat döntöm. Átkarol, és változtatunk a helyzeten, hogy az enyém legyen alul. Ebben a pózban nagyon kényelmes, és így már közösen olvassuk a különböző cikkeket, és összeesküvés elméleteket a föld sötétségbe taszításáról.

-Te most megcsalsz engem?- néz rám Namjoon.

-Nem, dehogyis- kezdek azonnal ellenkezni, és húzodék el, hogy őt is megölelgessem, de Hobi szorosan tart.

-De- mondja, és egy apró puszit ad hajamba.

-Hoseoktól kérdeztem- kezd nevetésbe, amihez egyből csatlakozunk mi is.

Az órák nagy részét Jimin mellett élvezhetem, ugyanis már vagy nyolcadik éve vagyunk padtársak. Örülök, hogy ugyan abba a középsuliba jöttünk, így legalább mikor ide kerültem sem voltam magányos.

El sem hiszem, hogy végre elértünk ehhez az órához, ami azt jelenti Hoseok elkezdi összepakolni a cuccait, és átül mellém. Akár a nap fénypontjának is lehetne nevezni.

-Szökjünk el- huppan le mellém.

-Ez az ablak nincs olyan magasan.

-Azért valamim biztos eltörne, és hazamenni akarok nem kórházba.

-Ki kell próbálni- vonok vállat.

-Na gyere- veti át vállamon a kezét. Közelebb bújok hozzá, és mellkasának dőlök. Simogatni kezdi kezem, én pedig átölelem hasát.

Megunva a semmit tevést böködni kezdem, de hamar elkapja ujjam. Mutató és középső ujjam összefogva markolja át. Nagy szemekkel nézem mit fog most tenni, és nem kell csalódnom. Az összefogott végtagok körül fel-le kezdi húzogatni sajátját. Mikor felnézek rá szinte egyszerre nevetjük el magunkat. Abbahagyja a mozgást, de még mindig körbe öleli őket.

-Most szexelni fogtok?- sétál el mellettünk Taehyung.

-Igen- válaszol nevetve a párnám.

-Ja, oké- lepődik meg, és ő is röhögni kezd. Azt hiszem egészen megszokták már, hogy ennyire közel állunk egymáshoz Hobival.

Jó érzés, amikor törődik velem és tényleg fontosnak érezhetem magam. Mellette valahogy mindig különleges, teljesen más. Ahogy megérint libabőr, vagy borzongás fut végig testemen a jól eső érzés hatására.

Sötétbarna hajába túrok és egy épp szeme elé lógó tinccsel játszok kicsit, de fő célom, hogy szép arcát semmi se takarja el, és nyugodtan tudjak gyönyörködni benne. Lehet ha más néz rá nem érti mit látok benne, hisz néhol jönnek elő neki is bőrhibái, de pont ettől válik számomra különlegessé. Nem kelti az elérhetetlen tökéletesség hatását, mégis egy meghódíthatatlan célként tartom számon.

Tanár érkeztével rendesen felülök megadva neki a tiszteletet. Hoseok azonban úgy dönt kezem újra felkeresi és lazán tartja sajátján. Nem szorítja meg, egyszerűen csak érezteti, hogy itt van velem, ez pedig nekem mindennél többet jelent.

Következő szünetben csatlakozok néhány másik barátomhoz, nehogy elhanyagolva érezzék magukat.

-Most Yoongi a miénk- állnak körbe Jungkookék.

-Dehogy a tiétek- ingatja meg fejét mosolyogva, és kicsivel odébb ő is becsapódik egy társasághoz.

Falnak támaszkodva gondolkodom életem értelmén, mikor újra mellém sétál, átkarol és orromba férkőzik férfias, rettentően kellemes illata. Lehetetlen betelni vele.

Arcom belefúrom nyakhajlatába, ő pedig hátam kezdi simogatni, és úgy szorít közel magához. Próbálom megtartani testem, de lábujjaimra helyezem súlyom, ezáltal még instabilabbá válok.

Szemezni kezdek nyakával, és nem gondolkodom rajta sokáig, egyből adok rá egy apró puszit.

-Ez már hiányzott- mosolyog rám- jobban, mint a csoki- utál az előző édességemre, amit megosztottan vele, majd felkuncog aranyos hangján.

Ránéz a szembe lévő emberekre, akikkel nemrég még beszéltem, és akik azt mondták erre a szünetre ellopnak.

-Úgy látom mégis velem vagy végül- néz szemeimbe.

-Tudhatnád, hogy hozzád mindig vissza térek.