Yoongi pov.

Hogy ki is Jung Hoseok? Az én legjobb barátom, lelki társam, szinte már a testvérem és még rengeteg jelzőt használhatnék rá.

Mikor megismertem még egy kósza gondolatom sem volt arról, hogy egyszer ennyire fontos lesz, és ilyen jóba leszünk.

Első alkalommal odajöttél hozzám a nemrég megismert barátoddal, egyben új osztálytársunkkal a gólyatáborban. És hogy ez miért maradt meg bennem ennyire? Mert szörnyen éreztem ott magam, egyszerűen csak haza akartam jönni és hátra hagyni ezt az egész baromságot.

Te voltál szinte az első, aki velem akart beszélgetést kezdeményezni. Én egyből furának gondoltalak, hisz folyton mosolyogtál és furcsábbnál furcsább kérdésekkel bombáztál. Végre nem éreztem magam olyan egyedül és mosolyogtam rajtatok, talán akkor először.

Ezután a suliba első nap pont a mellettetek lévő padba ültem korábbi osztálytársammal, aki még négy évre velem maradt.

Kiderült, hogy közös nyelvet fogunk tanulni, ami újabb témát és még több együtt töltött időt jelentett.

Nem túl nagy dolog, de egy német óra után megöleltél, ami pedig azért fog örökre emlékeimben égni, mert az volt az első az új környezetben. Mellkasodba bújva élveztem ki minden másodpercet, úgy hogy most három évre rá is tisztán előttem legyen, még illatod is.

Első évben csak az ismerkedés rész volt, de azt hiszem veled már akkor is egy kicsit közelebbi kapcsolatot akartam kialakítani, mint az átlaggal.

Osztálykiránduláson legnagyobb ellenségünk az eső volt, ami teljesen átáztatta felsőm és a késő tavaszi idő kellemetlenül hűtötte amúgy is nedves testem.

Úgy tűnik nekem ezek a kirándulások sosem jönnek össze, ha nem lett volna elég pulcsim hiánya még egyik kemping társam alkohol problémái miatt oda is hányt... Visszagondolva ezek az emlékek általában az idő múlásával viccesé válnak, de bennem ez egyáltalán nem hagyott nevetésre okot adó élményt. Azóta is ugyan olyan szánalmasan gondolok rá vissza.

Ezt az utat is te mentetted meg nekem a pulcsid odaadásával, amit utána három napon keresztül le nem vettem magamról a tűző nap ellenére sem.

Elkezdődött a nyár és szinte három hónapig nem láttalak. Őszintén nem sokat gondoltam rád ez idő alatt, de még nem is sikerült annyira egymásra találnunk.

Eljött a tizedik meghozva a változást. Új lett a hajad stílusa, ami sokkal jobban illik hozzád. Sportodnak köszönhetően egy elég látványos izomréteg került már eddig is megdolgozott testedre.

Elkezdtem rajongani irántad. Már nem csak a barátod akartam lenni, hanem annál sokkal több. Beférkőztél elmémbe, és sátort vertél. Szépen lassan már minden gondolatom te voltál...

Jött egy új lány, aki egyből belopta magát szívedbe. El sem hiszed ez mennyire fájt nekem. Tökéletesen a te típusod, ami én sosem lehetek és ez a tudat volt a legrosszabb.

Végig néztem ahogy egyre közelebb kerülsz hozzá, ő pedig játszik veled. Sosem gondolta komolyan, hisz mindig volt aktuális pasija. Nem értékelt Téged, akinél jobbat sosem találhatott volna.

Szenvedtél miatta, én pedig miattad. Mindig is azt hittem sokkal könnyebb az élet, de egyszer nekem is fel kellett ébredni.

Ebben az évben már sokkal több időt töltöttünk együtt és újra elérkeztünk az osztállyal közösen töltött három naphoz. A vonaton mellettem ültél odafelé és vissza is. Együtt ittunk, mindenből kóstolt a másik. Próbáltam minél többet a közeledben lenni. Reggeli ébresztő vállmasszázs és minden percben a kedvedben próbáltam tenni.

Így visszagondolva lehet őrült voltam, de azóta sem bántam meg. Lehet most nem tartanánk ott ahol, ha akkor ezek nem történnek meg.

Ezen a nyáron már beszéltünk egymással, de még mindig sikerült a végére "elfelejtenem" téged.

Nyárzárón összefutottunk innivaló keresés közben. Szomjaztam, de minden bolt zárva volt, amit nem is értettem. Egy üdvözlő ölelés után nekem adtad kólád, ezzel egy újabb fellángolást okozva a parázson, ami sosem volt képes végleg kialudni.

Elérkeztünk a mindent megváltoztató utolsó évhez. Eszméletlenül jól néztél ki az ingben, ami testedre tapad kellően mutatva megedzett alakod.

Megtartva a szokást mellém ültél németen és szünetekbe is felkerestél. Néha lenyúltad aznapra szerzett rágcsám, amit szívesen adtam neked és mindent megosztottam veled.

Szünetben a házi másolás a kedvenc tevékenységed, amit rendszeresen velem együtt csinálsz, hisz segítek ahogy csak tudok.

Lelkesedésed a lány iránt kezd alább hagyni, ami mérhetetlen örömmel tölt el engem.

A szünet alatt elkezdtünk rendszeresen beszélni, ami először csak a házival kapcsolatban volt, de lassan egyre többet kerestük egymást, már mindenről beszélünk és rengeteg új dolgot tudunk meg a másikról.

Féltem -és néha még most is- mivan ha nem akarsz velem beszélni, ezért mindig megvártam, hogy te keress engem.

Napi szinten osztjuk már meg egymással napjaink minden apró kis részletét. Ennyire közel még sosem éreztem magam hozzád, mint most.

Folyton azt vártam mikor láthatlak végre újra. Szorosan magamhoz akarlak ölelni, illatod tüdőmbe beszívva.

Eközben egy nagyszülőm kórházba került és örökké el is hagyott minket egy űrt hagyva maga után, hisz tudom nem illik ilyet mondani, de közelebb állt hozzám, mint a másik.

Ez eléggé a padlóra küldött... Még nem történt velem ilyen és annak ellenére, hogy erősnek tartom magam egy másodperc alatt törtem össze.

Ezután pár nappal az egyik legjobb barátod, egyben osztálytársunk ment el végleg. Ezt pedig már te nem tudtad feldolgozni...

Saját bánatom háttérbe szorítva tartottam benned az első napokban a lelket, mivel nem bírtad elfogadni veszteségét.

Minden összejött egy hét alatt, de muszáj volt hogy felálljak és segítsek, mert nem bírtam nézni mennyire rosszul viseled.

Mosolygós arcod most a könnyek ellen küzdöttek, amiket nem mindenki előtt akartál elengedni. Magad elé bámulva figyeltél a semmibe.

Odamentem hozzád, hogy megöleljelek, magamhoz szorítsalak és biztosítsalak nem lesz semmi baj. Lehet üres szavaknak tűntek, de én azóta is tartom magam ehhez és minden percben melletted állok.

Lassan mindketten elfogadtuk, beletörődtünk és tovább léptünk...

Bármit képes vagyok feláldozni érted, hisz ilyen mikor szeretünk valakit. Ennek ellenére te mégis gyakran érezteted velem azt, hogy csak egy örök második maradhatok, ha ott az aktuális kiszemelted...

Elkezdtünk veszekedni, mert fájt. Rettentően fáj most is, hogy velem nem törődsz annyit, te mégis elvárod, hogy mindent megtegyek érted.

Te vagy nekem a legfontosabb és az maradsz még egy jó darabig.

Szeretnélek végigkövetni téged az utadon és mindig melletted lenni, még ha néha nehéz is.

Abban az egyben biztos vagyok, hogy egy előkelő helyen vagy nehezen érinthető szívemben és ha a sors szétválaszt minket, akkor is egy boldog emlék maradsz számomra örökké.

Sajnálom hogy már egy jó ideje nem volt rész, de gyakorlaton voltam és jogsit csinálok... Konkrétan semmi szabadidőm nem volt
Legközelebb próbálok hamarabb hozni új részt