Yoongi pov.

-Hoseok~- mondom sóhajtva a nevét.- Ha tudnád hány hülye hullócsillagot pazaroltam már rád rég az enyém lennél...

Kijöttem pár órája csillagokat nézni a város legszélére, mert ahol lakunk igaz hogy látni őket, de innen sokkal szebbek. Imádom ahogy a sötét éjszakát beragyogja a rengeteg kis fénypont, arról nem is beszélve, hogy telihold van és olyan, mintha egész éjszaka hajnalodna.

Ezek az esti órák a kedvenceim. A redőnyöm csak ebben a pár napban van felhúzva, ugyanis reggel pont a szobámba süt a nap, amire mindig felkelek és ettől szörnyen indul a délelőttöm, viszont nem tudom megállni, hogy ne nézzem a holdat. Teljesen magával ragad, ennyi áldozatot pedig képes vagyok hozni érte.

Sokszor járok ide, nincs túl messze és itt legalább egyedül lehetek a rengeteg gondolatommal. Például eme szent helyen törődtem bele, hogy márpedig én totál beleszerettem Jung Hoseokba, a banda egyik tagjába, az egyik legjobb barátomba...

Azóta a nap óta rendszeresen keresem az égen az életüket feladó, elégő égitesteket, hogy ugyanazt a kívánságot feltehessem újra és újra.

"Jung Hoseok, kérlek légy az enyém."

Ez alatt a cirka hat hónap alatt már annyi csillag halálát láttam és mondtam el magamban vágyam, hogy kezdek kételkedni az erejében. Volt hogy csak a mondat hangzott el fejemben, volt olyan is mikor könyörögtem, hogy váljon valóra, de az is megtörtént, hogy kiabáltam, mintha rajtam kívül bárki is hallaná.

Most sincs ez másképp, türelmes embernek tartom magam, de fél évnyi döglött csillag se volt képes nekem adni Hoseokot... Várjam meg amíg a Mars esik ránk? Bár akkor már úgyis mindegy lenne.

Változtatok a taktikán és most nem a semmibe száguldó szerencsétlenekhez kezdek beszélni, hanem egyenesen a holdhoz szólok.

-Te!- kiáltok rá- Legalább te segíts. Hozd el nekem a Napot. Nélküle semmit sem érsz te sem! Vagyis- folytatom kicsit halkabban- Én nem tudok nélküle létezni. Milyen lenne a Hold Nap nélkül? Sötét és magányos.

-Ez egy szép metafora volt- szól vissza egy hang.

-Azt se tudod miaz.- vágom rá egyből.- Várj, te beszélsz?- keredeknek ki a szemeim.

-Miért, te nem azt csinálod?

-Attól neked még nem kéne.

-Neked az agyadra ment valami.

-Te nem is létezel! Vagyis de... Meghaltam?

-Tudod, neked tényleg elmentek otthonról.- ül mellém valaki. Belegondolva elég ismerős a hangja.

-Hoseok?

-Szia Yoongi- mosolyog rám. Én tényleg azt hittem a holddal folytatok eszmecserét... De ha most itt van, akkor mégis meghallgatott.- Mit csinálsz itt ilyenkor?

-Nézem az eget.

-És miért beszélgetsz vele?

-Mert meghallgat.

-Ahhoz nem kell eddig eljönni, csak egy szobát kellett volna odébb menni.

-Ezt meg hogy érted?

-Én is szívesen meghallgatlak.- ohh, elég abszurd lenni könyörögni érted... Neked... -Egyébként kire gondoltál?

-Mikor?

-Az előbb, eléggé úgy hangzott szerelmes vagy.- ejt meg felém egy apró mosolyt, ami az eddigiekhez képest elég szomorúnak tűnik. Én tényleg nem értem őt.

-Ugyan, én csak a holdat szidtam.

-Egyértelműen magad tartod a Holdnak, de nem tudom ki a Nap. Viszont nagyon szép, amit róla gondolsz.- zavarba hoz ezekkel a kérdésekkel, még nem akarom elmondani neki, félek az elutasítástól.

-A Nap még nem áll készen arra, hogy megtudja.

-Vagy csak a Hold nem elég bátor elmondani.- túlságosan átlát rajtam.- De semmi baj, ha nem szeretnéd nem kell elmondani.

-Mivan ha nem viszonozza?

-Akkor nagyon ostoba a te Napod.

-Hé, ne szidd...- magad.

-Igaz, sajnálom. Akkor mesélek az én Holdamról, ha most ők személyesítenek meg. A mi esetünkben én tartanám magamat a Napnak, de attól még ugyan olyan fényesen ragyog ő is.

-Ugye tudod hogy csak a Nap fénye miatt?- vágok közbe.

-Attól még ő uralja az éjszakát és mikor eltűnik pár napra semmi sem tudja pótolni a fényét. A maga módján ugyan olyan különleges, még ha sokszor nem is tartja magát annak.- ezek a szavak egy kicsit szíven ütnek, ezért egy fájdalmas mosoly húzódik ajkaimra. Ezek után hogy mondanám el neki, hogy ő az én Napom?

-Szerencsés lány.

-Egy szóval sem mondtam, hogy lány.- erre felnézek rá ő pedig egyenesen szemembe néz.- Te vagy az én Holdam.- elnyílt ajkakkal nézek rá és egyszerűen nem jönnek a szavak, amik dal írás közben csak úgy elárasztanak, most mégis cserben hagynak.- Sajnálom- fordul el tőlem mikor percek után se szólalok meg.

-Te pedig a Napom.- ejtem ki halkan ezt az egy mondatot.

×××

-Yoongi szívem, mi a baj?- ül mellém Hobi, hogy magához ölelhessen.

-Ezek a Holdas Napos sztorik mindig meghatnak.- bújok teljesen mellkasához.

-Megint YoonSeok fanfictiont olvasol?- mosolyodik el.

-Igen, hátha valaki leírja az igazi történetünket.

-Arra mennyi esély lenne?- neveti el magát.

-Ezért kéne neked is olvasni őket, hogy minél előbb megtaláljuk.

-De olyan fura azt olvasni, ahogy részletesen leírják hogy teszlek magamévá.

-Hmmm, nekem az a kedvencem, de nem csak olyan van ám.

-Ahham, azért kell utána mindig kipróbálni, ha olvastál valami újat... De igazad van, lehet írok egyet én is.

-Csak ne megint abba a fura pózba.

-Most miért? Nekem tetszett.

-Ahham, azt elhiszem. Legközelebb majd én raklak seggbe és megnézzük hogy tetszik.

-Na de fiúk- szól ránk Jin- miért a nappaliba kell erről beszélni? Kicsik is vannak itt.

-23 vagyok...

-De Jungkook olyan ártatlan vagy még.

-Ahham, nagyon- szól közbe Tae is.

-Te is tudod, hogy előbb meg lett rontva, mint mi- szól bele Nam, Jin mellé sétálva.

-Mert túl fiatalon került közénk- neveti el magát Jimin is.

Hogyan rontsunk el egy "szépnek" induló sztorit? 😂😂 Tanácsokat bárkinek szívesen adok😌😂