Yoongi pov.

Olyan szép napsütéses keddi napnak indult, hogy szinte lehetetlen volt, hogy ne történjen legalább egy valami, ami elrontja az egészet...

Hogy miért is utálom az iskolát? Tök egyszerű. Körbe vagy vége egy rakat idiótával, akik szarnak az egészbe bele és csak úgy vannak, de minek. Ők persze egymással tökéletesen elvannak. Elökörködnek, kisebb csapatokba vergődnek az osztályon belül is, ha pedig van aki egy kicsit is különbözik tőlük az lesz egyből a rossz. Azt már meg sem említeném mennyire utálom az összes létező embert.

Ülök a szokásos helyemen "barátom" mellett, akit ugyan annyira nem bírok mint a többit. Fülesem szinte szaggatja dobhártyám én mégis hallom a hangjukat. Már gondolkodtam azon is, hogy beajánlom őket hangszál eltávolításra, de akkor csak még jobban megutálnak. Nem is lenne másra szükségem, mint egy kis csendre és nyugalomra, amit persze sosem kapok meg.

-Egy kis figyelmet kérek!- jön be az egyik random tanár, akit annak ellenére, hogy több mint három éve járok ide, még sosem láttam.- Maguk a 11.R osztály?- R mint reménytelenek... Igazából ez a szak rövidítése, de az én verzióm valahogy hihetőbb.

-Igen- felelik páran egyszerre.

-Nagyszerű. Ezentúl minden csütörtökön az utolsó óra helyett néhány embernek tánc lesz tartva. Mondom kiknek minden más információ a papíron lesz.- mutatja fel a lapot és ki is tűzi.- Min Yoongi- mondja nevem először, mire nem is tudok figyelni a többire, és őszintén nem is érdekelnek. Miért? Miért nekem kell?- Van esetleg kérdés?

-Nekem miért kell mennem?- háborodok fel teljesen.

-Nem és válogattam kik menjenek.- von vállat.

Fantasztikus. Még egy faszság amin részt kell vennem. Lefotózom a lapot és olvasni kezdem annak tartalmát telefonomról. Egy órás szóval tovább tart, mint egy rendes óra pedig csütörtökön az az utolsó.

Lassan beletörődök sorsomba és közben a tanár is megérkezik, aki az órát tartja. A legnagyobb baj az egésszel kapcsolatban, hogy nem tudok táncolni és nem is a kedvenc hobbim.

×××

Elérkezik a csütörtök is, és őszintén kezd érdekelni milyen is lesz az óra. Lélekben teljesen felkészülök a legrosszabbra és csak remélni tudom, hogy nem következik be, egy nyakat azért nem olyan egyszerű kitörni... Ugye??

A nap szokásosan unalmasan és lassan telik egészen addig amíg el nem érek végre az utolsó órámhoz. Fogom a cuccaim és magammal viszem az öltöző felé, hisz ez után haza tervezek menni.

Minél közelebb érek a teremhez annál jobban fogy a lelkesedésem. Sóhajtva nyitok be a nagy tükrös terembe, ami főként a táncos osztály számára lett építve. Leülök egy szimpatikus részre a fal mellett és várom, hogy mindenki megérkezzen.

-Szia- huppan le mellém egy fiú, akit már biztos láttam legalább a folyosón, mert nagyon ismerős.- Jung Hoseok vagyok.

-Szia- ejtek meg egy halvány mosolyt.- Yoongi vagyok.

-Te melyik osztályban tanulsz?

-Az R-ben.

-Uhh, részvétem. Én a T-ben vagyok.

-Akkor te minek vagy egy plusz tánc órán?

-Én fogom tartani.- húzódik mosolyra szája.

-Szóval miattad kell itt lennem?

-Ezt hogy érted? Nem önszántadból vagy itt?

-Ha abból kéne itt lennem sosem találkozunk.

-Ohh, sajnálom.- eltűnik arcáról a mosoly és kicsit lehajtja fejét.- Direkt mondtam, hogy csak azt írják fel, aki akar jönni.

-Figyelj, Hobi... Szólíthatlak így?- bólint- Szóval. Nem te tehetsz róla, és amúgy is, ki tudja? Lehet megtetszik és osztályt váltok.- mosolygok rá, bár nem szokásom.

-Úgy legyen- jelenik meg újra az előbb eltűnt görbület.

Mindenki ideér, közben pedig be is csengetnek órára. Kicsit több kedvvel állok neki, mint terveztem. Hobi kedvet csinált hozzá.

-Sziasztok. Jung Hoseok vagyok. A 11.T-be járok, én fogom tartani ezt az órát. Remélem elnyeri a tetszéseteket a tánc legalább fele annyira, mint nekem. De akkor kezdjük is.

Egy jó alapos bemelegítéssel kezdjük, amiben a legjobb az, hogy zenére csináljuk az egészet. Kedvem támad még énekelni is, de visszafogom magam. Eszméletlenül tehetséges fiú, ami miatt nekem is célommá válik jobban teljesíteni. A hangulat, az egész légkör sokkal jobb, mint az osztályommal lenne. Nem is bánom, hogy engem választottak.

-Akkor próbáljunk megtanulni egy koreográfiát.- mondja Hobi. Látszik az arcán mennyire élvezi, amit csinál.

Megmutatja mit kell tenni, ami elsőre nem is tűnne túl nehéznek, de ez csak a látszat, ebben biztos vagyok. Megtapsoljuk az előadásért, mert fantasztikus volt és már kezdjük is venni az első lépést.

Szép lassan mutatja lépésről lépésre, de nekem még így sem nagyon megy. Annyira béna vagyok. Látja, hogy szenvedek ezért odajön hozzám.

-Oké, most elölről az egészet.- adja ki az utasítást a többieknek.- Yoongi, fogd meg a kezem- nyújtja felém mancsát.- Csináld ugyan azt, mint én.- próbálom minél jobban leutánozni. Lassan mutatja és egyszerűen.- Ügyes vagy.- bólint, ezt megerősítve mikor kezdek belejönni.

-Te vagy jó tanár.- motyogom. Annak ellenére, hogy már nem táncolunk a kezem még mindig fogja, és ez zavarba hoz...

Sokkal hamarabb eltelik ez az egy óra, mint hittem. Már örülök, hogy akaratom ellenére engem is felírtak.

-Rendben, mára végeztünk- mondja kicsit lihegve. Alig látszik rajta, hogy elfáradt, rólam viszont folyik a víz és mindjárt meghalok végkimerülésben.

Mindenki fáradtan indul ki az elköszöntés után, de nekem még kell pár perc, hogy rendezzem lélegzetem és elinduljak.

-Valami baj van?- ül le mellém, mint a kezdés előtt.

-Nem- rázom meg a fejem- Sosem mozgok ennyit, adj még pár percet kérlek.- kijelentésemre kicsit elkuncogja magát de azért bólint.

Nem mozdul mellőlem, sőt még kicsit közelebb is jön hozzám. Ha már itt a lehetőség kihasználom, és vállára döntöm a fejem. Nem ellenkezik, sajátját enyémre hajtja, úgy nézzük egymást a szemben lévő tükörben. Annyira kár, hogy Hoseok nem lehet az osztálytársam. Sokkal szívesebben tölteném itt a napjaim, ha vele lehetnék.

Fura egy tulajdonság, de ha fáradt vagyok szinte mindenhol képes vagyok elaludni. Ez most sincs másképp, utolsó emlékem, hogy Hobi rám mosolyog engem pedig már ragad is magával az álom.

Arra ébredek fel, hogy valaki simogat ezért egyből mosolyra húzódik ajkam. Ilyen még sosem volt pedig annyira jó érzés. Ekkor reálizálom csak, hogy Hoseok ölében van a fejem és lábát fogdozom. Mennyit aludhattam?

Szemem dörzsölgetve ülök fel előző helyzetembe, ugyan úgy rádőlve. Nem kéne így rámásznom, alig pár órája ismerem, mégis jóérzéssel tölt el, hogy vele lehetek.

-Jóreggelt álomszuszék. Jól aludtál?

-Igen. Hány óra van?

-Négy.

-Négy?? Miért nem ébresztettél fel?

-Olyan aranyos volt, ahogy alszol. Nem volt hozzá szívem.

-Tuti lett volna jobb dolgod is, mint itt lenni velem.

-Ennél jobb dolgot nem tudtam volna csinálni.

×××

Imádok táncolni, ez hozott össze Hobival, aki azóta a legjobb barátom. Vagyis egy darabig az volt... Mivel egy jó ideje egy párt alkotunk. Imádom őt, és soha többet nem engedem el. Vele szeretném tölteni életem hátralevő részét, ami remélem jó hosszúra nyúlik mellette.