Hoseok pov.

Egy kis cukrászdában dolgozok és épp a Yoongi figyelő perceimet tartom, ami annyiban merül ki, hogy elmerengve nézem amit épp csinál. Jelenleg az asztalokat törli, ezt minden nyitás előtt megcsinálja, én pedig nap, mint nap végig nézem ahogy izmai néha-néha megfeszülnek munka közben.

-Bámulás helyett segíthetnél is. - fordul felém egy perverz mosollyal. Érzem, hogy kicsit elvörösödök, még sosem szólt érte pedig tudom, hogy már rég lebuktam.

-De ezt mindig te csinálod.

-Na látod, épp ideje ezen változtatni. - átadja a rongyot én pedig sóhajtva állok neki a félbe hagyott munkának. Azt csinálja amit én. Bámul engem... Ha ezt tudom, hogy ilyen zavaró nem csináltam volna ennyiszer.

-Kinyitom az ajtót, lassan jön Taehyung. - Tae egy vendégünk, aki minden egyes nap pontosan ugyan abban a percben érkezik, elsőként a cukrászdába.

A nap szokásosan telik. Jön egy rendelés miszerint holnapra kell kisebb mennyiségben sütemény. Természetesen a sütik egy részét is mi csináljuk Yoongival. Van még két munkatársunk akikkel váltogatjuk egymást. Délelőtt ők sütnek délután mi. Nem tudom miért nem naponta cseréljük, de ez igazából mindegy.

Most fogunk váltani, így magamra kötöm kis köténykém és a holnapra rendelt édességet kezdem elkészíteni. A tészta rész megvan már csak a töltelék kell, amihez szükségem van lekvárra. Találok fél üveggel, de ez édes kevés, így előhalászok egy bontatlan üveget. Nekifeszülök, de egyszerűen meg se moccan. Semmi. Oké, semmi baj csak kell alá egy kis levegő. Kiskanál segítségével engedek a teleje alá levegőt. Újra megpróbálom és még párszor. Hát most kapok idegösszeomlást, érzem hogy Yoongi figyel engem azóta, hogy a lekvárt a kezembe vettem, de nem segítene az istenért se.

Előhalászok egy másik bontatlan üveggel és az előző módszerrel nekipróbálok ennek is. Szenvedésem közepette a földre csúszok és már majdnem bőgök, hogy ez a szar nem nyílik ki. Lehunyom szemem és próbálok megnyugodni, már a lelkem is eladnám ennek a lekvárnak, csak nyíljon már ki. Ekkor egy kattanást hallok meg. Kinyilt... Most elvette a lelkem? Várj én nem gondoltam komolyan.

-Szívesen.- Kinyitom szemem és látom, hogy Suga volt az aki meghallotta kimondatlan könyörgésem és segített. Most akkor Suga vette el a lelkem? Lerakom a már nyitott üveget és Yoongi karjaiba vetem magam. Nem tudom mibajom, hogy miért így reagálok, de nem is baj, mert Yoongi viszonozza ölelésem. Így állunk egy ideje, de mint minden csodás pillanatot ezt is meg kell szakítani azzal, hogy munkatársunk beront az ajtón.

-Kéne csi- megtorpan- óh, bocsánat- kicsit pirulva válok el Sugától- elfogyott a puncsos süti, kéne csinálni. - hadarja el mondandóját, majd ott is hagy minket.

-Sajnálom - hajtom le a fejem.

-Ugyan mit?- néz rám kíváncsian.

-Most biztos félre értik a helyzetet, nem akarom, hogy rosszat gondoljanak rólad.

-Hobi, semmi olyat nem gondolhatnak ami ne lenne igaz.

-Dehogynem. Mivan ha olyat kezdenek rólad terjeszteni, hogy meleg vagy? - mondom szomorúan, hisz attól, hogy én meleg vagyok neki még nem kell annak lenni. Bár ha jobban belegondolok más nem mozgatja meg a fantáziám csak ő, szóval yoongiszexuális lehetek csak.

-És akkor mivan? Semmi közük nincs hozzá én pedig had döntsem el milyen vagyok.- rántja meg vállát mondata végén.

-Re-rendben- most meg mi az istenért dadogok?

-Figyelj Hobi, van egy olyan érzésem, hogy te sem vagy a legheteróbb így őszintén elmondom, hogy biszex vagyok.

-Te voltál már fiúval? - nyitom nagyra szemeim a meglődés miatt. Ez tényleg rendesen váratlanul ért.

-Még nem, viszont már egy ideje egy fiúba vagyok szerelmes. - mondja kicsit zavartan, közben tarkóját vakargatja.

-Ohh, értem. - húzom kicsit szomorkás mosolyra ajkaim.

-Valami rosszat mondtam?- kérdezi reakcióm láttán.

-Nem, semmi olyat. És ki ez a fiú?

-Nem ismered.

-Akkor annyit mondj milyen.

-Nálam kicsit magasabb, izmos, barna haja volt de már befestette, bár az új szín is nagyon jól áll neki. Mindig mosolyog, olyan akár a napsugár.

-Remélem összejöttök. - próbálom leplezni szomorúságom.

-Én is. És neked van valaki aki tetszik? - húzza féloldalas mosolyra ajkát.

-Nekem is egy fiú. - mondom kicsit halkan. - Kicsit alacsonyabb nálam és idősebb, neki is festve van a haja. Izmos alkata van, általában morcos, de ha nem akkor igazán helyes mosolya van. - áradozok neki... Róla...

-Hmm, vele megértenénk egymást. Mutass be neki hátha lesz esélyem nála. - mondja pimasz mosollyal majd odahúz magához és megcsókol. Azt hiszem rájött, viszont így csak örülni tudok neki. Nagyon jól csókol, még jobb, mint ahogy elképzeltem. Még jobban simulok ölelő karjába kiélvezve az egyre vadabb csókot. Most tudatosul bennem, hogy az előbb engem írt le.

-Szeretlek Yoongi - mondom lihegve miután elválunk egymástól.

-Én is szeretlek Hoseok. Köszönöm ezt a csodálatos leírást. - nyalja meg a fülem nevetve.

-A napsugárnak másokra is mosolyt kell csalnia.

-De ezentúl csak nekem - harap bele nyakamba.

-Eddig is csak ne- nem tudom befejezni mert nyakamat kicsit megszívja. A hirtelen érzéstől felnyögök.

-És ezt is csak magamnak akarok- utál az előbbi hangomra. Nem gondoltam, hogy ekkora birtoklási vágya van, de nem baj annál jobb.

-Csak a tiéd vagyok.- csókolom meg újra.