Hoseok pov.

Mi a legjobb egy fiú iskolában? Nyilván nem a lányok, mert nincs belőlük túl sok. Véleményem szerint hülyeség nemek szerint bontani egy sulit. Ezzel csak megfosztanak a másik nemmel történő legkönnyebb kapcsolat kialakítástól.

-Szóval, mielőtt elkezdjük az órát szeretnék kérni 8 önkéntest- mondja unott hangon a tesitanárunk.- A jövő héten megrendezésre kerül egy kosárlabda bajnokság az iskolánkban. Szeretném, ha ügyes hostess fiúk lennétek- néz körbe rajtunk- tegye fel a kezét, aki hajlandó részt venni ezen.

A kéz erdőn szinte alig látni át. Ja nem, igazából senki nem akar plusz munkát magának. Azt se tudom mit ért hostesskedés alatt.

-Kihagyhatók az aznapi órák- teszi hozzá szemforgatva. Máris több jelentkező akad.

Végül sikerül kiharcolnom magamnak egy helyet a nyolcasból. Kilóra megvett az ingyen pihinappal. Bár nem vagyok annyira nehéz...

-A munka lényege, hogy rendeltünk nekik a büfében szendvicseket, rágcsákat, innivalót. Csak a szokásos. Ezeket kellene lehordani az öltözőkbe, elosztani közöttük, felhozni a tanároknak és edzőknek a részüket. Ha lehetséges az iskola pólója legyen rajtatok, bármi kérdés esetén tudjanak kihez fordulni. Azt hiszem ennyi. Utána nézhetitek a meccset.

Bólogatunk, hogy megértettük és neki kezdünk az órának. Ez nem túl nagy munka, könnyű dolgunk lesz, aztán mehetünk szurkolni a csapatunknak.

-Hostess fiúk körém- kiáltja el magát a tanár- a legfontosabbat majdnem elfelejtettem. Mindegyikőtök válasszon magának egy iskolát, akik cuccait majd viszi nekik, útbaigazítást ad, pátyolgatja őket, ilyenek.

Átnyújtja a neveket, amiből én rögtön megpillantom a legszimpatikusabbat, amit hamar le is stoppolok. Ezután mindenki választ egy neki tetszőt, és kapunk még néhány instrukciót.

×××

-Te mibe mész le a terembe Tae?

-Szerintem a tesicuccom megteszi- ránt vállát. Igaza van, teljesen tiszta hisz hétfő van.

Magamra kapom aláöltözetem, vállamra csapom a pólóm, és Taehyung mellett indulok a lépcső irányába.

Becsatlakozunk a többiekhez az ajtó mellé, várva pártfogoltjaink érkezését. Az öltözőkulcsok előzetes elkérése után már nincs is más dolgunk, mint elkísérni őket oda.

Egy A4-es lapra felírta mindenki az általa választott iskola nevét, és mikor megérkezik egy csapat tudni fogja kivel menjen.

Kezdek izgulni. Egész érdekes feladatnak bizonyul, viszont megőrjít ez a várakozás.

Megérkezik az első elveszett arcot vágó csoport. Vajon ők lesznek azok? Az edzőnek kinéző ember végignéz rajtunk -legalábbis a kiírásokon-, majd megindul Tae felé. A mázlista. Mosolyogva üdvözli őket, és elindulnak átöltözni.

Hamar érkezik egy újabb banda, de ők se hozzám tartoznak. Felix rám kacsint, miszerint elvesztettem a fogadást, ami arról szólt kihez érkeznek előbb.

Most hívhatom meg enni- sóhajtok fel.

A következő harom is mást választ. Ez egyre lehangolóbb. A mellettem ácsorogó utolsóhoz is megérkeznek, én pedig egyedül maradok. Ennél már csak annak unalmasabb aki a mi csapatunkat választotta.

Miért nem lehet időben érkezni?

További percek telnek el, mire egy menta hajkorona lép át sietősen az ajtón. Hóna alatt kosárlabdát szorongat, másik oldalon válláról lóg sporttáskája. Tekintetét gyorsan végig vezeti a helyen, végül barna íriszei megállapodnak rajtam.

Hátranéz csapattársaira, akik végre utolérik őt. Nagy léptekkel tartanak felém. A leghátul álló edző előre lép, és egy köszönés után beszélni kezd.

-Elnézést a késés miatt.

-Semmi probléma. Jung Hoseok vagyok, én foglak kísérni titeket, ha bármi kérdésetek lenne kérlek forduljatok hozzám. Most pedig induljunk.

Mik azok a világos zöldes tincsek te úr isten. Ez a srác valami eszméletlen. Annyira gondolkodom rajta, hogy majdnem átvágódok a küszöbön. Ez rettentően kínos.

Kezem után kapva húz vissza, bár egyedül is képes lettem volna erre. Vagy nem. Ez van.

-Hé, ő~.

-Hoseok- ismétlem meg a nevem. Ezek szerint elsőre se érdekelte.

-Igen, Hoseok. Bocsi- vakarja meg a tarkóját. Megrázom a fejem- Jól vagy?

-Persze- mosolygok kínosan.- Téged hogy hívnak?- terelem el a témát előző bénázásomról.

-Yoongi vagyok. De ha meccs közben néznél csak Suga feliratot keress- kacsint rám.

Kicsit össze vagyok zavarodva. Mit kéne erre mondanom? Rám kacsintott??

-Ez lesz a szobátok- motyogom- vagyis az öltöző, igen, öltöző. Olyan hülye vagyok- rázom meg fejem.

-Mondd biztos jól vagy?- vonja fel a szemöldökét ez a Sugár Yoongi.

-Igen persze- bólogatok hevesen- miután végeztetek ezen a futófolyosón- mutatok mögénk- vagy az első meccs kezdetéig a pályán is bemelegíthettek.

Megköszönik az útbaigazítást, és bevonulnak elfoglalni a helyet. Odasietek a többiekhez, akik valószínűleg már rég végeztek csak rám várnak a következő feladat megkezdéséhez.

-Azt hittük sosem érsz már ide.

-Ugyan Baek, biztos a kajámért volt ilyen sokáig- kacsint rám Felix. Ma mindenkinek tikkel a szeme?

-Most komolyan, látsz nálam bármit? Csórik elkéstek.

-Sikerült a legjobban csapatot kiválasztanod- nevetnek ki.

-Azt hiszem ideje menni- ment ki Taetae, hogy végre békénhagyjanak.

A büféből rendeltek rengeteg kaját, és innivalót, amit nekünk kell elhozni.

-Azt mondták először a tanárokét.

-Nyilván- forgat szemet Jackson.

-Csak ne lenne ennyi lépcső- sóhajt fel Soobin.

-Túl sok bajotok van- kezd el futni felfelé Kook.

-Hé, neked nem épp bemelegedni kéne?- kiált utána Tae. Furcsa megfogalmazása miatt pedig mindegyikünkből kitört a nevetés.

-Azon már túl vagyok- kacsint rá. V elkezd futni utána, és mikor felérnek Jungkook kicsit lassít bevárva üldözőjét, aki kihasználva az alkalmat a hátára veti magát.

Büféhez érve elmondjuk miért jöttünk, majd már pakolják is ki elénk karton számra az innivalót. Én lemondok a tanár/ edző cucc cipelésről, helyette Yoonginak viszek inkább. Vagyis a csapatnak. Igen, a csapatnak...

Minden főre jut egy-egy üveg, így még az se mindegy melyiket visszük. Már megint ez a túlbonyolítás. Megunva a túlgondolást csak felkapok egyet, ami megegyezik a csapat létszámmal.

Bekopogok az öltözőbe, ahonnan nem érkezik válasz. Annál jobb, már biztos átöltöztek, szóval csak lerakom egy padra, és már itt sem vagyok.

Benyitok, elindulok a belső rész felé, és a legközelebbi szabad helyre leteszem. Dolgom végeztével elmosolyodom, gondolatban vállba veregetve magam. Ajkam még mindig felfelé görbül mikor fordulok meg, ám az hamar arcomra fagy, ahogy meglátom a félmeztelen kosárjátékost magam előtt.

-Neharagudj- kezdek mentegetőzni eltakarva arcom.

-Ugyan- szólal meg azon a különleges hangján, és felém indul. Elveszi kezeim szemem elől, hogy ránézzek, végül hangosan felnevet.

-Most meg miaz?

-Úgy csinálsz mintha te nem fiú lennél- kuncog tovább, majd elgondolkodik- vagy ide transzokat is felvesznek?- néz rám kérdő tekintettel.

-Kikérem magam, én 100% biztosan fiú vagyok, van rá bizonyítékom. Amúgy is, valami homofób vagy?

-Nem, dehogy. Bocsi- mosolyog még mindig.

-Szóval érdekel a bizonyíték?

-Azt hiszem anélkül is elhiszem- böki meg két ujjával homlokom. Elindul az ajtó felé, miközben magára veszi névvel és számmal ellátott mezét.

-Úr isten Hoseok mekkora hülye vagy- csapom fejbe magam mikor végleg egyedül maradok.

Lehozzuk még a nekik szánt kaját, gyümölcsöt, rágcsát. Komolyan tisztára el vannak kényeztetve. A tanároknak szánt kis sütik megfogynak mire odaérünk velünk, de próbáljuk úgy helyezni a többit, hogy ne tűnjön fel a hiány.

-Hobi- integet felém Taehyung- gyere szurkolni Jungkookéknak. Azt hiszem pont a te pártfogoltkáid ellen játszanak.

-Keressünk egy jó helyet- egyezek bele- nem árulás, ha nem a "csapatomnak" szurkolok?

-Az lenne árulás, ha igen- néz rám rosszallóan- vagy megtetszett valamelyik?

-Dehogy.

-Uuu, várj, mindjárt kitalálom melyik. Tuti az a magas helyes arcú.

-Nem, nézd meg mekkora válla van.

-Akkor az a pici rózsaszín hajú?

-Eddig ő fel se tűnt.

-Hogy nem vettem észre!- kiált fel- Az a szőke 93-as számba fejpánttal- erre nem mondok inkább semmit, mert túl egyértelmű.- Tudtam- mosolyodik el győzelem ittasan.

-Nem egyeztem bele, hogy igen.

-Nem is kellett. Megengedem hogy szurkolj neki, de csak ha hazahozod- villant felém egy dobozmosolyt.

Ezután felállnak a csapatok a pályára, és kezdetét veszi a mérkőzés. Mit ne mondjak Suga rettenetesen ügyes. Ámulattal követem dobásait, és szinte le sem tudom venni róla a szemem. Az egyik kosár után, amit ő dobott belenéz szemeimbe, aztán mint az öltözőben rámkacsint.

-Úr isteen~ ezt ugye láttad?- őrjöng mellettem Tae.

-Nehéz volt nem észrevenni- jelenik meg enyhe pír az arcomon.

-Ezután muszáj lesz vele beszélned!- jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon.

Az állás Sugáéknak kedvez öt perccel a vége előtt, és szörnyű bevallani, de azt hiszem örülök neki. A játék alatt többször is kereste tekintetem, amit miután övébe fúrtam elmosolyodott.

-Gyere, gratuláljunk Kooknak, biztos lelki válságba került- sóhajt fel a mellettem ülő.

-Pedig nagyon jól játszott.

-Mintha néztél volna bárki másra is a szöszin kívül.

-De máskor ügyes, szóval gondolom most is az volt- mentem ki magam.

Odaérve a csapathoz Taetae megvigasztalja, hogy nem probléma ez a vereség, hisz a többi csapatot biztos legyőzik. Jungkook viszont egyáltalán nem tűnik szomorúnak, szerintem Tae dramatizálja túl.

-Ilyen játék ez- von vállat- túl ügyes volt az ellenfél.

Eközben elhalad mellettünk Suga team, aki mikor velem egy vonalba ér végigsimít a karomon és fülembe suttog.

-Neked szólt az összes kosár amit dobtam- mosolyog, és egy filccel a kezemre ír valami számot. Integetve továbbhalat, közben hüvelyk-, és kiujját kinyújtva mutatja, hogy majd hívjam fel.