Yoongi pov.

Nincs is jobb, mint fejfájással ébredni a reggel korai óráiban. Átgondolom az életem, hogy ki ellen vétkeztem, amiért megint sajog még a szemem is, de erre választ nem kapva megyek egy gyógyszerért.

Öltözés közben még egyszer mérlegelem a napot, de a Hoseokkal való találkozás gondolata hamar meggyőz. Hajam beállítom és útnak indulok a buszmegálló felé. Bezárom az ajtót, elrakom a kulcsom, aztán visszafordulok a maszkomért, amit bent hagytam. Kínlódásom közben drága macskám beoson az udvarról, és az ajtótól pár méterre néz rám nagy szemekkel.

-Kérlek menj ki. Sietnem kell- szólok neki szépen, de többszöri kérlelés után se mozdul. Muszáj kirángatnom, de farkát csapkodva morog rám... Szépen vagyunk.

Sietve elérem a járatot, amin aztán csendben szenvedek tovább. Hosi küld egy üzenetet, hogy lekéste a buszt, de mindjárt megy a következő és ,,csak" 20 percet kell várnom. Túl tökéletesnek tűnt tegnap, hogy egyszerre érünk be.

Mire végre ideér már sokkal jobban érzem magam. Megölelem és megdicsérem nem mindennapi öltözetét.

-Egy boltot azért megejtünk útközbe, ugye? Nem hoztam magammal kaját.

-Nyugi, én se- nevetem el magam, igazából nem is tudom min. Zavarba hoz a jelenléte.

Az első lehetőségnél várni kell a kosárra, szóval ezt az ötletet passzoljuk és tovább indulunk. Útközben minden szóba kerül, még az is, hogy begombolt öltönnyel nem tudott reggel cipőt kötni, mert egy reccsenő hang jelezte, hogy ezzel nem nagyon kéne próbálkozni . Hiába áll jól rajta az elegáns viselet, annyival szívesebben nézném nélküle, ahogy nyakkendőjét meglazítja, a felső réteget leveszi és egy fehér ingben áll előttem. Lassan kigombolja fentről haladva, egyre jobb rálátást engedve világos bőrére és, gyönyörű mellkasára. Felsőtestét már csak a nyakkendő takarja, amivel végül kezeim kötözi össze. Ahhhw....

-Ehhez mit szólsz?- mutatok egy pékségre, gondolataim pedig mélyre száműzöm.

-Nekem jó.- von vállat és bemegy a kis helységbe.

Választ egy rántott húsos finomságot, én pedig rámutatok egy szimpatikus szendvicsre, viszont mikor a fizetéshez érünk meghökkent az ára.

-10 deka hús van benne- mondja az eladó értetlen arcom látva. Zavartan elmosolyodok és fizetés után valószínűleg örökre távozunk az üzletből.

-Nos ez elég sokba került.- sóhajtok egyet.

-Te akartad itt venni.- neveti el magát.

-Ezentúl te választod- emelem égnek a tekintetem és kicsit megforgatom.

Nem túl hosszú az út, bár sokkal kényelmesebb lenne ha nem a város széle felé helyezkedne el az iskolánk.

-És végül bent hagyta az egyest?- ámulok el.

-Nem, de szerintem többet beszéltem vele tegnap, mint veled.

-Vicces hogy te voltál az egyetlen, aki tudta a válaszokat.- nevetem el magam.

-Ne is mondd, csak megint felidegesít.

Szánalmas dolog érettségi előtti utolsó héten tesi dogát íratni egy két órás filmről. Hosi volt az egyetlen, aki figyelmesen végignézte, mégis egyest kapott, mert a tanár nem kapta meg.

Suliba beérve lepakolunk, utána pedig elindulok átöltözni. Nem akartam egész nap ilyen kényelmetlen ruhába lenni, ezért csak magammal hoztam.

-Nagyon jól áll- mosolyog rám Hobi mire végre sikerült magamra rángatni az öltözetet és visszaérek a terembe. Jól esik a bók, amit tőle kapok. Mikor mögé érek magasra emeli kezét és hátra nyújtja. Megfogom a felém közeledő végtagot és közelebb lépek hozzá. Ülő helyzete miatt karommal átölelem nyakánál és mellkasánál fonom össze őket. Fejem kényelmesen az övére hajtom, hogy kiélvezzem a pillanatot.

-Jajj, de szeretiiii- nyújtja el a mondat véget Taehyung miközben szívet formál kezével, és azon át néz ránk. Ő az egyetlen, aki rajtunk kívül a teremben van. Nem foglalkozva vele bújok még jobban Hobihoz. Annyira szeretem.

Mikor megérkeznek a többiek levonulunk a suli elé, hogy az online ballagás ellenére, egy videó készüljön rólunk, ahogy ünnepélyesen felsétálunk a lépcsőn. Birtoklóan Hoseok mellé állok, aki hozzám hasonlóan egyből felém lép. Nem is engedném át senki másnak.

-Leszel velem, ugye?- nézek rá nagy boci szemekkel.

-Ki mással lennék?- mosolyogva átkarolja vállam és elindulunk a sor közepe felé.- Hölgyem- nyújtja kezét, amibe egyből belekarolok. Nem zavar a lány szerepe, most még kicsit élvezem is.

Kamerás emberünk utasítására elindulunk én pedig hatalmas mosollyal arcomon ballagok mellette. Maszkom természetesen takarja örömöm jeleit, csak a szememből lehet felfedezni mennyire élvezem a helyzetet.

Legalább négy féle kamera állás után beállunk egy osztályképre, amin még mindig nem vagyok hajlandó elállni mellőle. Ő sem tesz másképp, ezért egymásba karolt mivoltunk örökké megmarad.

-Csinálunk közös képet?- fordul felém kérlelő szemekkel.

-Persze- csak negyed órája várom, hogy megkérdezd. Viszont ezt már neki nem teszem hozzá.- Kook, csinálnál rólunk képet?

-Gyertek- int felénk, mire Hosi kezét megfogva vonszolom át a többieken a füves részre. Keze tapintása kicsit érdes, mégis olyan jól passzol az enyémmel.

Egymás mellé állunk, átkaroljuk egymást, és készítünk rendesnek mondható képet. Ezután egy ötlettől vezérelve felé fordulok és nyakát átölelve szorítom magamhoz. A képek elkészülte után egy puszit adok bőrére és Namjoonék mellé állok vissza, hogy ne lássa milyen zavarban vagyok.

Megnézem az elkészült alkotásokat, amik egy tökéletes sorozatot alkotnak a komoly képből egy őszinte szeretetbe átmenő között. Az utolsó személy szerint a kedvencem. Mindkettőnk arcán egy hatalmas mosoly van, és szorosan öleljük egymást, ami szerintem mindent elmond.

Hatalmas bánatomra már csak a haza út van, ami egyet jelent Hoseoktól való elválásommal. Villám gyorsan átöltözök, hogy még el tudjam érni.

-Nagyon, nagyon fogsz hiányozni- borulok a nyakába, mikor meglátom.

-Képzelem mennyire- neveti el magát és szorosan visszaölel.

-Hétfőn találkozunk- búcsúzok el tőle és elindulok az ellenkező irányba.- Tévedsz Hoseok, ha azt hiszed nem jelent egy örökkévalóságot, akár egy óra nélküled...- motyogom magam elé.